Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 59. fejezet 893. nap
Krisztus a föld történelmének legsötétebb szakában jön el.
Noé és Lót kora jelképezi a világban közvetlen Isten Fia eljövetele előtt
uralkodó állapotokat. A Szentírás erre az időre előre mutatva kijelenti, hogy
Sátán "a hazugság minden hatalmával" fog dolgozni (2Thessz 2:9).
Munkájáról félreérthetetlenül árulkodik a gyorsan növekvő sötétség, az utolsó
napok sokféle tévelygése, eretneksége és csalása. Sátán nemcsak a világot ejti
fogságba, de megtéveszti azokat az egyházakat is, amelyek a mi Urunk Jézus
Krisztuséinak vallják magukat. A nagy hitehagyás olyan mélységessé fajul, mint
az éjfél sötétsége. Isten népe számára ez a próbák, a könnyhullatás, az
igazságért való üldözés éjszakája lesz. De a sötét éjszakában felragyog Isten
világossága.
Isten "a sötétségből világosság"-ot sugároztat
(2Kor 4:6). Amikor "a föld kietlen és puszta volt... a mélység fölött
sötétség volt... Isten Lelke lebegett a vizek fölött. Akkor ezt mondta Isten:
Legyen világosság! És lett világosság" (1Móz 1:2-3). A lelki sötétség
éjszakájában ugyanígy szól Isten: "Legyen világosság!" Népének ezt
mondja: "Kelj fel, tündökölj, mert eljött világosságod, rád ragyogott az
Úr dicsősége" (Ézsa 60:1).
"Bár még sötétség borítja a földet - mondja a
Szentírás -, sűrű homály a nemzeteket, de fölötted ott ragyog az Úr, dicsősége
meglátszik rajtad" (Ézsa 60:2). Krisztus, az Atya dicsőségének
kisugárzása, e dicsőség fényeként eljött a világra, hogy képviselje Istent az
emberek előtt. A Szentírás róla írja: "...felkente az Isten Szentlélekkel
és hatalommal, és ő szertejárt, jót tett..." (ApCsel 10:38). A názáreti
zsinagógában pedig ezt mondta: "Az Úr Lelke van én rajtam, mivel felkent
engem, hogy evangéliumot hirdessek a szegényeknek, azért küldött el, hogy a
szabadulást hirdessem a foglyoknak, és a vakoknak szemük megnyílását, hogy
szabadon bocsássam a megkínzottakat, és hirdessem az Úr kedves
esztendejét" (Lk 4:18-19). Ezt a munkát bízta tanítványaira is. "Ti
vagytok a világ világossága" - mondta. "Úgy ragyogjon a ti
világosságotok az emberek előtt, hogy lássák jó cselekedeteiteket, és
dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat" (Mt 5:14, 16).
Ezt a munkát rajzolja meg Ézsaiás próféta, amikor így szól:
"Oszd meg kenyeredet az éhezővel, vidd be házadba a szegény bujdosókat, ha
mezítelent látsz, ruházd fel, és ne zárkózz el testvéred elől! Akkor eljön
világosságod, mint a hajnalhasadás, és hamar beheged a sebed. Igazságod jár
előtted, és az Úr dicsősége lesz mögötted" (Ézsa 58:7-8).
A lelki sötétség éjszakájában tehát Isten dicsősége
egyházán át sugárzik, amikor felemeli a meggörnyedtet és vigasztalja a
gyászolót.
Mai Bibliai szakasz: Mikeás
2
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
Miközben
az első fejezet világosan beszél az ítéletről, Mikeás nem hagyja olvasóit
remény nélkül. A második fejezetben arról biztosít bennünket, hogy létezik egy
maradék, amelyet Isten összegyűjt és megment az ellenségtől.
Olyan képeket alkalmaz,
amelyeket a vidéki ember könnyen megért, mint például azt, hogy Isten
biztonságos helyre gyűjti az övéit, ahogyan a juhokat a karámba terelik (12.
vers). Általános emberi szükséglet, hogy legyen számunkra egy biztonságos hely,
egy otthon, ahol gondoskodnak rólunk. Jézus azt mondta, hogy ne nyugtalankodjék
a szívünk, mert Ő helyet készít nekünk, ahol örökre Vele lehetünk (Jn 14.1). Az
a hely, amelyet Ő készít nekünk az oltalom és a biztonság helye lesz; igen,
ebben reménykedünk.
Létezik egy rajz két eszkimóról, akik jégbevágott lékeken horgásznak. Az egyik eszkimó akkora léket vágott, amekkorát a horgászáshoz megfelelőnek gondolnánk. A másik egy nagy léket vágott, akkorát, hogy egy egész bálna átférhetett rajta. Hitt abban, hogy egy nagy halat fog majd.
A
remény az a bizalom, hogy egy szebb nap közeledik. Pál azt mondja, hogy "Ha csak ebben az életben reménykedünk
a Krisztusban, minden embernél nyomorultabbak vagyunk" (1 Kor 15:19).
Ha az élet igazságtalannak is tűnik, vagy kiborult az egyensúlyából, tudom,
hogy egy napon minden rendbe jön.
Reményünk az Úrban van,
aki olyan egyensúlyt, harmóniát és biztonságot hoz teremtett világába, amely
örökké megmarad.
Gordon
Bietz
124. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 59. fejezetéhez (december 17-23.).
Isten egy szőlőskertet
ültetett a föld szívébe– Jeruzsálem néven –, hogy aztán Izrael megvilágítsa a
világot. Isten álma az volt, hogy a föld minden tájáról származó emberek
osztozzanak a szőlőskertjében, sőt, be legyenek oltva, a vad ágak
csatlakozzanak az igaz tőhöz.
És egy rövid időre ez
is történt. Salamon király uralkodása alatt a világ minden tájáról származó
népeket – beleértve Sába rejtelmes királynőjét – odavonzotta Isten szőlőskertje
az Ígéret földjén.
Azonban ezt követően
elkezdtek a dolgok darabokra hullani. Amikor Izrael vezetői elkezdték
elveszíteni a hitüket, ugyanez történt a néppel is. Isten szőlőskertjét az
emberek kezdték megtaposni, és ezzel ezt a választ idézték elő Isten részéről:
„Mit kellett volna még tennem szőlőmmel; mit meg nem tettem vele? Miért vártam,
hogy jó szőlőt terem, holott vadat termett?!” (Ésa 5:4) Amikor Isten a
szőlőskertjéről beszél, amely „vad” szőlőt termett, a héber beushim szót
használja, amely bűzös, mérgező szőlőt jelent.
Mitől lett tehát Izrael
szőlőskertje rothadt? A rossz vezetőktől. Soha ne becsüljük alá a vezetők
hatalmát, legyenek jók vagy gonoszok. Amerre Izrael királyai tartottak, arra
tartott Izrael is. Szerencsére lesz Izraelnek egy végső királya: az igazi
szőlőtő, az élővíz, a világ világossága.
„Kelj fel, világosodjál, mert eljött világosságod, és az Úr
dicsősége rajtad feltámadt.” (Ésa 60:1)
Andy Nash
egyetemi tanár és
lelkész
Southern Adventist
University, USA
Fordította: Gősi Csaba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése