2016. október 25., kedd

Higgyetek az Ő prófétáinak - október 25 - KEDD - Jób 36

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 61. fejezet 471. nap

Az Isten megbánása nem olyan megbánás, mint az emberé. "Izráelnek erőssége pedig nem hazudik, és semmit meg nem bán, mert nem ember ő, hogy valamit megbánjon" (1Sám 15:29). Az emberi megbánás az érzelem megváltozását, az isteni azonban a körülmények és viszonyok megváltozását jelenti. Az ember Istenhez való viszonyát úgy változtathatja meg, hogy elfogadja az isteni kegyelem feltételeit, vagy megtagadja azokat; Isten azonban tegnap és ma, és mindörökké ugyanaz. Saul engedetlensége által megváltoztatta Istenhez való viszonyát, de Isten feltételei nem változtak meg. Az ő követelményei azóta is ugyanazok, mert nála "[...] nincs változás, vagy változásnak árnyéka" (Jak 1:17).

Fájó szívvel kelt másnap útra az agg próféta, hogy fogadja a megtévedt királyt. Remélte, hogy közben megfontolva a helyzetet megalázza magát Isten előtt, és újból biztosítja magának az ő jóakaratát. Ámde az első lépés után könnyű lefelé jutni a bűn lejtőjén. Sault annyira lealacsonyította folytonos engedetlensége, hogy most hazugsággal ajkán ment Sámuel elé: "Áldott vagy te az Úrtól! Én végrehajtám az Úrnak parancsolatját" (1Sám 15:13).

De a Sámuel füléhez jutó hangok meghazudtolták ezt a beszédet. Meg is kérdezte: "Micsoda az a juhbégetés, mely füleimbe hat, és az az ökörbőgés, melyet hallok?" (1Sám 15:14). Saul természetesen erre is tudott felelni. "Az Amálekitáktól hozták azokat" - mondta - "mert a nép megkímélte a juhoknak és ökröknek javát, hogy megáldozza az Úrnak, a te Istenednek; a többit pedig elpusztítottuk" (1Sám 15:15). A nép Saul parancsának engedve cselekedett; hogy Saul önmagát védje, kész volt a népet okolni az engedetlenségért.

Saul elvettetésének üzenete kimondhatatlan szomorúságot okozott Sámuelnek. Helyzete elég kényes volt, mert az elvettetés üzenetét közölni kellett az ünneplő néppel, amely a győzelmet Saul vitézségének tudta be. Saul maga sem tulajdonította Istennek a győzelmet. Amikor Sámuel mindezeket látta, felháborodással vegyes fájdalommal vette tudomásul, hogy az az ember, akit Isten ilyen magas méltóságra emelt, lépten-nyomon áthágja a menny parancsát és bűnbe ejti Izraelt. ő nem hagyta magát Saul szavaitól megtéveszteni. Szomorúsággal vegyes felháborodottsággal így szólt hozzá: "Engedd meg, hogy megmondjam néked, amit az Úr mondott nékem ez éjjel [...] Nemde kicsiny valál te a magad szemei előtt is, mindazáltal Izráel törzseinek fejévé lettél, és az Úr királlyá kent fel téged Izráel felett?!" (1Sám 15:16-17). Ezután elismételte Istennek az amálekiták ellen kiadott rendeletét, majd megkérdezte, mi késztette az engedetlenségre.

Saul pedig kitartva a mentegetőzés mellett, így felelt: "Én bizonyára hallgattam az Úr szavára, és azon az úton jártam, amelyre engem az Úr elküldött; és elhoztam Agágot, az Amálekiták királyát, és az Amálekitákat elpusztítottam. A nép azonban elvette a prédából a megsemmisítésre rendelt juhoknak és ökröknek javát, hogy megáldozza az Úrnak, a te Istenednek Gilgálban" (1Sám 15:20-21).

De Sámuel ellentmondást nem tűrő szigorral rontotta le a hazugságnak ezt a mentsvárát, és most minden további nélkül kijelentette az Úr ítéletét. "Vajon kedvesebb-é az Úr előtt az égő- és véresáldozat" - mondotta szigorúan - "mint az Úr szava iránt való engedelmesség? Ímé, jobb az engedelmesség a véresáldozatnál és a szófogadás a kosok kövérénél! Mert, mint a varázslásnak bűne, olyan az engedetlenség; és bálványozás és bálványimádás az ellenszegülés. Mivel te megvetetted az Úrnak beszédét, ő is megvetett téged, hogy ne légy király" (1Sám 15:22-23).

Mai Bibliai szakasz: Jób 36

Elihunak, a fiatal szónoknak hosszú mondandója van. Elkezdte a 32. fejezetben és most a 36. fejezetben is folytatja. Úgy beszél, mintha attól félne, hogy elveszik tőle a mikrofont. Lehetséges, hogy valaki a hallgatói közül fel akart állni és el akart menni, mert Elihu ezt mondja: „Várj még egy kevéssé, majd felvilágosítlak, mert az Istenért még van mit mondanom.” Több igazságot akar tulajdonítani Alkotójának, és bizonyos abban, hogy hallgatósága elfogadja szavait, mert nem hamisak azok (1-4. vers).

Elihu néhány hitelvi pontot akar bemutatni: Isten hatalmas és nem néz le senkit sem. Ez ugyanaz, mintha ezt mondaná: „hatalmas az ő lelkének ereje” (5. vers). Isten nem kíméli meg a gonoszok életét, de igazságot szolgáltat a szegénynek (6. vers). Nem veszi le a tekintetét az igazakról. Mi tudjuk azt, hogy Jelenések 3:21 szerint a győztesek, vagy az igazak a királyok Királyával, Krisztussal azonos királyiszékben fognak ülni. Elihunak már korábban hallania kellett erről, mivel pontosan ezt mondja: „királyok mellé, a trónba ülteti őket örökre, hogy felmagasztaltassanak" (7. vers).

Elihu nem egy olyan végidei elképzeléssel foglalkozik miszerint Istennek segítségre lenne szüksége, hogy felépítse országát ezen a Földön. Igazat mond, de más összefüggésben. Ha valaki meg van láncolva és a nyomorúság ruháiba van felöltözve (mint Jób), akkor Isten elmondja nekik tetteiket és bűneiket, mert fennhéjázó módon viselkedtek. Kinyitja a fülüket, hogy megfenyítse őket, és felszólítja, hogy bánják meg bűneiket (8-10. vers).   

Az emberek döntésére Isten a következő tettekkel válaszol: ha engedelmeskednek és Istent szolgálják, napjaikat jó és kellemes dolgok fogják kitölteni (11. vers). Noha evangéliumi igazságként hangzik, és nagyon is az, a csavar itt mégis ott látható, hogy a történelem nagy küzdelem szemlélete nélkül Elihu ezeknek az ígéreteknek a teljesedését itt és most várja, és csakis materiális szempontból. A rossz hír az, hogy ha nem engedelmeskednek, fegyverrel veretnek által, és tudatlanságban múlnak ki, mert nem igényelték a megváltást (12-13. vers). Elihu szerint a kötés és oldás Isten részéről itt a Földön történik, és ha fiatalon halnak meg, ez pontosan ezért van (14. vers). 

„A gazdag rossz, a szegény jó” szocialista elképzelést alkalmazva Elihu azt sugallja, hogy Isten „a nyomorultat a nyomorúság által menti meg, és a sanyargatás által nyitja meg fülüket” (15. vers). Modern szocialista tudósok Elihuhoz hasonlóan azt vallják, hogy a szegények és elnyomottak jók és mindenki más gonosz. A Biblia üzenete az elnyomással kapcsolatban az, hogy az igazak sátán általi elnyomása és a lelki nyomorúság minden formája a Szentlélek hiányának tudható be. Elihu az anyagi szegénységre és az anyagi elnyomásra  összpontosít, miközben Jób, Mózes, Jézus és a Biblia a lelki szegénységre és a lelki elnyomásra. A hűségesek asztala telve lesz lelki javakkal és a mennyei bírósági ítélet támogatni fogja őket (15-16. vers). Isten szolgája már életében kezeli a bűn kérdését, és nemcsak úgy félszívvel. Ha nem kezeli a bűnt, Isten félre fogja tenni őt az útból és a gazdagsága nem fog segíteni rajta, mivel gonoszsághoz folyamodott (17-21. vesr).  

A 22-32 versek között Elihu az Istenről alkotott képét akarja bemutatni nekünk. Az Isten nagyon hatalmas; kicsoda taníthatja Őt? Ki kérheti számon Őt? Ki mondta: „Igazságtalanul cselekedtél?” Emlékezz arra, hogy fel kell magasztalnod az Ő tetteit, amelyeket az emberek szemlélnek. Az emberek távolról látták Isten tetteit. Isten hatalmas és mi nem tudjuk éveinek számát, és ki sem nyomozhatjuk azokat. Isten növeli a vízcseppeket úgy ahogy akarja, ami azt eredményezi, hogy a felhők esőt hullatnak a nagy emberekre (22-28. vers). Úgy tűnik, hogy Elihu itt arra utal, hogy ha valaki nagy ember, az eső az ő földjére fog esni. Azt mondja, hogy az ember nem tudja teljesen megérteni a felhő terjedését, és Isten sátrának dörgését. Kiterjeszti fölötte világosságát és beteríti a tenger gyökereit. Megítéli a népeket, táplálékot ad gazdagon. Kezében hordja a villámot és parancsol neki, hogy lecsapjon, mennydörgése a közelgő vihart jelzi. (29-32). Elihu elmondja, hogy (saját megértése szerint) Isten hogyan bánik az emberrel. Az áldottak Istentől kapnak üzenetet, de azok, akik magukat felmagasztalják, nem kapnak. 

Drága Istenünk!
Tőled származik a valódi bölcsesség, és mi áldjuk ezért nagy neved! A te jövendöléseid nélkül mi elveszünk a magyarázatokban. Köszönjük a próféciák biztonságát! Ámen!

Koot van Wyk

65. heti olvasmány a PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 61. fejezetéhez (okt. 23-29).

Mi történik, ha elbukjuk a hit próbáját?

Isten könyörületesen magához ragadja a kezdeményezést, és egy újabb lehetőséget biztosít nekünk a tanuláshoz. Ez akkor azt jelenti, hogy annyira könnyű lesz, mint egy vizsga, amit addig ismételhetünk, amíg jól nem sikerül? Nem egészen. Minden egyes alkalommal, amikor a hitünket újra meg kell próbálni, a tét egyre magasabb, és az esélyünk egyre kedvezőtlenebb, mert egyre távolabb és távolabb kerültünk Istentől. Sajnos túl gyakran az történik, amikor az igazsággal szembesülünk az Ő Igéjén vagy a prófétáin keresztül, hogy Saul király rossz példáját követjük, és elutasítjuk Isten útját, azzal, hogy inkább a saját fejünk után megyünk.

A lefelé tartó spirál egyszerűen csak azzal kezdődik, hogy visszautasítjuk az Ő Igéjét és prófétáit. Nem olvassuk a Bibliát, elmaradozunk a gyülekezetből. Saul elkerülte Sámuelt, amennyire csak lehetséges volt (lásd: Ellen G. White: Pátriárkák és próféták. Budapest, 1993, Advent Kiadó, 583. o.) Megpróbálta kirekeszteni életéből a próféta feddését.

Isten továbbra is megpróbált eljutni Saulhoz üzenetével. „Sámuel nyomatékosan kijelentette, hogy Isten küldte”, amikor utasításokat adott az amálekitákkal kapcsolatban. (i.m.) Mintha csak azt mondta volna Isten: „Ezúttal újra megpróbáljuk, és most nem szeretném, ha figyelmen kívül hagynád az üzenetet.” Amikor Saul ismét azt választotta, hogy a saját feje után megy, megpecsételte az Isten iránti visszautasítását. Isten nem tudta többé használni őt népének vezetőjeként. Saul már nem hallgatott Istenre.

Urunk, segíts nekünk hallgatni a szavadra és akaratodra, amelyet Igéden és prófétáidon keresztül adsz nekünk! Segíts, hogy felismerjük a hit próbáját, és téged válasszunk! Ámen.

Karen Lifshay
Hermiston SDA Church, Oregon, USA

Fordította: Gősi Csaba

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése