Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 57. fejezet 877. nap
Ezek a törvényellenes kapcsolatok nagy zűrzavart keltettek
Izráelben; néhány magas állású vezető - akiktől a nép jogosan várt tanácsot és
hű példamutatást - kialakított ilyen kapcsolatot. Előre látva, mily katasztrófa
fogja a népet sújtani, ha ezt a gonoszságot szabadon folytathatja, Nehémiás
komolyan beszélt a törvénysértőkkel. Salamon esetét említve emlékeztette őket,
hogy egyetlen népnek sem volt hozzá hasonló királya, akinek Istene olyan
bölcsességet adott; a bálványimádó asszonyok mégis elfordították szívét
Istentől, és példája rossz útra vitte Izráelt. "Azt kell rólatok
hallanunk, hogy ilyen nagy gonoszságot követtetek el?!" "Majd
megeskettem őket az Istenre, hogy nem adják leányaikat azoknak a fiaihoz, és
nem veszik el azoknak a leányait sem fiaiknak, sem maguknak."
Amikor eléjük tárta Isten parancsait és kilátásba helyezett
büntetését, valamint büntető ítéleteit, amelyekkel éppen e bűn miatt látogatta
meg Izráelt a múltban, lelkiismeretük felébredt, és reformációs munka indult,
ami Isten tetszésével találkozott. Elfordította haragját, és áldást hozott
rájuk.
A szent tisztségek viselői közül egyesek védelmükbe vették pogány
feleségüket. Azt mondták, nem tudnak elszakadni tőlük. Nehémiás azonban nem
tett különbséget. Nem volt tekintettel sem rangra, sem állásra. Azokat a
papokat és vezetőket, akik nem voltak hajlandók megszakítani kapcsolataikat a
pogányokkal, azonnal elbocsátotta az Úr szolgálatából. A főpap unokáját, aki a
hírhedt Szanballat lányát vette feleségül, nemcsak eltávolította szolgálatából,
hanem azonnal száműzte Izráelből. "Emlékezz rá, Istenem - könyörgött
Nehémiás -, hogy mennyire beszennyezték a papi tisztséget és a lévita papsággal
kötött szövetséget!"
Egyedül az ítélet fogja megmutatni, mily sok gyötrelembe
került Isten hűséges szolgájának ez a nélkülözhetetlen szigor. Állandóan
küzdenie kellett az ellenszegülőkkel, és csak böjtöléssel, megalázkodással és
imádkozással tudott előre haladni.
Mai Bibliai szakasz: Jóel
3
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
Jóel könyvének ezen
utolsó fejezete méltó csúcspontját adja a próféta üzenetének. Néhány nagyon
fontos téma kihangsúlyozásával teszi ezt, melyek nemcsak Jóel hallgatósága
számára voltak fontosak, hanem a mai korban élőkhöz is jelentőségteljes erővel
szólnak. Kétségtelen, hogy a 3. fejezetben kihangsúlyozott több téma is sejteti
a Biblia utolsó könyvében, a Jelenések könyvében kiemelten megjelenő témákat.
Tekintsünk át röviden néhányat közülük!
Először is, az Úr napja
közelségének kihangsúlyozása, ahogy Joel hirdeti: „Mert közel van az Úrnak napja” (14. vers). Ez a téma természetesen
nem csak Jóel prófétánál jelenik meg. A Biblia ismételten beszél az Úr
eljöveteléről és az emberiség történelmébe való beavatkozásáról. Ez a
kijelentés a Szentírás legutolsó ígéretében éri el csúcspontját: „Bizony, hamar eljövök” (Jel 20:22).
Ez a téma különleges
jelentőséggel bír a hetednapi adventisták számára, kiknek mozgalma Jézus
közeli, második eljövetelének hirdetésével kezdődött. Komolyan kell vennünk Jóel
üzenetét, és minden eddiginél jobban, újult erővel Isten országa eljövetelének
közelségére összpontosítani.
A másik kihangsúlyozott
téma: az Úr megszabadítja népét. Joel nem állította, hogy népe nem szembesül
veszéllyel. Nem, egyáltalán nem, sőt az ellenség támadására figyelmeztette őket (9-13. vers). A fenyegető veszélyt
élethűen írja le, ahogy a világ nemzeteinek „hadakozó férfiai” felvonulnak (9. vers) a Josafát völgyében (12.
vers), a tehetetlen Jeruzsálem
megtámadására készen. Ám a legvégső pillanatban csodálatos szabadulásban lesz
részük, mert „az Úr lesz népének oltalma
és Izrael fiainak erőssége” (16. vers).
A Szentírás más
részeiben is jelentős hangsúlyt kap ez a téma, és Isten utolsó időben élő
egyháza számára is különleges jelentőséggel bír. Amikor ellenségeik bekerítik
őket, amikor a helyzet a leginkább kétségbeejtő, Isten közbe fog lépni, hogy
megmentse őket. „Az ember lehetőségeinek
végső határa alkalom Isten számára” (E.G. White: Az apostolok története. Budapest, 2001, Advent Kiadó. 97. oldal).
Végezetül pedig a
hangsúly azon van, hogy az Úr folyamatosan jelen van népe életében. A pusztító
sáskajárás (1. fejezet), és az ellenséges hadsereg dúlása (2. fejezet) után
kétségeink támadhatnak Jeruzsálem népének jövőjét illetően. Nyújt Jóel bármi
reményt? A próféta szerencsére
csodálatos kijelentéssel válaszolja meg ezt a kérdést: „Sion lesz az Úr lakóhelye!” (21. vers). Nem más ez, mint a
Jelenések könyve ígéretének előrevetítése, miszerint az Úr mindörökre népével
lakozik a szent városban, az új Jeruzsálemben, miután helyreállította őket (Jelenések
21).
Bárcsak, mi, Isten
népeként úgy élnénk ma, ahogyan Jóel próféta előre látta! Bárcsak várnánk az Úr
visszajövetelének közeli napját! Bárcsak számítanánk dicsőséges megváltására és
vágyva vágynánk az időre, amikor Ő mindörökre népével lakozik majd!
Greg A. King, Ph. D.
a Hittudományi Intézet
dékánja
Southern Adventist
University
122. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 57. fejezetéhez (december 3-9.).
Gondolkoztunk már azon,
hogy mit is jelent valójában a reformáció? Úgy tűnik, hogy a világban lévő
dolgok beszivárogtak az életünkbe és az egyházunkba, csak úgy, mint Nehémiás
idején.
Volt idő, amikor úgy
gondoltam, nem kell nagy ügyet csinálni a különböző hitűek közti
összeházasodásból. Azonban a személyes tapasztalatomat követően ma már
elmondhatom, hogy tökéletesen értem, hogy miért reagált úgy Nehémiás, ahogyan
tette.
A néhai férjem
elkezdett ugyan gyülekezetbe járni, de ahogy telt az idő, felhagyott vele, és
aztán lassacskán visszahátrált a világba. Azon kaptam magam, hogy
tulajdonképpen egyedülálló szülőként vagyok jelen a gyermekeimmel a
gyülekezetben. Mindazonáltal úgy döntöttem, hogy hűségesen ragaszkodom Isten
igéjéhez, csak úgy mint Nehémiás idején Isten népének a tagjai. Ugyanakkor
láttam más barátokat is, akik azt választották, hogy a párjuk világi életét
követik, és végül elhagyták az egyházat is.
Isten ismeri azokat az
embereket, akiket hitvesünknek választunk, azokat a dolgokat, amiket nézünk és
hallgatunk, és ezek mind hatnak ránk lelkileg. Ezek a fejezetek éppen időben
találtak meg engem, mivel azért imádkoztam Istenhez, hogy tisztítsa meg, ami
rosszat csak talál az életemben, és teljes reformációt adjon a szívemben.
Nehémiáshoz hasonlóan
emlékezzünk, miért is vagyunk itt, és végezzük el a munkát!
Jill Simpson Palffy
Westminster hetednapi
adventista gyülekezet
Dél-Karolina, USA
Fordította: Gősi Csaba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése