2018. január 27., szombat

Higgyetek az Ő prófétáinak - január 27 - SZOMBAT - Máté 2


Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – Jézus élete 7. fejezet 929. nap

Jézus egész földi élete során lelkiismeretes és kitartó munkás volt. Sokat várt el, tehát sokra vállalkozott. Miután megkezdte szolgálatát, kijelentette: "Nékem cselekednem kell Annak dolgait, Aki elküldött engem, amíg nappal van: eljő az éjszaka, mikor senki sem munkálkodhatik" (Jn 9:4). Jézus nem menekült a gondoktól és a felelősségtől, mint sok állítólagos követője. Sokan épp azért gyengék és alkalmatlanok, mert mindenáron kerülik a fegyelmezést. Lehetnek értékes és szeretetre méltó tulajdonságaik, de tehetetlenek és csaknem hasznavehetetlenek, ha nehézségekkel kerülnek szembe, vagy akadályokat kell legyőzniük. A Jézusban megnyilvánuló határozottságot és erőt, jellemének megbízhatóságát és szilárdságát ugyanazzal a neveléssel mi is kifejleszthetjük, amivel Ő tette. Az a kegyelem, amelyet Ő elnyert, a miénk is lehet.

Megváltónk, amíg az emberek között élt, osztozott a szegények sorsában. Tapasztalatból ismerte gondjaikat és nehézségeiket, így vigasztalni és bátorítani tudott minden egyszerű munkást. Azok, akik valóban megértették Jézus életének tanítását, sohasem fognak különbséget tenni a társadalmi osztályok között, és sohasem fogják jobban tisztelni a gazdagot az arra érdemesebb szegénynél.

Jézus vidáman és tapintatosan végezte munkáját. Sok türelemre és lelkiségre van szükségünk ahhoz, hogy a Biblia vallását behozzuk az otthoni életbe és a munkahelyre, hogy elviseljük a világi ügyek okozta megterhelést, és szemünket mégis egyedül Isten dicsőségére szegezzük. Krisztus ezen a ponton segít. Sohasem volt annyira elfoglalva a világi gondokkal, hogy ne lett volna arra ideje, hogy törődjön a mennyei dolgokkal. Szívének örömét gyakran zsoltárokkal és mennyei énekekkel fejezte ki. Názáret lakói gyakran hallották hangját, amint dicsérettel és hálával járult Isten elé. A mennyel éneke által tartotta a kapcsolatot. Ha társai a fárasztó munkáról panaszkodtak, a Megváltó ajkáról felszálló édes dallam felvidította őket. Úgy tűnt, hogy dicsérete elűzi a gonosz angyalokat, és mint a tömjén, jó illattal tölti be a környéket. Hallgatóinak gondolatait a földi élet terhéről a mennyei otthon felé irányította.

Jézus a világ számára a gyógyító kegyelem kútforrása volt. Életéből még a názáreti magányban eltöltött évek alatt is rokonszenv és gyengédség áradt. Jelenlétében mindenki boldogabb lett - az idősek, a gondterheltek, a bűnösök, az ártatlan örömmel játszó gyermekek, a ligetek csöpp teremtményei, még a türelmes teherhordó állatok is. Ő, aki szavának erejével világokat tartott fenn, most lehajol, hogy segítsen egy sebesült madáron. Figyelme semmit sem került el, a legkisebbnek is szolgált.

Ahogyan növekedett bölcsességben és testi állapotában, úgy növekedett az Isten és emberek előtti kedvességben is. Minden szív rokonszenvét megnyerte, mert képes volt mindenkivel együttérezni. A remény és bátorság légköre vette körül, és ez minden házban áldássá tette Őt. Szombatonként gyakran felkérték a zsinagógában, hogy a próféták írásaiból az előírt szakaszt felolvassa. A hallgatók szívén boldog izgalom lett úrrá, amint a szent szöveg jól ismert szavaiból új világosság ragyogott elő.

Mégis, Jézus kerülte a feltűnést. Egész názáreti tartózkodása alatt egyszer sem mutatta meg csodatevő erejét. Nem vágyott magas beosztásra, nem fogadott el címeket. Csendes, egyszerű élete, sőt még az a hallgatás is, amellyel a Szentírás "átlép" gyermekévein, fontos tanulságot tartalmaznak. Minél csendesebb és egyszerűbb egy gyermek élete, minél inkább mentes a mesterséges izgalmaktól, és minél inkább összhangban van a természettel, annál kedvezőbben fejlődnek testi, szellemi képességei és lelki ereje.

Jézus a mi példaképünk. Sokan érdeklődéssel foglalkoznak nyilvános szolgálatának időszakával, de észrevétlenül elsiklanak az ifjúkorában rejlő tanítás fölött. Pedig éppen a családban töltött élete példa minden gyermek és fiatal számára. A Megváltó szegénnyé lett, hogy megtaníthassa: alacsony sorban is milyen közel járhatunk Istenhez. Életének az volt a célja, hogy Atyjának az élet mindennapi dolgaiban is örömöt szerezzen, tisztelje és dicsőítse Őt. Munkásságát azzal kezdte, hogy megtisztelte a mindennapi kenyérért keményen megdolgozó kézműves szerény mesterségét. Éppúgy az Istennek szolgált, amikor a gyalupadnál dolgozott, mint amikor a néptömeg előtt csodákat művelt. Minden fiatal, aki Krisztus hűségének és engedelmességének példáját követi egyszerű otthonában, igényelheti azokat a szavakat, amiket Atyja mondott róla a Szentlélek által: "Ímé, az én szolgám, akit gyámolítok, az én választottam, akit szívem kedvel" (Ésa 42:1).

Mai Bibliai szakasz: Máté 2

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli fordítás:


Új protestáns fordítás:

Mikor szólt Isten utoljára hozzád? Máté második fejezetében látjuk, hogy Isten hogyan veszi fel a kapcsolatot újra népével az Ótestamentum és Újtestamentum közötti néhány évszázadnyi hallgatás után, amikor sem próféta nem szólt a néphez, sem új könyv nem született. Most Józsefhez szól álmában, és elmondja, hogy Mária a Szentlélektől terhes, ezért vegye el feleségül. Majd a bölcseknek üzen álmukban, és egy csillagon keresztül szól (Mt 2:2, 12). Heródes és a főpapok is kapnak üzenetet az Szentíráson keresztül (Mt 2:3-4). Ezután pedig Józsefhez szól álmában újra (Máté 2:13) és újra (Mt 2:19); elmondja neki, hogy mit kell tennie (Mt 2:22).

Úgy tűnik, Máté szeretné kihangsúlyozni, hogy Isten egyszerű embereket használ fel. Szeretné, ha az olvasók és hallgatók lássák, hogy az igaz emberek hűsége segítette elő földi tervének megvalósítását.

A második fejezetben négy embercsoporttal találkozhatunk, akiket azonosítani tudunk. Az első csoport a keleti bölcsek. Jézust, a Királyt jöttek dicsőíteni. Valószínűleg ősi csillagászok voltak, akikhez Isten a saját nyelvükön szólt. Követték a csillagot. Ezután ott volt Heródes, aki meg akarta öletni Jézust. Heródes amiatt aggódott, hogy talán Jézus elveheti a trónját. Ott voltak az írástudók és papok is. Ismerték a próféciát, ismertek minden könyvet az Ótestamentumban, de nem értették, vagy nem akarták megérteni, hogy mit jelent. Végül a negyedik embercsoport – József és Mária, ahogy említettük, hittek Istenben, és követték őt.

Csak képzeljük el Józsefet, mit érezhetett, mikor megtudta, hogy a menyasszonya terhes, és nem ő az édesapja a gyereknek. De ekkor az Úr angyala megjelent álmában, József pedig figyelt, hitt és engedelmeskedett. De Isten nem állt meg itt. Elküldte Józsefet és Máriát Egyiptomba. József hűen követte Isten akaratát, mert érezte, hogy óriási feladattal bízták meg, a Messiás életének őrzésével.

Érdekes látni, hogy az olyan egyszerű emberek, mint József és Mária mennyire hűségesek voltak, míg a Bibliát aprólékosan tanulmányozó művelt emberek, mint a papok, inkább becsukták a szemüket a Messiás leghatalmasabb próféciáját olvasva, és annak beteljesedését látva. Most Isten újra megbízza népét egy hatalmas feladattal, hogy juttassák el Jézus üzenetét az egész világra.

Oleg Kostyuk

129. heti olvasmány a JÉZUS ÉLETE  6-7. fejezeteihez (január 21-27.).

A Jézus élete hatodik és hetedik fejezetei Jézus születését és gyermekkorát tárgyalják.

Ami számomra legjobban kitűnik Jézus születésével kapcsolatban, az az, hogy idegenek, napkeleti bölcsek keresték az Ő jelét, a csillagát, és meg is találták. Csodás kincseket szedtek össze a vagyonukból, egy királynak megfelelőeket, felnyergelték állataikat és jöttek, keresvén az új uralkodót. Emellett a sok figyelem és érdeklődés mellett, ami a nagyszerű Király keresésére irányult, azt hihetnénk, hogy Izrael gyermekei, akiknek birtokában volt az összes prófécia és ígéret, éberek voltak, és figyeltek Sajnálatos módon azonban ők aludtak, és nem vették észre a tényt, hogy Jézus megszületett, míg akár idegenek is Őt keresték.

Sajnos ez igaz a mi napjainkra is. Néha az idegen az, aki a legőszintébben keresi Jézust, hogy megismerje békéjét, míg azok, akik a templomokban ülnek, biztosra veszik Őt és mellőzik. Időt kell eltöltsünk imádságos merengésben erről, és megvizsgálnunk lelkiismeretünket.

A hetedik fejezettől, amely már Jézus gyerekkoráról is szól, azt olvashatjuk, hogy különleges, kedves és szorgalmas volt. Önfeláldozó szeretete jelenik meg abban, ahogyan önként adott mások számára. A munkabeli kiválósága rendkívüli módon ösztönző lehet mindannyiunk számára.

Legyen imánk, célunk, és fáradozásunk, hogy kövessük az Ő tökéletes példáját!

Benjamin Burkhardt
gyülekezeti presbiter
Hermiston hetednapi adventista gyülekezet, Oregon, USA
Fordította Gősi Csaba

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése