2018. február 15., csütörtök

Higgyetek az Ő prófétáinak - február 15 - CSÜTÖRTÖK - Máté 21


Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – Jézus élete 10. fejezet 948. nap

János kijelentette Izrael tanítóinak, hogy büszkék, önzők és kegyetlenek, inkább hasonlítanak mérges kígyók fajzataihoz - ami halálos átok az embereken -, mint Ábrahám igaz és engedelmes gyermekeihez. Az Istentől kapott világosság fényében rosszabbak voltak a pogányoknál, akiknél sokkal felsőbbrendűnek érezték magukat. Elfeledkeztek a szikláról, amelyből Isten kifaragta őket, és a verem mélyéről, ahonnan kiemelte őket. Isten céljának véghezvitele nem tőlük függött. Ahogyan Ábrahámot kihívta a pogányok közül, úgy másokat is elhívhat a szolgálatára. Ezek szíve olyan élettelennek tűnhet, mint a sivatag kövei, de Isten Lelke életre keltheti őket, hogy cselekedjék akaratát, és beteljesüljön rajtuk ígérete.

"Immár pedig - mondta a próféta - a fejsze is rávettetett a fák gyökerére: minden fa azért, amely jó gyümölcsöt nem terem, kivágattatik és a tűzre vettetik" (Lk 3: 9). Egy fa értékét nem a neve, hanem a gyümölcse határozza meg. Ha a gyümölcs értéktelen, a név nem mentheti meg a fát a pusztulástól. János kijelentette a zsidóknak, hogy Isten előtti helyzetüket jellemük és életük határozza meg. Hitvallásuk semmit sem ér. Ha életük és jellemük nincs összhangban Isten törvényével, akkor ők nem az Ő népe.

János szívhez szóló szavai elítélték hallgatóit. Kérdéssel fordultak hozzá: "Mit cselekedjünk tehát?" (Lk 3:10). János így felelt: "Akinek két köntöse van, egyiket adja annak, akinek nincs; és akinek van eledele, hasonlóképpen cselekedjék" (Lk 3:11). Intette a vámszedőket és a katonákat, ne legyenek igazságtalanok, erőszakosak.

Mindazok, akik Krisztus országának alattvalói lettek - mondta János -, bizonyságot fognak tenni hitükről és bűnbánatukról. Kedvességről, becsületességről és hűségről fog tanúskodni életük. Szolgálni fognak a rászorulóknak, adományaikat Istennek szentelik. Menedéket nyújtanak a védtelennek, példaképei az erénynek és együttérzésnek. Krisztus követői így fogják bizonyítani a Szentlélek átformáló erejét. Mindennapi életükben igazságosság, irgalmasság és Isten iránti szeretet látható. Ha nem úgy élnek, olyanok lesznek, mint a pelyva, amelyet tűzre vetnek.

"Én ugyan vízzel keresztellek titeket megtérésre - mondta János -, de aki utánam jő, erősebb nálamnál, akinek saruját hordozni sem vagyok méltó: ő Szentlélekkel és tűzzel keresztel majd titeket" (Mt 3:11). Ésaiás próféta kijelentette, hogy az Úr megtisztítja népét bűneitől "az ítélet lelkével, a megégetés lelkével" (Ésa 4:3). Az Úr így szólt Izraelhez: "Kezemet ellened fordítom, és kiolvasztom mintegy lúggal salakodat, és eltávolítom minden ólmodat" (Ésa 1:25). A bűnnel szemben, bárhol van is, "a mi Istenünk megemésztő tűz" (Zsid 12:29).

Mindazokban, akik alávetik magukat hatalmának, Isten Lelke megemészti a bűnt. De ha az ember ragaszkodik a bűnhöz, azonosul is vele. Azután pedig Isten dicsősége, amely elpusztítja a bűnt, el kell, hogy pusztítsa a bűnöst is. Jákób, miután egy éjszakán át küzdött az angyallal, felkiáltott: "Látám az Istent színről színre, és megszabadult az én lelkem," (lMóz 32:30). Jákób súlyosan vétkezett Ézsau ellen, de bűnét megbánta.

Isten megbocsátott neki, bűnétől megtisztította, ezért tudta elviselni Isten jelenlétének megnyilatkozását. De ha valaki csak Isten elé járul, és közben szántszándékkal vétkezik, elpusztul. Krisztus második eljövetelekor a gonoszokat az Úr megemészti "az ő szájának leheletével ", és megsemmisíti "az ő megjelenésének feltűnésével" (2Thess 2:8). Isten dicsőségének fénye, amely életet ad az igazaknak, elpusztítja a gonoszokat.

Krisztusnak Keresztelő János idejében kellett megjelennie és kinyilatkoztatnia Isten jellemét. Puszta jelenléte is nyilvánvalóvá teszi az emberek bűneit. Csak akkor juthatnak közösségre Vele, ha meg akarnak tisztulni a bűntől. Csak a tiszta szívűek tartózkodhatnak jelenlétében.

Keresztelő János így hirdette Isten üzenetét Izráelnek. Sokan megszívlelték tanítását, és mindent feláldoztak, hogy engedelmeskedjenek. Tömegek követték ezt az új tanítót egyik helyről a másikra, és jó néhányan dédelgették a reményt, hogy ő a Messiás. De amint János úgy látta, hogy az emberek felé fordulnak, minden lehetőséget megragadott, hogy hitüket az Eljövendőre irányítsa.

Mai Bibliai szakasz: Máté 21

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli fordítás:


Új protestáns fordítás:

Ez a fejezet Jézus életének utolsó, megpróbáltatásait és halálát megelőző eseményeihez visz bennünket. A fejezet a Jeruzsálembe való dicsőséges bevonulással kezdődik, és bevezeti azt a témát, amely a 22. fejezet 14. verséig vezet el bennünket. Jézus nyilvánosan Zakariás 9:9 Messiás Királyával azonosítja magát. A nép nagyon izgatott volt, az emberek részéről szeretet és támogatás nyilatkozott meg Jézus irányába. Ezután Jézus bemegy a templomba, mint Messiás Király, és átveszi az irányítást. Kikergeti a pénzváltókat, ugyanakkor örömmel köszönti a vakot és sántát, akiket meggyógyít. Megengedi a gyermekeknek, hogy dicsőítő hozsannát kiáltsanak. Ezek és ezekhez hasonló cselekedetek követték volna egymást, amelyek megszerettették volna Jézust a néppel, de a papok nem nézték jó szemmel, ahogy megtört a tiszteletteljes rendtartás, melyet ők alakítottak ki, és nehezményezték, hogy jól jövedelmező pénzváltó tevékenységük oda lett. Nagyon szembeötlő a nép imádatának és a vallási vezetők rosszindulatának éles kontrasztja.

Jézus elhagyja a templomot, és útban Bethánia felé elmegy egy fügefa mellett. A levelek azt hirdetik, hogy a fa tele van gyümölccsel, azonban  terméketlen. Ez olyan volt, mint az emberek szeretete és támogatása, amely gyümölcstelennek és hamisnak bizonyult, hiszen ugyanaz a tömeg egy kicsit később „feszítsd meg”-et kiáltott. Isten nem hivalkodó nyilvános dicsőítést szeretne látni, hanem személyes életünkben az igaz kegyesség csendes gyümölcseit.

Jézus a „valódi gyümölcsökre” mutat rá, szembeállítva azt a vallási vezetők véleményével, amikor megkérdőjelezték Jézus hatalmát és tekintélyét a Templomban való intézkedéseivel kapcsolatban. Jézus azzal a történettel illusztrálta ezt, amikor az egyik fiú erősen hangoztatja, hogy meg fogja tenni, amire apja utasította, de sohasem tette meg. Ezzel ellentétben a másik fiú úgy tűnik, mintha ellenszegülne apja parancsának, de megvallja bűnét, amit gyakorlati, valós eredmény, őszinte tett követ. Nemigen mutatkozik nagyszerűnek, de végül ő cselekszi meg apja akaratát.
Ezt a példázatot két másik követi, amelyekben a hitvallás és a cselekedetek ellentétben állnak egymással. Az elsőben a szőlőskert bérlői vallják azt, hogy milyen hűségesek a tulajdonoshoz, mégis megverik a gazda szolgáit, és megölik a fiát.

A menyegzői vacsora példázata zárja a fejezetet. Jézus történetében hétköznapi emberek vehettek részt a menyegzői vacsorán azon előkelő hivatalosok helyett, akik kifogásokat keresve távolmaradtak. És mégis, egyikőjük nem akarta fölvenni az ingyenes menyegzői ünnepi ruhát.

A tanítás világos: az istentisztelet külsőségei értelmetlenek, ha nem párosulnak gyakorlattal. Bűnös emberek gyakran mutatnak be hatásos istentiszteleteket, hogy a gyakorlati kegyességet helyettesítsék velük. A tanulság is egyértelmű: Isten jobban szereti a jó gyümölcsöket, mint a hivalkodó, de gyümölcstelen lombot. Törekedjünk arra, hogy mi is inkább jó gyümölcsöket teremjünk, ahelyett, hogy ugyan színvonalas, de mégis külsőséges istentiszteletekkel próbálnánk leplezni gyümölcstelenségünket. Istenünk tisztelete sokkal több kell, hogy legyen puszta szavaknál.

Stephen Bauer, Ph.D.

132. heti olvasmány a JÉZUS ÉLETE  10-11. fejezeteihez (február 11-17.).

Mikor kedvelte meg János a pusztát? Azután, hogy elkezdte a nyilvános szolgálatát? Nem, még akkor, amikor gyermek volt. Lenyűgöző, hogy mennyire hasonlított az élete Énokéra. Mindkét megszentelt ember menedéket lelt a gyönyörű természetben. Amíg egyedül voltak ezeken a különleges helyeken, bizalmas viszonyban voltak Istennel. János itt olvasta a Szentírást. Azt olvassuk, hogy „iskolára és szentélyre lelt a pusztában”.

Jelenleg Malajziában élek. Bárhol is éltem az utóbbi húsz évben, mindenütt megtaláltam a rejtekhelyemet, távol a civilizációtól. Itt is így történt, habár ezen a vidéken könnyebb megtenni ezt. Van egy külön bejáratú barlangom egy őserdőbeli hegyen, közel az otthonomhoz. Abban a barlangban szeretek üldögélni, olvasni és imádkozni, miközben a buja lombkoronákat figyelem.

Énok és János egyaránt betértek néha a városokba, hogy ez áldássá váljon életükben. Megvan-e nekünk is mindkét tapasztalatunk? Néhányan, akik rendkívül buzgók, amikor vidékre térnek, sosem tesznek látogatást a városokban. És néhányan, akik a városban hívőként élnek, nem tartanak istentiszteletet a természetben.

Neked is és nekem is szükségünk van mindkettőre. Mindkettővel kapcsolódunk Jézushoz. Énok akkor ragadtatott el, amikor mindenkitől távol volt, János a Mesterével akkor találkozott, amikor a tömeget szolgálta. Ami engem illet, tudom, hogy mindkét tapasztalatra szükségem van, hogy egészséges legyek. És úgy gondolom, ez igaz mindannyiunkra.

Eugene Prewitt
Kiadóigazgató-helyettes
Peninsular Malaysia Mission
Fordította Gősi Csaba


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése