2018. január 9., kedd

Higgyetek az Ő prófétáinak - január 9 - KEDD - Zakariás 2

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – Jézus élete 3. fejezet 911. nap

A zsidó nemzeten kívül is voltak olyanok, akik isteni tanító megjelenéséről jövendöltek. Ezek az emberek kutatták az igazságot, és az ihletés Lelke töltötte be őket. Mint csillagok a sötétedő égen, egymás után tűntek fel ezek a tanítók. Prófétai szavaik reményt gyújtottak a pogány világ ezreinek szívében.

Az előző évszázadokban lefordították a Szentírást görög nyelvre, a római birodalomban általánosan használt nyelvre. Mindenütt éltek elszórtan izraeliták, s az eljövendő Messiásra irányuló várakozásukban bizonyos mértékig a pogányok is osztoztak. Azok közt, akiket a zsidók pogányoknak neveztek, sokan helyesebben értelmezték a Messiásra vonatkozó szentírási jövendöléseket, mint Izrael tanítói. Voltak, akik a bűntől szabadító Megváltót várták az eljövendőben. Filozófusok igyekeztek behatóan tanulmányozni a héber rendtartás titkait, de a zsidók vakbuzgósága akadályozta a világosság terjedését. Mivel mindinkább elzárkóztak más nemzetektől, nem voltak hajlandók megosztani velük még azt a kevés ismeretet sem, amit a szimbolikus szertartásokról tudtak. Az igazi Tanítónak kellett eljönnie. Annak kellett világosságot derítenie a jelképek értelmére, Akire az összes előkép mutatott.

A természeten keresztül, előképek és jelképes szolgálatok útján, a pátriárkák és a próféták által Isten szólt e világhoz. Tanításait emberi nyelven kellett közölnie az emberiséggel. A szövetség Követének kellett megszólalnia. Az Ő hangjának kellett felcsendülnie az Ő templomában. Krisztusnak kellett eljönnie, hogy olyan igéket szóljon, amelyek világosak és jól érthetők. Neki - az igazság szerzőjének - kellett elválasztania az igazságot az emberi kijelentések pelyvájától, ami hatástalanítja a tiszta üzenetet. Világosan meg kellett határoznia Isten kormányzatának elveit és a megváltás tervét. Az Ószövetség tanításait teljességükben kellett az emberek elé tárni.

Mai Bibliai szakasz: Zakariás 2

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli fordítás:

Új protestáns fordítás:

Milyen csodálatos látomás ez arról, mit tervez Isten az Ő népe számára! Zakariás könyve 2. fejezetének látomásában Isten arról biztosít, hogy még mindig megvalósulhat eredeti terve, miszerint Jeruzsálem legyen világmegváltó munkájának központja. A zsidók és Jeruzsálem számára adott 70 prófétai hét (490nap) melyet Isten tervének betöltésére kaptak, éppen csak megkezdődött (lásd Dán 9:24). Zakariás Isten felhívását közvetíti Babilon területén szétszóródott népéhez, hogy jöjjenek ki onnan, és térjenek haza Jeruzsálembe.

Egyes felekezetek tanítása szerint Zakariás e látomását a zsidók Palesztinában teljesítik majd be. Figyelmen kívül hagyják Krisztus szavait, amikor Jeruzsálemet siratta: „Vajha megismerted volna te is, csak e mai napon is, amik  békességedre szolgálnak, de most el vannak rejtve a te szemeid elől”. Valamint azt is, amikor Krisztus az ítéletét nyilatkoztatta ki: „Íme, pusztán marad házatok.” és „Elvétetik tőletek az Isten országa, és olyan népnek adatik, amely megtermi annak gyümölcsét” (lásd Lk 19:42; Mt 23:37-38; 21:43).

Ellen G. White így tisztázza, mire gondolt Jézus: „Az Úr terve népével öröktől fogva ugyanaz. Az örökkévaló gazdagság örökségét akarja ajándékozni az emberek fiainak… Az Ő országa örökkévaló. Akik úgy döntenek, hogy engedelmes alattvalói lesznek a Magasságosnak, végül megmenekülnek a dicső ország számára és … Isten terve az emberiséggel akkor beteljesül…..” (SDA Bible Commentary, 4. kötet, 1177.o.)

A második fejezet 10. verse beteljesedett Jézus életében, majd azzal, hogy a tanítványok elmentek a pogányokhoz. Ezek a dicsőséges próféciák teljesen majd Isten új Jeruzsálemében fognak beteljesedni. Ő képessé tesz minket arra, hogy a földi történelem ezen utolsó napjaiban az Ő küldetését teljesítsük. Ámen.

David Manzano

127. heti olvasmány a JÉZUS ÉLETE  3. fejezetéhez (január 7-13.).

Az ebben a fejezetben tárgyalt, Izraelről és a világról szóló meglátások átütő erejűek és kijózanítóak. A zsidó nép és a vezetők szem elől tévesztették az üzenetet, amely a ceremóniákban és az ünnepekben rejlett. Valójában jobban el voltak veszve, mint azok, akiket pogányoknak neveztek, és féltek a haláltól, mert nem tudták mi vár rájuk odaát. Azokat az embereket, akik pogány vallásokat követtek, „fárasztotta az üres pompa, és unták a meséket”, és olyan vallást kerestek, amely a szív kérésére válaszol.

Ez a folyamatban lévő harc, ami az emberek szeme elől el van rejtve, igazán felkeltette az érdeklődésemet. Ennek a „nagy küzdelemnek” a részeként Sátán abban bízott, hogy elvezeti a világot egészen addig a pontig, hogy a bűn és a lealjasodás miatt Isten egyszerűen eltörli a föld színéről az emberiséget.

Sátán szereti elferdíteni és megmásítani az igazságot, mint például abban az állításában, hogy Isten kormányzási elvei lehetetlenné teszik a megbocsátást. Sátán már az első sikere óta, amikor meggyőzte Évát, hogy „Bizony nem haltok meg”, azon dolgozott, hogy minél jobban eltávolítsa az embert Isten és az Ő jellemének ismeretétől. A zsidó vezetők kidolgozták a cselekedetek általi üdvözülés tanát. Ez Sátán terve volt, és „ahol pedig ezt vallják, ott nincs védőgát a bűn ellen.”

És itt rejlik egy számomra lenyűgöző dolog. Ahelyett, hogy Isten elpusztította volna a földön lévő visszataszító és bűnös embereket, úgy döntött, hogy elküldi fiát, hogy meghaljon a bűneikért. Ezzel győzött meg minket szeretetéről, amit az egész emberiség iránt gyakorol, és arról, hogy Sátán végérvényesen tévedett a menny előtt.

Ronda Geier-Cheatham
Biblia-felfedező Központ Igazgató
Blackfoot, Idaho, USA
Fordította Gősi Csaba

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése