Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 56. fejezet 871. nap
Másnap tovább olvasták és magyarázták a törvényt. A
kitűzött napon pedig - a hetedik hónap tizedik napján - az Úr parancsa szerint
megtartották az engesztelésnapi ünnepélyes istentiszteletet.
E hónap tizenötödik napjától huszonkettedik napjáig a nép -
vezetőivel együtt - megtartotta a sátoros ünnepet. "Kihirdették... minden
városban és Jeruzsálemben is: Menjetek ki a hegyekbe, és hozzatok olajfa-,
vadolajfa-, mirtusz- és pálmaágakat, meg más sűrű lombú faágakat, és
készítsetek lombsátrakat, ahogyan meg van írva. Kiment azért az egész nép,
ágakat hoztak és lombsátrakat készítettek maguknak, mindenki a háza tetején
vagy az udvarán, és az Isten háza udvarán... Igen nagy volt az öröm. Nap-nap
után olvasták az Isten törvénykönyvét, az első naptól az utolsó napig."
A nép napról napra hallgatta a törvény igéit, és
meggyőződött saját és a letűnt nemzedékek bűnösségéről. Tudatára ébredt, hogy
Isten elpártolásuk miatt vonta vissza oltalmazó gondviselését, és Ábrahám fiai
ezért szóródtak szét idegen országokba. Elhatározták, hogy kegyelemért
könyörögnek Istenhez, és kötelezik magukat a törvény megtartására. A sátoros
ünnepet követő második napon, az ünnepélyes istentisztelet megkezdése előtt,
elkülönítették magukat a köztük levő pogányoktól.
Az Úr előtt leboruló, bűneit megvalló és bocsánatért
esedező népet vezetői bátorították: higgyenek az Úr ígéretében, Ő meghallgatja
imájukat. Nemcsak bánkódni és sírni kell, nemcsak bűnbánatot kell tartani,
hanem hinni is kell, hogy Isten megbocsát. Jótéteményei számbavételével és
jósága dicsőítésével mutassák meg hitüket. "Jöjjetek, áldjátok
Isteneteket, az Urat örökkön örökké!" - mondták a tanítók.
Ekkor a menny felé tárt karokkal álló tömegből felhangzott
az ének:
"Áldják dicső
nevedet,
amely magasztosabb
minden áldásnál és dicséretnél!
Uram, te vagy egyedül!
Te alkottad az eget, az
egek egeit és minden seregüket,
a földet és mindent,
ami rajta van,
a tengereket és mindent
ami bennük van.
Te adsz életet
mindnyájunknak.
Előtted borul le az ég
serege."
Mai Bibliai szakasz: Hóseás
12
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
Isten szemében Észak
Izrael értelmetlenül vesztegeti erejét, naphosszat kergeti a keleti
szelet, idegenekkel keresve szövetséget. Izráel nem ismerte fel, hogy milyen
hiábavaló ezekkel a hatalmakkal függő viszonyban lenni. Még olajat is vittek az
egyiptomiaknak, hogy elnyerjék kegyeiket. Ahelyett, hogy megvallották volna
bűneiket, és visszatértek volna Istenhez, csak szaporították a hazugságot és az
erőszakot (12:1). Istennek Júda ellen is panasza volt. Azt mondta,
hogy megbünteti a népet, ahogy megérdemli, megfizet nekik tetteik szerint
(12:2).
A következő két versben
(3-4. vers), Isten tanácsa Izraelnek, hogy térjen vissza korábbi lelkiségéhez,
amikor őszintén megvallotta, hogy becsapta bátyját, Ézsaut. Szülei tanácsára
Jákób elhagyta otthonát, hogy nagybátyjához menjen. Az úton álmot látott, és
amikor felébredt megesküdött Béthelben, hogy hűséges lesz Istenhez (1 Móz
28:16-22). Sok évvel később, amikor visszatért, bátyja 400 ember kíséretében
várt rá. Ekkor Jákób Isten védelméért esedezett. (1 Móz 32:9-11). Jákób
kitartott, és az angyal megáldotta őt, és nevét Jákóbról Izráelre változtatta.
Új neve az jelentette, hogy Istennel és emberekkel küzdött és győzött. Ha mi is
átéljük a „bétheli” tapasztalatot, és megfogadjuk, hogy hűségesek leszünk
Istenhez, akkor Ő megszólít és megáld bennünket.
Hóseás leírja Izrael
népének Istenhez fűződő viszonyát. Jahve („Ő Aki Létezik”) a Seregek Istene. Ellen
White beazonosítja a héber „sereg” szót „a Seregek Istene” kifejezésben, ami
így azt jelenti, hogy „A Tizenkét Törzs Istene”, beleértve Izráel északi
törzseit is (12:5). Mivel a seregek Istene szerető Isten és állhatatos, ezért
nem szűnik meg sürgetni Izráelt: „Jöjj
hát vissza Istenedhez! Őrizd meg a hűséges szeretetet, az igaz ítéletet,
és Istenedben bízz szüntelen!” (12:6 – ERV-HU).
Jónás próféciája
szerint, Izráelt Isten megáldotta, és meggazdagodott (2Kir 14:23-27).
Izráel azt gondolhatta, hogy „Milyen
gazdag lettem, vagyonra tettem szert! Nem találhatnak bennem bűnt, semmit sem
szereztem vétkesen” (Hós 12:8 – új prot. ford.). De Isten ezt feleli neki: „Én vagyok Istened, az Örökkévaló,
Egyiptomtól kezdve! Ismét sátorok lakójává teszlek titeket, mint őseiteket
egykor a pusztában!” (9. vers – ERV-HU).
Isten bűnbánatra hívó
üzeneteket intézett Izráelhez prófétáin keresztül. Egy helyen kellet volna
Izráelnek istentiszteletre gyűlnie, és ez a hely Jeruzsálem volt (1Kir 8:29).
Isten rendelése ellenére volt, hogy különböző helyeken készítettek templomokat.
Ha Izrael továbbra is vétkezik Isten ellen, a népet Asszíriába hurcolják, és
ott olyan nehézségeket kell megtapasztalnia, mint amilyeneket Jákób élt át
Padan-Arám-ban, Mezopotámiában (12:12).
Yoshitaka Kobayashi
121. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 55-56. fejezeteihez (november
26-december 2.).
Isten ellenségei
mindent megtettek, hogy elbátortalanítsák és összezavarják Nehémiást, illetve
kárt okozzanak neki, miközben egész idő alatt a barátainak adták ki magukat.
Azonban Nehémiás lelkiismeretes imáira válasz érkezett: a Szentlélek felfedte a
„barátok” valódi célját. Nehémiás nem volt hajlandó megijedni, ragaszkodott a
fal felépítéséhez, és így a munka folytatódott. Az ő bátor magatartása
megerősítette a munkatársainak és az ő családjaiknak a hitét.
Miután a falat
felépítették, Ezsdrás összehívta a népet, hogy felolvasson és magyarázzon Isten
Igéjéből, amelyet oly sokáig mellőztek. A délelőttöt imádsággal és vallásos
tanulással töltötték, délután pedig Isten jóságát ünnepelték, lakomával, Isten
jóságáról tett bizonyságtételekkel és azzal, hogy mindezeket a szegényekkel
osztották meg.
Miután a nép a törvény
szavait megismerte a tanulás során, meggyőződtek arról, hogy mennyire messze is
kerültek attól az ideáltól, amivé az Isten szerette volna, hogy az Ő népe
váljon. Bűnbánattal telt szívükkel leborultak az Úr előtt, megvallották
bűneiket, és bocsánatért esedeztek. Azonban – és ezt valóban
gondolatébresztőnek találom – nem csak siránkoztak, sírtak és bűnbánatot
gyakoroltak, hanem örvendeztek is, hiszen Isten megbocsátott nekik!
Néha azon tűnődöm, hogy
nem vagyunk-e túl higgadtak és előírásszerűek, amikor a hálánkat kifejezzük
Isten felé az Ő tündöklő kegyelméért. Az 56. fejezetben Ellen White úgy írja,
hogy az emberek karjaikat a menny felé nyújtva álltak, dicsőítő éneket zengve
ajkukon!
A „szabadtéri
istentiszteletük” (a sátoros ünnep) lezárásaképpen a nép fogadalmat tett: nem
fognak hitetlenekkel házasságra lépni, megszentségteleníteni a Szombatot, sem a
tizedet és adományaikat visszatartani. És „a menny alászállt, és az Úrnak
dicsősége töltötte be a lelküket!”
Cindy Tutsch
nyugalmazott
igazgatóhelyettes
Ellen G. White Intézet
Fordította: Gősi Csaba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése