Higgyetek az Ő prófétáinak - április 21 - PÉNTEK - Jób 27

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Te milyennek látod azt az Istent, Akit Jób 27 bemutat?

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli Gáspár fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=J%C3%B3b%2027&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=J%C3%B3b%2027&version=NT-HU

(A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak

 

1.    Isten barátai kitartanak mellette. Jób eldöntötte, hogy érdemes kitartani Isten mellett akkor is, ha a dolgok nem úgy alakulnak, ahogy szeretné, ha meg is van győződve arról, hogy Isten bántja őt. Ezt mondja: „amíg csak lélegzem, és Isten lehelete van bennem, nem szól ajkam álnokságot, nem mond nyelvem hamisságot.” Ez az igazi hit, amely nem a jutalom váradalmáért és nem a büntetéstől való félelem miatt szolgálja Istent, hanem Istenért önmagáért, minden körülmények között.

2.    Meghallgatja-e Isten az elvetemültet, ha végszükségletbe kerül? Ezt kérdezi Jób. Istent ismerve a válasz az, hogy igen. Aki Hozzá fordul, azt Ő el nem veti. Nem is annyira elvetemült ember az, aki veszi a bátorságot, hogy Istenhez forduljon.

Olvasmány – E.G. White A NAGY KÜZDELEM  6. fejezet

6. fejezet – HUSZ ÉS JEROMOS (6. rész)

A prelátusok dühtől remegve félbeszakították Jeromos beszédét: "Mi szükség van további bizonyítékra? Saját szemünkkel láthatjuk a legmakacsabb eretneket. " Jeromos, aki e viharban is szilárd maradt, így kiáltott: "Hogyan?! Azt hiszitek, hogy félek a haláltól? Egy teljes évig egy félelmes föld alatti börtönben tartottatok, ami szörnyűbb volt, mint maga a halál. Kegyetlenebbül bántatok velem, mint ahogy egy török, zsidó vagy pogány tenné, és a hús szó szerint lerohadt csontjaimról. Mégsem panaszkodom, mivel a siránkozás nem illik ahhoz, aki bátor; kifejezni sem tudom, mennyire megdöbbent, hogy egy kereszténnyel ennyire embertelenek vagytok. "

Újra kitört a dühroham, és Jeromost sietve a börtönbe vitték. De az összegyűltek között volt néhány olyan ember is, akikre Jeromos szavai mélyen hatottak, és szerették volna életét megmenteni. Egyházi méltóságok látogatták meg és unszolták, hogy engedelmeskedjék a zsinatnak. A legfényesebb kilátásokat csillogtatták meg előtte jutalomként, ha meghódol Róma előtt. De miként Mestere, amikor felkínálták neki a világ dicsőségét, Jeromos is megingathatatlan maradt.

"Bizonyítsátok be nekem a Szentírásból, hogy tévedek - mondta -, és elállok tőle. "

"A Szentírásból! - kiáltotta egyik megkísértője. Általa kell mindent megítélni? Ki értheti meg azt, amíg az egyház meg nem magyarázza?"

"Érdemesebb az emberi hagyományokban hinni, mint Megváltónk evangéliumában? - kérdezte Jeromos. Pál nem biztatta azokat, akiknek írt, hogy figyeljenek az emberi hagyományokra, hanem ezt mondta: 'Kutassátok az Írásokat!'."

"Eretnek! - volt a válasz. Sajnálom, hogy ilyen sokáig kérleltelek. Látom, hogy az ördög ösztökél. "

Jeromos felett nemsokára kimondták az ítéletet. Kivezették ugyanarra a helyre, ahol Husz áldozta fel életét. Énekelve ment útján. Arca örömtől és békétől ragyogott. Tekintete Krisztuson csüggött, és már nem félt a haláltól. Amikor a hóhér mögéje lépett, hogy meggyújtsa a máglyát, a mártír így kiáltott: "Lépj csak bátran előre, gyújtsd meg a tüzet előttem! Ha féltem volna, nem lennék itt. "

Amikor a lángok felcsaptak . körülötte, imádkozni kezdett: "Uram, mindenható Atyám - kiáltotta -, szánj meg, és bocsásd meg bűneimet, hiszen tudod, hogy mindig szerettem igazságodat!" Hangja nem volt már, de ajka még mozgott: imádkozott. Amikor a tűz megemésztette, a vértanú hamvait az alatta levő földdel együtt összeszedték, és mint Husz hamvait, a Rajnába szórták.

Így haltak meg Isten hű fényhordozói. De az általuk hirdetett igazság világosságát - hősi példájuk fényét - nem lehetett kioltani. Éppúgy nem lehetett útját állni a hajnalnak, amely éppen akkor hasadt fel a világ számára, mint ahogy a napot sem lehet pályáján visszafordítani.

Husz kivégzése felszította Csehországban a felháborodás és rémület lángját. Az egész nemzet tudta, hogy a papok gyűlöletének és a császár árulásának lett az áldozata. Az igazság hűséges tanítója volt - mondták. A zsinatot pedig, amely halálra ítélte, gyilkossággal vádolták. Husz tanai még jobban magukra vonták a figyelmet, mint valaha. A pápa már korábban elrendelte Wiclif írásainak elégetését. De az emberek a megmaradt példányokat most előhozták a rejtekhelyükről, és tanulmányozni kezdték a Bibliával, illetve a hozzáférhető bibliarészekkel együtt. A kutatás nyomán sokan elfogadták a megreformált hitet.

Husz gyilkosai nem nézték tétlenül, ölbe tett kézzel a mártír ügyének diadalát. A pápa és a császár összefogott, hogy összezúzza a mozgalmat, és Zsigmond csapatai megtámadták Csehországot.

De támadt egy szabadító. Ziska, aki röviddel a háború megindítása után elvesztette a szeme világát, és aki vakon is korának egyik legtehetségesebb hadvezére volt, állt a csehek élére. A nép, bízva Isten segítségében és ügyük igazságos voltában, szembeszállt az ellene harcba indított leghatalmasabb hadsereggel. A császár újra és újra friss erőket gyűjtve tört Csehországra, de szégyenletes vereséget szenvedett. A husziták nem féltek a haláltól, és senki nem tudott megállni velük szemben. Néhány évvel a harc megkezdése után a bátor Ziska meghalt. A helyét Procopius töltötte be, aki ugyanolyan bátor és tapasztalt hadvezér volt, sőt bizonyos vonatkozásban még rátermettebb vezető is.

A csehek ellenségei a vak harcos halálhírét kedvező alkalomnak látták arra, hogy visszaszerezzék mindazt, amit elvesztettek. A pápa keresztes háborút hirdetett a husziták ellen, és újra hatalmas sereg csapott le Csehországra, de ismét irtózatos vereséget szenvedett. A pápa újabb keresztes háborút hirdetett meg. A fennhatósága alatt álló összes európai országból embereket, pénzt és hadianyagot szerzett. Tömegek sereglettek a pápa zászlaja alá azzal a bizonyossággal, hogy végre halálos csapást mérnek a huszita eretnekekre. A hatalmas sereg a győzelembe vetett hittel rontott Csehországra. A cseh nép azonban csatasorba állt, hogy visszaverje őket. A két sereg megindult egymás felé. Már csak egy folyó választotta el őket egymástól. "A keresztes vitézeknek sokkal nagyobb volt a haderejük. De ahelyett, hogy a folyón gyorsan átgázolva harcolni kezdtek volna a huszitákkal, akik miatt oly messziről jöttek ide, csendben megálltak, és nézték a harcosokat. " Majd hirtelen valami titokzatos félelem szállta meg a pápai sereget. Az a hatalmas hadsereg egyetlen kardcsapás nélkül felbomlott és szétszóródott, mintha valamilyen láthatatlan hatalom kergette volna szét. Számos harcosukat mészárolta le a huszita hadsereg, amely üldözőbe vette a menekülőket, és roppant nagy hadizsákmány jutott a győzők kezére. A háború tehát nemhogy elszegényítette volna Csehországot, de meggazdagította.