2018. március 16., péntek

Higgyetek az Ő prófétáinak - március 16 - PÉNTEK - Lukács 6


Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – Jézus élete 16. fejezet 977. nap

A papoknak és véneknek mindenkinél jobban kellett volna látniuk, hogy Jézus az Úr felkentje, mivel kezükben voltak a küldetését leíró tekercsek, és tudták, hogy a templom megtisztítása emberfeletti erő révén történt. Bármennyire gyűlölték is Jézust, mégsem tudtak szabadulni a gondolattól, hogy Őt Isten küldhette prófétaként a templom megtisztítására. Engedtek ennek a félelemnek, és megkérdezték Tőle: "Micsoda jelt mutatsz nekünk, hogy ezeket cselekszed?" (Jn 2:18)

Jézus már mutatott nekik jelt. Azzal, hogy világosságot gyújtott szívükben, és cselekedeteivel, amelyeket a Messiásnak kellett megtennie, meggyőző bizonyítékát adta jellemének. Most, amikor jelt kértek tőle, példázattal válaszolt, megmutatta, hogy ismeri rosszindulatukat, s hogy milyen messzire képesek elmenni. "Rontsátok le e templomot - szólt - és három nap alatt megépítem azt" (Jn 2:19).

Szavainak kettős értelme van. Jézus nemcsak a zsidó templom és istentiszteleti forma lerombolására utal, hanem saját halálára is - teste templomának lerombolására. A zsidók máris ezt tervezgették. Amint a papok és vének visszatértek a templomba, Jézus megölését javasolták, hogy így szabaduljanak meg a bajkeverőtől. Amikor Jézus eléjük tárta szándékukat, mégsem értették meg. Szavait csak a jeruzsálemi templomra vonatkoztatták, és felháborodva kiáltották: "Negyvenhat esztendeig épült ez a templom, és te három nap alatt megépíted azt?" (Jn 2:20). Úgy érezték, ezzel Jézus igazolta hitetlenségüket, és még határozottabban elutasították Őt.

Krisztus nem gondolta, hogy szavait a hitetlen zsidók, vagy akár tanítványai is megértik akkor. Tudta, hogy ellenségei félremagyarázzák, ellene fordítják őket. Perében vádként hozzák fel, a Kálvárián szemére vetik, mint gyalázatot. Ha viszont elmagyarázza jelentésüket, ezzel tanítványai tudomására hozza szenvedéseit, és olyan bánatot okoz nekik, amit még nem tudtak volna elviselni. Magyarázata idejekorán feltárta volna a zsidóknak előítéleteik és hitetlenségük eredményét. Máris ráléptek egy olyan ösvényre, amelyen addig haladnak csak, amíg Jézust, mint "bárányt", a mészárszékre nem viszik.

Krisztus azok kedvéért szólt így, akik hinni fognak benne. Tudta, hogy szavait el fogják ismételni. Húsvétkor hangzottak el, ezrek fülébe jutnak el, a világ minden tájára elviszik őket. Miután Jézus föltámad a halálból, jelentésük világossá válik. Sokak számára ez lesz istenségének döntő bizonyítéka.
Mivel lelki sötétségben éltek, sokszor még Jézus tanítványai sem értették meg tanításait. Sok mindent a bekövetkező események tettek világossá számukra. Amikor Ő már nem járt velük, szavai nyújtottak lelki támaszt.

A jeruzsálemi templomot illetően a Megváltó szavainak: "Rontsátok le a templomot és három nap alatt megépítem azt" (Jn 2:19), mélyebb jelentésük volt, mint amit a hallgatók fölfogtak. Krisztus volt a templom alapja és életadója. A szolgálatok Isten Fia áldozatának előképei voltak. A papság arra rendeltetett, hogy Krisztus közbenjárói munkáját, jellemét képviselje. Az áldozati istentisztelet egész felépítése az Üdvözítő világot megváltó halálát vetíti előre. Semmi értelme többé ezeknek az áldozatoknak, amikor a nagy esemény, amelyre korszakokon át előremutattak, beteljesedik.

Mai Bibliai szakasz: Lukács 6

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:

Új protestáns fordítás:

Az ötödik és hatodik fejezetekben Lukács egy olyan irodalmi formát alkalmaz, amelyben ugyanaz a kijelentés vagy gondolat vezet be és zár le egy bizonyos szentírási szakaszt. Az ötödik fejezet leírja azt, hogy Jézus hogyan kezeli növekvő népszerűségét: "...nagy sokaság gyűlt össze, hogy hallgassák és meggyógyítsa őket betegségeikből. Ő azonban visszavonult a pusztába és imádkozott" (Lk 5:15-16).

Mi volt az eredménye Jézus pusztai imádkozásának? "Amikor az egyik napon tanított és ott ültek a farizeusok és törvénytudók, akik Galilea és Júdea különböző falvaiból, továbbá Jeruzsálemből jöttek, az Úr ereje gyógyításra indította őt" (Lk 5:17). Honnan származott Jézus gyógyítási ereje? Az imából.

Lukács Jézus imádkozásának egy másik történetével zárja a szakaszt, amelynek az eredménye gyógyítási erő volt "Történt azokban a napokban, hogy kiment a hegyre imádkozni, és Istenhez imádkozva virrasztotta át az éjszakát. Amikor megvirradt... lement velük, megállt egy sík helyen, vele együtt tanítványainak nagy sokasága és nagy néptömeg ... akik azért jöttek, hogy hallgassák őt, és meggyógyuljanak betegségeikből. Akiket tisztátalan lelkek gyötörtek, meggyógyultak. Az egész sokaság igyekezett őt megérinteni, mert erő áradt ki belőle, és mindenkit meggyógyított" (Lk 6:12-13, 17-19).

Ima által nekünk is hozzáférésünk van minden erőhöz, amely Jézus számára elérhető volt. Ahogy a Jézust mindenhová elkísérő sokaságról és konfliktusokról szóló történeteket olvassuk, kérjük Istent, hogy adjon erőt saját konfliktusaink kezelésére és arra, hogy megbirkózzunk a bennünket naponta érő stresszhelyzetekkel.  

Nehezen tudjuk megérteni a farizeusok és az írástudók folyamatos vádaskodását Jézus ellen, akik minden áldott nap követték Őt, és azt figyelték, hogy miben kritizálhatják és hol aknázhatják alá az Ő szolgálatát. Úgy mint a mai riporterek, akik követik a politikusokat és színészeket, a kémek is mindig Jézus nyomában voltak. De ő soha nem riadt vissza attól, hogy a Szentírás segítségével szembeszálljon a vádakkal és gyógyító hatalmával bizonyítsa istenségét. 

Amint Lukács 6:1-11-et olvasod, gondolkodj el azon, hogy arra összpontosítasz-e, hogy mit nem szabad tenni szombaton és nem arra, hogy olyan lehetőségnek lásd a szombatot, amikor jót tehetsz és életet menthetsz (9. vers).

Amint Lukács kevésbé ismert verziójában olvasod a Hegyi beszédet (20-49. vers), imádkozz Istenhez, hogy adja neked erejét és kegyelmét, hogy bánni tudj a nehéz természetű emberekkel.
Douglas Jacobs, D.Min.

136. heti olvasmány a JÉZUS ÉLETE  16. fejezetéhez (március 11-17.).

Nikodémus nem átlagos személy volt. Ő a szanhedrin tagja volt – ma úgy hívnánk őt, hogy vallási vezető. Ismerte az összes tantételt, a bibliai szövegeket, valamennyi érvre tudta az ellenérvet, és a zsidó közösség felnézett rá, mint olyasvalakire, aki rendkívül lelki ember. Nikodémus azonban felismerte, hogy hiányzik valami a keresztény tapasztalatából. Szüksége volt olyan tapasztalatra, ami jóval túlmutat a pusztán elméleti tudáson és a vallási formaságokon. Amikor Nikodémus Jézussal találkozott azon az estén, azzal a szándékkal ment, hogy teológiai eszmecserét folytassanak, Jézus azonban nem pazarolta az időt, és megmutatta, mire van leginkább szüksége. A legnagyobb szükséglete az volt, hogy újjászülessen a Szentlélek által.

Ugyanezt elmondhatjuk a mi keresztény tapasztalatunkról. Azt gondoljuk, hogy pusztán azért, mert ismerjük az igazságot és mert a megfelelő dolgokat tesszük és esszük, Isten kegyét élvezzük. Jézus azonban megmutatta Nikodémusnak, hogy mennyire értelmetlenek ezek a dolgok, hogy ha nem megy végbe a szívünkben a teljes átalakulás.

Fel kell ismernünk, hogy semmit sem tehetünk, hogy változtassunk nyomorúságos állapotunkon. Csak amikor Jézusra tekintünk és elfogadjuk az Ő igazságát sajátunként, akkor kezd a Szentlélek a szívünkben lakozni. Akkor, és csakis akkor, nyilvánulhatnak meg az életünkben a szeretet, az öröm, a béke, a türelem, az előzékenység, a jóság, a szelídség és a mértékletesség gyümölcsei, és élhetünk igazi hiteles keresztény életet.

Joseph Tean, a Kelet-ázsiai Oktatási Intézet hallgatója
Pineng, Malajzia
Fordította Gősi Csaba


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése