Higgyetek az Ő prófétáinak - július 28 - PÉNTEK - Zsoltárok 83

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Te milyennek látod azt az Istent, Akit Zsoltárok 83 bemutat?

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli Gáspár fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=ps+83&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=ps+83&version=NT-HU

(A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak

1.   Istent ellenségei nem állhatnak meg. Izrael kicsi ország volt sok és nagy ellenséggel körülvéve. Amikor Istenre bízták magukat, ellenségeik nem bírták legyőzni őket. Ez a zsoltár megemlít néhány ilyen jelentős győzelmet és arra kéri Istent, hogy most is tegyen csodát értük. Azonban a probléma nem Istennél van, hogy nem akar vagy nem tud segíteni, hanem bennük, hogy lázadásukkal kivonták magukat Isten oltalma alól. Régi győzelmeik azért születtek, mert Isten oltalma alatt voltak, ellenségeik pedig nem. Isten oltalma nélkül a Sátán hatalma alatt álló ellenség hatalmas veszteséget képes okozni. Ezért kockázatos kivonni magunkat Isten oltalma alól.  

2.   Isten nem szorul a tanácsunkra. A zsoltáros tanácsolja Istent, hogy milyen büntetést mérjen népe ellenségeire. Elmondja, hogy jók lesznek azok a büntetések, amelyek a felsorolt történetekben szerepelnek, csak elfeledkezik arról, hogy Isten nem tevőlegesen büntette meg őket, hanem csak megvonta tőlük oltalmát, és ennem megvoltak a következményei. A zsoltáros nem teljesen érti Isten jellemét és tetteit, de valamit azért csak érzékel, hogy Isten azt szeretné, ha népének ellenségei is elkezdenék keresni Őt, mert Isten őket is meg akarja váltani, őket is oltalma alá akarja vonni.   

3.   Ezen kívül még egy olyan Istent látunk:

a.   akinek minden gyermeke egyformán kedves a szemében és bánkódik, ha azt látja, hogy egymással harcolnak és egymás kárának örülnek

b.   aki azt szeretné, hogy gyermekei egymásért tennének meg mindent és nem egymás ellen

c.    aki mindent megtesz azért, hogy az ellenségek barátokká váljanak

d.   aki nem szorul rá az ember irányítására, hanem az ember szorul rá az övére

e.   aki nem marad csendben és nem tétlen

f.     akit mindenkinek meg kell ismernie ezen a földön (de nem biztos, hogy olyan módon, ahogy a zsoltáros elképzeli)

Olvasmány – E.G. White A NAGY KÜZDELEM 20. fejezet

20. fejezet – A NAGY VALLÁSI ÉBREDÉS (6. rész)

Bűnösök sírva kérdezték: "Mit kell nékem cselekednem, hogy üdvözüljek?". Azok, akik eddig becstelenül éltek, igyekeztek az okozott kárt megtéríteni. Mindazok, akik békét találtak Krisztusban, vágytak másokkal is megosztani az áldást. A szülők szíve gyermekeik felé fordult, a gyermekeké pedig szüleik felé. A gőg emelte válaszfalak halomra dőltek. Őszinte bűnvallomások hangzottak el, és a család tagjai azok üdvösségéért fáradoztak, akik a legdrágábbak voltak nekik. Sokszor lehetett a buzgó ima hangját hallani. Mindenfelé gyötrődő lelkek küzdöttek Istennel. Sokan egész éjszaka buzgón könyörögtek a bűnbocsánat bizonyosságáért, vagy rokonaik és barátaik megtéréséért.

Minden rendű és rangú ember tódult az adventhívők istentiszteleteire. Gazdagok és szegények, rangosak és egyszerűek más-más okból, de saját fülükkel akarták hallani a második adventről szóló tanítást. Az Úr féken tartotta az ellenkezés szellemét, amíg szolgái elmondták, miért hisznek. Néha az eszköz gyenge volt, de Isten Lelke erőt lehelt az igazságba. Ezeken az összejöveteleken érezhető volt a szent angyalok jelenléte, és naponta sok emberrel nőtt a hívők száma. Amikor újra és újra felhangzottak Krisztus közeli eljövetelének bizonyítékai, roppant tömegek hallgatták némán, lélegzetvisszafojtva a súlyos szavakat. Mintha a menny közeledett volna a földhöz, és a föld a mennyhez. Isten hatalmát idősek, fiatalok és középkorúak egyaránt érezték. Az emberek ajkukon dicsőítéssel tértek haza, és boldog hangok csendültek fel a csendes éjszakában. Az összejövetelek résztvevői soha nem tudták elfelejteni azokat a különös jeleneteket, amelyeket ott láttak, és a mélységes érdeklődést, amelyet ott tapasztaltak.

Krisztus eljövetelének pontos időre való meghirdetése minden osztály számos tagjában nagy ellenkezést váltott ki, a szószéken szolgáló lelkésztől egészen a legvakmerőbb, istenkáromló bűnösig. A prófétai ige teljesedett: "Az utolsó időben csúfolódók támadnak, akik saját kívánságaik szerint járnak, és ezt mondják: Hol van az Ő eljövetelének ígérete? Mert amióta az atyák elhunytak, minden azonképpen marad a teremtés kezdetétől fogva" (2Pt 3:3-4). Sokan, akik azt állították, hogy szeretik a Megváltót, kijelentették, hogy egyáltalán nem kifogásolják a második advent tanítását; csupán az ellen tiltakoznak, hogy Jézus visszajövetelének idejét pontosan meg lehet határozni. Isten mindent látó szeme azonban olvasott szívükben. Ezek az emberek nem akartak hallani arról a Krisztusról, aki eljön, hogy igazságosan megítélje a világot. Hűtlen szolgák voltak. Cselekedeteik nem állták volna ki a szívet fürkésző Isten vizsgálatát. Féltek találkozni Urukkal. Ők sem készültek fel Jézus fogadására, akárcsak a zsidók Krisztus első adventje idején. Nemcsak vonakodtak meghallgatni a Biblia világos érveit, de ki is gúnyolták azokat, akik várták az Urat. Sátán és angyalai diadalt ültek. Gúnyosan vágták Jézus és a szent angyalok arcába, hogy hitvalló népe oly kevéssé szereti Őt, hogy nem kívánja megjelenését.

"Senki sem tudja a napot és az órát" - érveltek leggyakrabban az advent reménység elutasítói. A Szentírás ezt mondja: "Arról a napról és óráról pedig senki nem tud, az ég angyalai sem, hanem csak az én Atyám egyedül" (Mt 24:36). Azok, akik várták az Urat, ezt az igét világosan és egybehangzóan magyarázták. Világosan kimutatták, hogy ellenfeleik e kijelentést rosszul értelmezik. Krisztus e szavakat akkor mondta, amikor tanítványaival beszélgetett az Olajfák-hegyén - miután utoljára távozott a templomból. A tanítványok ezt kérdezték: "Micsoda jele lesz a Te eljövetelednek, és a világ végének?". Jézus jelekről beszélt, és ezt mondta: "Mikor mindezeket látjátok, tudjátok meg, hogy közel van, az ajtó előtt" (Mt 24:3.33). A Megváltó egyik kijelentését nem szabad cáfolni másik kijelentésével. Jóllehet senki ember nem tudja eljövetelének napját, sem óráját, de tanultuk, és tudnunk is kell, hogy mikor van közel. Isten arra is tanít, hogy ha figyelmen kívül hagyjuk intését, és nem akarunk tudomást venni adventje közeledtéről, ez éppoly végzetes lesz számunkra, mint Noé kortársainak az, hogy nem vettek tudomást az özönvíz közeledtéről. A Mt 24. fejezetében olvasható példázat szerint éles különbség van a hű és a hűtlen szolga között. Világossá válik, mi lesz a sorsa annak, aki ezt mondja szívében: "Halogatja még az én uram a hazajövetelt. " Kiderül, hogy az Úr miként látja és jutalmazza azokat, akiket vigyázva, eljövetelét hirdetve talál, és hogyan bünteti azokat, akik visszajövetelét figyelmen kívül hagyják. "Vigyázzatok azért" - mondja. "Boldog az a szolga, akit az ő ura, mikor haza jő, ily munkában talál" (Mt 24:42-46). "Hogyha tehát nem vigyázol, elmegyek hozzád, mint a tolvaj, és nem tudod, mely órában megyek hozzád" (Jel 3:3).

Pál megemlíti, hogy lesznek olyan emberek, akiket az Úr megjelenése váratlanul talál. "Az Úrnak napja úgy jő el, mint a tolvaj éjjel. Mert amikor ezt mondják: Békesség és biztonság, akkor hirtelen veszedelem jő rájuk... és semmiképpen meg nem menekednek. " De azoknak, akik megfogadják a Megváltó intését, ezt mondja: "Ti, atyámfiai, nem vagytok a sötétségben, hogy az a nap tolvajmódra lephetne meg titeket. Ti mindnyájan világosság fiai vagytok és nappal fiai; nem vagyunk az éjszakáé, sem a sötétségé!" (lThessz 5:2-5).

A Szentírás tehát nem igazolja azokat, akik nem tudják, hogy Krisztus eljövetele közel van. Azok, akik ürügyet akartak találni az igazság elutasítására, bezárták fülüket a magyarázat előtt. A vakmerő gúnyolódók, sőt még Krisztus állítólagos szolgái is egyre harsogták: "senki sem tudja a napot és az órát". Amikor az emberek felébredtek, és kezdtek érdeklődni az üdvösség után, vallási tanítók léptek közéjük és az igazság közé, és Isten szavát félremagyarázva, igyekeztek félelmüket elhessegetni. Hűtlen őrök csatlakoztak a nagy csaló munkájához, és ezt kiáltották: békesség, békesség - pedig Isten nem szólt békességről. A Krisztus korabeli farizeusokhoz hasonlóan sokan nem akartak belépni a mennyek országába, és gátolták azokat is, akik elindultak afelé. E lelkek vérét Isten az ő kezükből követeli.