Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Te milyennek látod azt az Istent, Akit Zsoltárok 66 bemutat?
A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli Gáspár fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=ps+66&version=KAR
Új protestáns fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=ps+66&version=NT-HU
(A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak
1. A gondviselő, nehézségektől megszabadító Isten dicsőítésre méltó a föld minden lakosától. Dávid ebben a zsoltárában Isten dicsőítésére hívja a föld minden népét. Nem teljesen idegen az Ószövetségtől, de nem is annyira jellemző, hogy egy szerző a zsidóságon kívül másokat is Isten dicsőítésére szólít. Dávid is inkább ellenségnek tartott a körülöttük élő népeket, de ráérzett Isten szándékára, hogy Ő mindenkit az övének tart és mindenkit meg akar menteni, mindenkinek javát akarja szolgálni.
2. Isten hatalma megnyilatkozik a történelemben. Dávid Izrael történetéből említ csodás dolgokat, amelyeket Isten Izraelért tett, de nem korlátozza csodáit csak Izraelre. Isten csodákat tett az emberek fiain, bárhol is éljenek azok. Isten csodái bizalmat és hódolatot ébresztenek Isten iránt. Ha Isten tudott csodákat tenni akkor, meg tudja tenni velünk is. Ha Isten kész volt botladozó népéért csodákat tenni, minden bizonnyal kész érettünk is mindent megtenni.
3. Ezen kívül még egy olyan Istent látunk:
a. akinek szeretete és törődése mindenkire kiterjed
b. aki előtt az ellenség is hódol, mert felismeri hatalmát
c. aki az ellenség tevékenységét szemmel tartja gyermekei érdekében
d. aki rávezet arra, hogyan fejezzük ki hálánkat és hogyan lássuk meg a jót még az általunk rossznak tapasztalt dolgokban is
e. aki előtt az ellenségei is hízelegnek
f. aki mindenkor uralkodik
g. aki visszafojt lázadásokat
h. aki érdekünkben néha nehéz terhet ad ránk, hálóba kerít, embert ültet a nyakunkba, tűzbe és vízbe juttat, hogy észhez térünk
i. aki nem utasítja el imádságunkat, és szeretetét nem vonja meg tőlünk
Olvasmány – E.G. White A NAGY KÜZDELEM 18. fejezet
18. fejezet – EGY AMERIKAI REFORMÁTOR (3. rész)
Dániel 8:14 versében találta meg Miller azt a próféciát, amely - úgy látta - egyértelműen kinyilatkoztatja a második advent időpontját: "Kétezer és háromszáz estvéig és reggelig, azután kiderül a szenthely igazsága. " Követte azt a szabályt, hogy a Szentírás saját magát magyarázza, és megtudta, hogy a szimbolikus próféciában egy nap egy évet jelent (4Móz 14:34; Ez 4:6). Látta, hogy a 2300 prófetikus nap, illetve szó szerinti év időszaka átlépi a zsidók korszakának határát, tehát nem vonatkozhat ennek a korszaknak a szenthelyére. Miller elfogadta azt az általános nézetet, hogy a keresztény korszakban a föld a szenthely, ezért a szenthely Dániel 8:14 versében megjövendölt megtisztítása alatt azt értette, hogy a föld Krisztus második eljövetelekor tűz által megtisztul. Ha tehát a 2300 nap kiindulási pontja megtalálható - gondolta -, akkor a második advent időpontját könnyen meg lehet állapítani. Ezzel feltárul a nagy beteljesülés ideje, amikor a jelen állapot "minden büszkesége és hatalma, pompája és hiábavalósága, gonoszsága és elnyomása véget ér"; amikor az átok "eltűnik a földről, a halál megsemmisül; Isten szolgái, a próféták és a szentek, és akik félik az Ő nevét, jutalmat kapnak. Azok pedig, akik pusztítják a földet, elpusztulnak. "
Miller új és még odaadóbb buzgósággal folytatta a próféciák vizsgálatát. Egész éjszakákat és nappalokat szentelt arra a kutatásra, amely most olyan rendkívül fontosnak és mindennél érdekesebbnek tűnt. Dániel könyve 8. fejezetében nem talált kulcsot a 2300 nap kiinduló pontjához. Gábriel angyal ugyan parancsot kapott, hogy értesse meg Dániellel a látomást, de csak részleges magyarázatot adott. Amikor a próféta meglátta látomásban az egyházra következő rettenetes üldözést, fizikai ereje elhagyta. Képtelen volt többet elviselni, és az angyal eltávozott egy időre. "Én, Dániel, elájulék, és beteg valék néhány napig. " "És álmélkodóm ezen a látáson, és senki sem értette. "
De Isten meghagyta hírnökének: "Értesd meg ezzel a látást!" Ezt a megbízatást teljesíteni kellett. Ennek engedelmeskedve az angyal később visszatért Dánielhez, és így szólt: "Most jöttem ki, hogy értelemre tanítsalak." "Vedd eszedbe azért a szózatot, és értsd meg a látomást!" (Dán 8:27.16; 9:22-23). A 8. fejezetben leírt látomásban volt egy olyan fontos pont nevezetesen az idő, a 2300 napos időszak -, amely megmagyarázatlan maradt. Ezért az angyal, amikor folytatta magyarázatát, főleg az idő kérdésével foglalkozott.
"Hetven hét szabatott a te népedre és szent városodra... Tudd meg azért és vedd eszedbe: A Jeruzsálem újraépíttetése felől való szózat keletkezésétől a Messiás-fejedelemig hét hét és hatvankét hét van és újra megépíttetnek az utcák és a kerítések, mégpedig viszontagságos időkben. A hatvankét hét múlva pedig kurtatik a Messiás, és senkije sem lesz... És egy héten át sokakkal megerősíti a szövetséget, de a hét felén véget vet a véres áldozatnak és az ételáldozatnak" (Dn 9:25-27).
Isten azzal a kifejezett céllal küldte az angyalt Dánielhez, hogy megmagyarázza neki azt a pontot, az időre vonatkozó kijelentést, amelyet nem értett meg a látomásban: "kétezer és háromszáz estvéig és reggelig, azután kiderül a szenthely igazsága. " Az angyal legelső szava - miután Dánielt arra szólította, hogy "Vedd eszedbe azért a szózatot, és értsd meg a látomást!" - ez: "Hetven hét szabatott a te népedre és szent városodra. " Az itt "szabatott"-nak fordított szó betű szerint azt jelenti, hogy "levágni". A hetven hét, amely 490 évet jelent, az angyal kinyilatkoztatása szerint "leszabatik", és elsősorban a zsidókra vonatkozik. De miből szabatik le? Mivel a 2300 nap a 8. fejezetben említett egyetlen időszak, minden bizonnyal ez az az időszak, amelyből a hetven hét "leszabatik". A hetven hét tehát része a 2300 napnak, és a két időszaknak egyszerre kell kezdődnie. Az angyal kijelentette, hogy a hetven hét Jeruzsálem helyreállítási és felépítési parancsának kiadásakor kezdődik. E dátum megtalálása esetén a 2300 napos hosszú időszak kiindulási pontja is megállapítható.
Ezsdrás könyvének 7. fejezetében megtaláljuk a rendeletet (1226 v.). Legteljesebb formájában Artaxerxes, Perzsia királya adta ki i. e. 457-ben. De Ezsd 6:14 verse szerint az Úr háza Jeruzsálemben "Czirus, Dárius és Artaxerxes, perzsiai királyok parancsolatjából" épült fel. Ez a három király - a rendelet kiadásával, megerősítésével és kiegészítésével - járult hozzá ahhoz, hogy a 2300 éves prófécia teljesedése elkezdődhessen. Ha az i. e. 457. évet, a rendelet kiegészítésének idejét tekintjük a szózat kezdetének, akkor a hetven hétre vonatkozó prófécia minden részletének beteljesedése felismerhető.
"A Jeruzsálem újraépíttetése felől való szózat keletkezésétől a Messiás-fejedelemig hét hét és hatvankét hét van" - azaz hatvankilenc hét, illetve 483 év. Artaxerxes rendelete i. e. 457 őszén lépett életbe. Ettől az időtől számítva a 483. év i. sz. 27 őszéig terjedt. Ekkor teljesedett ez a prófécia.b A Messiás szó "Felkent"-et jelent. I. sz. 27 őszén Krisztust Keresztelő János megkeresztelte, a Lélek pedig felkente. Péter apostol bizonyságot tesz arról, hogy "a názáreti Jézust mint kené fel... az Isten Szentlélekkel és hatalommal" (Acs 10:38). A Megváltó pedig kijelentette: "Az Úrnak Lelke van énrajtam, mivelhogy felkent engem, hogy a szegényeknek az evangéliumot hirdessem" (Lk 4:18). Keresztsége után Jézus Galileába ment, "prédikálván az Isten országának evangéliumát, és mondván: Bétölt az idő" (Mk 1:14-15).
"És egy héten át sokakkal megerősíti a szövetséget. " Az itt szemléltetett "hét" a hetven közül az utolsó; annak az időszaknak az utolsó hét éve, amelyet Isten elsősorban a zsidóknak adott. Az i. sz. 27-34-ig terjedő idő alatt Krisztus először személyesen, majd pedig tanítványai által főképpen a zsidóknak hirdette az evangéliumot. Amikor a tanítványok elindultak az Isten országának jó hírével, a Megváltó ezt az utasítást adta nekik: "Pogányok útjára ne menjetek, és samaritánusok városába ne menjetek be; hanem menjetek inkább Izrael házának eltévelyedett juhaihoz" (Mt 10:50.
"A hét felén véget vet a véres áldozatnak és az ételáldozatnak. " I. sz. 31-ben, három és fél évvel keresztsége után, Urunkat keresztre feszítették. A Golgotán bemutatott nagy áldozattal lezárult az áldozati rendszer, amely négyezer éven át előremutatott az Isten Bárányára. Az előkép találkozott a valósággal, és ez véget vetett a ceremoniális rendszer véres és ételáldozatainak.
A főképpen a zsidóknak adott hetven hét, illetve 490 év, amint láttuk, i. sz. 34-ben ért véget. Ekkor István mártíromságával és Krisztus követőinek üldözésével - ami a szanhedrin intézkedésére történt - e nemzet megpecsételte állásfoglalását: az evangélium elutasítását. A tanítványok ezután a megváltás üzenetét, amely most már nem korlátozódott a választott népre, a világnak hirdették. Az üldözés miatt Jeruzsálemből menekülni kényszerült tanítványok "széjjeljártak, hirdetve az igét". "Filep lemenvén Satuária városába, prédikálja vala nékik a Krisztust. " Péter - Isten vezetése nyomán - megismertette az evangéliumot az istenfélő Kornéliussal, a cézáreai századossal. A Krisztus hitét elfogadó lelkes Pált pedig Isten azzal bízta meg, hogy vigye az örömhírt "messze... a pogányok közég (Acs 8:4-5; 22:21).
Ámen 🛐🙏
VálaszTörlés