2017. szeptember 11., hétfő

Higgyetek az Ő prófétáinak - szeptember 11 - HÉTFŐ - Jeremiás 48

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Új olvasmány a fejezet végén a Próféták és királyok 40. fejezetéhez

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 40. fejezet 791. nap

A varázslók, rettegve kudarcuk következményeitől, megpróbálták bebizonyítani a királynak, hogy ésszerűtlen dolgot kíván; ez a feladat meghaladja mindazt, amit eddig bárkitől is elvártak. "Nincs olyan halandó a földön, aki a király kívánságának meg tudna felelni. Nincs is egy olyan nagy és hatalmas király sem, aki ilyen dolgot kérdezett volna mágusaitól, varázslóitól vagy csillagjósaitól. Mert az, amit a király kérdez, igen nehéz. Nincs is más, aki azt el tudná mondani a királynak, csak az istenek, akik nem laknak együtt a testben élőkkel."

Ekkor "a király igen nagy haragra gerjedt, és elrendelte, hogy végezzék ki a babiloni bölcseket mind."

A király emberei, akik az előkészületeket megtették a rendelkezés végrehajtására, Dánielt és társait is keresték. Amikor az ifjak meghallották, hogy a rendelet szerint nekik is meg kell halniuk, "Dániel okos és értelmes szavakkal" megkérdezte a királyi testőrség fejedelmétől: "Miért adott ki ilyen kegyetlen parancsot a királyt?" Ariók elmondta, hogy mennyire megzavarta a királyt döbbenetes álma, és hogy nem sikerült segítséget kapnia azoktól, akikben eddig teljesen megbízott. Amikor Dániel ezt hallotta, kockázatot vállalva bement a királyhoz. Kérte, adjon neki időt; hadd imádkozzék Istenéhez, hogy mutassa meg neki az álmot, és az értelmét is.

A király teljesítette kérését. "Ezután Dániel hazament, és tudtára adta a dolgot" Ananiásnak, Misáelnek és Azariásnak, az ő társainak. Közösen kértek bölcsességet a világosság és ismeret Forrásától. Hitüket megacélozta az a tudat, hogy Isten helyezte őket oda, ahol vannak, s az Ő munkáját végzik, és a rájuk bízott feladatokban helytállnak. A tanácstalanság és veszély idején tőle kértek eligazítást és oltalmat, és mindig tapasztalták segítségét. Töredelmes szívvel újólag átadták magukat a föld Bírájának, és könyörögtek, szabadítsa meg őket e rendkívüli szükség idején. És nem hiába esedeztek. Az az Isten, akit tiszteltek, most megtisztelte őket. Isten Lelke megnyugodott rajtuk. "Éjszakai látomásban" kinyilatkoztatta Dánielnek a király álmát és annak értelmét.

Mai Bibliai szakasz: Jeremiás 48

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:

Ez a fejezet prófécia a moábiták ellen, akik Lót leszármazottai voltak (1 Móz 19:37). Péter úgy nevezi őt, hogy „igaz Lót” (2Péter 2:7). A Moábiták először délkeleten éltek, a Jordánon túl, és Ar városát lakták, ami a Holt-Tenger keleti partvidékén terül el (5Móz 2:9).

Amikor Izráel Kánaán felé tartott, a moábiták nem engedték meg, hogy áthaladjanak a földjükön. Ugyanakkor Isten megtiltotta az izraelitáknak, hogy a moábiták ellen harcoljanak, mert rokon nemzet volt, és Lót volt az ősatyjuk, aki igaz, istenfélő ember volt.

Mózes kora előtt a moábiták egy Kámós nevű bálványt imádtak, ezért Isten megengedte, hogy az emoreusok elfoglalják a földjüknek egy részét (4. Móz 21:26). Később, Mózes idejében, Bálák moábita király arra kérte Bálámot, hogy átkozza meg Izráelt. Ez akkor történt, amikor a moábiták Baál-Peórt imádták, és Izrael férfiait is arra csábították, hogy ők is ennek a bálványistennek hódoljanak (4Móz 25:1-3).

Akháb fia, Jórám, izraeli király napjaiban, Mésa moábita király Izráel ellen fordult, akinek Kámós volt az istene, olyannyira, hogy még tulajdon fiát is égő áldozatul ajánlotta fel neki (2Kir 3:27). Az ezt követő háborúban Mésa nem volt hajlandó megadni magát Izraelnek. Így Izrael tovább harcolt ellenük, és már-már úgy tűnt, hogy Moáb eltűnik a föld színéről. Ekkor lépett közbe Isten, így Izrael felhagyott a moábiták elleni háborúval, és hazament. Úgy tűnik Isten számára még nem érkezett el annak az ideje, hogy kiirtsa Moábot, habár megrögzött bálványimádók voltak, ugyanis azt akarta, hogy visszatérjenek Hozzá.

Volt néhány moábita város, amelyek végül elpusztultak, mert: (1) még mindig Kámóst imádták (Jer 48:13); (2) becsmérelték Izráel Istenét, és gúnyolták Júdát (48:26, 27, 29, 42); (3) azt mondták, hogy Júda háza is csak olyan, mint a többi nép!”, mert Júdát elpusztította Babilon (Ez 25:8), és (4) gyalázták Júda népét, és gyakorta sértették meg országhatáraikat (Sof 2:8).

Isten pusztulásról szóló üzenete feltételes volt. Azért adta ezt az üzenetet a moábitáknak Jeremiás által, hogy megvallják bűneiket, és visszatérjenek Hozzá. Ha a moábiták megvallották volna bűneiket, akkor Isten megszabadította volna őket a bálványimádás keserves rabságából, és jóra fordította volna a nemzet sorsát (Jer 48:47).  

Sok esztendővel Jeremiás próféciája előtt, Ruth, a moábita asszony, Naómi istenfélő életének befolyására hitt Istenben. Bárcsak olyanok lennénk, mint Naómi volt, és hűséges életünk arra késztetné szomszédainkat, hogy higgyenek Istenben, legyenek hűségesek Hozzá, mint ahogy hű volt Istenhez Ruth, Naómi menye, akit ott találunk Jézus családfájában (lásd: Mt 1:5).

Yoshitaka Kobayashi

111. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 40. fejezetéhez (szeptember 10-16.).

Ismerjük a történetet – Nabukodonozor álmot látott. Különböző fémekből készül hatalmas szoborral álmodott, amelyet végül egy kő semmisített meg. Dániel próféta, aki fogoly volt Nabukodonozor birodalmában, magyarázta el neki az álmot.

Isten maga adta a királynak ezt az álmot, és Isten maga adta Dánielnek az értelmezését. Ez az álom nem csak a világ jövőjét mutatta meg, ami Jézus visszajövetelekor fog tetőzni, hanem megmutatott valamit, ami most is időszerű számunkra: mindent Isten irányít – még a világpolitikát is!

Ellen White így ír erről a Próféták és királyok című könyvben (502. o.): „Ez csak Isten szavában tárul fel világosan. Isten megmutatja benne, hogy a népek erőssége – éppúgy, mint az egyéneké – nem azokban a lehetőségekben és adottságokban rejlik, amelyek látszat szerint legyőzhetetlenekké teszik őket; nem is elismert nagyságukban található. Erősségük mércéje az a hűség, amellyel betöltik Isten szándékát.”

Így tehát világos, hogy azok a népek, amelyek nem követik Isten szándékát, elvesznek. Sok példa van erre a történelem során. Azon emberek számára, akik diktátorok, gonosz uralkodók, korrupt vezetők hatalmát nyögik, vigaszt nyújtó ígéret, hogy minden földi királyságnak vége lesz előbb vagy utóbb. Amikor Jézus visszatér, az Ő királysága váltja fel valamennyit, és mindörökké fog tartani!

Christoph Till
a Friedensau Adventista Egyetem hallgatója
Németország

Fordította: Gősi Csaba

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése