2018. február 18., vasárnap

Higgyetek az Ő prófétáinak - február 18 - VASÁRNAP - Máté 24

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – Jézus élete 12. fejezet 951. nap

12. A megkísértés

Jézus pedig Szentlélekkel telve, visszatére a Jordántól és viteték a Lélek által a pusztába" (Lk 4:1). Márk leírása még többet mond. Így szól: "És a Lélek azonnal elragadá őt a pusztába. És ott volt a pusztában negyven napig kísértetve a Sátántól és a vad állatokkal vala együtt" (Mk 1:12-13). "És nem evék semmit azokban a napokban" (Lk 4:2).
Jézust Isten Lelke vezette a pusztába, ahol Sátán megkísértette. Krisztus nem kereste a kísértést. Azért ment a pusztába, hogy egyedül legyen, és elmélkedhessen küldetéséről, munkájáról. Böjtöléssel, imával vértezte fel magát az előtte levő, vérrel hintett útra. De Sátán tudta, hogy a Megváltó a pusztába ment, és ezt az alkalmat találta a legalkalmasabbnak, hogy megközelítse.

Hatalmas tét forgott kockán a világosság Fejedelme és a sötétség országának vezére közötti küzdelemben. Sátán - miután az embert bűnre csábította -, a földet sajátjának tekintette, és a világ fejedelmének tartotta magát. Mivel ősszüleinket önmagához hasonlóvá tette, úgy gondolta, hogy itt felállíthatja birodalmát. Kijelentette, hogy az ember választotta őt urává. Irányítása alatt tartotta az embereket, így uralkodott a földön. Krisztus azért jött, hogy Sátánnak ezt az állítását megcáfolja. Emberfiaként hűnek kellett maradnia Istenhez. Így mutathatta meg, hogy Sátán nem irányítja teljesen az emberi fajt, és a világra való igénye alaptalan. Mindazok, akik szabadulni vágynak hatalmából, szabadokká lesznek. Az uralmat, amit Ádám a bűn miatt elveszített, Krisztus visszaszerzi.

Amióta elhangzott a kijelentés a kígyóhoz az Édenben: "Ellenségeskedést szerzek közötted és az asszony között és az ő magva között" (lMóz 3:15), Sátán tudta, hogy nincs korlátlan hatalma a világ felett. Látta, hogy az emberekben olyan erő munkálkodik, amely ellenáll uralmának.

Feszülten figyelte az Ádám és fiai által bemutatott áldozatokat. A föld és az ég közötti kapcsolat jelképét ismerte fel ezekben a ceremóniákban. Elhatározta, hogy ezt a kapcsolatot megzavarja. Hamis színben tüntette fel Istent, és félremagyarázta a Megváltóra mutató szertartásokat. Ezért az emberek féltek Istentől, mert azt hitték, gyönyörködik pusztulásukban. Csak azért hoztak áldozatokat, hogy haragját csillapítsák, holott azoknak Isten szeretetét kellett volna kinyilatkoztatniuk. Sátán gonosz szenvedélyeket szított az emberben, hogy megerősítse hatalmát felette. Amikor Isten írásba adta Igéjét, Sátán tanulmányozta a Megváltó eljöveteléről szóló próféciákat. Nemzedékről nemzedékre azon munkálkodott, hogy vakká tegye az embereket e jövendölések iránt, és visszautasítsák Krisztust, amikor megjelenik.

Jézus születésekor Sátán tudta, hogy Az jött el, akinek megbízatása van uralmának megdöntésére. Reszketett az angyali üzenet hallatán, amely az újszülött Király hatalmáról tanúskodott. Sátán jól tudta, milyen helyet töltött be Krisztus a mennyben, mint az Atya szeretett Fia. Az, hogy Isten Fia emberként jő el a földre, csodálattal és balsejtelemmel töltötte el. Nem tudta megfejteni ennek a nagy áldozatnak a titkát. Önző lelke nem foghatott fel ekkora szeretetet a megcsalt emberiség iránt. Az embereknek csak halvány elképzelésük volt a menny dicsőségéről és békéjéről, az Istennel való közösség öröméről. Lucifer, az oltalmazó kérub viszont mindezt jól ismerte. Mivel elvesztette a mennyet, elhatározta, hogy másokat is bukásra késztet, így szerez elégtételt magának. Ezt csak úgy érheti el, hogy aláértékelteti velük a mennyei dolgokat, és szívüket a földiekhez köti.

A menny Parancsnoka nem nyerhetett akadálytalanul lelkeket országa számára. Bethlehemi csecsemő korától fogva ostromolta Őt a gonosz. Isten képmása nyilvánvalóvá vált Krisztusban. A sátáni tanácsban elhatározták, hogy a Megváltót le kell győzni. Nem jött még olyan ember a világra, aki megmenekült volna a csaló hatalmából. A gonosz szövetség erői Jézus nyomába szegődtek, hogy felvegyék vele a harcot, és ha lehetséges, győzelmet arassanak.

A Megváltó keresztségekor Sátán a szemtanúk között volt. Látta, amint az Atya dicsősége beragyogja Fiát. Hallotta, mint igazolja az Úr hangja Jézus istenségét. Ádám bűnbeesése óta megszakadt az Istennel való közvetlen kapcsolat; Krisztus közvetített a menny és a föld között. Most, amikor Jézus eljött "a bűn testének hasonlatosságában" (Róm 8:3), maga az Atya szólt. Azelőtt Krisztus által érintkezett az emberiséggel, most pedig Krisztusban. Sátán remélte, hogy Istennek a bűnnel szembeni irtózata örökre elválasztja a mennyet a földtől. Most viszont nyilvánvalóvá vált, hogy az Isten és ember közötti kapcsolat helyreállt.

Sátán tudta, hogy vagy győz vagy legyőzik. A küzdelem tétje túl nagy volt ahhoz, hogy a szövetséges angyalokra bízza. Személyesen akarta vezetni a harcot. A bukottak összes energiáját latba vetette Isten Fia ellen. Krisztus a pokol minden fegyverének célpontjába került.

Sokan úgy tekintik ezt a Krisztus és Sátán közötti küzdelmet, mintha ennek nem lenne különösebb kihatása az ő egyéni életükre, ezért kevésbé érdekli őket. Pedig ez a küzdelem minden emberi szívben lejátszódik. Soha nem léphet ki senki a gonosz soraiból, hogy Istennek szolgáljon, anélkül, hogy ne találkozzék Sátán támadásaival. Krisztus ellenállt azoknak a csábításoknak, amelyek legyőzését mi olyan nehéznek találjuk. Pedig a csábítások annyival jobban vonzották Őt, amennyivel jelleme a mienk fölött áll. Ránehezedett a világ bűneinek szörnyű súlya, így állta ki az étvágy, a világ szeretete és az elbizakodottsághoz vezető feltűnési vágy próbáját. Ezek voltak az Ádámot és Évát legyőző kísértések, ezek győznek le oly könnyen minket is.

Mai Bibliai szakasz: Máté 24

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli fordítás:


Új protestáns fordítás:

Ebben a fejezetben Jézus elhagyja a templomot, amivel véget vet a lelki hatáskörről keletkezett vitáknak, amiket a Máté 21-23-ban feljegyzett vallási vezetők generáltak. Ahogy továbbmentek, Jézus megjövendölte a Templom teljes pusztulását (Mt 24:2). A tanítványok egy kis személyes beszélgetésre vágytak, hogy Jézustól magyarázatot kapjanak, melyet meg is kapnak, és ebben a híres válaszában említi meg Jézus a második eljövetelének jeleit is. Ezen jelek közül az egyiket a hetednapi adventista körökben gyakran félreértelmezik.

A 4-8. versekben jelekről, hamis krisztusokról, hamis prófétákról, háborúkról, éhínségekről és földrengésekről olvashatunk, „de még ez nem itt a vég” mert „mindez pedig a sok nyomorúságnak kezdete”. Ezeket a nyomorúságos időket Isten népének üldözése követi, árulások, még több hamis próféta, törvénytelenség, és elhidegülés (9-12. vers). De Jézus azt mondja, hogy aki mindvégig állhatatos marad, az megmenekül (13. vers). 

És itt érkezünk el a félreértelmezett szöveghez. „s az Isten országának ez az evangéliuma hirdettetik majd az egész világon, bizonyságul minden népnek; és akkor jő el a vég” Ez a vers prédikációkban gyakran úgy hangzik el, mintha Jézus feltételes módban mondta volna: „HA az evangélium az egész világon hirdettetik, AKKOR jön el a vég.” Ez az elhívásunkban is tükröződik, „fejezzük be a munkát, így Jézus el tud jönni.” Sok gyülekezeti tag hisz nekünk, de ráébrednek, hogy a nem-keresztény világ, mint például a 10-40-es ablak (10-40. szélességi fokig terjedő földrész), amely javarészt muszlim és hindu, a népesség gyorsabban növekszik, mint ahogyan a keresztények prédikálni tudnának nekik. Ezért néhány gyülekezeti tag úgy gondolhatja, hogy Jézus nem jöhet el addig, amíg minden egyes ember megismeri az evangéliumot, szóval nem is fog még jó ideig eljönni, emiatt az életüket annak alapján irányítják, hogy Jézus nem mostanában jön el. 

A valóságban Mt 24:14 görög szövegében ez egy ugyanolyan határozott állítás, mint a többi jövendölés, a háborúk, éhínségek, és földrengések. Nyelvtanilag a föld minden népének való prédikálás egy jel, nem pedig feltétel. A jó hír, hogy az evangéliumot prédikálják az egész világon, és hogy Jézus biztosan jön! Azért kell befejeznünk a munkát, mert Jézus jön, és nem azért, hogy el tudjon jönni. Mikor hisszük, hogy Jézus biztosan jön, és kevés időnk van felkészíteni a világot az eljövetelére, félre kell tennünk a haszontalan vitáinkat és ellentmondásainkat a gyülekezeti életben, hogy lelkileg megújulhassunk, és komolyan dolgozhassunk. Láttam már nem működő, akadékoskodó gyülekezeteket megújulni és harmonikus egységbe rendeződni, amikor megértették, hogy van egy munkánk, amit be kell fejezni, MERT Jézus közeledik, és ez teljességgel igaz. Az internet és a közösségi média erősödésével az Evangélium el tud terjedni a világban. Ez a szemünk előtt teljesedik be. Jézus bizonyosan eljön! Cselekedjünk a szerint, hogy hamar eljön, és készítsük fel a környezetünkben élőket az Ő eljövetelére!

Stephen Bauer, Ph.D.

133. heti olvasmány a JÉZUS ÉLETE  12-13. fejezeteihez (február 18-24.).

„Soha nem léphet ki senki a gonosz soraiból, hogy Istennek szolgáljon, anélkül, hogy ne találkozzék Sátán támadásaival.”

Bizonyosan meg leszünk kísértve az ígéret földjére tett utazásunk során! Amire szükségünk van azonban, az az erő, ami felülkerekedik ezen, az is megadatott. Mégis, nekünk kell amellett döntenünk, hogy győzedelmeskedünk Krisztusban. Dönthetünk amellett, hogy felülkerekedünk a gyengeségeinken, amelyeket szüleinktől örököltünk és azon gyengeségeink felett is, amelyek a saját hibáinkból erednek. Isten csodálatos ígéretet adott az Ő igéjében: „De hála az Istennek, a ki a diadalmat adja nékünk a mi Urunk Jézus Krisztus által.” Korinthusbeliekhez írt I. levél 15:57

Jézus Krisztus pusztabeli megkísértésében megtaláljuk, hogy Ő hogyan győzedelmeskedett Sátán felett. Minden egyes kísértésben Isten szava volt a védekezése. Vagyis memorizálhatjuk mi is Isten szavát, és válaszolhatunk minden kísértésre egy „Így szól az Úr.”, illetve „Meg van írva.” igével. Még egy dolog, amit megtanultam Jézus Krisztus pusztabeli történetéből az, hogy ne játsszak a kísértéssel. Ha halogatom a választ, amikor kísértés kerülget, akkor saját magam kísértője leszek. Azzal, ha elszökünk a kísértés elől és hit által élünk az ígéretekben, a Jézus Krisztus által nyújtott győzelem az enyém és a tied is lehet.

Argentina Vanegas
Női vezető, Kelet-ázsiai Oktatási Intézet
Malajzia
Fordította Gősi Csaba

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése