2018. február 27., kedd

Higgyetek az Ő prófétáinak - február 27 - KEDD - Márk 5


Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – Jézus élete 14. fejezet 960. nap

A jeruzsálemi küldöttek kérdőre vonták Jánost: "Miért keresztelsz hát?" (Jn 1:25) - és várták válaszát. János tekintete hirtelen végigsiklott a sokaságon, szemében láng gyúlt, arca sugárzott, egész lényét mély érzelmek kavarták fel. Kinyújtotta karját és így kiáltott: "Én vízzel keresztelek; de köztetek van, akit ti nem ismertek. Ő az, aki utánam jő, akinek én nem vagyok méltó, hogy saruja szíját megoldjam" (Jn 1:26-27).

Az üzenet, amelyet a Magas Tanácshoz kellett vinniük, pontos volt és félreérthetetlen. János szavait senki másra nem lehetett alkalmazni, csak a régen megígért Messiásra. A Messiás köztük volt! A papok és a vezetők meglepetten néztek körül, remélték, hogy felfedezhetik, akiről János beszélt. Őt azonban nem lehetett észrevenni a tömegben.

Amikor János Jézusra mutatott, mint Isten Bárányára, a Messiás munkája új megvilágításba került. A próféta gondolatai Ésaiás szavaira terelődtek: "Mint bárány, mely mészárszékre vitetik" (Ésa 53:7). A rákövetkező hetekben János újult érdeklődéssel tanulmányozta az áldozati szolgálattal kapcsolatos próféciákat és tanításokat. Nem tudta világosan megkülönböztetni Krisztus munkájának két szakaszát - a szenvedő áldozatot és a győztes királyt -, de tudta, hogy eljövetele mélyebb jelentőséggel bír, mint amit a papok vagy a nép felfoghatnak. Amikor megpillantotta Jézust a tömegben, - amint visszatért a pusztából -, bizalommal nézett rá, azt hitte, hogy jelt ad a népnek, kinyilvánítja igazi lényét.

Szinte türelmetlenül várta, hogy hallhassa a Megváltót, amint bejelenti küldetését, de nem hangzott el szó, nem adatott jel. Jézus nem válaszolt Keresztelő János reá vonatkozó bejelentésére, hanem elvegyült János tanítványai között, nem adott külső bizonyítékot különleges munkájáról, és semmit sem tett, hogy észrevetesse magát.

Másnap János látta Jézust közeledni, Isten dicsőségének fénye nyugodott meg rajta, a próféta kinyújtotta karját és kijelentette: "Ímé az Istennek ama báránya, aki elveszi a világ bűneit! Ez az, akiről én ezt mondám: Énutánam jő egy férfiú, aki előttem lett. [...] És én nem ismertem őt; de hogy megjelentessék Izraelnek, azért jöttem én, aki vízzel keresztelek. [...] Láttam a Lelket leszállani az égből, mint egy galambot; és megnyugovék őrajta. És én nem ismertem őt; de aki elkülde engem, hogy vízzel kereszteljek, az mondá nékem: Akire látod a Lelket leszállani és rajta megnyugodni, az az, aki keresztel Szentlélekkel. És én láttam, és bizonyságot tettem, hogy ez az Isten Fia" (Jn 1: 29-34).

Ez-é a Krisztus? A nép félelemmel vegyes csodálkozással tekintett arra, akit az imént Isten Fiának neveztek. Mélyen megrendültek János szavain. Isten nevében szólt hozzájuk. Nap mint nap erősödött meggyőződésűk, hogy ő a menny küldötte.

De ki az, aki nagyobb Keresztelő Jánosnál? Ruházatában, viselkedésében semmi sem utalt rangra. Látszólag egyszerű ember, hozzájuk hasonlóan a szegények egyszerű öltözetét hordja.
Voltak a tömegben olyanok, akik Krisztus keresztségekor látták az isteni dicsfényt, hallották az Úr szózatát. De azóta a Megváltó külseje nagyon megváltozott. Keresztségekor arcát átváltoztatta a mennyei fény - most sápadt volt, elgyötört, lesoványodott, csak János, a próféta ismerte fel..

Mai Bibliai szakasz: Márk 5

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli fordítás:

Új protestáns fordítás:

A megszállott férfiak történetének, amit Márk evangéliumának 5. fejezetéből (1-20. v.) ismerhetünk meg, leghangsúlyosabb üzenete az Istenről szóló tanúbizonyság fontossága.  Márk és Lukács egy ördöngösről szól, míg Máté kettőről, ahogy Ellen White is. A kettő közül az egyik agresszívebb volt, annyira, hogy Jézusra akart támadni.

A történet szerint Jézus két megszállott férfival szembesült. Oly mértékben uralta őket az ördögi hatalom, hogy: „Az őket hatalmukban tartó démonok minden emberi vonásukat eltüntették, inkább vadállatokra hasonlítottak, mint emberekre.” (E. G. White: Jézus élete. Budapest, 2003, Advent Kiadó. 279. o.)

Az egyik férfi egyenesen Jézus felé rohant, Ő azonban nyugodtan várt rá a parton. Parancsára a gonosz lelkek elhagyták a férfiakat, akik teljes átalakuláson mentek át, békések és csendesek lettek.

Amikor Jézus hajóval távozni készült, a két volt megszállott vele szeretett volna tartani, mert mellette biztonságban érezték magukat. Megpróbáltak ők is a hajóba szállni, de Jézus így szólt hozzájuk: „Eredj haza a tiéidhez, és jelentsd meg nékik, mely nagy dolgot cselekedett veled az Úr, és mint könyörült rajtad” (19. vers).

Ezek a férfiak csupán néhány órája ismerték Jézust. Mit tudhattak Róla, amit megoszthattak másokkal? Mégis, mindenki nagyon elcsodálkozott Decapolis környékén, akinek csak beszéltek Jézusról (20. vers).

Urunkról tanúságot téve mindig emlékeznünk kell e két férfi tapasztalatára. „El tudták mondani, amit ismertek, maguk láttak, hallottak Krisztus erejéből. Ezt mindenki megteheti, akinek szívét érintette Isten kegyelme” (Jézus élete, 282. oldal).

Soha nem érezhetjük úgy, hogy nincs mit megosztanunk Jézusról. Istennek szüksége van ránk, hogy elmondjuk másoknak mit tett értünk Krisztus, függetlenül attól, hogy kicsi, vagy hatalmas dolog volt az. Ha megtesszük, Isten szeretete hallgatóink szívét is megérinti.

David Smith

134. heti olvasmány a JÉZUS ÉLETE  14. fejezetéhez (február 25 – március 3.).

Mielőtt Krisztus elkezdte volna szolgálatát, Isten Jánoshoz hasonló embereket készített fel, hogy egy különleges üzenetet hordozzanak az emberek számára. János azt prédikálta az embereknek, hogy bánják meg bűneiket, adják át életüket Istennek és keresztelkedjenek meg. Jánosnak nem volt ehhez engedélye a szanhedrintől, de nem aggódott emiatt. Tette a munkáját. Tudjuk, Krisztus minket is arra hív, hogy kérjük meg az embereket, bánják meg bűneiket.

Két évvel ezelőtt én lettem az egyetlen keresztény a faluban, ahol élek. Jelenleg arra készülök, hogy Isten figyelmeztető üzenetét hordozzam a származási régiómban. De vajon lesz-e engedélyem az ottani hatóságoktól? Ha nem akarnak részesedni az üzenetből, egyszerűen csak hagyjam abba a hirdetést? János története megadja a választ számomra. Ő teljes szívvel-lélekkel végezte a feladatát.

Beleadjuk-e teljes erőnket, szívünket, lelkünket és elménket, hogy teljesítsük a feladatot, amire elhívott minket Krisztus a Márk 16:15-ben? Tudjuk, hogy ha Istennek dolgozunk, sok dolog fog érni minket. Sátán utat fog keresni, hogy megakadályozzon minket. Bírnunk kell a próbákat, amelyekkel találkozunk, éppúgy, ahogy János tette. Ő is sok próbával szembesült, mégis ragaszkodott hozzá, hogy tegye, amivel Isten megbízta őt.

Amikor befejezem a tanulmányaimat a Kelet-ázsiai Oktatási Intézetben, én is megkezdem a munkát. És ki akarok tartani, ahogy János is tette.

Daem Da
Kambodzsa
Fordította Gősi Csaba

2 megjegyzés: