Higgyetek az Ő prófétáinak - július 17 - HÉTFŐ - Zsoltárok 72

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Te milyennek látod azt az Istent, Akit Zsoltárok 72 bemutat?

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli Gáspár fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=ps+72&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=ps+72&version=NT-HU

(A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak

1.    Isten bölcsességet ad Salamonnak népe vezetéséhez. Salamon mindent megkapott ahhoz, hogy a népet a lehető legjobban vezesse. Ezt kérte is Istentől, aki készségesen megadta neki.

2.    Dávid Fia bölcsen uralkodik. Salamon Dávid fiai volt, ahogyan Jézust is Dávid fiának nevezték. De nemcsak ezt a hasonlóságot látjuk ebben a zsoltárban, hanem azt is, hogy Salamon olyan uralkodási elveket kér magának, amelyek Jézus uralkodásában teljesednek ki igazán.

a.    a népeket igazságossággal, a szegényeket méltányossággal ítéli

b.    a hegyek békességet, a halmok igazságot teremnek

c.    a népek örökkön-örökké félik (tisztelik) Őt

d.    uralma az egész világra kiterjed (tengertől tengerig, a föld határáig)

e.    leborulnak előtte a királyok is, és a nemzetek szolgálnak Neki

f.      megszabadítja a kiáltó szűkölködőt

g.    kiáll az elnyomottak mellett

h.    áldása nyomán bőséges gabona terem

3.    Áldott az Isten és áldott a népe. Salamon dicsőítéssel zárja ezt a zsoltárt. Áldja a mennyben lakó Isten, miközben a mennyben lakó Isten áldja őt. Ez így van velünk is. Miközben Istent áldjuk, az Isten áld bennünket. Akkor áldunk valakit, amikor jót mondunk róla, és jót kívánunk neki. Ezt teszi velünk az Isten, amikor áld: jót kíván nekünk. És ez a jó be is teljesedik.

4.    Ezen kívül még egy olyan Istent látunk:

a.     aki tökéletes törvényeket biztosít a boldog és biztonságos élethez

b.    aki a békesség Istene, az igazi béketeremtő

c.     aki felüdíti gyermekeit, miként az eső a földet

d.    akinek ajándékot adnak a föld fejedelmei

e.     akinek neve (jelleme) megmarad örökre

f.      akinek jó híre (az evangélium) elterjed az egész világon

Olvasmány – E.G. White A NAGY KÜZDELEM 19. fejezet

19. fejezet – A SÖTÉTSÉGEN ÁTSUGÁRZÓ FÉNY (2. rész)

Jóllehet a véges emberi elme képtelen megérteni a végtelen Isten terveit, és nem ismeri fel teljesen szándékai megvalósulását, de sokszor tévelygés vagy hanyagság az oka annak, hogy csak homályosan fogja fel a menny üzenetét. Nemritkán az embereknek - még Isten szolgáinak is - a gondolkozását annyira eltompítják az emberi nézetek, az emberi hagyományok és hamis tanítások, hogy csak részben tudják felfogni azokat a nagyszerű dolgokat, amelyeket Isten kinyilatkoztatott Igéjében. Így volt ez Krisztus tanítványaival is, még akkor is, amikor a Megváltó személyesen velük volt. Elméjüket átitatta az a közhiedelem, hogy a Messiás földi fejedelem, aki az egyetemes birodalom trónjára emeli Izraelt. Amikor Jézus megjövendölte szenvedéseit és halálát, nem tudták, mit jelentenek szavai.

Krisztus maga küldte ki őket ezzel az üzenettel: "Bétölt az idő, és elközelített az Istennek országa; térjetek meg, és higgyetek az evangéliumban" (Mk 1:15). Ez az üzenet a Dán 9. fejezetében található próféciára épült. Az angyal azt mondta, hogy a hatvankilenc hét "a Messiás fejedelemig" tart, és a tanítványok nagy reményekkel és boldog örömmel várták, hogy a Messiás felállítsa birodalmát Jeruzsálemben és uralkodjék az egész földön.

A tanítványok prédikálták azt az üzenetet, amelyet Krisztus reájuk bízott, jóllehet ők maguk félreértették. Miközben mondanivalójukat Dán 9:25 versére alapozták, nem látták meg ugyanennek a fejezetnek a következő versében, hogy a Messiás "kiírtatik". Egész életükben sóvárogva várták a dicsőséges földi birodalmat. Ezért nem értették sem a prófécia meghatározásait, sem Krisztus szavait.

A tanítványok teljesítették feladatukat. Közölték a néppel az irgalmas Isten meghívását, és akkor, amikor elképzelésük szerint Uruknak Dávid trónjára kellett volna ülnie, népe megragadta mint gonosztevőt, megostorozta, kigúnyolta, elítélte, és a Golgota keresztjére feszítette. Micsoda kétségbeesés és fájdalom szorongatta a tanítványok szívét, mialatt Uruk a sírban szunnyadt!

Krisztus pontosan akkor és úgy jött el, amint a próféta előre kinyilatkoztatta. Krisztus szolgálatában a Szentírás bizonyságtételének minden részlete teljesült. A Megváltó prédikálta a megváltás üzenetét, és "beszéde hatalmas vala". A hallgatók szíve tanúskodott tanításának mennyei eredetéről. Az Ige és Isten Lelke bizonyságot tett arról, hogy Isten Fia a mennyből kapta megbízatását.

A tanítványok olthatatlan szeretettel ragaszkodtak drága Mesterükhöz. Lelküket azonban beárnyékolta a bizonytalanság és a kétség. Gyötrelmeik közepette elfeledkeztek arról, hogy Krisztus mit jövendölt szenvedéséről és haláláról. Vajon okozott volna-e a Názáreti Jézus ilyen fájdalmat és csalódást nekik, ha Ő lett volna az igazi Messiás? Ez a kérdés gyötörte lelküket a szombatnap reménytelen óráiban, mialatt a Megváltó - halála és feltámadása között - a sírban feküdt.