Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 59. fejezet 892. nap
Amit Isten Izráel, a választott nép által akart tenni a
világért, ma megvalósítja egyházával. Kiadta "a szőlőt... más
munkásoknak", a vele kötött szövetséget megtartó népének, akik hűségesen
"megadják a termést a maga idejében." Az Úrnak mindig voltak a földön
hűséges képviselői, akik magukévá tették a menny érdekeit. Istennek ezek a
tanúi a lelki Izráel közé számítanak, és Jahve teljesíti ősi népének tett minden
szövetségi ígéretét.
Isten egyháza egészen a befejezésig, szabadon viheti előre,
az elveszett ember megváltásának isteni tervét. Hosszú századokon át Isten
népét korlátozták szabadságában. Nem hirdethette az evangéliumot a maga
tisztaságában. A legszigorúbb büntetésekkel sújtották azokat, akik merészelték
áthágni az emberi rendelkezéseket. Ennek következtében az Úr nagy erkölcsi
szőlőskertje majdnem teljesen parlagon hevert. Az emberek nélkülözték Isten
Igéjének világosságát. Félő volt, hogy a tévelygés és babona sötétsége
elfeledteti az igaz vallás nyújtotta ismeretet. Isten földi egyháza olyan
fogságban volt e sokáig tartó, könyörtelen üldözés idején, mint Izráel volt a
babiloni száműzetésekor.
Hála Istennek, hogy egyháza nincs már szolgaságban. A lelki
Izrael visszakapta azokat a kiváltságokat, amelyekben Isten népe Babilonból
való szabadulása után részesült. A föld minden részén férfiak és nők szívét
érinti a mennyből küldött üzenet, amelyről a látnok János prófétálta, hogy
Krisztus második jövetele előtt fogják hirdetni: "Féljétek az Istent és
adjatok neki dicsőséget, mert eljött ítéletének órája" (Jel 14:7).
A gonosz hatalom seregei nem tartják már fogságban az
egyházat, mert "elesett, elesett a nagy Babilon, amely féktelen
paráznasága borával itatott meg minden népet." A lelki Izráelnek pedig ez
az üzenet szól: "Menjetek ki belőle, én népem, hogy ne legyetek részesek
bűneiben, és hogy a rámért csapások ne érjenek titeket" (Jel 14:8; 18:4).
Ahogyan a száműzöttek annak idején megfogadták a "meneküljetek Babilonból"
(Jer 51:6) üzenetet, s visszatértek az Ígéret földjére, ma is mindazok, akik
félik Istent, elhagyják a lelki Babilont, és Isten kegyelmének győzelmi
jeleként nemsokára ott lesznek az újjáteremtett földön, a mennyei Kánaánban.
Malakiás korában a megtéretlenek "hol van az igazságos
Isten?" gúnyos kérdésére ez volt a válasz: "Én majd elküldöm
követemet, aki egyengeti előttem az utat... a szövetség követe... De ki bírja
majd ki eljövetele napját, és ki állhat meg, amikor megjelenik? Mert olyan lesz
az, mint az ötvösök tüze, és mint a ruhatisztítók lúgja. Ahogyan leül az ötvös,
és megtisztítja az ezüstöt, úgy tisztítja meg az Úr Lévi fiait. Fényessé teszi
őket, mint az aranyat és az ezüstöt. Akkor majd igaz áldozatokat visznek az
Úrnak. És olyan kedves lesz az Úrnak Júda és Jeruzsálem áldozata, mint az
ősrégi napokban, a hajdani években" (Mal 2:17; 3:1-4).
Közvetlenül a megígért Messiás megjelenése előtt Krisztus
előfutára ezt az üzenetet hozta: Térjetek meg, vámszedők és bűnösök, térjetek
meg farizeusok és sadduceusok, "mert elközelített a mennyeknek
országa" (Mt 3:2).
Ma Istentől megbízott hírnökök Illés és Keresztelő János
lelkével és erejével felhívják az ítéletre megérett világ figyelmét a
kegyelemidő utolsó óráival, és Krisztus Jézusnak, a királyok Királyának és urak
Urának megjelenésével kapcsolatosan hamarosan bekövetkező ünnepélyes
eseményekre. Isten nemsokára megítél minden embert e testben véghezvitt tettei
alapján. Eljött Isten ítéletének órája, és földi egyháza tagjainak ünnepélyes
kötelessége, hogy figyelmeztesse az örök pusztulás határán állókat. E széles
világon mindenki előtt - aki csak figyel rájuk - világossá kell tenniük a most
folyó nagy küzdelemben megtámadott, kockán forgó elveket, amelyektől az egész
emberiség sorsa múlik.
A kegyelemidő utolsó óráiban, amikor minden ember sorsa
nemsokára örökre eldől, a menny és föld Ura az eddiginél élénkebb tevékenységet
vár el egyházától. Az Úr Jézus Krisztus saját választottainak tartja és a
földön mindenkinél jobban kedveli azokat, akiket drága igazságának ismerete
feloldott megkötözöttségükből, és várja, hogy megdicsőítsék Őt, aki a
sötétségből csodálatos világosságra hívta ki őket. Az áldásokat, amelyekben
olyan gazdagon részesülnek, meg kell osztaniuk másokkal is. A megváltás jó
hírének el kell jutnia minden nemzethez, nemzetséghez, nyelvhez és néphez.
Az ősi próféták látomásai szerint a dicsőség Ura a második
advent előtti sötétség és hitetlenség napjaiban különleges fényt hint
egyházára. Az Igazság Napjaként megjelenik egyházában, "és sugarai
gyógyulást hoznak" (Mal 3:20). Minden igaz tanítvány befolyása erőt adó,
bátorító, segítő, gyógyulást hozó legyen!
Mai Bibliai szakasz: Mikeás
1
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
Egyszer
láttam egy lökhárító feliratot az egyik autón, amely így szólt: „Az emlékezés
kedvéért, Isten mindent feljegyez.” Zavar az téged, hogy életedről feljegyzés
készül? Mennyire örülnél egy olyan közzétett listának, amelyen minden általad
meglátogatott internetes oldal szerepelne, amelyet valaha meglátogattál, vagy
gondolataid olyan gyűjteményének, amelyeket valaha gondoltál, vagy egy olyan
hangfelvételnek, amelyen minden általad kimondott szó szerepelne?
A
„korrektség” eme korszakában egyáltalán nem kívánatos az, ha valakit
ítélkezőnek bélyegeznek. A mai társadalomban sok ember olyan magatartást tett
magáévá, amely ezt mondja: „Élj, és hagyj másokat is élni!”, és soha ne ítéld
meg viselkedésüket, mert az „nem rád tartozik!”
Egy
könyv címe felteszi a fontos kérdést: És
mi lett a bűnnel? (Karl Menninger, Hawthorn Books, 1973). Jó kérdés!
Hallottam olyan lelkészekről, akik olyan helyzetekkel küszködtek, hogy a
gyülekezet tagjai nyílt bűnben éltek, a bűnbánat minden nyilvánvaló jele
nélkül, és a gyülekezet bizottsága nem gondolt arra, hogy töröljék őket a
névsorból. Elterjedt az a vélemény, hogy „nem vagyok a felebarátom őrizője, és
amit tesz, az nem rám tartozik.” Általánosan elfogadott vélemény lett, hogy
addig, amíg másoknak nem árt vele, nem foglalkozunk az üggyel.
Vajon
nincs itt az ideje annak, hogy nevén nevezzük a bűnt? Ellen White így fogalmaz:
„A világnak emberekre van a legnagyobb szüksége – olyanokra, akik el nem
adhatók és meg nem vehetők, akik lelkük mélyéig igazak és becsületesek; olyan emberekre,
akik merik a bűnt nevén nevezni; olyan emberekre, akik az iránytű pontosságával
teljesítik kötelességüket,; olyan emberekre, akik kiállnak az igazság mellett,
szakadjon bár az ég!” (Ellen G. White: Előtted
az élet. Budapest, 1992, Advent Kiadó. 55. oldal). A vezetőknek
foglalkozniuk kell azokkal, akik meggyalázzák Isten szent nevét.
Mikeás
ítéletről szóló üzenete nem tette őt népszerűvé, de a végidei ítélet világos
üzenete a Bibliának, és nekünk ezt szem előtt tartva kell élnünk.
Gordon
Bietz
124. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 59. fejezetéhez (december 17-23.).
Isten egy szőlőskertet
ültetett a föld szívébe– Jeruzsálem néven –, hogy aztán Izrael megvilágítsa a
világot. Isten álma az volt, hogy a föld minden tájáról származó emberek
osztozzanak a szőlőskertjében, sőt, be legyenek oltva, a vad ágak
csatlakozzanak az igaz tőhöz.
És egy rövid időre ez
is történt. Salamon király uralkodása alatt a világ minden tájáról származó
népeket – beleértve Sába rejtelmes királynőjét – odavonzotta Isten szőlőskertje
az Ígéret földjén.
Azonban ezt követően
elkezdtek a dolgok darabokra hullani. Amikor Izrael vezetői elkezdték
elveszíteni a hitüket, ugyanez történt a néppel is. Isten szőlőskertjét az
emberek kezdték megtaposni, és ezzel ezt a választ idézték elő Isten részéről:
„Mit kellett volna még tennem szőlőmmel; mit meg nem tettem vele? Miért vártam,
hogy jó szőlőt terem, holott vadat termett?!” (Ésa 5:4) Amikor Isten a
szőlőskertjéről beszél, amely „vad” szőlőt termett, a héber beushim szót
használja, amely bűzös, mérgező szőlőt jelent.
Mitől lett tehát Izrael
szőlőskertje rothadt? A rossz vezetőktől. Soha ne becsüljük alá a vezetők
hatalmát, legyenek jók vagy gonoszok. Amerre Izrael királyai tartottak, arra
tartott Izrael is. Szerencsére lesz Izraelnek egy végső királya: az igazi
szőlőtő, az élővíz, a világ világossága.
„Kelj fel, világosodjál, mert eljött világosságod, és az Úr
dicsősége rajtad feltámadt.” (Ésa 60:1)
Andy Nash
egyetemi tanár és
lelkész
Southern Adventist
University, USA
Fordította: Gősi Csaba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése