Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány – Jézus élete 3. fejezet 911. nap
A zsidó nemzeten kívül is voltak olyanok, akik isteni
tanító megjelenéséről jövendöltek. Ezek az emberek kutatták az igazságot, és az
ihletés Lelke töltötte be őket. Mint csillagok a sötétedő égen, egymás után
tűntek fel ezek a tanítók. Prófétai szavaik reményt gyújtottak a pogány világ
ezreinek szívében.
Az előző évszázadokban lefordították a Szentírást görög
nyelvre, a római birodalomban általánosan használt nyelvre. Mindenütt éltek
elszórtan izraeliták, s az eljövendő Messiásra irányuló várakozásukban bizonyos
mértékig a pogányok is osztoztak. Azok közt, akiket a zsidók pogányoknak
neveztek, sokan helyesebben értelmezték a Messiásra vonatkozó szentírási jövendöléseket,
mint Izrael tanítói. Voltak, akik a bűntől szabadító Megváltót várták az
eljövendőben. Filozófusok igyekeztek behatóan tanulmányozni a héber rendtartás
titkait, de a zsidók vakbuzgósága akadályozta a világosság terjedését. Mivel
mindinkább elzárkóztak más nemzetektől, nem voltak hajlandók megosztani velük
még azt a kevés ismeretet sem, amit a szimbolikus szertartásokról tudtak. Az
igazi Tanítónak kellett eljönnie. Annak kellett világosságot derítenie a
jelképek értelmére, Akire az összes előkép mutatott.
A természeten keresztül, előképek és jelképes szolgálatok
útján, a pátriárkák és a próféták által Isten szólt e világhoz. Tanításait
emberi nyelven kellett közölnie az emberiséggel. A szövetség Követének kellett
megszólalnia. Az Ő hangjának kellett felcsendülnie az Ő templomában.
Krisztusnak kellett eljönnie, hogy olyan igéket szóljon, amelyek világosak és
jól érthetők. Neki - az igazság szerzőjének - kellett elválasztania az
igazságot az emberi kijelentések pelyvájától, ami hatástalanítja a tiszta
üzenetet. Világosan meg kellett határoznia Isten kormányzatának elveit és a
megváltás tervét. Az Ószövetség tanításait teljességükben kellett az emberek
elé tárni.
Mai Bibliai szakasz: Zakariás
2
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
Milyen csodálatos
látomás ez arról, mit tervez Isten az Ő népe számára! Zakariás könyve 2. fejezetének
látomásában Isten arról biztosít, hogy még mindig megvalósulhat eredeti terve,
miszerint Jeruzsálem legyen világmegváltó munkájának központja. A zsidók és
Jeruzsálem számára adott 70 prófétai hét (490nap) melyet Isten tervének
betöltésére kaptak, éppen csak megkezdődött (lásd Dán 9:24). Zakariás Isten
felhívását közvetíti Babilon területén szétszóródott népéhez, hogy jöjjenek ki
onnan, és térjenek haza Jeruzsálembe.
Egyes felekezetek
tanítása szerint Zakariás e látomását a zsidók Palesztinában teljesítik majd
be. Figyelmen kívül hagyják Krisztus szavait, amikor Jeruzsálemet siratta: „Vajha megismerted volna te is, csak e mai
napon is, amik békességedre szolgálnak,
de most el vannak rejtve a te szemeid elől”. Valamint azt is, amikor
Krisztus az ítéletét nyilatkoztatta ki: „Íme,
pusztán marad házatok.” és „Elvétetik
tőletek az Isten országa, és olyan népnek adatik, amely megtermi annak
gyümölcsét” (lásd Lk
19:42; Mt 23:37-38; 21:43).
Ellen G. White így
tisztázza, mire gondolt Jézus: „Az Úr
terve népével öröktől fogva ugyanaz. Az örökkévaló gazdagság örökségét akarja
ajándékozni az emberek fiainak… Az Ő országa örökkévaló. Akik úgy döntenek,
hogy engedelmes alattvalói lesznek a Magasságosnak, végül megmenekülnek a dicső
ország számára és … Isten terve az emberiséggel akkor beteljesül…..” (SDA Bible Commentary, 4. kötet, 1177.o.)
A második fejezet 10.
verse beteljesedett Jézus életében, majd azzal, hogy a tanítványok elmentek a
pogányokhoz. Ezek a dicsőséges próféciák teljesen majd Isten új Jeruzsálemében
fognak beteljesedni. Ő képessé tesz minket arra, hogy a földi történelem ezen
utolsó napjaiban az Ő küldetését teljesítsük. Ámen.
David Manzano
127. heti olvasmány a JÉZUS ÉLETE
3. fejezetéhez
(január 7-13.).
Az ebben a fejezetben
tárgyalt, Izraelről és a világról szóló meglátások átütő erejűek és
kijózanítóak. A zsidó nép és a vezetők szem elől tévesztették az üzenetet,
amely a ceremóniákban és az ünnepekben rejlett. Valójában jobban el voltak
veszve, mint azok, akiket pogányoknak neveztek, és féltek a haláltól, mert nem
tudták mi vár rájuk odaát. Azokat az embereket, akik pogány vallásokat
követtek, „fárasztotta az üres pompa, és unták a meséket”, és olyan vallást
kerestek, amely a szív kérésére válaszol.
Ez a folyamatban lévő
harc, ami az emberek szeme elől el van rejtve, igazán felkeltette az
érdeklődésemet. Ennek a „nagy küzdelemnek” a részeként Sátán abban bízott, hogy
elvezeti a világot egészen addig a pontig, hogy a bűn és a lealjasodás miatt
Isten egyszerűen eltörli a föld színéről az emberiséget.
Sátán szereti
elferdíteni és megmásítani az igazságot, mint például abban az állításában,
hogy Isten kormányzási elvei lehetetlenné teszik a megbocsátást. Sátán már az
első sikere óta, amikor meggyőzte Évát, hogy „Bizony nem haltok meg”, azon
dolgozott, hogy minél jobban eltávolítsa az embert Isten és az Ő jellemének
ismeretétől. A zsidó vezetők kidolgozták a cselekedetek általi üdvözülés tanát.
Ez Sátán terve volt, és „ahol pedig ezt vallják, ott nincs védőgát a bűn
ellen.”
És itt rejlik egy
számomra lenyűgöző dolog. Ahelyett, hogy Isten elpusztította volna a földön
lévő visszataszító és bűnös embereket, úgy döntött, hogy elküldi fiát, hogy
meghaljon a bűneikért. Ezzel győzött meg minket szeretetéről, amit az egész
emberiség iránt gyakorol, és arról, hogy Sátán végérvényesen tévedett a menny
előtt.
Ronda Geier-Cheatham
Biblia-felfedező
Központ Igazgató
Blackfoot, Idaho, USA
Fordította Gősi Csaba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése