Új
olvasmány a fejezet végén a Próféták és királyok 41-42. fejezeteihez
Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 41. fejezet 797. nap
41.
A tüzes kemence
A nagy szoborról szóló álmot - amely Nabukodonozor elé
tárta az eseményeket az idők végéig - Isten azért adta, hogy a király megértse,
milyen szerepet kell betöltenie a világ történelmében, és birodalmának milyen
kapcsolatot kell tartania a mennyel. Az álom magyarázásakor Nabukodonozor
félreérthetetlen tájékoztatást kapott Isten örökkévaló országa felállításáról.
"Ezeknek a királyoknak az idejében - mondta Dániel - támaszt a menny
Istene egy királyságot, amely nem semmisül meg soha, és a királyi uralom más
népre nem száll át. Összetöri mindezeket a királyságokat, és véget vet nekik,
maga pedig fennáll mindörökké... Igazat mond ez az álom, és bizonyos a
magyarázata" (Dán 2:44-45).
A király elismerte Isten hatalmát. Így szólt Dánielhez:
"Valóban, a ti Istenetek az istenek Istene, a királyok ura és a titkok
feltárója". Ezt követően Nabukodonozor egy ideig félte Istent, de szíve
nem szabadult meg a világi becsvágytól és az önfelmagasztalástól. Az
uralkodását kísérő jómód büszkeséggel töltötte el. Később már nem tisztelte
Istent. Visszatért a bálványimádáshoz, és azt még lelkesebben, még buzgóbban
gyakorolta.
Ezek a szavak: "Te vagy az aranyfej", mélyen
belevésődtek emlékezetébe. Ezt a tényt, és a bálványimádáshoz való
visszatérését a birodalom bölcsei kihasználták, és indítványozták, készíttessen
az álmában látotthoz hasonló szobrot. Állítsa fel ott, ahol mindenki láthatja
az arany fejet, amely a magyarázat szerint birodalmát jelképezi.
A királynak tetszett a hízelgő javaslat, és elhatározta
megvalósítását. Sőt tovább megy; a látott szobor helyett olyat csináltat, amely
túlszárnyalja az eredetit. Az ő szobra nem csökkenő értékű anyagokból készül,
hanem fejétől a lábáig aranyból lesz, elpusztíthatatlan, teljhatalmú
birodalomnak szimbolizálva Babilont, amely darabokra tör minden más országot,
és örökké állni fog.
Egy örökre fennmaradó birodalom és dinasztia
megalapításának gondolata nagyon tetszett a hatalmas uralkodónak, akinek
fegyvereivel szemben a föld népei csak vesztesek lehetnek. Határtalan
becsvágyból és önző kérkedésből fakadó lelkesedéssel megtárgyalta bölcs
embereivel ennek megvalósítását. A király és tanácsosai elfelejtették azt a rendkívüli
gondoskodást, amely a szobor megálmodásával kapcsolatban történt.
Elfelejtették, hogy szolgája, Dániel által Izráel Istene világossá tette, mit
jelent a szobor, és hogy ezzel a magyarázattal a birodalom nagy emberei
szégyenletes haláltól menekültek meg. Mindent elfelejtettek, kivéve azt, hogy
meg akarják alapozni saját hatalmukat és felsőbbségüket. Elhatározták, hogy
minden lehető eszközzel megpróbálják Babilont felülmúlhatatlan, egyetemes,
hódolatra méltó birodalommá emelni.
A jelképes ábrázolást, amelyen keresztül Isten
kinyilatkoztatta a királynak és a népnek szándékát a föld nemzeteivel, most
emberi hatalom dicsőítésének szolgálatába állították. Dániel magyarázatát
elutasították és elfelejtették; az igazságot félremagyarázták és helytelenül alkalmazták.
A jelképet, amellyel a menny az emberek elé akarta tárni a jövő fontos
eseményeit, felhasználták arra, hogy gátolják annak az ismeretnek a terjedését,
amelyet Isten vágyott a világgal megismertetni. Sátán becsvágyó emberek
elgondolásaival akarta meghiúsítani Isten szándékát az emberrel. Az emberiség
ellensége tudta, hogy a tévelygéstől mentes, tiszta igazság, hatalmas, megmentő
erő. Amikor azonban az "én" felmagasztalására és emberi elgondolások
előmozdítására használják, a gonosz erejévé lesz.
Mai Bibliai szakasz: Jeremiás
siralmai 2
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
azon tanakodunk, hogy
„miért”, majd a „hogyan”-ra és a „ki”-re koncentrálunk. Jeremiás siralmainak 2. fejezete a
„kicsoda”kérdésével küzd. „Elnyelte az Úr”
és „letörte”, „lerontotta” és „kivágta”
– így látszik Jeremiás szemszögéből (2-3. vers).
Isten haragja, „mint lángoló tűz” gerjedt fel Jákob
ellen (3. vers). Az Úr nemcsak olyan volt, mint valami ellenség, láthatóan magára
hagyta a teljes kultikus áldozati rendszer színhelyét, beleértve az oltárt, a szent
sátrat, az ünnepeket és a papokat is. Hogyan lehetett e pusztítás végrehajtója
az, aki maga alapította a templomi szolgálati rendszert a mennyei szentély
mintájára? Szinte hallom Jeremiás zavarodott lamentálását. Isten haragja leírásának azonban egyensúlyban
kell lennie Izrael iránti évszázados türelmével, míg ők saját vágyaikat,
szomszédaikat és bűnös hajlamaikat követték, és nem Istenüket.
A bálványimádás
évszázadai, a gyengék és rászorulók megsegítésének elhanyagolása végül megérett
az isteni ítéletre. Jeruzsálem bukása nem egy irracionálisan zsarnoki Isten
haragos dühkitörése volt, akinek ki kellett tombolnia magát. „Kicsoda gyógyít meg téged?” – kérdi a
Siralmak szerzője, Jeremiás. (13. vers). Ki tudja sebeinket és sérüléseinket
meggyógyítani, amikor bűntudattal küzdünk, és Isten oly’ távolinak tűnik?
A második fejezet nem
ad egyértelmű választ, még nem. De tudjuk, hogy „megcselekedte az Úr, amiket gondolt” (17. vers). A karja nem túl
rövid, Ő nem távozott messzire és nem is gerjed gyorsan haragra. Ő a
világmindenség teremtője, fenntartója és megmentője. Mindent meg szeretne adni
gyermekeinek. Ígéretei beteljesednek, még ha vár is egy ideig (Hab 2:3).
Gerald A.
Klingbeil, D.Litt.
az Adventist Review és az Adventist World
folyóiratok társszerkesztője
kutató
egyetemi tanár
Andrews Egyetem
112. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 41-42. fejezeteihez (szeptember
17-23.).
Csupán egyetlen személy
van megemlítve Dániel könyve első négy fejezetének mindegyikében. És ez nem
Dániel, hanem Nabukodonozor. Bizonyára érdemes elgondolkoznunk azon, ahogyan
ezek a fejezetek elmesélik Nabukodonozor történetét.
Mi van akkor, ha Dániel
és barátai egészséges étrendjének nem az volt a fő célja, hogy segítsenek nekik
megtanulni, amit meg kellett tanulniuk, hanem, hogy segítsenek Nabukodonozornak
megtanulni, amit meg kellett tanulnia?
Mi van akkor, ha
Nabukodonozor álmának fő célja nem az volt, hogy Isten számára lehetőséget biztosítson,
hogy munkálkodjon Dánielen keresztül, hanem, hogy lehetőséget biztosítson Isten
számára, hogy munkálkodjon Nabukodonozoron keresztül?
Mi van akkor, ha Isten
Fiának fő célja nem az volt, amikor csatlakozott Sidrákhoz, Misákhoz és
Abednégóhoz a tüzes kemencében, hogy megmentse őket, hanem, hogy megmentse
Nabukodonozort?
Ha arra gondolunk, hogy
Isten mit tett, hogy megmentse Nabukodonozort, jobban megérthetjük, ahogyan
Dániel könyvének negyedik fejezetében a történet bemutatja, ahogy Isten lejjebb
helyezte Nabukodonozort földi pozíciójában, hogy felemelhesse őt egy mennyei
pozícióba. Istennek hatalmas útjai voltak, hogy megmentse Nabukodonozort.
Gondolkoztál már azon,
hogy Isten mit hajlandó megtenni azért, hogy megmentsen téged, és téged használjon,
hogy másokat megmentsen?
Brent Hamstra
Egyetemi tanár és
tanszékvezető, Kémia tanszék
Southern Adventist
University
Fordította: Gősi Csaba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése