Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány – Jézus élete 81. fejezet 1238. nap
81.
"Feltámadott az Úr"
A hét első napjának az éjszakája lassan elmúlott. Eljött a
legsötétebb óra, éppen napkelte előtt. Krisztus még mindig rab volt keskeny
sírboltjában. A nagy kő a helyén volt. A római pecsét feltöretlen volt. A római
katonák őrszolgálatukat tartották. Voltak azonban láthatatlan őrök is. A gonosz
angyalok seregei összegyülekeztek a sírhely körül. Ha lehetséges lett volna,
akkor a sötétség fejedelme, pártütő hadseregével együtt, a sírboltot örökre
lepecsételve tartotta volna, és fogva tartotta volna Isten Fiát. A sírt azonban
a mennyei seregek is körülvették. Ezek a kiváló erővel rendelkező angyalok is
őrizték a sírboltot, és arra vártak, hogy üdvözölhessék az Élet Fejedelmét.
"És ímé nagy földindulás lőn; mert az Úrnak angyala
leszállván a mennyből" (Mt 28:2). Isten teljes vértezetébe öltözötten, az
angyal elhagyta a mennyei udvarokat. Isten dicsőségének ragyogó fénysugarai
jártak előtte és világították meg ösvényét. "A tekintete pedig olyan volt,
mint a villámlás és a ruhája fehér, mint a hó. Az őrizők pedig tőle való
féltökben megrettenének és olyanokká lőnek, mint a holtak" (Mt 28:3-4).
Papok és főemberek, hol van őrségetek hatalma? Azok a bátor
katonák, akik eddig sohasem rettentek meg emberi erőtől és hatalomtól, most
fogolyként viselkedtek, mint akiktől elvették a kardjukat és dárdájukat. Az az
arc, amelyre tekintettek, nem egy halandó harcos orcája; ez Isten serege
leghatalmasabb harcosának az arca volt. Ő volt az a mennyei hírnök, aki azt a
helyet töltötte be a mennyben, amelyből Sátán kibukott. Ez a mennyei hírnök
volt az, aki Bethlehem halmain kihirdette Krisztus születését. A föld
megremegett közeledtére, a sötétség seregei elmenekültek, és amikor
elhengerítette a követ a sírbolt bejárata elől, úgy tűnt, hogy a menny jön le a
földre. A katonák csak azt látták, hogy úgy mozdította el a nagy követ, mintha
az csak egy kis kődarab lett volna. Azután hallották, mikor szólt: "Isten
Fia, jöjj elő; Atyád hív Téged." Látták, hogy Jézus kijött a sírboltból,
és hallották, hogy ezt jelentette ki a megnyitott sír fölött: "Én vagyok a
feltámadás és az élet" (Jn 11:25). Amint Jézus előjött a sírboltból
fenséggel és dicsőséggel, a mennyei sereg imádattal hajolt meg a Megváltó előtt
és magasztaló énekekkel köszöntötték Őt.
Földrengés jelezte azt az órát, amikor, Krisztus letette az
életét, és egy másik földrengés hirdette azt a pillanatot, mikor diadalmasan
újra felvette azt. Krisztus, aki győzelmet aratott a halál és a sír fölött,
győztesen jött elő a sírboltból, földrengés, felvillanó villámlások és
mennydörgések közepette. Isten előre megmondotta, hogy amikor Krisztus újra
eljön a földre, akkor "megrázom nemcsak a földet, hanem az eget is"
(Zsid 12:26). "Inogva meging a föld, miként a részeg, és meglódul, mint a
kaliba" (Ésa 24:20). "Az ég mint írás egybehajtatik" (Ésa 34:4).
"Az egek ropogva elmúlnak, az elemek pedig megégve felbomlanak és a föld
és a rajta levő dolgok is megégnek" (2Pt 3:10). "De az Úr az ő
népének oltalma és az Izrael fiainak erőssége!" (Jóel 3:16)
Jézus halálakor a katonák azt látták, hogy a föld délben
sötétségbe burkolódzott. Feltámadásakor pedig azt látták, hogy az angyalok
ragyogása megvilágította az éjszakát, és azt hallották, hogy a menny lakói nagy
örömmel és diadallal azt énekelték: Te legyőzted a Sátánt és a sötétség
hatalmasságait; Te győzelemmel nyelted el a halált!
Mai Bibliai szakasz: 2
Mózes 1
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
Noha az izraeliták több
mint 400 éve voltak Egyiptomban – és már a családi nevükre is alig emlékeztek
–, Isten azonban név szerint ismerte őket. Kezdte őket felkészíteni arra, hogy
meghallják saját nevét (YHWH) a Sínai- hegynél.
Milyen csodálatos
történet Mózes második könyvének – a Kivonulás könyvének – története! Ez a
zsidók evangéliuma, a szabadulás és a kegyelem története. A zsidók úgy
viszonyulnak Mózes második könyvéhez, mint a keresztények János evangéliumához.
A közhiedelemmel ellentétben a zsidók sohasem hittek abban, hogy cselekedeteik
által üdvözülnek. Mielőtt a Sínai-hegynél Isten felszólította volna őket az
engedelmességre, már megváltást, szabadulást kaptak a Vörös-tengernél.
A korabeli
izraelitákhoz hasonlóan mi is egy kisgyermek által kaptunk szabadulást, aki
felnövekedve Szabadítóvá vált. Élete vége felé Jézus felment egy hegyre Kánaán
földjén, és találkozott Mózessel és Illéssel. Lukács 9:31-32-ben azt olvassuk,
hogy Jézus „távozásáról”, szó szerint „kivonulásáról” beszélgettek.
Izraelnek égető
szüksége volt a szabadulásra. Milyen szempontból hasonlít ez saját
élethelyzetedre? Emlékszel olyan időszakra életedben, amikor egy „új fáraó”
támadt, aki nagyon megnehezítette életedet?
Andy
Nash
174. heti olvasmány a JÉZUS ÉLETE
81-82. fejezeteihez
(december 2-8.).
A könnyektől áztatott
szemek és a bánattól sújtott szív gyakran megakadályozzák, hogy Krisztus
bensőséges jelenlétét érzékeljük.
A felházba bezárva a
tanítványok a feltámadás vasárnapjának nagy részét bánattal, aggodalommal és
félelemben töltötték. A megsemmisítő fájdalom megakadályozta, hogy Krisztus
ígéreteire emlékezzenek, vagy hogy higgyenek az asszony szavának, hogy Uruk
feltámadt.
Krisztus tudta, hogy a
tanítványok lelkét, különösen Péterét, elborította a gyász és a sajnálkozás.
Meg akarta erősíteni barátait, ezért a feltámadás után Krisztus első
könyörületes feladata az volt, hogy bemutassa az Ő feltétel nélküli, gyengéd
szeretetét. Mielőtt a mennybe emelkedett, kétszer is meghagyta üzenetben
Máriának és a többi asszonynak, hogy mondják meg a tanítványoknak, hogy hamarosan
Galileában találkoznak. Miután az Atyával találkozott, Krisztus egy újabb,
reményteli üzenetet hagyott. A tanítványok mindazonáltal nem tudtak hinni az
üzeneteknek. Az öröm a sírba temetve maradt.
Mi másmilyenek vagyunk
vajon? Milyen gyakran fordul elő, hogy a múltbeli hibáink, a felderengő
veszélytől való félelem vagy a különböző veszteségek miatti fájdalom elvakít
minket, és nem látjuk a jelenlévő, feltámadott Urunk valóságát? A fájdalomba
beburkolózva elmulasztjuk az örömöt, mert azt hisszük, Krisztus nincs jelen a
mi körülményeinkben. A félelem elvakít minket, és elfelejtjük Isten ígéreteit,
hogy Ő soha, de soha el nem hagy minket. Épp úgy, mint a tanítványok, jobban
bízunk az érzéseinkben, mint az Ő szavában.
Jézus mégis gyengéden
bánik velünk. Újra meg újra megpróbál áttörni a fájdalmunkon és felnyitni a
szemünket, hogy lássuk az Ő jelenlétét. Sóvárogva vágyja, hogy megbízzunk a
kiapadhatatlan szeretetében, és higgyünk megismételt üzeneteinek.
Higgy, barátom.
Örvendezz!
Lori Engel
lelkész
Eugene, Oregon, USA
Fordította Gősi Csaba
Ámen!
VálaszTörlésÁmen
VálaszTörlés