Kedves Testvérek!
Egyelőre csak a bibliai fejezetet tudtuk feltenni, mert a
Generál Konferencia honlapján hibásan jelennek meg a felolvasások. Amikor
kijavítják, azonnal pótoljuk. Közben azt sikerült kideríteni, hogy a Jézus
élete című könyvet kezdjük el olvasni. A többit is pótoljuk!
Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány – Jézus élete 1. fejezet 902. nap
1. "Velünk az Isten"
"És annak nevét Immánuelnek nevezik, ami azt jelenti:
Velünk az Isten" (Mt 1:23). "Az Isten dicsőségének ismerete"
látható "Jézus Krisztus arcán" (Vö. 2Kor 4:6). Az Úr Jézus Krisztus
örök időktől fogva egy az Atyával. "Isten képmása", az Ő nagyságának,
fenségének visszatükrözője - az Ő "dicsőségének világoltatása" (Vö.
2Kor 4:4.6). Jézus azért jött földünkre, hogy ezt a dicsőséget
kinyilatkoztassa. Eljött a bűn sötétjében bolyongó világunkba, hogy bemutassa
Isten szeretetének világosságát - hogy legyen "VELÜNK AZ ISTEN".
Ezért jövendölték róla, hogy "nevét Immánuelnek nevezik".
Jézus eljött, hogy közöttünk lakozzék, s kinyilatkoztassa
az Atyát mind az emberek, mind az angyalok előtt. Ő Isten Igéje volt - Isten
gondolatait tette érthetővé. Tanítványaiért mondott imájában így szólt:
"Megismertettem ővelük a Te nevedet" (Jn 17:26) - "irgalmas és
kegyelmes Isten, késedelmes a haragra, nagy irgalmasságú és igazságú"
(2Móz 34:6) -, "hogy az a szeretet legyen őbennük, amellyel engem
szerettél, és én is őbennük legyek" (Jn 17:26). De ez a kinyilatkoztatás
nem csupán földi gyermekeinek szól. Kicsiny világunk az egész mindenség
tankönyve. Isten kegyelmének csodálatos terve, a megváltó szeretet titka az a
tantárgy, amelybe "angyalok vágyakoznak betekinteni" (1Pt 1:12), és
amelyet végtelen időkön át kutatni fognak. Mind a megváltottak, mind az el nem
bukott lények számára Krisztus keresztje lesz az ismeret és a dicséret forrása.
Meglátszik majd, hogy a Jézus arcán ragyogó dicsőség az önfeláldozó szeretet
fénye. A Kálváriáról áradó világosságban látható meg, hogy az önmegtagadó
szeretet törvénye az élet törvénye a föld és a menny számára egyaránt; s hogy
Isten szívében van a forrása annak a szeretetnek, amely "nem keresi a maga
hasznát" (1Kor 13:5); és hogy a szelíd, alázatos Jézus a
megközelíthetetlen világosságban lakozó Atya jellemét mutatta be.
Kezdetben a teremtés egész műve Istent nyilatkoztatta ki.
Krisztus volt az, aki kiterjesztette az egeket és lerakta a föld alapjait. Az Ő
keze függesztette helyükre a térben a világokat, és Ő formálta meg a mező
virágait. Ő az, "aki hegyeket épít erejével" (Zsolt 65:7), "akié
a tenger és Ő alkotta is azt" (Zsolt 95:5). Ő halmozta el a földet
szépséggel, Ő töltötte meg a levegőt dallammal, és Ő írta oda mindenre a
földön, a levegőben és az égbolton az Atya szeretetének üzenetét.
A bűn megrontotta Isten tökéletes művét, de az Ő kezeírása
továbbra is olvasható rajta. A teremtett dolgok még mindig hirdetik kimagasló
voltának dicsőségét. Nincs sehol semmi - az önző emberi szíven kívül -, ami
önmagának élne.
A levegőben röpködő madarak közt, a földön nyüzsgő állatok
közt egy sincs, amely ne szolgálná mások életét. Az erdő minden levele, a
pázsit minden fűszála betölti rendeltetését. Minden egyes fa, bokor és fűszál
olyan életelemet áraszt magából, amely nélkül sem ember, sem állat nem élhet;
az ember és az állatvilág viszont a fák, bokrok és fűszálak életét szolgálja. A
virágok illatot árasztanak és áldásul tárják fel szépségüket a világnak. A Nap
világok ezreinek örömére ontja sugarait. Az óceán - forrásaink és kútjaink
éltetője - magába fogadja a föld összes folyamát, de csak azért, hogy
továbbadja. A tengerből felszálló pára záporként hull vissza: megöntözi a
földet, hogy belőle élet sarjadhasson.
Mai Bibliai szakasz:
Habakuk 1
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
Habakuk
1
Habakuk próféta könyve
egy különleges könyv, mert nincs benne egy határozottan megfogalmazott üzenet
Izrael számára, hanem inkább egy párbeszéd a próféta és Isten között. Habakuk
próbálja megérteni azt, amit lát, és Isten válaszol az aggodalmaira. Azonban
nem tekinthetjük a könyvet csupán egy személyes naplónak. Világos, hogy Habakuk
megfogalmazza a Júdában élő istenfélő emberek aggodalmait, akik próbálják
megérteni és istenismeretükkel összeegyezetni mindazt, ami körülöttük történik;
mint akik úgy ismerik Istent mind egy szuverén lényt, aki mindent irányítása
alatt tart.
A 2-4. versekben
Habakuk kifejezi bosszúságát az erőszak és igazságtalanság miatt, amelyet maga
körül tapasztal Júdában. Ő nem a környező nemzetekről beszél, hanem arról, amit
Isten népe között tapasztal, akiket jobban ismer. Úgy tűnik, hogy néhányszor
imádkozott, ahogy a 2. vers is mondja: „Meddig
kiáltok még oh Uram, és nem hallgatsz meg?!”
Isten az 5-11.
versekben válaszol, és elmondja Habakuknak, hogy ura a helyzetnek és Babilont
fogja felhasználni arra, hogy megbüntesse Júdát. Habakuk megérti azt, hogy
Babilon Isten eszköze Júda
megbüntetésre, de küzd azzal a gondolattal, hogy Isten miért használ
eszközként egy olyan nemzetet, amely Júdánál is gonoszabb. A 13. versben
felteszi a kérdést, hogy miért engedi meg Isten, hogy a gonosz kénye kedvére
cselekedjen?
Amint a Föld
történelmének vége felé közeledünk, a Habakuk által feltett kérdésekhez
hasonlók lesznek azok a kérdésekhez, amelyekkel a ma embere küszködik. A
prófétához hasonlóan mi is imádkozunk azért, hogy Isten lépjen közbe, vessen
véget a fájdalomnak, szenvedésnek és a gonosznak, amely minden oldalról
körülvesz bennünket. Ahogy Isten nem volt közömbös vagy tétlen Habakuk
napjaiban, úgy ma sem. Bízzunk Benne!
Audrey Andersson
a Transz-Európai
Divízió titkára.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése