Higgyetek az Ő prófétáinak - július 7 - PÉNTEK - Zsoltárok 62

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Te milyennek látod azt az Istent, Akit Zsoltárok 62 bemutat?

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli Gáspár fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=ps+62&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=ps+62&version=NT-HU

(A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak

1.     Isten tud igazi nyugalmat adni. Dávid kétszer is megismétli zsoltárában ezt a kijelentést: „Csak Istennél csendesül el lelkem.” Milyen jó, hogy van egy hely, ahol lecsendesül a lelkünk. Igaz, hogy egyetlen ilyen hely van az egész univerzumban, de mindig elérhető. A világ zajában, zaklatottságában és zűrzavarában van egy hely, ahol felzaklatott lelkünk elcsendesül.

2.     Isten nem engedi meg, hogy letaszítsanak. A zsoltáros arra panaszkodik, hogy ellenségei le akarják őt taszítani a magasból, de az előző zsoltárban azt kérte Istentől, hogy vezesse őt magas kősziklára, olyan helyre, ahol nem éri el az ellenség. Az ellenség hiába akarja őt letaszítani, mert lehetetlenség onnan, ahová Isten emelte fel őt.

3.     Isten két legfontosabb jellemzője. Dávid ebben a zsoltárban azt mondja, hogy Istenél van az erő és a szeretet. Ez a két tulajdonság olyan szépen fonódik egybe, hogy ebből az embernek csak jó származik. Mivel Istennél van az erő, meg tud segíteni bennünket, és mivel szeret meg is fogja tenni. Ha Isten csak erős lenne, lehetne egy diktátor, ha csak szeretne, akkor egy engedékeny, de tehetetlen apuka. Így mivel mindkettővel rendelkezik, meg tud és meg is akar segíteni bennünket.

4.     Az egyedüli megoldás az Istenbe vetett bizalom.  Ebben a zsoltárban hatszor találjuk a „csak” szót. Ez azt jelenti, hogy nincsen más. Ezért ne is keressük máshol a békénket, biztonságunkat és elcsendesülésünket, mert hiába tesszük.   

5.   Ezen kívül még egy olyan Istent látunk:

a.      akiben mindig reménykedhetünk

b.     aki biztos oltalom és szilárd védőbástya

c.      aki olyan békét és nyugalmat ad, amit más nem tud adni, és el sem tud venni

d.     aki előtt őszintén kiönthetjük szívünket

Olvasmány – E.G. White A NAGY KÜZDELEM 17. fejezet

17. fejezet – A HAJNAL HÍRNÖKEI (6. rész)

Ezt az igazságot azonban nem a tudós teológusok értették meg. Ha a teológusok lelkiismeretes őrök lettek volna, akik szorgalmasan és imádkozva kutatják a Szentírást, akkor tudták volna, mikor van éjszaka; a próféciákból megtudhatták volna, hogy milyen események közelednek. De ők nem álltak helyükön, és az üzenetet alázatosabb emberek kapták. Jézus ezt mondta: "Járjatok, amíg világosságotok van, hogy sötétség ne lepjen meg titeket!" (Jn 12:35). Akik elfordulnak az Istentől származó világosságtól, vagy nem keresik, amikor elérhető, azok sötétségben maradnak. De a Megváltó kijelenti: "Aki engem követ, nem járhat a sötétségben, hanem övé lesz az életnek világossága" (Jn 8:12). Aki szívének teljességével vágyakozik Isten akaratát teljesíteni, feszülten figyelve a már kapott világosságra, az nagyobb világosságot fog kapni. Ennek a léleknek Isten fénylő mennyei csillagot küld, hogy elvezesse minden igazságra.

Krisztus első eljövetelekor a szent város papjai és írástudói, akikre Isten rábízta kinyilatkoztatásait, felismerhették volna az idők jeleit, és hirdethették volna a Megígért jövetelét. Mikeás megjövendölte a Messiás születési helyét; Dániel meghatározta adventjének idejét (Mik 5:2; Dán 9:25). Isten ezeket a próféciákat a zsidó vezetőkre bízta. Nem volt mentségük, ha nem tudták, és a népnek nem hirdették, hogy a Messiás a küszöbön van. Tudatlanságuk bűnös mulasztás következménye volt. A zsidók emlékműveket építettek Isten megölt prófétáinak, miközben a föld nagyjainak hódolva meghajoltak Sátán szolgái előtt. Amíg földi pozícióért és hatalomért küzdöttek, szem elől veszítették a menny Királya által felkínált méltóságokat.

Izrael véneinek mélységes és tiszteletteljes érdeklődéssel kellett volna kutatniuk, hogy hol, mikor és milyen körülmények között játszódik le a világtörténelem legnagyobb eseménye - Isten Fiának eljövetele, aki azért jön, hogy megváltsa az embert. Az egész népnek őrködni és figyelni kellett volna, hogy az elsők között köszönthesse a világ Megváltóját. De íme, a názáreti dombok felől két fáradt vándor érkezik Betlehembe, és végigmegy a keskeny utcán, egészen a város keleti határáig, hiába keresve fedett helyet éjszakára. Egyetlen ajtó sem tárul ki előttük. Végül egy ütött-kopott istállóban találnak menedéket. Ott született meg a világ Megváltója.

Az angyalok látták azt a dicsőséget, amelyben Isten Fia osztozott az Atyával, a világ megalapítása előtt. A mennyei lények feszült érdeklődéssel várták azt az eseményt, amely minden embernek mérhetetlen örömöt kínált: Krisztus megjelenését a földön. Isten angyalokkal küldte el az örömhírt azoknak, akik felkészültek arra, hogy fogadják e hírt, és örömmel elmondják a föld lakóinak. Krisztus lehajolt, hogy magára öltse az ember természetét. Végtelenül súlyos lelki terhet kellett hordoznia, hiszen a bűn volt az, ami Isten fiának áldozatát követelte. De az angyalok azt akarták, hogy a Magasságos Fia megalázottságában is jelleméhez illő méltóságban és dicsőségben jelenjék meg az emberek előtt. Összegyűlnek-e vajon a föld nagyjai Izrael fővárosában, hogy köszöntsék az Üdvözítőt, amikor megérkezik? Bemutatják-e angyalseregek a várakozók csapatjának?

Egy angyal a földre száll, hogy megnézze, ki készült fel Jézus köszöntésére. De a várakozás semmi jelét sem látja. Nem hallja, hogy bárki is himnuszt énekelne, vagy ujjongana a Messiás eljövetelének közeledtén. Az angyal egy ideig a kiválasztott város és a templom felett lebeg, ahol Isten jelenléte századokon át megmutatkozott, de ott is ugyanaz a közömbösség uralkodik. A papok, hivalkodó pompával, tisztátalan áldozatot mutatnak be a templomban. A farizeusok hangoskodva szólnak a néphez, vagy kérkedő imát mondanak az utcasarkokon. A királyi palotákban, a filozófusok gyűlésein, a rabbik iskoláiban senki sem törődik azzal a csodálatos ténnyel - ami az egész mennyet örömmel és dicsőítéssel töltötte be - , hogy az ember Megváltója most fog megjelenni a földön.

A Krisztus-várásnak semmi tanújele nincs. Senki sem készül az élet Fejedelmének fogadására. A döbbent mennyei hírnök már-már visszatér a mennybe a szégyenteljes hírrel, amikor észreveszi a pásztorok egy csoportját, akik nyájukat őrizték az éjszakában. Miközben a pásztorok a csillagos eget nézik, eltűnődnek azon a prófécián, amely szerint a Messiás eljön a földre, és vágyakoznak a világ Megváltójának adventjére. Itt vannak azok az emberek, akik felkészültek a mennyei üzenet fogadására. És egyszer csak megjelenik Isten angyala, és elmondja a jó hírt, a nagy örömhírt. Mennyei dicsőség árasztja el az egész síkságot, számtalan angyal jelenik meg, és mintha az öröm túl nagy volna ahhoz, hogy csak egy küldött hozza a mennyből, sok-sok hang zendít rá arra a himnuszra, amelyet az egész üdvözült sereg egy napon énekelni fog: "Dicsőség a magasságos mennyekben az Istennek, és e földön békesség, és az emberekhez jó akarat!" (Lk 2:14).