Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány – Jézus élete 83. fejezet 1246. nap
"És ő monda nékik: Óh balgatagok és rest szívűek
mindazoknak elhívésére, amiket a próféták szóltak! Avagy nem ezeket kellett-é
szenvedni a Krisztusnak és úgy menni be az ő dicsőségébe?" (Lk 24:25-26).
A tanítványok álmélkodással azt kérdezték maguktól, vajon ki lehet ez az
idegen; aki behatol lelkük mélységeibe, és ilyen komolysággal, gyengédséggel,
együttérzéssel és ilyen biztatóan és reményt keltően szól hozzájuk. Krisztus
elárulása óta először kezdtek el ismét reménykedni, bizakodni. Gyakran komolyan
rátekintettek útitársukra, és azt gondolták, hogy szavai éppen olyanok, mintha
azokat maga Krisztus mondotta volna nekik. Ámulattal teltek meg, és szívük
gyorsabban kezdett verni az örvendező várakozástól és reménységtől.
Krisztus Mózes könyvétől, a bibliai történet alfájától
kezdve megmagyarázta nekik mindazokat a helyeket a Szentírásból, amelyek Reá
vonatkoznak. Ha azonnal megismertette volna magát velük, akkor a szívük
megelégedett lett volna és örömük teljességében nem éheztek volna semmi többre.
Az volt a szükséges azonban számukra, hogy megértsék az ótestamentumi próféciák
és előképek Krisztus mellett való tanúbizonyságtételeit. Ezekre kellett
hitüknek felépülnie. Krisztus nem vitt véghez csodákat, hogy meggyőzze őket.
Azt tekintette első feladatának, hogy megmagyarázza nekik az Írásokat. Eddig
úgy tekintettek halálára, mint ami összetörte, megsemmisítette minden
reménységüket. Krisztus most megmutatta nekik a próféták könyveiből, hogy éppen
ez volt a legerősebb kézzelfogható bizonyíték hitük számára.
Miközben a tanítványokat oktatta, Jézus rámutatott az
Ótestamentumnak, mint küldetése tanúbizonyságának a fontosságára. Sokan azok
közül, akik most kereszténynek vallják magukat, félreállítják az
Ótestamentumot, és azt vallják, hogy nincs annak többé semmi haszna és
jelentősége. Krisztus azonban nem tanított semmi ilyet. Sőt, Krisztus olyan
magasra értékelte az Ótestamentumot, hogy egy alkalommal ezt mondotta róla:
"Ha Mózesre és a prófétákra nem hallgatnak, az sem győzi meg őket, ha
valaki a halottak közül feltámad" (Lk 16:31).
Krisztus hangja az, amely a pátriárkák és a próféták által
szól hozzánk Ádám napjaitól az utolsó idők eseményeinek a lezárásáig. Az
Üdvözítő mellett az Ótestamentum éppen olyan tisztán és világosan tanúságot
tesz, mint az Újtestamentum. A prófétikus múltból felragyogó világosság az,
amely tisztasággal és szépséggel előhozza Krisztus életét és az Újtestamentum
tanításait: Krisztus csodái istenségének bizonyítékai. Annak azonban, hogy Ő a
világ Megváltója, még erősebb bizonyítékát találjuk meg, ha az Ótestamentum
próféciáit az Újtestamentum történetével hasonlítjuk össze.
A próféciáról való vitatkozás közben Krisztus pontos képet
ad tanítványainak arról, hogy miért kellett Neki emberi formában megjelennie.
Az a reménységük és várakozásuk, hogy a Messiás olyan valaki lesz, aki a nép
kívánságainak megfelelően elfoglalja a trónt és a királyi hatalmat, félrevezető
volt. Ez a felfogás megakadályozta a helyes megértését annak a ténynek, hogy
Krisztus a legmagasabb méltóságból a legalacsonyabb helyzetbe ereszkedett, amit
csak elfoglalhatott. Krisztus azt akarta, hogy tanítványainak elgondolásai,
elképzelései lehetőleg tiszták és igazak legyenek minden tekintetben és
értelemben. Amennyire csak lehetséges volt, meg kellett érteniük mindazt, ami a
számára kijelölt szenvedésekkel összefüggésben volt. Krisztus megmutatta
tanítványainak, hogy az a szörnyű harc, amelyet most még képtelenek voltak
felfogni, abban a szövetségben teljesedett be, amely még a világ
fundamentumainak a lerakása előtt megköttetett. Krisztusnak meg kellett halni,
mint ahogy a törvény minden megszegőjének meg kell halnia, ha továbbra is
megmarad a bűnben. Mindennek meg kellett lennie, de nem vereségben kellett
végződnie, hanem dicsőséges, örök győzelemben. Jézus azt mondta tanítványainak,
hogy mindent el kell követni azért, hogy a világ megszabaduljon a bűntől.
Követőinek úgy kell élniük, ahogy Ő élt, és úgy kell munkálkodniuk, ahogy Ő
munkálkodott, vagyis hathatós és állhatatos erőfeszítéssel.
Krisztus így beszélgetett tanítványaival és nyitogatta
elméjüket, hogy megérthessék a szent Írásokat. A tanítványok fáradtak voltak,
de a beszélgetés nem vált vontatottá. Az élet és a bizonyosság szavait
hallották az Üdvözítő ajkáról. Szemeiket fáradtságuk ellenére nyitva tartották.
Mikor Jeruzsálem bukásáról beszélt nekik, akkor felnéztek a pusztulásra szánt
városra és sírtak. Még ekkor alig gyanították, hogy ki is volt az útitársuk.
Nem gondolták, hogy az Úr ment mellettük, aki beszélgetésük tárgya volt. Nem,
mert Krisztus úgy utalt önmagára, mintha Ő egy másik személy lenne. Azt
gondolták Róla, hogy egyike volt azoknak, akik ott voltak a hallgatóságban a
nagy ünnepen, és aki most éppen visszatérőben volt otthonába. Krisztus éppen
olyan elővigyázatosan lépkedett a durva kövekkel kirakott úton, és néha-néha
velük együtt megállt, hogy kipihenje az út fáradalmait. Így haladtak előre a
hegyi úton, miközben Az, Akinek hamarosan el kellett foglalnia helyét Isten
jobbján, és Aki így szólhatott: "Nékem adatott minden hatalom mennyen és
földön" (Mt 28:18) - mellettük ment.
Mai Bibliai szakasz: 2
Mózes 9
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
A hetedik csapás, a
jégeső, halált záporozott Egyiptom földjére, de „Gósen földjén nem volt jégeső,
ahol Izráel fiai laktak.” Ez arra emlékeztet, hogy Isten szereti gyakorolni
hatalmát, hogy védje népét, hogy semmi se ártson neki. Zsoltárok könyve 91:9-10
elmondja, hogy csapás nem éri azokat, akik Istennél keresnek oltalmat. Ahogy
földünk történelmének végéhez közeledünk, amikor a hét utolsó csapás földünkre
hull, hálás vagyok Istennek, hogy használni fogja hatalmát, hogy megvédje és
megszabadítsa népét minden ellenségétől.
Valami meglepett engem
a fáraó álmegtérésében. Megvallotta, hogy vétkezett, hogy Isten igazságos, és
megígérte, hogy elengedi Izraelt. De amikor a mennydörgés és a jégeső elállt, újra
megkeményítette a szívét és nem engedte szabadon Izraelt.
Hányszor teszek én is
úgy, mint a fáraó? Hányszor fordulok Istenhez csak azért, hogy megszabaduljak a
bajból, amikor az Ő jóságára kellene összpontosítanom? Az Ő jósága az egyetlen
dolog, ami igaz megtérésre vezet (Róm 2:4)
Aron
Crews
175. heti olvasmány a JÉZUS ÉLETE
83-84. fejezeteihez
(december 9-15.).
A tanítványok a
kövekben botladozva és időnként a sötétben eltévedve visszamentek a
nyolcmérföldes úton Jeruzsálembe. Lángra lobbant szívükkel alig várták, hogy
elmondhassák a tanítványoknak: „Láttuk a feltámadt Urunkat!”
Jeruzsálemből Emmauszba
tartva a fel nem ismert Úr arra vágyott, hogy megvigasztalja az összezavarodott
tanítványokat. El akarta törölni a könnyeket az arcukról, és örömmel
helyettesíteni, de elsőként felejthetetlen leckéket kellett adnia nekik.
Krisztusnak meg kellett mutatnia, hogy ami valamennyi reményük elvesztését
jelentette, valójában valamennyi reményük bibliai alapja. A kereszt árnyéka a
kereszt dicsőségévé fog válni.
Krisztus figyelmesen
sétált a köves út mentén, társainak járásához igazodott, időnként megállt
pihenni; nagyon szerette volna felemelni a zavarodottság fátylát a szeretett
tanítványai elméjéről. Isten ma is tiszteletben tartja a mi tempónkat. Soha sem
visz minket gyorsabban, mint ahogy el tudjuk viselni. Gyengéden és figyelmesen
fedi fel az igazságokat magáról és a saját szívünkről, úgy, hogy emlékezetesek
legyenek, és életünk szerves részévé váljanak.
Gyakran összezavar
minket a fájdalom és vigasztalódásra vágyunk, de Krisztus tudja, mire van
szükségünk, hogy sziklaszilárd hitünk alakuljon ki. Így aztán Ő türelmesen
sétál velünk, tanít és kalauzol minket. És igen, vigasztal.
A Krisztussal járás
időnként lehet, hogy a zavarodottság, a könnyek és a tanulás útját jelenti.
Végül azonban, amikor megismerjük útitársunkat, akivel sétáltunk, eljön az
örömünnep ideje. Bízz az Ő időzítésében! Ő tudja, mire van szüksége a
szíveknek.
Lori Engel
lelkész
Eugene, Oregon, USA
Fordította Gősi Csaba
Ámen
VálaszTörlésÁmen!
VálaszTörlés