2017. szeptember 15., péntek

Higgyetek az Ő prófétáinak - szeptember 15 - PÉNTEK - Jeremiás 52

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 40. fejezet 795. nap

Az emberiség történelmét megörökítő krónikák úgy tüntetik fel, hogy a nemzetek fejlődése, birodalmak emelkedése és bukása az emberi akarat és vitézség függvénye, és az események alakulását nagymértékben emberek hatalma, becsvágya és szeszélye határozza meg. Isten Igéje azonban félrehúzza a függönyt, és az emberi érdekek, hatalmak és indulatok minden pro és kontra ténykedése fölött, mögött és általuk meglátjuk a végtelen irgalmú Isten munkáját, aki csendben, türelmesen viszi véghez a maga szándékát.

Pál apostol páratlanul szép és kedves szavakkal tárta Athén bölcsei elé, hogy mi volt Isten célja a teremtéssel, valamint a fajok és népek felosztásával. "Az Isten, aki teremtette a világot - mondta az apostol -, ...az egész emberi nemzetséget is egy vérből teremtette, hogy lakjon a föld egész felszínén, meghatározta elrendelt idejüket és lakóhelyük határait, hogy keressék az Istent, hátha kitapinthatják és megtalálhatják... " (ApCsel 17:24, 26-27).

Isten világossá tette, hogy akik akarnak, "a szövetség kötelékébe" (Ez 20:37) léphetnek. A teremtéssel az volt a szándéka, hogy a föld benépesüljön olyan lényekkel, akiknek a léte áldás lesz önmaguk és egymás számára, Teremtőjüknek pedig dicsőségére. Mindenki, aki akar, azonosulhat ezzel a szándékkal. Róluk szól: "a nép, amelyet magamnak formáltam... hirdesse dicséretemet!" (Ézsa 43:21).

Isten közölte törvényében azokat az elveket, amelyek mind az egyének, mind a nemzetek boldogságának igazi alapjai. Mózes kinyilatkoztatta erről a törvényről a zsidóknak: "...az által lesztek bölcsek és értelmesek..." "Mert nem üres beszéd az számotokra, hanem életet jelent nektek..." (5Móz 4:6; 32:47). Az Izráel számára megígért áldásokat

Isten azonos feltételekkel és azonos mértékkel biztosítja minden népnek és minden egyes embernek a hatalmas ég alatt.

Évszázadokkal azelőtt, hogy egyes népek a cselekvés színterére léptek, a mindentudó Isten átfogva tekintetével a korszakokat, megjövendölte a világbirodalmak emelkedését és bukását. Isten kinyilatkoztatta Nabukodonozornak, hogy a babiloni birodalom elbukik, és egy második birodalom támad, amelynek szintén lesz próbaideje. Annak a dicsősége is elmúlik, mert nem az igaz Istent dicsőíti, és egy harmadik birodalom lép helyébe, de az is letűnik, és a negyedik, amely erős, mint a vas, leigázza a világ népét.

Mai Bibliai szakasz: Jeremiás 52

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:

Az 51. fejezet végén ezt olvashatjuk: „Eddig tartanak Jeremiás beszédei” (Jer 51:64 – új prot. ford.). De akkor ki írta az 52. fejezetet? Jeremiás Krisztus előtt 625-ben kezdte el prófétai küldetését. Valószínűleg akkor már nem élt, amikor Nabukonodozor meghalt, és Evil-Merodák lett a király Babilonban Kr. e. 562-ben. Ez Jójákin király életének Babilonban száműzetésben eltöltött 37. évében történt. Továbbá az 52. fejezet majdnem teljesen megegyezik a 2Királyok végével (24:18-25:30). Valószínűleg Jeremiás írnoka adhatta ezt a részt hozzá, úgy gondolva, hogy szükséges megerősíteni Jeruzsálem bukásának tényét Jeremiás könyvének végén.

Ebben a fejezetben (1-11. versekben) Sedékiás király uralkodását, a káldeusok győzelmét Júda felett és a királyi család valamint a tisztviselők szörnyű halálát mutatja be Jeremiás. Isten azért hagyta el Júdát és Jeruzsálemet, mert Sedékiás uralkodása annyira bűnös volt, mint az őt megelőző Jojákimé.

A 12-16. versekben Nabuzáradán, Nabukonodozor testőrségének parancsnoka elrendezte az elvarratlan szálakat Jeruzsálem ostroma után. Nabukonodozor uralkodása 19. évének ötödik hónapjában, a tizedik napon belépett Jeruzsálembe és felégette az Úr templomát és a király házát, miután kifosztotta őket. A káldeus sereg lerombolta a város falait Jeruzsálem körül és Nabuzáradán elvitte a legtöbb júdeait Babilonba, kivéve a legszegényebb földműveseket, akiket szőlőművesként hagyott hátra.

A 17-23. versekben felsorolják a templomi tárgyakat, melyeket Jeruzsálemből vittek el Babilonba. Elvitték a legtöbb aranyat, ezüstöt és bronz tárgyakat, beleértve a két hatalmas bronz oszlopot és egy hatalmas bronzmedencét. Utána (24-27. versekben) azt írja, hogy Nabuzáradán elvitt 74 júdeait, köztük papokat Riblába Nabukonodozorhoz, aki kivégeztette mindegyikőjüket ott Riblában, Hamát földjén.

A 28-30. versek feltüntetik a júdeai rabok számát, akiket elvittek Júdából. A teljes létszám 4600 fő volt. Mennyire szomorú Jeruzsálem pusztulását olvasni! Júdea népe tovább virágozhatott volna, ha Istent követik. Az egyetlen pozitív hír ennek a fejezetnek a végén található, miszerint Evil-Merodák uralkodásának első évében, kihozatta Jójákint, Júda királyát a börtönből, és engedte neki, hogy az asztalánál ehessen vele.

Yoshitaka Kobayashi

111. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 40. fejezetéhez (szeptember 10-16.).

Ismerjük a történetet – Nabukodonozor álmot látott. Különböző fémekből készül hatalmas szoborral álmodott, amelyet végül egy kő semmisített meg. Dániel próféta, aki fogoly volt Nabukodonozor birodalmában, magyarázta el neki az álmot.

Isten maga adta a királynak ezt az álmot, és Isten maga adta Dánielnek az értelmezését. Ez az álom nem csak a világ jövőjét mutatta meg, ami Jézus visszajövetelekor fog tetőzni, hanem megmutatott valamit, ami most is időszerű számunkra: mindent Isten irányít – még a világpolitikát is!

Ellen White így ír erről a Próféták és királyok című könyvben (502. o.): „Ez csak Isten szavában tárul fel világosan. Isten megmutatja benne, hogy a népek erőssége – éppúgy, mint az egyéneké – nem azokban a lehetőségekben és adottságokban rejlik, amelyek látszat szerint legyőzhetetlenekké teszik őket; nem is elismert nagyságukban található. Erősségük mércéje az a hűség, amellyel betöltik Isten szándékát.”

Így tehát világos, hogy azok a népek, amelyek nem követik Isten szándékát, elvesznek. Sok példa van erre a történelem során. Azon emberek számára, akik diktátorok, gonosz uralkodók, korrupt vezetők hatalmát nyögik, vigaszt nyújtó ígéret, hogy minden földi királyságnak vége lesz előbb vagy utóbb. Amikor Jézus visszatér, az Ő királysága váltja fel valamennyit, és mindörökké fog tartani!

Christoph Till
a Friedensau Adventista Egyetem hallgatója
Németország

Fordította: Gősi Csaba

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése