2023. július 1., szombat

Higgyetek az Ő prófétáinak - július 1 - SZOMBAT - Zsoltárok 56

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Te milyennek látod azt az Istent, Akit Zsoltárok 56 bemutat?

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli Gáspár fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=ps+56&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=ps+56&version=NT-HU

(A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak

1.     Isten, akit Dávid ismer is, meg nem is. Dávid tudja, hogy Isten jó, kegyelmes hozzá, meg lehet bízni benne, védelmet nyújt neki, számon tartja vándorlását, megemlékezik könnyeiről, de nem tudja elképzelni, hogy Isten ez megteszi az ellenségeivel is. Nem tudja elképzelni, hogy Isten kegyelmes lehet hozzájuk is. Nem imádkozik ellenségeiért, úgy ahogy ezt Jézus később tanította, hanem azt kéri Istentől, hogy taszítsa el magától azokat, akik üldözik őt, és haragudjon rájuk; töltse ki haragját rajtuk. Dávid nem tudja elképzelni azt, hogy ők is Isten gyermekei, akiket nem eltaszítani akar magától, hanem magához vonzani. Ezt meg kell tanulnia Dávidnak és lehet, hogy nekünk is.

2.    Ezen kívül még egy olyan Istent látunk:

a.    aki megszabadít az ellenségtől

b.    aki olyan védőbástya, amelyen senki sem tud áthatolni

c.    aki méltó a dicséretünkre még akkor is, amikor nehéz helyzetben vagyunk

d.    aki megenged olyan helyzeteket életünkben, amelyekben félelmet tapasztalunk meg, de nem hagy magunkra, hanem ezzel is erősíti hitünket és segít abban, hogy még inkább belé kapaszkodjunk

e.    aki sosem fog tartozni nekünk, hanem mi tartozunk neki minden percben

Olvasmány – E.G. White A NAGY KÜZDELEM 16. fejezet

16. fejezet – A ZARÁNDOKATYÁK (7. rész)

A Biblia XIX. sz. eleji széles körű terjesztését, és azt a nagy világosságot, amely ezáltal a világra áradt, nem követte vele arányos fejlődés a kinyilatkoztatott igazság megismerésében, illetve a vallás gyakorlásában. Sátán nem tudta Isten Igéjét elzárni az emberektől, miként a korábbi századokban. A Biblia mindenki számára elérhető volt. De hogy mégis megvalósítsa célját, befolyására sokan nem értékelték a Szentírást. Az emberek nem kutatták. Téves magyarázatokat fogadtak el, és olyan tanításokat tápláltak, amelyeknek nem volt bibliai alapjuk.

Sátán látva, hogy az üldözéssel nem sikerül az igazságot elfojtani, ismét a kiegyezéshez folyamodott. Korábban a kiegyezés a nagy hitehagyáshoz és a római egyház megalakulásához vezetett. Sátán számos keresztényt rábírt arra, hogy szövetségre lépjen, de most nem pogányokkal, hanem azokkal, akik a világ dolgainak hódolva éppolyan bálványimádóknak bizonyultak, mint a faragott képek imádói. És e szövetség következményei nem voltak kevésbé veszedelmesek, mint a korábbi századokban. Az egyházak kérkedtek és különcködtek a vallásosság köntösében, ezért megromlottak. Sátán folytatta munkáját. A Biblia tanításait elferdítette, és a hagyományok, amelyek milliók romlását okozták, mély gyökeret eresztettek. Az egyház ezeket a hagyományokat jóváhagyta és védte, ahelyett, hogy tusakodott volna "a hitért, amely egyszer a szenteknek adatott".

Így járatták le azokat az elveket, amelyekért a reformátorok oly sokat tettek és szenvedtek.


1 megjegyzés: