2023. március 21., kedd

Higgyetek az Ő prófétáinak - március 21 - KEDD - Eszter 6

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Te milyennek látod azt az Istent, Akit Eszter 6 bemutat?

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli Gáspár fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Eszter%206&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Eszter%206&version=NT-HU

(A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak

 

1.    Isten kezében eszköz lehet Eszter, de egy pogány király is. Eddig a pontig úgy tűnt, hogy Ahasvérus királyt Sátán eszközéül használja: Hámánt a zsidók ellenségét a legmagasabb pozícióba emeli, és aláír egy olyan rendeletet, amely minden zsidó kiirtását írja elő. Az ilyen törekvések mögött csak Sátán állhat, aki haragszik Isten népére és mindent megtesz annak érdekében, hogy egytől egyig eltűntesse őket a föld színéről. Ebben a fejezetben a király megváltozik, talán éppen a zsidók imájának és böjtjének köszönhetően, és elkezd egészen másképpen viszonyulni Hámánhoz.    

2.    Isten időzítése hajszálpontos. Ahasvérus álmatlansága nem véletlen és az sem, hogy pont ezen az éjszakán álmatlan. Nem véletlen az, hogy elfelejtik Márdokeust megjutalmazni rögtön az összeesküvés leleplezéséért. Nem véletlen, hogy a király pontosan az udvari történeteket akarja hallani azon az éjszakán. Nem véletlen, hogy pontosan az összeesküvés leleplezésének a történetét olvassák. Nem véletlen, amit Hámán előír, hogy mi történjék azzal az emberrel, akit a király ki akar tüntetni. Nem véletlen, hogy Hámán abban a pillanatban tartózkodik a királyi udvarban, amikor a király segítséget akar kérni a kitüntetés ügyében. Ezeket Isten mind szépen és pontosan eltervezte, és nem önmagáért, hanem szeretett, de érdemtelen gyermekeiért.

3.    Az isteni elvek működnek. Isten megmondta, hogy aki önmagát felmagasztalja, megaláztatik. Ennek az elvnek világosabb megvalósulásával nem sűrűn találkozunk. Hámán, aki az egekig felmagasztalja önmagát, a legdurvább megaláztatásban részesül, Márdokeus, pedig, aki megalázta magát, zsákruhában böjtölt, királynak járó tiszteletben részesül. Isten még egyszer megteszi ezt megalázott népével, amikor Jézus visszajön királyi pompában érettük. Isten a világegyetem legszebb ünnepi menetét készíti elő gyermekei számára, akiket hazavisz mennyei otthonukba.

Olvasmány – E.G. White A NAGY KÜZDELEM  2. fejezet

2. fejezet – ÜLDÖZÉS AZ ELSŐ SZÁZADOKBAN (3. rész)

Kétségbeesett harcot kellett vívniuk azoknak, akik híven és szilárdan ellenálltak a csalásoknak és az utálatosságoknak, amelyek papi öltözettel álcázva találtak utat az egyházba. Az egyház a Bibliát már nem tartotta a hit zsinórmértékének. A vallásszabadság elvét eretnekségnek nevezte, követőit pedig gyűlölte, és törvényen kívül helyezte.

Hosszú és kemény küzdelem után az a néhány hűséges elhatározta, hogy megszakít a hitehagyó egyházzal minden kapcsolatot, ha az továbbra sem hajlandó megtisztítani magát minden hamisságtól és bálványimádástól. Tudták, hogy ha engedelmeskedni akarnak Isten szavának, feltétlen szükség van az elkülönülésre. Nem mertek tévelygést megtűrni, amely egyrészt az ő számukra végzetes, másrészt olyan próbát mutat, amely veszélyezteti gyermekeik és unokáik hitét. A béke és egység kedvéért készek voltak minden olyan engedményre, amely nem veszélyezteti Isten iránti hűségüket; de úgy érezték, hogy az elvek feláldozása túl drága ára volna a békének. Ha az egységet csak az igazság és az igaz élet megnyirbálásával lehet megszerezni, akkor legyen különválás, sőt háború!

Az egyház és a világ javát szolgálná, ha azok az elvek, amelyek annak idején az állhatatos lelkeket vezérelték, újraélednének azok szívében, akik magukat Isten népének vallják. Aggasztó az a közömbösség, amely a tantételekkel, a keresztény hit oszlopaival szemben mutatkozik. Tért hódít az a vélemény, hogy elvégre is ezek nem létfontosságúak. Ez a romlottság Sátán eszközeinek a kezét erősíti. Most ezrek, akik magukat Krisztus követőinek vallják, szívesen fogadják azokat a hamis elméleteket és végzetes tévedéseket, amelyeket a hűségesek a múltban életük kockáztatásával elutasítottak és lelepleztek.

Az őskeresztények tagadhatatlanul különleges emberek voltak. Feddhetetlen életük és rendíthetetlen hitük állandó rosszallásként hatott, amely megzavarta a bűnösök "nyugalmát". Kevesen voltak, és nem dicsekedhettek vagyonnal, ranggal, sem megtisztelő címmel, de a gonoszok féltek tőlük, amikor tanításaikat hallották, és jellemüket megismerték. Gyűlölték őket, miként a gonosz Kain is gyűlölte Ábelt. Akik a Szentlélek befolyásának ellenállva halálra adták Isten népét, ezt ugyanazért tették, amiért Kain megölte Ábelt. Pontosan ez volt az oka annak is, hogy a zsidók elvetették, és keresztre feszítették a Megváltót - mert jellemének tisztasága és szentsége állandóan megfeddte önzésüket és romlottságukat. Azok, akik szeretik és követik a bűn útját, gyűlölik és támadják a hű tanítványokat Krisztus korától kezdve, napjainkig.

 

Hogyan lehet akkor az evangéliumot a békesség üzenetének nevezni? Amikor Ésaiás megjövendölte a Messiás születését, a Megváltót a "békesség Fejedelmé"-nek nevezte. Amikor az angyalok meghirdették a pásztoroknak, hogy Krisztus megszületett, ezt énekelték a betlehemi síkság felett: "Dicsőség a magasságos mennyekben az Istennek, és a földön békesség, és az emberekhez jó akarat!" (Lk 1 :14). Látszólag ellentmondás van a prófétikus kinyilatkoztatások és Krisztus e szavai között: "Nem azért jöttem, hogy békességet bocsássak, hanem hogy fegyvert" (Mt 10:34). De ha igazán megértjük e kijelentéseket, tökéletes összhangot találunk a kettő között. Az evangélium a békesség üzenete. A kereszténység olyan életforma, amely - ha elfogadják és követik - békét, összhangot és boldogságot teremt az egész földön. Krisztus vallása szoros testvéri közösségbe vonja mindazokat, akik elfogadják tanításait.

Jézus azért jött e földre, hogy megbékítse az embert Istennel, és ezáltal egymással is. A világ jórészt Sátánnak, Krisztus legelkeseredettebb ellenségének hódol. Az evangélium olyan életelveket kínál az embereknek, amelyek homlokegyenest ellenkeznek szokásaikkal és vágyaikkal. Ezért szembefordulnak az evangéliummal. Gyűlölik a tisztaságot, amely leleplezi és elítéli bűneiket. Üldözik és pusztítják azokat, akik hangoztatják az evangélium jogos és szent követelményeit. Az evangélium tehát azért nevezhető kardnak, mert magasztos igazságai gyűlöletet és ellenségeskedést váltanak ki képviselői ellen.

Az a titokzatos gondviselés, amely megengedi, hogy az igazak szenvedjenek a gonoszok kezétől, elbizonytalanít sok gyenge hitű embert. Egyeseknek még az Istenbe vetett bizalma is megrendül, mert Isten eltűri, hogy a legbecstelenebb embereknek jól menjen a dolguk, míg a legjobbak és legerkölcsösebbek e gonoszok kegyetlenségétől szenvednek és gyötrődnek. Miként tűrhet el Isten, aki igazságos és irgalmas, és akinek a hatalma végtelen, ilyen igazságtalanságot és sanyargatást? - kérdezik. Ez a probléma nem ránk tartozik. Isten elég bizonyítékát adta szeretetének. Nem szabad kételkednünk jóságában csak azért, mert nem értjük intézkedéseit. A Megváltó, előre látva, hogy a próba és sötétség óráiban milyen kételyek fognak a tanítványok lelkére nehezedni, ezt mondta nekik: "Emlékezzetek meg ama beszédekről, amelyeket én mondtam néktek. Nem nagyobb a szolga az ő uránál. Ha engem üldöztek, titeket is üldöznek majd" (Jn 15:20). Jézus többet szenvedett értünk, mint amennyit bármelyik követője szenvedhet a gonosz emberek kegyetlensége miatt. Akiknek kínzást és mártírhalált kell szenvedniük, azok csupán Isten drága Fiának nyomdokaiba lépnek.

"Nem késik el az ígérettel az Úr" (1Pt 3:9). Isten nem felejti és nem hanyagolja el gyermekeit, csak hagyja hogy a gonoszok kimutassák valódi jellemüket, nehogy azoknak, akik követni kívánják Isten akaratát, téves fogalmaik legyenek róluk. Az igazak még azért is kerülnek a szenvedések kohójába, hogy ők maguk is megtisztuljanak; hogy példájukból mások is meglássák, milyen kézzelfogható a hit és a kegyesség; hogy következetességük kárhoztassa a gonoszt és a hitetlent.

 

1 megjegyzés: