Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Te milyennek látod azt az Istent, Akit Zsoltárok 74 bemutat?
A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli Gáspár fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=ps+74&version=KAR
Új protestáns fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=ps+74&version=NT-HU
(A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak
1. Isten még saját templomához sem köthető. A zsoltárosnak további kérdései vannak. Az előző zsoltárban azt kérdezte, hogyan lehet sikeres a gonosz, most meg azt a kérdést teszi fel, hogy miért engedte meg Isten, hogy templomát lerombolják és kincseit elzsákmányolják. A nép abban a tudatban élt, hogy Isten templomát nem érheti baj, mert Isten megvédi. A zsoltáros értetlenül áll a jelenség előtt, hogy Isten megengedte temploma lerombolását. Istent viszont jobban érdekli az ember, mint az épület, még ha az saját lakóhelye is. Azért, hogy népét felébressze és megmenthesse, fel kellett adni templomát, lakóhelyét, tróntermét, trónját, mert ezt jelentette a templom. Gyakran bennünket is jobban érdekel a templom, mint az ember. Miközben vigyázunk Isten templomára, semmibe vesszük az Isten képére alkotott embert, egymást bántjuk és sértegetjük.
2. Isten segít megérteni, amit látunk, amit nem látunk és amit látni akarunk.
a. Amit látunk az, hogy a jeruzsálemi templomot az ellenség lerombolta, de miért engedte meg Isten? Azért, hogy népét ráébressze tévedéseire és megmentse a pusztulástól.
b. Amit nem látunk. A zsoltáros panaszkodik, hogy nincs prófétai kijelentés, nincs Istentől üzenet és magyarázat. Isten ítélete az volt, hogy vezetés nélkül hagyta népét. Isten nem engedi meg, hogy gúnyt űzzenek szent üzenetéből. Ha nem akarják meghallgatni, ha úgysem engedelmeskednek, akkor miért üzenjen? Egyszer majd rá fognak ébredni helyzetükre és akkor majd komolyan fogják venni Istent.
c. Amit látni akarunk. Látni akarjuk, ahogy Isten megszabadítja az Ő népét és Szent Városát az ellenség kezéből. Mi is erre várunk, hogy meglássuk Isten szabadítását, tanúi legyünk a bűn kiirtásának földünkről. Isten pedig megígérte, hogy meg fogjuk látni.
3. Ezen kívül még egy olyan Istent látunk:
a. aki a bajt is a saját javunkra, örök javunkra fordítja
b. aki szereti, ha emlékeztetjük ígéreteire. Ez nem számonkérés, ez nem emlékeztetés, hanem hitünk kifejezése
c. aki megengedi saját templomának lerombolását és népének bántalmasását, de számon kéri az ellenségtől túlkapásait
d. aki szabadító, aki győztesként hozza ki gyermekeit a próbákból
e. aki nem bánja, ha az ember konkrét megoldási javaslattal fordul Hozzá, de tudnunk kell, hogy csak az Ő megoldása tökéletes
f. aki múltbeli hatalmas tetteivel bizalmat ébreszt, hogy most is meg tud és meg fog segíteni
Olvasmány – E.G. White A NAGY KÜZDELEM 19. fejezet
19. fejezet – A SÖTÉTSÉGEN ÁTSUGÁRZÓ FÉNY (4. rész)
Krisztus halála - tehát pontosan az az esemény, amelyet a tanítványok reményük végső megsemmisülésének tartottak - tette ezt a reményt örökre biztossá. Jóllehet Mesterük halála kegyetlen csalódást okozott nekik, de a legnagyobb bizonyítéka volt annak, hogy igaz az, amiben hittek. Az az esemény, amely gyászba borította és kétségbe ejtette őket, nyitotta meg a remény ajtaját Ádám minden gyermeke előtt, és minden korban ebben összpontosult Isten hűséges gyermekeinek eljövendő élete és örökkévaló boldogsága.
A célok, amelyek végtelen irgalomról tanúskodtak, valóra váltak a tanítványok csalódása árán is. Jézus úgy beszélt, "ahogy soha ember... nem szólott". Tanításainak szépsége és ereje meghódította a tanítványok szívét, de Jézus iránti szeretetük tiszta aranyába világi gőg és önző becsvágy olcsó ötvözete vegyült. Még a páska ünnepén is, abban a súlyos órában, amikor Mesterükre a Gecsemáné már rávetette árnyát, "támada... köztük versengés is, hogy ki tekinthető köztük nagyobbnak" (Lk 22:24). Csak a trónt, a koronát és a dicsőséget látták, miközben a Gecsemáné-kerti szégyen és gyötrelem, az ítélőszék és a Golgota keresztjének szégyene várt rájuk. Büszke szívük a világi dicsőség után sóvárgott, és kitartóan ragaszkodtak koruk hamis tanításához. Amikor a Megváltó bizonyságot tett országa igazi jellegéről, és előre jelezte szenvedését és halálát, elengedték a fülük mellett szavait. Ezek a tévelygések okozták súlyos, de szükséges megpróbáltatásukat, amit Isten azért engedett meg, hogy szemük kinyíljon. Jóllehet a tanítványok félreértették saját tanításukat, és nem ismerték fel reményeik megvalósulását, mégis prédikálták az üzenetet, amelyet Isten bízott rájuk. Az Úr pedig megjutalmazta hitüket, és értékelte engedelmességüket. Őket bízta meg azzal, hogy minden népnek adják hírül feltámadt Uruk dicsőséges evangéliumát. Isten e fájó élményeket azért engedte meg, hogy felkészítse őket erre a munkára.
Feltámadása után Jézus megjelent tanítványainak az Emmaus felé vezető úton, és "elkezdvén Mózestől és minden prófétáktól fogva, magyarázza vala nékik minden írásokban, amik Őfelőle megírattak" (Lk 24:27). A tanítványok szíve megremegett. Hitük fellobbant. Újjászülettek "élő reménységre", mielőtt még Jézus elárulta volna kilétét. A Megváltó fényt akart gyújtani értelmükben, hogy hitükkel a "biztos... prófétai beszéd"-be kapaszkodjanak. Azt akarta, hogy az igazság erős gyökeret verjen lelkükben, nem csupán azért, mert személyesen tett bizonyságot nekik, hanem mert a ceremóniális törvény szimbólumai, az árnyékszolgálat, valamint az Ótestamentum próféciái kétségbevonhatatlan bizonyítékok. Krisztus követőinek értelmes hitre volt szükségük, nemcsak saját érdekükben, hanem azért is, hogy megismertethessék Krisztust a világgal. És e munka kezdetén Jézus ráterelte a tanítványok figyelmét "Mózes"-re és "minden prófétákra". Így tett bizonyságot a feltámadt Megváltó az ótestamentumi Szentírás értékéről és fontosságáról.
Ámen 🛐🙏
VálaszTörlésÁmen!
VálaszTörlés