Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány – Jézus élete 1. fejezet 905. nap
Sátán úgy tünteti fel Isten törvényét, a szeretet
törvényét, mintha az önzés törvénye volna. Azt állítja, hogy lehetetlen
engedelmeskednünk a törvény előírásainak. Sátán a Teremtőt vádolja ősszüleink
bukásáért, s az abból származó minden nyomorúságért. Ráveszi az embereket arra,
hogy Istent tekintsék a bűn, a szenvedés és a halál szerzőjének. Jézus feladata
volt az, hogy ezt a csalást leleplezze. Mint közülünk való adott példát az
engedelmességre. Ezért magára öltötte emberi természetünket és osztozott sorsunkban.
"Mindenestől fogva hasonlatosnak kellett lennie az atyafiakhoz" (Isid
2:17). Ha bármi olyat kellene elviselnünk, amiben Jézusnak nem volt része,
akkor Sátán azt állíthatná, hogy Isten ereje nem elégséges számunkra. Ezért
Jézus "megkísértetett mindenekben, hozzánk hasonlóan" (Zsid 4:15).
Kiállt minden olyan próbát, amely minket is érhet, és maga részére nem vett
igénybe olyan erőt, amelyet Isten nem kínál nekünk is ingyen. Emberként
találkozott a kísértéssel, és legyőzte azt az Istentől kapott erő által. Így
szólt: "Hogy tejesítsem a te akaratodat; ezt kedvelem, én Istenem, a te
törvényed keblem közepette van" (Zsolt 40:9). Amikor széjjeljárt, hogy jót
tegyen, és meggyógyította mindazokat, akiket meggyötört a Sátán, világosan
bemutatta az embereknek Isten törvényének jellegét és a maga szolgálatának
mibenlétét. Élete tanúsítja, hogy mi is engedelmeskedhetünk Isten törvényének.
Ember volta az emberi család közösségébe vonta Krisztust,
isteni lénye pedig Isten trónjához kapcsolta. Mint ember Fia, példát adott az
engedelmességre; mint Isten Fia, erőt ad, hogy engedelmeskedni tudjunk.
Krisztus volt az, aki a Hóreb-hegyi csipkebokorból így szólt Mózeshez:
"VAGYOK AKI VAGYOK (...) Így szólj Izrael fiaihoz: A VAGYOK küldött engem
tihozzátok" (2Móz 3:14). Ez volt Izrael szabadulásának záloga. Amikor mint
"emberekhez hasonló" (Fil 2:7) jelent meg, ugyancsak ezt mondta
magáról: VAGYOK. A betlehemi gyermek, a szelíd és alázatos Üdvözítő: Isten, aki
"megjelent testben" (1Tim 3:16). Nekünk pedig ezt mondja: "Én
VAGYOK a jó Pásztor" (Jn 10:11). "Én VAGYOK amaz élő Kenyér" (Jn
6:51). "Én VAGYOK az út, az igazság és az élet" (Jn 14:6).
"Nékem adatott minden hatalom mennyen és földön" (Mt 28:18). Én
VAGYOK minden ígéret biztosítéka. Én VAGYOK, ne féljetek! "Velünk az Isten"
(Mt 1:23) - ez a záloga bűntől való szabadulásunknak. Ezért bízhatunk abban,
hogy erőt kapunk a menny törvénye iránti engedelmességhez.
Amikor Krisztus megalázkodott, hogy emberi természetet
öltsön magára, olyan jellemről tett tanúságot, amely Sátán jellemének az
ellentéte. Ám még ennél is mélyebbre ereszkedett a megalázkodás ösvényén.
"És mikor olyan állapotban találtatott mint ember, megalázta magát,
engedelmes lévén halálig, mégpedig a keresztfának haláláig" (Fil 2:8).
Amiképpen a főpap levetette a méltóságát kifejező ékes ruhát, és mint egyszerű
pap fehér gyolcsban folytatta szolgálatát, akképpen Krisztus is szolgai formát
öltött, s úgy hozott áldozatot. Ő volt a pap, és Ő volt az áldozat is. "És
ő megsebesíttetett bűneinkért, megrontatott a mi vétkeinkért, békességünknek
büntetése rajta van" (Ésa 53:5).
Mai Bibliai szakasz: Sofóniás
1
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
Komolyan
gondolkodtatóba ejt bennünket Sofóniás próféciája, hiszen hosszú ideje várjuk
és sóvárogjuk már AZ ÚR NAPJÁT. Az Úr sötét napjáról beszél a próféta.
Különösen érdekes, hogy Jósiás király ideje alatt prófétál, a gonosz Manassé 55
éves uralkodását és Ámon két éves uralkodását követően. Azt kérdezhetné valaki,
hogy miért küld Isten még egy prófétát az Úr szigorú ítéletének üzenetével épp
akkor, amikor már elkezdődött a megújulás és reformáció folyamata Jósiás
uralkodása alatt. Igazán nehéz feladat azt az üzenetet hirdetni, hogy az Úr el
fog söpörni mindent a föld színéről. A 4. versben Sofóniás Júdának és
lakosainak teljes megsemmisüléséről beszél. Habár a megújulás és reformáció már
megkezdődött, még mindig jelen voltak a Baál tisztelet csökevényei Isten népe
között, különösképpen a papok körében. Sofóniás eltérő vallásos formák
gyakorlásával vádolja a népet, sőt azzal is, hogy hátat fordítottak az Úr
követésének.
Talán ideje, hogy
eltöprengjünk saját megújulásunk és reformációnk helyzetén. Lehetséges, hogy
egy jó kezdet után valahogyan mégis visszatértünk régi szokásaink némelyikéhez,
vagy éppen még mindig ragaszkodunk olyan szokásokhoz és magatartásformákhoz,
amelyekről tudjuk, hogy nem egyeznek meg Isten akaratával? Ezért Isten arra hív
bennünket, hogy keressük az Urat, és tudakozódjunk utána. Habár Sofóniás arra
szólítja a népet, hogy maradjanak csendben a világmindenség Ura előtt, nem
azért teszi ezt, mintha nem lehetne megnyitni a szívünket és az elménket Isten
hangjára, hanem a csönd az ÚR NAPJÁNAK várása miatt olyan mélységes.
Isten kihirdette
ítéletét Sofóniáson keresztül a nép vezetői előtt, akik csak a külsőségek
fitogtatásával voltak elfoglalva, és a nép előtt, akik csak saját ügyes-bajos
dolgaikkal törődtek; Isten már elrendelte, hogy a babilóniaiak fogságba
hurcolják Júdát. El sem tudjuk képzelni, hogy milyen fájdalmat jelentett ez
Isten számára, aki oly sok mindent megtett népe megmentése érdekében!
A próféta megpróbálja
felnyitni a nép szemét, hogy meglássák, az Úr napja bármelyik pillanatban
meglepheti őket. Azonban úgy tűnik, senki sem akar hallgatni rá. Ismerősnek
tűnhet a nép válasza: „Áh, az Úr nem fog semmit sem tenni; se jót, se rosszat.”
Meg akarják magukat győzni arról, hogy nincs szükség változásra. Mi mást tehet
Isten, hogy meggyőzze népét arról, hogy bűnbánatra és megtérésre van szükségük?
A próféta tudatában van hiábavalóságaiknak. Igazán erős nyelvezetet használ,
hogy felrázza őket.
Milyen nyelvezetet kell
Istennek használnia, hogy hajlandók legyünk Rá figyelni? Talán el kellene
gondolkodnunk személyes életünk megújulásán és reformációján, és arra kérni
Isten lelkét, hogy mutasson rá életünk azon területeire, ahol változásra van
szükségünk, és hívjuk Őt szívünkbe, hogy munkálja bennünk a változást.
Norbert Zens
126. heti olvasmány a JÉZUS ÉLETE
1-2. fejezeteihez
(december 31- január 6.).
Pszichológusként sok
éven keresztül dolgoztam e tudományág azon szemlélete alapján, aminek fő célja
az, hogy az önbecsülést minden áron felépítse. Egy napon azonban szíven talált
egy gondolat: „A bűn az önző érdekek keresésével vette kezdetét.” Isten
jellemét és törvényét azonban az énről lemondó szeretet jellemzi. Sátán
kijelenti, hogy számunkra lehetetlen Isten törvényének engedelmeskedni. Jézus
magára vette a mi természetünket és nemcsak meghalt értünk, hanem élt is értünk.
Ő volt a a szívből származó engedelmesség példája. Hogyan lehetséges ez? Ha Ő a
mi példaképünk, akkor ez azt jelenti, hogy hozzá hasonló engedelmes életet
élhetünk. A csodálatos dolog az, hogy Ő nem használt fel olyan hatalmat, amely
ne állna rendelkezésre ingyenesen számunkra. „Mint ember Fia, példát adott az
engedelmességre, mint Isten Fia, erőt ad, hogy engedelmeskedni tudjunk.” (Jézus élete, 16. oldal)
A zsidó nép több mint
ezer évig várt a Megváltó eljövetelére. Amikor viszont eljött, nem csak az
történt, hogy nem ismerték fel, hanem meg is ölték. Isten akkor egy
kiválasztott embercsoportot hívott, és egy népet hív el ma, hogy ismét egy
népet készítsen az Ő eljövetelére. Izrael lázadó lelkülete miatt minden
reformációt még mélyebb hitehagyás követett. Elcsodálkozunk a zsidó nép
vakságán és elborzaszt bennünket az a lehetőség, hogy a történelem meg fogja
ismételni önmagát. (Préd 1:9; 3:15)
Judi Hanson
Hermiston hetednapi
adventista gyülekezet
Oregon, USA
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése