2018. január 30., kedd

Higgyetek az Ő prófétáinak - január 30 - KEDD - Máté 5


Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – Jézus élete 8. fejezet 932. nap

A fenti jelenetek magával ragadó hatása alatt nem maradt szülei mellett. Vágyott az egyedüllétre. A húsvéti istentiszteletek befejeződtek, de Ő még mindig a templom csarnokaiban időzött; és amikor a hívők elhagyták Jeruzsálemet, Őt otthagyták.

A jeruzsálemi látogatás során Jézust szülei oda akarták vinni Izrael nagy tanítóihoz. Jézus minden tekintetben engedelmeskedett Isten szavának, de nem vetette alá magát a rabbik szertartásainak és szokásainak. József és Mária remélték, hogy jobban fogja tisztelni a tanult rabbikat, és odaadóbban tesz eleget kívánalmaiknak. De Jézust Isten tanította a templomban. Amit így kapott, azt azonnal igyekezett továbbadni.

Abban az időben egyik csarnokot, amely a templomhoz kapcsolódott, szent iskolának használták, a prófétai iskolák mintájára. Itt gyűltek össze a vezető rabbik tanítványaikkal, és ide jött a gyermek Jézus is. Helyet foglalt e nagy, komoly emberek lábánál, és hallgatta a tanítást. Mint aki keresi a bölcsességet, kérdezgette a tanítókat a próféciákról, és azokról a bekövetkező eseményekről, amelyek a Messiás megjelenésére mutatnak.

Jézus úgy jelent meg, mint aki szomjúhozza az Isten ismeretét. Kérdései olyan mély igazságokat érintettek, amelyek bár hosszú ideje homályban voltak, mégis életfontosságúak az üdvösség szempontjából. Bemutatta, hogy milyen szűkös és felületes a bölcsek bölcsessége. Minden feltett kérdés isteni lecke volt, amely az igazságot új megvilágításba helyezte. A rabbik arról a csodálatos felemelkedésről beszéltek, amit a Messiás eljövetele fog hozni a zsidó nemzet számára. Jézus azonban Ésaiás jövendölésére hivatkozott, és megkérdezte, hogy mit jelentenek azok az írások, amelyek Isten Bárányának szenvedésére és halálára mutatnak.

A doktorok kérdésekkel fordultak hozzá, és elámultak válaszain. Gyermeki alázattal ismételte az Ige szavait, és olyan mélységes dolgokat tárt föl, amelyről a bölcseknek fogalmuk sem volt. Ha a rabbik követik a bemutatott igazságot, ez akkoriban vallási reformációt eredményezett volna. Mélységes érdeklődés ébredt volna a lelki dolgok iránt, és amikor Jézus megkezdte szolgálatát, sokan föl lettek volna készülve fogadására.

Mai Bibliai szakasz: Máté 5

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli fordítás:


Új protestáns fordítás:

Mikor volt utoljára, hogy igazi örömöt tapasztaltál? Mi okozott igazi boldogságot neked?

Jézus a Hegyi beszédet a boldogmondások listájával kezdi. Hogyan magyarázod ezt: Boldog vagy, ha sírsz? Boldog vagy, ha szegénységben élsz? Nem úgy tűnik, mintha lenne értelme.

Jézus a Hegyi beszédben valóban radikális. Mikor Jézus ezekkel a szavakkal fejjel lefelé fordította a Római Birodalom és a zsidó vallási elit politikai és társadalmi világát. A Hegyi beszéd, amely Máté evangéliumának ötödik, hatodik és hetedik fejezetében olvasható, Jézus királysága kiáltványának is nevezhető, az Ő kormányának törekvéseiről szól. Más szóval Jézus azt mondja: „Ez olyan, mint a mennyek országa, mely mindenkiért eljött erre a világra”.

Királyságában Jézus bemutatja azokat a fogalmakat, amelyek látszólag ellentmondanak az emberi természetnek, de éppen ezért olyan erős és olyan életet átalakító erejű a Hegyi beszéd. Életünk legmélyebb, legrejtettebb szegleteit érinti.

Jézus hordozza a fájdalmainkat, bánatunkat és a minket ért rossz bánásmódot, ezeket felválthatja annak az öröme, hogy Jézus velünk van. Talán a legjobb példa Jézust követőinek az élete. Amikor Pált és Silást súlyosan megverték és börtönbe vetették, ők akkor is énekeltek, imádkoztak és magasztalták az Istent (ApCsel 16: 23-25). Az egyetlen magyarázat erre a Jézus iránti öröm a szívükben. Megértették az Isteni uralom valódi értelmét, képesek voltak megtapasztalni ezt már itt a földön is. Ez a Tőle való teljes függés örömét és a Benne való teljes hitet jelenti.

Napjainkban a Hegyi beszédet tekintik a kereszténység legszebb nyilatkozatának, de így is nehéz gyakorolni ezt. Nem csoda, ha Gandhi 1927-ben a ceyloni híres előadásában ezt mondta: „Sok keresztény jut el a Hegyi beszéd megtagadásáig”. Más szóval megtagadjuk azt az utat, melyről Jézus megmondja, hogy úgy kell élnünk.

Olvasd el újra Máté 5. fejezetét és gondolkodj el azon, hogyan tudnád megélni a te életedben a Hegyi beszédet.

Oleg Kostyuk

130. heti olvasmány a JÉZUS ÉLETE  8. fejezetéhez (január 28 - február 3.).

Mária és József szem elől tévesztették Jézust. Érthetetlen – de igaz.

Ami még rosszabb, hogy mennyire sok időbe telt nekik, hogy észrevegyék ezt. Csak akkor kezdték keresni Őt, amikor már sötétedett. Nyilvánvalóan senki sem hiányolta Őt korábban. Három nappal később találták meg, a templomban, a törvény tanítóinak lábainál ülve.

Szem elől téveszteni Jézust könnyebb, mint gondolnád.

A legjobb törekvésünk ellenére, valahol a telezsúfolt életünk egy rejtett zugába is kerülhet a Megváltó. Néha sötétségre van szükségünk ahhoz, hogy észrevegyük, amit a világosban nem láttunk. A sötétség képes arra, hogy eltávolítsa mindazt, ami elterelte a figyelmünket, s ráébresszen arra, hogy szükségünk van Istenre. Közvetlenül Isten jelenlétébe is hozhat minket.

Mózes a hegyoldalban, a panaszkodó tömeg pedig lejjebb, a puszta talajon vert tábort. Jahve pedig felhőbe és tűzbe burkolózva jelenik meg, hogy találkozzon népével, akik rettegnek. Mózes azonban nem így tesz. „Távol álla azért a nép, Mózes pedig közelebb méne a felhőhöz, melyben az Isten vala.” (2Móz 20:21)

Ez olyan sötétség, amely fényt lehel ki. Olyan sötétség, ahol Istent váratlan módon hallhatjuk. „Amit néktek a sötétben mondok, a világosságban mondjátok; és amit fülbe súgva hallotok, a háztetőkről hirdessétek.” (Mt 10:27)

Mit súg Isten a füledbe ebben a sötétségben?

Karen J. Pearson
Meridian/Parma hetednapi adventista körzet
Idaho, USA
Fordította Gősi Csaba

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése