2020. augusztus 23., vasárnap

Higgyetek az Ő prófétáinak - augusztus 23 - VASÁRNAP - Ézsaiás 2

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez


Olvasmány – A Gondolatok a hegyibeszédről 6. fejezet 1866. nap

 

6. fejezet (8. rész) – Bírálat helyett mutass jó példát!  

„Mert szoros az a kapu és keskeny az az út, amely az életre visz” (Mt 7:14)

Krisztus korában Palesztina lakosai fallal körülvett városokban laktak, amelyek rendszerint hegyeken vagy halmokon terültek el. Meredek, sziklás utak vezettek fel a kapukhoz, amelyeket napnyugtakor bezártak. Az otthonaikba igyekvő utasoknak sietniük kellett, hogy még naplemente előtt odaérjenek. Aki későn jött, az az egész éjszakát a városon kívül tölthette.

Jézus az ilyen keskeny és meredek ösvénnyel ábrázolta hallgatóinak a hazafelé — a nyugodt otthonba — vezető utat, amellyel a keresztény életét ismertette. Az út, amelyet számotokra kijelöltem: szűk, rögös és nehéz a kapun átjutni, mert az aranyszabály minden büszkeséget és önzést kizár. Van ugyan egy szélesebb út is, de annak vége kárhozat. Ha a lelki élet útját választjuk, akkor állandóan kapaszkodnunk kell felfelé, mert ez az út meredek. Kevés útitársatok lesz, mert a nagy tömeg a lefelé vezető utat választja.

A halál útján a legnagyobb kényelemmel haladhat az egész emberiség, minden világiasságával, haszonlesésével, büszkeségével, becstelenségével és erkölcsi züllöttségével. Ott szabad tér nyílik mindenféle véleménynek és tanításnak; bő alkalom kínálkozik mindenkinek, hogy saját hajlamait kövesse, s hogy azt cselekedje, amit önzése kíván. Keresni sem kell a kárhozat útját, mert a kapu tágas, az út széles, s minden megerőltetés nélkül haladhatunk rajta.

Ám az élethez vezető út keskeny, s a kapuja szűk. Amíg valamely bűnös szenvedélyhez ragaszkodunk, mindaddig keskenynek találjuk ezt az utat. Ha az Úrnak útján akarunk haladni, le kell mondanunk saját útjainkról, akaratunkról, gonosz szokásainkról és életvezetésünkről. Aki Krisztusnak akar szolgálni, nem követi a világ felfogását, és nem állhat azzal azonos állásponton. A mennybe vezető út sokkal keskenyebb, semhogy rang vagy gazdagság elférnének rajta; keskenyebb, semhogy kielégíthetnénk a becsvágyat, amely az önző ént tekinti középpontnak. Sokkal meredekebb és sziklásabb, semhogy a kényelemhez ragaszkodók megmászhatnák. Munka, türelem, önmegtagadás, gáncs, a bűnösök ellentmondása volt Krisztus osztályrésze; nekünk mindezt szintén vállalnunk kell, ha valaha Isten országába akarunk jutni.

Mai Bibliai szakasz: Ézsaiás 2

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=%C3%89zsai%C3%A1s%202&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=%C3%89zsai%C3%A1s%202&version=NT-HU

Sheila: Érdekes, hogy Ézsaiás 2:2-4 részlete mennyire hasonlít Mikeás 4:1-4-re. De azon is meglepődtem, ahogyan egyesek értelmezik ezeket a verseket, miszerint a zsidók visszatérnek Izrael földjére, és visszaveszik korábbi szerepüket mint Isten „kiválasztott népe”.

Lloyd: Kereshették volna Istent, viszont nem bontotta fel Júda a szövetségét Istennel? Rengeteg ember szerette volna megismerni Isten „útjait” és kiismerni az „Ő ösvényeit” (3. vers). Isten azt szerette volna, ha az emberek felkészülnek Krisztus első eljövetelére, tehát ahelyett, hogy keresztre feszítik, inkább örömmel elfogadták volna Őt mint Megváltót.

Ézsaiás felsorolja, hogy mi minden rontotta meg az Istennel való szövetséget. Például a spiritizmus (6. vers), a földi kincsek állandó gyűjtögetése (7. vers), bálványimádás (8. vers), és büszkeség (11. vers), ez vonta Isten ítéletét a népre (vö.: 12-18. vers). Utána Ézsaiás arról a napról beszél, mikor a bűnösök elbújnak „a sziklák barlangjaiba és a föld hasadékaiba”, hogy elrejtőzzenek „az Úr félelme elől és nagyságának dicsősége előtt” (19. vers). Ez hasonlít a Jelenések könyvének 6:15-17 üzenetéhez, és egyértelműen Jézus második eljövetelére utal.

Sheila: Tehát a feltételes ígéret a 2-4. versekben szó szerint sohasem fog beteljesedni Izraelben, de betöltetik a lelki Izraelen, amikor Jézus másodjára visszajön. Ahelyett, hogy bűnösségünk tudatában és félelmünkben elbújnánk (19-21. vers), meglesz az a kiváltságunk, hogy újra találkozhatunk szeretteinkkel, akik mély álomban aludtak a halálban. Utána, örömkönnyeket sírva, de mosolyogva csatlakozunk a megváltottakhoz és ezt mondjuk: „Ímé Istenünk, akit mi vártunk és a ki megtart minket; ez az Úr, a kit mi vártunk, örüljünk és örvendezzünk szabadításában” (Ézsaiás 25:9).

Lloyd: Igen, és készüljünk úgy Jézus második eljövetelére ahogyan a mi kedves professzorunk gyakran mondogatta: „Csak egy rövid pillantást vessünk magunkra, de tekintsünk hosszan, hosszan, hosszan Jézusra.” Ne a földi királyságokra koncentráljunk, hanem a mennyei és magasabb hívásra figyeljünk (Fil 3:14).

Szerető Istenünk, ahogy egyre jobban megismerjük a Te szavaidat, taníts minket Jézus egyedülálló szeretetére. Használj és készíts fel minket a Te eljöveteledre!

Lloyd és Sheila Schomburg

 264. heti olvasmány GONDOLATOK A HEGYIBESZÉDRŐL   6. fejezetéhez (augusztus 23-29.).

Felfedeztem pár dolgot saját magammal kapcsolatosan. Szeretek bevásárolni. Nem elégszem meg azzal, hogy pusztán megnézem a dolgokat, szeretem meg is venni azokat. Különösen szeretek mindenféle olyan dolgot vásárolni, ami egy-egy kézműves munkához szükséges. A kézműves szobám tele van ilyen felszerelésekkel. Sajnos rá kellett jöjjek, hogy a kézműves eszközök megvásárlása és a kézműves alkotások készítése két különböző hobbi, és én sokkal jobb vagyok akkor, ha felszerelést kell vásárolni, mint ha egy-egy alkotást kell megvalósítani.

Sajnos ez gyakran sokakra is igaz, akik Krisztust akarják követni. Mi „bevásárolunk” a kereszténységből, sőt még talán azokat az igazságokat is „megvesszük”, amelyek ahhoz szükségesek, hogy keresztények lehessünk. A lelki könyvtárunk csordulásig lehet tele, azonban mindez nem hoz gyümölcsöt, hacsak nem valóban átadjuk magunkat Krisztusnak, és megengedjük neki, hogy munkálkodjon az életünkben. Máskülönben Krisztus követése csak egy újabb befejezetlen kézműves alkotás lesz.

„Tettekkel épül a jellem. »Akiket Isten Lelke vezérel, azok az Isten fiai. « (Róm. 8:14) Nem azok, akiknek szívét a Lélek megérinti, nem azok, akik olykor-olykor engednek a Lélek hatalmának, hanem akiket folyvást Isten Lelke vezérel, azok az Isten fiai.” (150. o.) 

Karen D. Lifshay
Hermiston Hetednapi Adventista Egyház
Oregon, USA
Fordította Gősi Csaba

 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése