Higgyetek az Ő prófétáinak - augusztus 20 - CSÜTÖRTÖK - Énekek Éneke 7

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

 

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – A Gondolatok a hegyibeszédről 6. fejezet 1863. nap

 

6. fejezet (5. rész) – Bírálat helyett mutass jó példát!  

 

„Kérjetek és adatik néktek; keressetek és találtok; zörgessetek és megnyittatik néktek” (Mt 7:7)

A Megváltó háromszoros ígérettel biztat a kérésre, nehogy a hitetlenkedésre, félreértésre és félremagyarázásra alkalmat adjon. Azt szeretné, ha mindazok, akik Istent keresik, hinnének is benne, ezért — akinek minden lehetséges — hozzáfűzi: „Mert aki kér, mind kap; és aki keres, talál; és a zörgetőnek megnyittatik.”

Más feltételhez nem köti Isten ezeket az ígéreteket, minthogy kegyelmét éhezzük, tanácsát kérjük és szeretete után vágyódjunk. „Kérjetek!” A kéréssel bizonyítjuk, hogy felismertük ínségünket, s amennyiben hittel kértünk, meg is kapjuk kérésünket. Isten zálogul adta szavát, tehát bizonyosak lehetünk, hogy megtartja ígéretét. Ha őszinte töredelemmel közeledünk hozzá, nem kell attól félnünk, hogy merészségnek tartja, ha ígéretének teljesítését kérjük. Ha azokat az áldásokat kéritek, amelyekre szükségetek van, hogy jellemeteket Krisztus képmására alakíthassátok át, akkor olyasmit kértek, ami összhangban áll Isten ígéretével, tehát teljesíti is kéréseteket. Bűnös voltotok felismerése és tudata elégséges alap arra, hogy Isten kegyelmét kérhessétek. Hogy Isten elé járulhassatok, annak nem a ti szentségetek a feltétele, hanem az az óhaj, hogy megtisztítson benneteket minden bűntől és minden erkölcstelenségtől. Amit állandóan felhozhatunk Isten előtt, az nagy nyomorúságunk és végtelen gyámoltalanságunk; ezért szorulunk teljesen Isten megváltó hatalmára.

„Keressetek!” Ne csak Isten áldása után, hanem Isten után is sóvárogjatok! Ismerkedjetek meg Istennel, és csendesedjetek el! „Keressetek és találtok!” Isten keres titeket, s a ti iránta érzett vágyakozásotok: Lelkének vonzása. Engedjetek a Lélek vonzásának! Krisztus — a megkísértettek, tévelygők s a hűtlenek Képviselője — arra törekszik, hogy őket önmagával közösségbe hozza. „Hogyha őt keresed, megtalálod” (1Krón 28:9).

„Zörgessetek!” Különleges meghívás folytán járulunk Istenhez. Ő már vár reánk, hogy bennünket fogadótermében üdvözölhessen. Az első tanítványok, Krisztus követői, nem elégedtek meg azzal, hogy útközben, rövid ideig vele beszélgessenek, hanem megkérdezték tőle: „Rabbi, hol lakol?... Elmenének és megláták, hol lakik; és nála maradának azon a napon” (Jn 1:39—40). Ugyanígy juthatunk mi is a legbensőbb közösségbe és a legbizalmasabb kapcsolatba vele. „Aki a Felségesnek rejtekében lakozik, a Mindenhatónak árnyékában nyugoszik az” (Zsolt 91:1). Kopogtassanak tehát a kegyelem ajtaján mindazok, akik Isten áldása után vágyakoznak, és mondják el meggyőződéssel: „Uram, te megígérted: aki kér, mind kap; és aki keres, talál; és a zörgetőnek megnyittatik!”

Jézus a körülötte álló emberekre tekintett, s szívének egyetlen vágya az volt, hogy az egész sereg megismerje Isten kegyelmét és szeretetét. Egy éhes gyermeket állított képzeletben szemük elé — aki földi atyjától kenyeret kér —, hogy így értesse meg velük ínségüket, s azt, hogy Isten mindig kész kielégíteni hiányukat. „Avagy ki az az ember közületek, aki, ha az ő fia kenyeret kér tőle, követ ád néki?” Jézus itt az atyai szívnek gyermeke iránt érzett természetes szeretetéről beszél, s így folytatja: „Ha azért ti gonosz létetekre tudtok a ti fiaitoknak jó ajándékot adni, mennyivel inkább ád a ti mennyei atyátok jókat azoknak, akik kérnek tőle?!” Egyetlen szerető atya sem tudná éhes gyermekét elutasítani, ha kenyeret kérne tőle, az ember pedig Istenével szemben mégis bizalmatlan, és nem hiszi, hogy Isten meghallgatja gyermekei kérelmét. Elképzelhető lenne Istenről, hogy gondatlanul bánjon gyermekével, s kínozza, és csak azért csigázza, hogy végül is kiábrándítsa őt? Hogyan gondolhatjuk, hogy Isten csak ígéri az embernek a jó és tápláló eledelt, hogy azután követ adjon neki?

Mai Bibliai szakasz: Énekek Éneke 7

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=%C3%89nekek%20%C3%89neke%207&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=%C3%89nekek%20%C3%89neke%207&version=NT-HU

Ez a negyedik és egyben utolsó Salamon Sulamitot dicsőítő költeményei közül. Az alakjának csodálásával kezdi, és felfelé halad egészen a fejéig, míg az első ilyen dalban (4. fejezet) a leírás  a mennyasszonya fejénél indul, és onnan halad lefelé, dicsérve kedvességét. Ez a kontraszt is példája az ének elegáns, szimmetrikus felépítésének.

Több kifejezést is használ kétszeresen ebben a fejezetben. Itt és máshol is az ének második felében az ihletett Salamon tapintatosan és ízlésesen beszél a feleségével való szerelme bensőséges voltáról (pl. 7:7-8, 12-13, 5:2-5, 8:2, 14). A dal erőteljesen mutatja be az Édenből eredő házasság teljes szépségét és örömét. A 10. vers utal a férfi vágyára a nő után, aminek a nő tudatában van. Még az elbukott világban is vannak házasságok, amelyek az Édenbe visznek vissza.

Ahogy a Jahve lángja: szexualitás az Ótestamentumban című könyvben kifejtem, a pár dalban megjelenő paradicsomi szerelme: 1. kifejezetten gyönyörű (1:15-16); 2. csodálatosan átélt 3. szertelen ünneplés (5:1) 4.  hátborzongató kaland (1:4, 2:8) 5. tökéletes élvezet (2:3-4) 6. beteljesedés (lásd a felsorolt verseket, és még sok másikat, akár kettősen alkalmazva). 7. szégyenérzet nélküli és szabad (4:1-5, 5:9-7:10); 8. visszafogott és ízléses (2:7, 3:5, 8:4 a szerelmi aktus nem kellemetlenül leírva); 9. könnyed játék (1:7-8, 7:9) 10. romantikus szerelmi kaland (7:11-12); 11. erőteljesen szenvedélyes (2:5, 4:9, 5:4, 7:4) és 12. lenyűgöző misztérium (6:4, 10, 8:6). A házasság ezen jellemzőit szánja Isten minden házaspárnak, hogy örömük legyen bennük, félelem és szégyenérzet nélkül, harmóniában az Ő szeretetteljes szándékával.

„Uram, Istenem, hálát adok a szerelem és házasság sokszínű ajándékáért, amit számunkra teremtettél, hogy örömöt lejünk benne. Segíts értékelnünk és megóvnunk ezt az ajándékot! Ámen”

Richard M. Davidson

 

263. heti olvasmány GONDOLATOK A HEGYIBESZÉDRŐL   6. fejezetéhez (augusztus 16-22.).

A laptopomnak és a mobiltelefonomnak van egy olyan funkciója, amely értesít, ha az akkumulátor töltöttsége alacsony. Mielőtt végleg lemerülnének, egy üzenet ugrik fel a képernyőn, amelyben megkérdezi, hogy be szeretném-e kapcsolni az energiatakarékos üzemmódot. Ez az üzemmód nagyszerűen működik az elektronikai eszközöknél, azonban nem így van az egyház esetében.

Könnyű az egyház számára kimerülni az egyhangú bizottsági ülések és élettelen prédikációk következtében, amelyeknek nincsen valós kapcsolata Krisztussal, sem befolyásuk a közösségre. Sajnálatos módon, ahelyett, hogy visszakapcsolódna Krisztushoz, hogy feltöltődjön a személyes ima, bibliatanulmányozás és a Szentléleknek való odaszentelődés által, az egyház megpróbál energiatakarékos üzemmódban működni. Itt kezdődnek a problémák.

Az olyan szolgálatokat, amelyek felhasználják az egyház energiáját és erőforrásait, azokat visszaszorítják, és az egyház az új ötleteket és energiát máshol kezdi keresni. Az újratöltődés reményében az egyház gyakran a világhoz fordul segítségért, és átveszi a napirendjét, módszereit és ötleteit, Krisztust azonban elhagyják. „Amikor az egyház világi hatalom támogatását keresi, nyilvánvaló, hogy nélkülözi Krisztus erejét – az isteni szeretet késztetését.” (127. o.) 

Karen D. Lifshay

Hermiston Hetednapi Adventista Egyház

Oregon, USA

Fordította Gősi Csaba