2018. december 23., vasárnap

Higgyetek az Ő prófétáinak - december 23 - VASÁRNAP - 2 Mózes 22


Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – Jézus élete 87. fejezet 1259. nap

87. "Az én Atyámhoz és a ti Atyátokhoz"

Krisztus számára eljött az idő, hogy felmenjen Atyja trónjához. Isteni győztesként éppen visszatérőben volt a győzelmi trófeákkal a mennyei udvarokba. Halála előtt kijelentette Atyjának: "Elvégeztem a munkát, amelyet reám bíztál, hogy végezzem azt" (Jn 17:4). Feltámadása után egy rövid ideig még a földön időzött, hogy a tanítványai jobban megismerkedhessenek feltámadott és megdicsőült testével. Krisztus most már készen volt a búcsúzkodásra. Hitelesítette azt a tényt, hogy Ő volt az élő Üdvözítő. Tanítványainak nem kellett Őt többé a sírbolttal összekapcsolni. Most már úgy gondolkodhatnak Róla, mint aki megdicsőült a mennyei világmindenség előtt.

A mennybemenetel színteréül Jézus azt a helyet választotta ki, amelyet gyakran megszentelt jelenlétével, miközben az emberek között lakozott. Nem a Sion-hegyét, amelyen Dávid városa terült el, nem a Mórija-hegyét - amelyen a templom állott - tisztelte meg ezzel az eseménnyel. Krisztust ezen a helyen gúnyolták ki és vetették el. Az isteni irgalom hullámait, amelyek újra és újra visszatértek a szeretet egy-egy erősebb dagályával, a kőkemény szívek visszaverték. Jézus fáradtan, megterhelt szívvel ment tovább erről a helyről, hogy nyugalmat találjon az Olajfák-hegyén. Mikor Isten dicsősége - a shekinah - elhagyta az első templomot, a keleti hegyen állott meg, mintha vonakodott volna elhagyni a választott várost. Így Krisztus is az Olajfák-hegyén állott meg, és sóvárgó szívvel tekintett át Jeruzsálemre. A ligeteket és a hegy keskeny völgyeit megszentelték imádságai és könnyei. A hegy meredek lejtői visszhangozták a sokaság diadalkiáltásait, mikor királynak hirdették ki Krisztust. A hegy lejtőjén ereszkedett le, hogy otthonra találjon Lázár házában, Bethániában. A hegy lábánál elterülő Gecsemáné kertjében imádkozott és tusakodott egyedül. Erről a hegyről kellett Krisztusnak felmennie a mennybe. Mikor pedig ismét visszajön, akkor ennek a hegynek a tetején pihennek majd meg lábai. Nem a szomorúság, a fájdalom férfiaként, hanem dicsőséges és diadalmas királyként áll majd az Olajfák-hegyén, miközben a megváltottak hatalmas seregének az üdvrivalgása egyre fokozódó hangon ezt kiáltja: Koronázzátok meg Őt, az Uraknak Urát!

Mai Bibliai szakasz: 2 Mózes 22

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:

Új protestáns fordítás:

Az első 15 versben folytatódnak a személyes tulajdonnal kapcsolatos törvények. Ezek a törvények bővebben kifejtik a nyolcadik parancsolatot, amely így szól: „Ne lopj!" Isten azt akarta, hogy Izrael gyermekei különleges esetekkel ismerkedjenek meg azért, hogy teljesen megértsék a törvény mélységeit.

Ez a fejezet különleges figyelmet szentel az idegenek, az özvegyek és az árvák védelmének. Isten biztosítani akarta népét arról, hogy a közöttük levőkről gondoskodnak majd. 2008-ban az izraeli Khirbet Qeiyafaban egy feliratot találtak, a legrégebbi héber írással, amit valaha feltártak. Egy tudós azt vallja, hogy ez egy rendelkezés, amely arról szól, miként gondoskodjanak az özvegyekről és az árvákról, míg mások úgy vélik, hogy a királyság felállításával van kapcsolatban. Hogyha az első értelmezés igaz, akkor jó példa arra, hogy ezt vallották Izrael történelmének folyamán. Ha a második az igaz, ez egy fizikai bizonyíték a teokráciából az emberi király általi vezetésre való áttérésre.

Ez felvet néhány fontos kérdést: a szükségben lévők megsegítését, és az állampolgársági hűséget. Azok, akik számára Isten a legfőbb tekintély, gondoskodni fognak a szegényekről és a kevésbé szerencsésekről.

Michael Hasel

177. heti olvasmány a JÉZUS ÉLETE  87. fejezetÉhez (december 23-29.).

Hogyan veszel búcsút valakitől, aki annyira szeret, hogy meghalt érted?

A búcsújelenet az Olajfák hegyén bizonyára szívbemarkoló volt. Miután Krisztus több, mint 33 évig távol volt mennyei otthonától, most percekre volt attól, hogy a felhőkbe lépjen és felemelkedjen az örökkévalóságba, maga mögött hagyva követőit, akik annyira szerették őt.

Krisztus az értékes utolsó perceket azzal töltötte, hogy emlékeztette tanítványait korábbi tanításaira és ígéreteire. Az érzelmes búcsú vigasztalta a tanítványokat.

Azonban volt még egy megerősítése Krisztusnak a fájó szívek számára. Ahogyan Krisztus felemelkedett a mennybe, a végső ígérete visszhangzott az őt palástoló felhőkön keresztül: „Ímé, én tiveletek vagyok minden napon a világ végezetéig.” Ez az ígéret az örökkévaló jelenlétéről szólt. Bár szemek nem látják, Ő mindörökké közel lesz. Krisztus őrző angyalai, akik sosem maradtak el mellőle, megálltak egy pillanatra, hogy egy utolsó megerősítést nyújtsanak a földhöz kötött tanítványok számára. „Ez a Jézus, aki felvitetett tőletek a mennybe, akképpen jő el, amiképpen láttátok őt felmenni a mennybe.”

Ne féljetek, tanítványok! A Jézus, akit szerettek, ugyanúgy vissza fog térni, ahogyan elment. Ugyanaz a Jézus, aki szeretett és vigasztalt titeket. Ugyanaz a Jézus, aki meghalt értettek, és újra feltámadt. Amikor ugyanez a Jézus visszatér, nem lesz több búcsúzkodás. Csak a szerető kapcsolat örökkévalósága.

A régen történt búcsúzkodás nem volt végső búcsú. A Legjobb Barátunk a mennyben van, az Atya trónjánál, végtelenül szeret minket, és visszatér hozzánk!

Lori Engel
lelkész
Eugene, Oregon, USA
Fordította Gősi Csaba

2 megjegyzés: