Higgyetek az Ő prófétáinak

2023. március 25., szombat

Higgyetek az Ő prófétáinak - március 25 - SZOMBAT - Eszter 10

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Te milyennek látod azt az Istent, Akit Eszter 10 bemutat?

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli Gáspár fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Eszter%2010&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Eszter%2010&version=NT-HU

(A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak

1. Isten igazságot szolgáltat. Isten igazságszolgáltatásának lényege nem is annyira a gonoszok megbüntetésé, mint népének szabadítása és megjutalmazása. Arról szól, hogy Isten látja és nem felejti el azt a sok igazságtalanságot és bántást, amiben népe részesül, és végül igazságot szolgáltat elnyomott népének. Ha elnyomásban és igazságtalan bánásmódban részesülünk, tudnunk kell, hogy van Isten az égben, aki nem hagy figyelmen kívül bennünket és cselekedni fog érdekünkben. Mi nem a gonoszok és a bennünket bántók megbüntetését várjuk, hanem Isten szabadítását.

2. Isten gyermekeinek hűsége a pogányok javát is szolgálja. Ahasvérus király országa virágzásnak indult, amikor Isten hűséges gyermekei elismerésben részesültek és teret kaptak a vezetésben. Az országban béke volt, anyagi fellendülés és még a távoli tartományokban is érezhető volt annak hatása, amit Isten tett. Az akkori világbirodalom mind a 127 tartományában tudomást szeretek Izrael Istenének hatalmáról, bölcsességéről és szeretetéről. Ilyen az, amikor teljesedik az Ábrahámnak tett ígéret, hogy áldás lesz a föld valamennyi népe számára.

3. Isten a békesség Istene. És gyermekei is a békesség emberi, béketeremtők. Márdokeus ilyen béketeremtő volt. Népe javát kereste és egész nemzetségének a békéjén tevékenykedett. Ha Isten igazi gyermekei vagyunk, mi is az Ő népének javát keressük és annak békéjén tevékenykedünk.

Olvasmány – E.G. White A NAGY KÜZDELEM 3. fejezet

3. fejezet – A HITEHAGYÁS (3. rész)

Miután a Bibliát, a tévelygés leleplezőjét eltávolították, Sátán azt csinálhatta, amit akart. A prófécia kinyilatkoztatta, hogy a pápaság "véli, hogy megváltoztatja az időket és a törvényt" (Dán 7:25). És ezt tétovázás nélkül meg is tette. Hogy a pogányságból áttérteknek a bálványimádást pótolják, és így elősegítsék a kereszténységbe való névleges felvételüket, fokozatosan bevitték a szobrok és ereklyék imádását a keresztény istentiszteletbe. Egy egyetemes zsinaton hozott rendelet végül bevezette a bálványimádás rendszerét. Hogy a szentségtörés teljes legyen, Róma vakmerően kitörölte a törvényből a második parancsolatot, amely megtiltja a bálványimádást, - és a tízes szám megőrzésére kettéosztotta a tizedik parancsolatot.

Ez az irányzat, amely a pogányoknak engedményeket tett, a menny tekintélyének további mellőzéséhez is kaput nyitott. Sátán megszenteletlen egyházvezetők útján meghamisította a negyedik parancsolatot is. Megpróbálta eltörölni az ősi szombatot, azt a napot, amelyet Isten megáldott és megszentelt (lMóz 2:2-3); és helyébe a pogányok által, "a Nap tiszteletre méltó napja"-ként ünnepelt napot akarta tenni. Ezt a változtatást először nem nyíltan kísérelték meg. Az első századokban minden keresztény az igazi szombatot tartotta. Féltve őrizték Isten dicsőségét, és mivel hitték, hogy Isten törvénye változhatatlan, buzgón vigyáztak előírásainak sérthetetlenségére. Sátán azonban nagyon körmönfontan dolgozott eszközei által célja megvalósításáért. Hogy az emberek figyelme a vasárnapra terelődjék, Krisztus feltámadásának tiszteletére ünnepelték. Istentiszteleteket tartottak azon a napon, de azért a szórakozás napjának is tekintették; a szombatot pedig még mindig szent napként ünnepelték.

Krisztus első adventje előtt Sátán arra ösztönözte a zsidókat, hogy a szombat ünneplését a legszigorúbb követelményekkel nehezítsék meg, és tegyék teherré. Sátán így készítette elő terve megvalósítását. Előnyt húzva abból a hamis képből, amit ő festett a szombatról, ezt a napot, mint zsidó intézményt, ellenszenvessé tette. Míg a keresztények a vasárnapot általában örömnapként tartották meg, Sátán arra késztette őket, hogy a szombatot böjtnapnak, a szomorúság, a gyász napjának tartsák, és így fejezzék ki gyűlöletüket a zsidó vallással szemben.

2023. március 24., péntek

Higgyetek az Ő prófétáinak - március 24 - PÉNTEK - Eszter 9

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Te milyennek látod azt az Istent, Akit Eszter 9 bemutat?

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli Gáspár fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Eszter%209&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Eszter%209&version=NT-HU

1. Isten védelmezi népét. Isten megvédte népét attól az ellenségtől, aki eltervezte teljes megsemmisülésüket. Isten népének ma is van egy ellensége, aki teljes megsemmisítésüket tervezi, Isten azonban a legmegfelelőbb pillanatban közbelép és megmenti népét.

2. Isten a bánatot és aggodalmat örömre fordította. A zsidó nép örök ünneppé tette azt a napot, amelyen Isten megszabadította őket. A nép nem csupán ünnepelt, hanem hálájuk kifejezéseképpen ajándékokat adtak egymásnak, különösképpen a szegényeknek.

3. Isten nem örül a bosszúállásnak. Bár sokan pozitívumként értelmezik a zsidók bosszúállását, a Bibliából azonban tudjuk, hogy Isten a bosszúállást nem bízta az emberre.

Olvasmány – E.G. White A NAGY KÜZDELEM 2. fejezet

3. fejezet – A HITEHAGYÁS (2. rész)

Sátán a megkísértés pusztájában egyezkedni akart Krisztussal. Odament Isten Fiához, megmutatta neki a világ minden országát és azok dicsőségét. Felkínált neki mindent, egy feltétellel: ha elismeri a sötétség fejedelmének felsőbbségét. Krisztus megdorgálta a vakmerő kísértőt, és elűzte. Sátán nagyobb sikerrel jár, amikor az embert kísérti meg ugyanezzel. Az egyházat rávette arra, hogy világi haszonért és dicsőségért keresse a föld nagyjainak kegyét és pártfogását.

A katolicizmus egyik fő tantétele, hogy a pápa Krisztus egyetemes egyházának látható feje, az egész világ püspökeinek és papjainak legfőbb ura. Sőt, mi több, a pápának az Istenség címeit és képességeit tulajdonítja. Például: "Úr Isten a pápa",' aki csalatkozhatatlan. A pápa mindenkitől hódolatot követel. Sátán a római egyház útján ugyanazzal az igénnyel lép fel, mint a megkísértés pusztájában; és roppant tömegek hódolnak meg előtte.

De azok, akik félik és tisztelik Istent, éppúgy fogadják ezt a vakmerő igényt, miként Krisztus, aki így válaszolt e ravasz ellenség követelőzésére: "Az Urat, a te Istenedet imádd, és csak néki szolgálj" (Lk 4:8). Isten soha még csak nem is célzott Igéjében arra, hogy embert jelölt ki az egyház fejének. A pápai felsőbbség tana éles ellentétben áll a Szentírás tanításaival. A pápának nem lehet hatalma Krisztus egyházán, csak bitorolhatja.

A katolikusok egyre-másra eretnekséggel vádolták a protestánsokat, és azzal, hogy szántszándékkal szakadtak el az igaz egyháztól. De ezek a vádak inkább őket illetik. Ők tették le Krisztus zászlaját, és ők távoztak el attól a hittől, "amely egyszer a szenteknek adatott" (Jud 3).

Sátán jól tudta, hogy az emberek a Szentírás fényében felismerhetik csalásait, és leküzdhetik hatalmát. A világ Megváltója is az Igével állt ellen Sátán támadásainak. Minden egyes támadásnál Krisztus feltartotta az örök igazság pajzsát, és így szólt: "Meg van írva. " Az ellenség minden egyes indítványával szemben az Ige bölcsessége és hatalma volt a válasz. Hogy Sátán meg tudja őrizni az emberek feletti hatalmát, és megalapozza a pápai bitorló tekintélyét, el kellett zárnia a Szentírást az emberek elől. A Biblia Istent dicsőíti, és a véges embert az őt megillető helyre teszi; ezért Sátán a Biblia szent igazságait elhallgattatta és eltitkoltatta. A római egyház is ezt a taktikát követte. Évszázadokig megtiltotta a Biblia terjesztését. Az embereknek tilos volt a Szentírást olvasni vagy házukban tartani. Elvtelen papok és főpapok úgy magyarázták tanításait, hogy állításaikat alátámasszák velük. Így történt, hogy a pápát majdnem mindenki Isten földi helytartójának ismerte el, akinek hatalma van az egyház és az állam felett.

2023. március 23., csütörtök

Higgyetek az Ő prófétáinak - március 23 - CSÜTÖRTÖK - Eszter 8

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Te milyennek látod azt az Istent, Akit Eszter 8 bemutat?

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli Gáspár fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Eszter%208&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Eszter%208&version=NT-HU

1. Isten felmagasztalja a Hozzá hűségeseket. Isten az alázatos embereket értékeli, de kész felmagasztalni azokat, akik készek rá a felfuvalkodás veszélye nélkül. Egy napon majd senkinek sem jelent gondot a felmagasztalt lét, és Isten kész rá, hogy ezzel megajándékozza gyermekeit, kész arra, hogy megossza királyiszékét megváltottaival.

2. Isten várja azt a napot, amikor a népének nem lesz ellensége. Micsoda felszabadulás volt a zsidóknak, hogy Hámán, a nép ellensége már nem létezik! Isten várja azt a napot, amikor népének már nem lesz ellensége. Mi is nagyon várjuk ezt a napot. Micsoda felszabadulás lesz ez számunkra!

3. Isten együtt ünnepel népével. Öröm volt a fővárosban és minden helyen, ahol tudomást szereztek Isten népének szabadulásáról. Milyen boldogan szemlélhette Isten ünneplő és hálát adó népét! Isten nem örül népe nyomorúságának, de örül, amikor megszabadíthatja őket.

4. Isten védelmezi népét. Hámán halála nem volt elegendő. Isten további védelmére és csodás közbenjárására volt szükség ahhoz, hogy népe védelemben részesüljön és biztonsága hosszútávon biztosítva legyen.

Olvasmány – E.G. White A NAGY KÜZDELEM 2. fejezet

3. fejezet – A HITEHAGYÁS (1. rész)

Pál apostol a thesszalonikai gyülekezethez intézett második levelében megjövendölte a nagy hitehagyást, amely nyomán létrejön a pápai hatalom. Pál kijelentette, hogy Krisztus napja addig nem jön el, "mígnem bekövetkezik előbb a szakadás, és megjelenik a bűn embere, a veszedelemnek fia, aki ellene veti és fölébe emeli magát mindannak, ami Istennek vagy istentiszteletre méltónak mondatik, annyira, hogy maga ül be mint Isten az Isten templomába, Isten gyanánt mutogatván magát". Az apostol továbbá arra figyelmezteti testvéreit, hogy "működik... már a törvényszegés titkos bűne" (2Thessz 2:3-4.7). Már ilyen korán látta, hogy tévelygések csúsznak az egyházba, amelyek utat készítenek a pápaság kialakulásához.

Lassan-lassan, először csak lopva és csendben, majd pedig, amikor megerősödött, és hatalmába kerítette az emberek lelkét, nyíltabban végezte megtévesztő és istenkáromló munkáját "a törvényszegés titkos bűne". A pogányság szokásai szinte észrevétlenül utat találtak a keresztény egyházba. A megalkuvás és a behódolás szellemét egy ideig fékezte a vad üldözés, amelyet az egyház a pogányságtól elszenvedett. De amikor az üldözés megszűnt, és a kereszténység bekerült a királyok udvarába és palotájába, felcserélte Krisztus és az apostolok alázatosságát és egyszerűségét a pogány papok és uralkodók pompájával és hivalkodásával, Isten kívánalmait pedig emberi elméletekkel és hagyományokkal. Nagy volt az öröm, amikor Konstantin a negyedik század elején névlegesen megtért, és a világ a látszatszentség öltönyében besétált az egyházba. Ekkor felgyorsult a bomlasztás. A látszólag vereséget szenvedő pogányság lett a győztes. Az ő szelleme irányította az egyházat. Tanításai, szertartásai és babonái összekeveredtek Krisztus névleges követőinek istentiszteletével.

A pogányság és a kereszténység közötti megegyezésből kelt életre a próféciában megjövendölt "bűn embere", aki szembefordult Istennel, és fölé helyezte magát. Sátán mesterműve a hamis vallás, az a gigászi egyházszervezet, mely ékesen tanúskodik arról, hogy Sátán akarja tetszése szerint uralni a földet.

2023. március 22., szerda

Higgyetek az Ő prófétáinak - március 22 - SZERDA - Eszter 7

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Te milyennek látod azt az Istent, Akit Eszter 7 bemutat?

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli Gáspár fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Eszter%207&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Eszter%207&version=NT-HU

1. Isten védelmezi gyermekeit. Isten védelmére kel gyermekeinek: Eszternek, Márdokeusnak és az egész népének. És ez nem csupán egy egyszeri történet. Isten mindig kész kiállni népéért. Dániel könyvében is olvassuk, hogy Mihály odaáll népe mellé; kiáll mellettük és érettük.

2. Isten az alázatosokkal tud azonosulni. Hámán önmagát felmagasztalta, ezért kikerült Isten oltalma alól, Márdokeus és Eszter megalázták magukat ezért Isten megtisztelte őket jelenlétével, szeretetével és csodás szabadításával.

3. Aki másnak vermet ás…. Mondhatjuk úgy is, hogy aki másnak akasztófát készít… Isten ezt nem előírta vagy elrendelte, hanem elmondta, hogy az ilyen fajta magatartásnak ez lesz a természetes következménye.

Olvasmány – E.G. White A NAGY KÜZDELEM 2. fejezet

2. fejezet – ÜLDÖZÉS AZ ELSŐ SZÁZADOKBAN (4. rész)

Isten hagyja, hogy a gonosz boldoguljon, és kimutassa Istennel szembeni gyűlöletét, hogy amikor betelik gonoszságának mértéke, és elpusztul, ebben a pusztulásban mindenki Isten igazságos és irgalmas voltát ismerje fel. Az isteni bosszúállás napja sietve közeleg. Mindazok, akik áthágták Isten törvényét, és sanyargatták népét, megkapják cselekedeteik méltó büntetését. Isten minden kegyetlenséget és jogtalanságot, amit hűséges gyermekei ellen elkövettek, úgy büntet meg, mintha Krisztus ellen tették volna.

De van egy még fontosabb kérdés is, amellyel korunk gyülekezeteinek foglalkozniuk kell. Pál apostol kijelenti, hogy "mindazok is, akik kegyesen akarnak élni Krisztus Jézusban, üldöztetni fognak" (2Tim 3:12). Akkor miért van az, hogy napjainkban olyan ritkán üldözik a keresztényeket? Ennek csak az az oka, hogy az egyház alkalmazkodik a világ normájához, és ezért nem vált ki ellenkezést. Korunk vallásában nincs meg az a tisztaság és szentség, amely Krisztus- és az apostolok-korabeli keresztények hitét jellemezte. A kereszténység azért olyan népszerű a világ előtt, mert kiegyezik a bűnnel; mert Isten szavának nagyszerű igazságait közömbösen veszi; mert olyan kevés az életadó kegyesség az egyházban. Éledjen csak fel az őskeresztény egyház hite és ereje, az majd életre kelti a gyűlölet szellemét, és felszítja az üldözés tüzét!

2023. március 21., kedd

Higgyetek az Ő prófétáinak - március 21 - KEDD - Eszter 6

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Te milyennek látod azt az Istent, Akit Eszter 6 bemutat?

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli Gáspár fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Eszter%206&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Eszter%206&version=NT-HU

1. Isten kezében eszköz lehet Eszter, de egy pogány király is. Eddig a pontig úgy tűnt, hogy Ahasvérus királyt Sátán eszközéül használja: Hámánt a zsidók ellenségét a legmagasabb pozícióba emeli, és aláír egy olyan rendeletet, amely minden zsidó kiirtását írja elő. Az ilyen törekvések mögött csak Sátán állhat, aki haragszik Isten népére és mindent megtesz annak érdekében, hogy egytől egyig eltűntesse őket a föld színéről. Ebben a fejezetben a király megváltozik, talán éppen a zsidók imájának és böjtjének köszönhetően, és elkezd egészen másképpen viszonyulni Hámánhoz.

2. Isten időzítése hajszálpontos. Ahasvérus álmatlansága nem véletlen és az sem, hogy pont ezen az éjszakán álmatlan. Nem véletlen az, hogy elfelejtik Márdokeust megjutalmazni rögtön az összeesküvés leleplezéséért. Nem véletlen, hogy a király pontosan az udvari történeteket akarja hallani azon az éjszakán. Nem véletlen, hogy pontosan az összeesküvés leleplezésének a történetét olvassák. Nem véletlen, amit Hámán előír, hogy mi történjék azzal az emberrel, akit a király ki akar tüntetni. Nem véletlen, hogy Hámán abban a pillanatban tartózkodik a királyi udvarban, amikor a király segítséget akar kérni a kitüntetés ügyében. Ezeket Isten mind szépen és pontosan eltervezte, és nem önmagáért, hanem szeretett, de érdemtelen gyermekeiért.

3. Az isteni elvek működnek. Isten megmondta, hogy aki önmagát felmagasztalja, megaláztatik. Ennek az elvnek világosabb megvalósulásával nem sűrűn találkozunk. Hámán, aki az egekig felmagasztalja önmagát, a legdurvább megaláztatásban részesül, Márdokeus, pedig, aki megalázta magát, zsákruhában böjtölt, királynak járó tiszteletben részesül. Isten még egyszer megteszi ezt megalázott népével, amikor Jézus visszajön királyi pompában érettük. Isten a világegyetem legszebb ünnepi menetét készíti elő gyermekei számára, akiket hazavisz mennyei otthonukba.

Olvasmány – E.G. White A NAGY KÜZDELEM 2. fejezet

2. fejezet – ÜLDÖZÉS AZ ELSŐ SZÁZADOKBAN (3. rész)

Kétségbeesett harcot kellett vívniuk azoknak, akik híven és szilárdan ellenálltak a csalásoknak és az utálatosságoknak, amelyek papi öltözettel álcázva találtak utat az egyházba. Az egyház a Bibliát már nem tartotta a hit zsinórmértékének. A vallásszabadság elvét eretnekségnek nevezte, követőit pedig gyűlölte, és törvényen kívül helyezte.

Hosszú és kemény küzdelem után az a néhány hűséges elhatározta, hogy megszakít a hitehagyó egyházzal minden kapcsolatot, ha az továbbra sem hajlandó megtisztítani magát minden hamisságtól és bálványimádástól. Tudták, hogy ha engedelmeskedni akarnak Isten szavának, feltétlen szükség van az elkülönülésre. Nem mertek tévelygést megtűrni, amely egyrészt az ő számukra végzetes, másrészt olyan próbát mutat, amely veszélyezteti gyermekeik és unokáik hitét. A béke és egység kedvéért készek voltak minden olyan engedményre, amely nem veszélyezteti Isten iránti hűségüket; de úgy érezték, hogy az elvek feláldozása túl drága ára volna a békének. Ha az egységet csak az igazság és az igaz élet megnyirbálásával lehet megszerezni, akkor legyen különválás, sőt háború!

Az egyház és a világ javát szolgálná, ha azok az elvek, amelyek annak idején az állhatatos lelkeket vezérelték, újraélednének azok szívében, akik magukat Isten népének vallják. Aggasztó az a közömbösség, amely a tantételekkel, a keresztény hit oszlopaival szemben mutatkozik. Tért hódít az a vélemény, hogy elvégre is ezek nem létfontosságúak. Ez a romlottság Sátán eszközeinek a kezét erősíti. Most ezrek, akik magukat Krisztus követőinek vallják, szívesen fogadják azokat a hamis elméleteket és végzetes tévedéseket, amelyeket a hűségesek a múltban életük kockáztatásával elutasítottak és lelepleztek.

Az őskeresztények tagadhatatlanul különleges emberek voltak. Feddhetetlen életük és rendíthetetlen hitük állandó rosszallásként hatott, amely megzavarta a bűnösök "nyugalmát". Kevesen voltak, és nem dicsekedhettek vagyonnal, ranggal, sem megtisztelő címmel, de a gonoszok féltek tőlük, amikor tanításaikat hallották, és jellemüket megismerték. Gyűlölték őket, miként a gonosz Kain is gyűlölte Ábelt. Akik a Szentlélek befolyásának ellenállva halálra adták Isten népét, ezt ugyanazért tették, amiért Kain megölte Ábelt. Pontosan ez volt az oka annak is, hogy a zsidók elvetették, és keresztre feszítették a Megváltót - mert jellemének tisztasága és szentsége állandóan megfeddte önzésüket és romlottságukat. Azok, akik szeretik és követik a bűn útját, gyűlölik és támadják a hű tanítványokat Krisztus korától kezdve, napjainkig.

Hogyan lehet akkor az evangéliumot a békesség üzenetének nevezni? Amikor Ésaiás megjövendölte a Messiás születését, a Megváltót a "békesség Fejedelmé"-nek nevezte. Amikor az angyalok meghirdették a pásztoroknak, hogy Krisztus megszületett, ezt énekelték a betlehemi síkság felett: "Dicsőség a magasságos mennyekben az Istennek, és a földön békesség, és az emberekhez jó akarat!" (Lk 1 :14). Látszólag ellentmondás van a prófétikus kinyilatkoztatások és Krisztus e szavai között: "Nem azért jöttem, hogy békességet bocsássak, hanem hogy fegyvert" (Mt 10:34). De ha igazán megértjük e kijelentéseket, tökéletes összhangot találunk a kettő között. Az evangélium a békesség üzenete. A kereszténység olyan életforma, amely - ha elfogadják és követik - békét, összhangot és boldogságot teremt az egész földön. Krisztus vallása szoros testvéri közösségbe vonja mindazokat, akik elfogadják tanításait.

Jézus azért jött e földre, hogy megbékítse az embert Istennel, és ezáltal egymással is. A világ jórészt Sátánnak, Krisztus legelkeseredettebb ellenségének hódol. Az evangélium olyan életelveket kínál az embereknek, amelyek homlokegyenest ellenkeznek szokásaikkal és vágyaikkal. Ezért szembefordulnak az evangéliummal. Gyűlölik a tisztaságot, amely leleplezi és elítéli bűneiket. Üldözik és pusztítják azokat, akik hangoztatják az evangélium jogos és szent követelményeit. Az evangélium tehát azért nevezhető kardnak, mert magasztos igazságai gyűlöletet és ellenségeskedést váltanak ki képviselői ellen.

Az a titokzatos gondviselés, amely megengedi, hogy az igazak szenvedjenek a gonoszok kezétől, elbizonytalanít sok gyenge hitű embert. Egyeseknek még az Istenbe vetett bizalma is megrendül, mert Isten eltűri, hogy a legbecstelenebb embereknek jól menjen a dolguk, míg a legjobbak és legerkölcsösebbek e gonoszok kegyetlenségétől szenvednek és gyötrődnek. Miként tűrhet el Isten, aki igazságos és irgalmas, és akinek a hatalma végtelen, ilyen igazságtalanságot és sanyargatást? - kérdezik. Ez a probléma nem ránk tartozik. Isten elég bizonyítékát adta szeretetének. Nem szabad kételkednünk jóságában csak azért, mert nem értjük intézkedéseit. A Megváltó, előre látva, hogy a próba és sötétség óráiban milyen kételyek fognak a tanítványok lelkére nehezedni, ezt mondta nekik: "Emlékezzetek meg ama beszédekről, amelyeket én mondtam néktek. Nem nagyobb a szolga az ő uránál. Ha engem üldöztek, titeket is üldöznek majd" (Jn 15:20). Jézus többet szenvedett értünk, mint amennyit bármelyik követője szenvedhet a gonosz emberek kegyetlensége miatt. Akiknek kínzást és mártírhalált kell szenvedniük, azok csupán Isten drága Fiának nyomdokaiba lépnek.

"Nem késik el az ígérettel az Úr" (1Pt 3:9). Isten nem felejti és nem hanyagolja el gyermekeit, csak hagyja hogy a gonoszok kimutassák valódi jellemüket, nehogy azoknak, akik követni kívánják Isten akaratát, téves fogalmaik legyenek róluk. Az igazak még azért is kerülnek a szenvedések kohójába, hogy ők maguk is megtisztuljanak; hogy példájukból mások is meglássák, milyen kézzelfogható a hit és a kegyesség; hogy következetességük kárhoztassa a gonoszt és a hitetlent.

2023. március 20., hétfő

Higgyetek az Ő prófétáinak - március 20 - HÉTFŐ - Eszter 5

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Te milyennek látod azt az Istent, Akit Eszter 5 bemutat?

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli Gáspár fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Eszter%205&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Eszter%205&version=NT-HU

1. Isten kedvét leli Eszterben és Márdokeusban. Isten örömét lelte két hűséges gyermekében, mert érezte szeretetüket és ragaszkodásukat és értékelte bizalmukat. Isten számára a legfontosabb, hogy az ember bizalmát megnyerje. És itt volt két gyermeke, akik teljes bizalmukkal belekapaszkodtak, Tőle várták a segítséget, mert Isten jobban vágyik arra, hogy segítségünkre legyen, mint ahogyan mi vágyunk az Ő segítéségére. Isten ma is várja gyermekeit, hogy teljes bizalmukat belé vessék.

2. Isten a legmegfelelőbb pillanatban cselekszik. Isten már hamarabb is leleplezhette volna Hámán gonosz tettét, de megvárta, míg a helyzet teljesen beérik, amikor a gonoszság láthatóvá és érezhetővé válik mindenki számára. Isten segítsége a legjobb pillanatban érkezik. Ha sietne, sokan nem értenék meg, illetve félreértenék. Ha késne, akkor már csak halott szolgáit találná. Isten pontosan tudja, hogy mikor kell cselekednie.

3. Isten Szentlelke által dolgozik. A Szentlélek segítette Esztert, hogy bátorságot merítsen és saját életének veszélyeztetésével a király elé lépjen. Isten Szentlelke indította a királyt, hogy kegyesen fogadja Esztert. Nem csupán annyi történt, hogy nem ölte meg őt, hanem azt is megígérte, hogy minden kérését teljesíti. Isten Szentlelke vezette Esztert, hogy ne azonnal mondja el a kérését a királynak, hanem másnap is hívja meg a lakomára, és hogy magát Hámánt is hívja meg. Mindez ahhoz vezetett, hogy Hámán lassan de biztosan belesétál a saját csapdájába.

Olvasmány – E.G. White A NAGY KÜZDELEM 2. fejezet

2. fejezet – ÜLDÖZÉS AZ ELSŐ SZÁZADOKBAN (2. rész)

Ezrek kerültek börtönbe, és ezrek áldozták fel életüket, de mások léptek a helyükbe. A keresztény hit mártírjainak, akiket Krisztus győzőknek nevezett, az üdvösségük biztosítva van. A nemes harcot megharcolták, és Krisztus eljövetelekor megkapják a dicsőség koronáját. A szenvedés, amelyet elviseltek, a keresztényeket közelebb vitte egymáshoz és Megváltójukhoz. Életük példája és haláluk tanúvallomása el nem halkuló bizonyságtevés volt az igazságról; és Sátán alattvalói a legváratlanabb órában - hátat fordítva addigi életüknek - Krisztus zászlaja alá sorakoztak.

Sátán ezek után úgy próbált Isten kormányzata ellen sikeresebben harcolni, hogy zászlaját a keresztény egyházban tűzte ki. Ha Krisztus követőit Sátán rá tudja szedni arra, hogy Isten szemében gyűlöletes dolgot cselekedjenek, akkor erejük és bátorságuk alábbhagy, állhatatosságuk megtörik, Sátán pedig könnyűszerrel foglyul ejtheti őket.

Sátán csellel próbálta elérni azt, ami erőszakkal nem sikerült. Az üldözés megszűnt. Helyébe a földi jólét és a földi dicsőség veszélyt rejtő varázsa lépett. Számos bálványimádó elfogadta a keresztény hit egyes tanítását, miközben megtagadott más fontos igazságokat. Azt mondták, hiszik, hogy Jézus az Isten Fia, és hisznek halálában és feltámadásában is, de nem ismerték el bűnös voltukat, és nem érezték, hogy szükségük van megtérésre, életük megváltozására. Tettek néhány engedményt, és azt javasolták, hogy tegyék ezt a keresztények is, és legyen egyesülésük alapja a Krisztusba vetett hit.

Az egyház nagy veszélybe jutott. Börtön, kínvallatás, tűz és kard ehhez képest áldást jelentett. Egyes keresztények szilárdan kitartottak, és kijelentették, hogy nem tudnak megalkudni. Mások szívesen feladták hitüket, vagy változtattak néhány vonásán, és egyesültek azokkal, akik részlegesen fogadták el a kereszténységet. Azt mondták, hogy ez az eljárásuk a pogányok igazi megtérésének eszköze lehet. Ezalatt Krisztus hűséges követői mérhetetlenül gyötrődtek. Sátán a kereszténység színlelésének köpenyében befurakodott az egyházba, hogy megrontsa a keresztények hitét, és elterelje figyelmüket az igazság Igéjéről.

A keresztények többsége végül beleegyezett a normák leszállításába, és a kereszténység egyezségre lépett a pogánysággal. A bálványimádók csatlakoztak az egyházhoz, és állítólag megtértek, de továbbra is ragaszkodtak a bálványimádáshoz, csak most imádatuk korábbi tárgyait felcserélték Jézus, sőt Mária és a szentek szobraival. A bálványimádás áporodott kovásza tehát bekerülve az egyházba tovább végezte a maga átkos munkáját. Egészségtelen tantételek, babonás rítusok és bálványimádó ceremóniák keveredtek az egyház hittételeibe és istentiszteletébe. Amikor Krisztus követői a bálványimádókkal szövetkeztek, a keresztény vallás megromlott, és az egyház elvesztette tisztaságát és erejét. Voltak azonban néhányan, akiket ezek a csalások nem vezettek félre. Hűségesek maradtak az igazság szerzőjéhez, és egyedül Istent imádták.

Azok, akik Krisztus követőinek vallották magukat, mindig is két táborra oszlottak. Míg az egyik tábor a Megváltó életét tanulmányozva buzgón igyekezett megváltozni és Példaképe mintájára átalakulni, a másik tábor távol tartotta magát a tévedéseit leleplező, világos, gyakorlati igazságoktól. Az egyház, amikor hitben még erős volt, akkor sem csupán igazakból, tisztákból és őszintékből állt. Megváltónk azt tanította, hogy a szántszándékkal vétkezőket nem szabad befogadni az egyházba, de Ő kapcsolatba lépett gyenge jellemű emberekkel; tanította őket, és példát mutatott nekik, hogy alkalmuk legyen felismerni és kijavítani hibáikat. A tizenkettő között volt egy áruló. Krisztus Júdást is tanítványai közé fogadta, nem jellemhibái miatt, hanem azok ellenére. Júdás tehát együtt járt a tanítványokkal, hogy Krisztus tanításából és példájából megtanulja, milyen a keresztény jellem, és meglátva hibáit, megtérjen, és Isten segítségével lelke megtisztuljon "az igazság iránt való engedelmességben". De Júdás nem járt abban a világosságban, amelyet az irgalmas Isten reá sugárzott. Bűnnel telt életével kihívta Sátán kísértéseit. Jellemének rút vonásai kerültek túlsúlyba. Helyet adott lelkében a sötétség hatalmainak, és haragudott, ha hibáit Jézus megrótta. Így lett képes annak a félelmes bűnnek az elkövetésére: Mestere elárulására. Mindazok, akik a kegyesség színlelésével bűnt dédelgetnek magukban, éppígy gyűlölik azokat, akik bűnös életük elítélésével megzavarják békéjüket. Ha alkalom kínálkozik, Júdáshoz hasonlóan elárulják azokat, akik javulásuk érdekében megrótták őket.

Az apostolok szembeszálltak a gyülekezetben azokkal, akik kegyességet színlelve titokban bűnt dédelgettek lelkükben. Ananiás és Safira csalt. Úgy tettek, mintha mindent odaáldoztak volna Istennek, pedig kapzsi lélekkel egy részt visszatartottak maguknak. Az igazság Lelke kinyilatkoztatta az apostoloknak e képmutatók valódi jellemét, és Isten büntető ítélete megszabadította a gyülekezetet a tisztaságán ejtett szennyfolttól. A képmutatókat és gonosztevőket megrémítette az a megdöbbentő bizonyíték, hogy Krisztus Lelke, aki mindent lát, jelen van a gyülekezetben. Ezek az emberek nem tudtak sokáig közösségben maradni azokkal, akik szokásaikkal és jellemükkel híven képviselték Krisztust. És amikor Krisztus követőit próba és üldözés sújtotta, csak azok kívántak Krisztus tanítványai közé lépni, akik készen voltak mindent elhagyni az igazságért. Ezért amíg az üldözés tartott, az egyház viszonylag tiszta maradt. De amikor megszűnt a harc, a kevésbé odaadó hívek is csatlakoztak a gyülekezethez, és az út nyitva állt Sátán számára, hogy megvesse lábát a gyülekezetben.

A világosság Fejedelme és a sötétség fejedelme között nincs semmiféle szövetség, és követőik között sem lehet. Amikor a keresztények hajlandók voltak a félig megtért pogányokkal szövetségre lépni, akkor olyan útra léptek, amely egyre távolabb vezetett az igazságtól. Sátán ujjongott, hogy olyan sok krisztuskövetőt sikerült félrevezetnie. Ezután még nagyobb erővel igyekezett hatni rájuk, és azt sugallta nekik, hogy üldözzék Isten hűségeseit. Senki sem tudta olyan jól, hogyan lehet támadni az igazi keresztény hitet, mint azok, akik valamikor védték. Ezek a hitehagyó keresztények félig pogány társaikkal szövetkezve, harcot indítottak Krisztus legfőbb tanításai ellen.