2018. március 20., kedd

Higgyetek az Ő prófétáinak - március 20 - KEDD - Lukács 10


Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – Jézus élete 17. fejezet 981. nap

A szél hallható a fák ágai között, susogtatja a leveleket és a virágokat; mégis láthatatlan, és senki sem tudja, honnan jön vagy hová megy. Ilyen a Szentlélek munkája a szívben. Nem lehet jobban megmagyarázni, mint a szél mozgását. Az ember lehet, hogy nem tudja megmondani megtérésének pontos idejét vagy helyét, vagy nyomon követni az összes körülményeket, ez azonban még nem bizonyítja, hogy megtéretlen. Valaki által, aki éppoly láthatatlan, mint a szél, Krisztus folytonosan munkálkodik a szívben. Lassan-lassan, talán az ember számára észrevétlen, a kapott benyomások a lelket Krisztus felé vonják. Ilyen élményeket kaphat az ember, ha Róla elmélkedik, olvassa a Szentírást, vagy egy prédikátortól élőszóban hallgatja az igét. Egyszerre csak, amikor a Szentlélek határozottabban kérlel, a lélek boldogan adja át magát Jézusnak. Sokak szerint ez a hirtelen megtérés; valójában azonban Isten Lelke hosszan tartó munkájának eredménye; türelmet, időt igénylő folyamat.

Bár maga a szél láthatatlan, de hatásai láthatók, érezhetők. Ugyanígy nyilvánvalóvá válik a Lélek szívben történő munkálkodása az olyan ember cselekedeteiben, aki átérezte a megmentő erőt. Amikor Isten Lelke átveszi az uralmat a szív felett, átalakítja az életet. Az ember elveti a bűnös gondolatokat, lemond a gonosz cselekedetekről; szeretet, alázatosság és béke lép a harag, irigység és összeférhetetlenség helyébe. A bánatból öröm lesz, az arcon égi fény tükröződik. Senki sem láthatja a kezet, amely leemeli a terhet, nem láthatja a mennyei udvarokból alászálló fényt. Az áldás akkor jön, amikor a lélek hittel aláveti magát Istennek. Ekkor az emberi szem számára nem látható hatalom új lényt hoz létre Isten képmására.

Lehetetlen, hogy véges elme felfoghassa a megváltás művét. Titokzatossága meghaladja az emberi tudást, aki azonban átmegy a halálból az életre, az megérti, hogy ez isteni valóság. A megváltás kezdetét személyes tapasztalat révén ismerhetjük meg. Eredményei pedig kihatnak az örökkévalóságra.
Amíg Jézus beszélt, az igazság néhány sugara áthatolt a vallási vezető elméjén. A Szentlélek meglágyító, megnyerő ereje áthatotta szívét. Mégsem értette meg teljesen a Megváltó szavait. Nem annyira az újjászületés szükségessége kötötte le, mint inkább a mikéntje. Csodálkozva kérdezte: "Mi módon lehetnek ezek?" (Jn 3:9)

"Te Izrael tanítója vagy és nem tudod ezeket?" (Jn 3:10) - kérdezte Jézus. Valóban, a nép vallási vezetésével megbízott személy előtt nem lehetnek ismeretlenek ilyen fontos igazságok. Jézus szavai azt a tanítást sugallták, hogy Nikodémusnak nem megbántódnia kellene az igazság egyszerű igéin, hanem inkább nagyon szerényen vélekedhetne magáról lelki tudatlansága miatt. Mindamellett Krisztus olyan ünnepélyes méltósággal beszélt, tekintete és hangja is olyan őszinte szeretetet fejezett ki, hogy Nikodémus nem sértődött meg, amikor rádöbbent saját szánalmas állapotára.

Ám amikor Jézus elmagyarázta, hogy földi küldetése nem egy mulandó, hanem egy lelki ország megalapítása, hallgatója bajba került. Ezt látva, Jézus hozzátette: "Ha a földiekről szóltam néktek és nem hisztek, mimódon hisztek, ha a mennyeiekről szólok néktek?" (Jn 3:12) Ha Nikodémus nem tudta elfogadni Krisztus tanítását, amellyel a kegyelemnek a szívben végzett munkáját mutatta be, hogyan foghatná fel dicső mennyei királyságának természetét? Ha nem érti Krisztus földi munkáját, nem értheti a mennyeit sem.

A zsidók, akiket Jézus kiűzött a templomból, Ábrahám gyermekeinek mondták magukat, mégis menekültek az Üdvözítő jelenlétéből, mert nem tudták elviselni a benne megnyilatkozó isteni dicsőséget. Magatartásuk azt bizonyította, hogy még nem készültek fel Isten kegyelme által a templomi szent szolgálatokban történő részvételre. Buzgón fenntartották a szentség látszatát, de elhanyagolták a szív szentségét. Miközben ragaszkodtak a törvény betűjéhez, szüntelenül áthágták szellemét. Nagy szükségük volt arra a változásra, amelyről Krisztus beszélt Nikodémusnak - az erkölcsi újjászületésre, a bűntől való megtisztulásra, az ismeretek és a szentség megújulására.

Mai Bibliai szakasz: Lukács 10

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:

Új protestáns fordítás:

Az előző fejezetekben Lukács Jézus szolgálatának gyors előrehaladását írja le. Jézus elhívja Pétert és halásztársait, majd Mátét, és mind a többi tanítványt, a tizenkettőt. Jézus tanította, nevelte és tanácsolta őket, majd kiküldte őket, hogy gyógyítsanak és tanítsanak.  A 10. fejezetben Lukács Jézus szolgálatának további kiterjedéséről számol be. Hetvenkét újabb tanítványt is kijelölt Jézus, hogy kettesével elinduljanak "azokba a városokba és helyekre, ahová menni szándékozott" (Lk 10:1 - ERV).

Így szólt Jézus új evangélistáihoz: "Látjátok, milyen sok az aratnivaló, és milyen kevés az aratómunkás!" (Lk 10:2 - ERV). Vajon Jézus ugyan ezt mondaná nekünk is ma? Ahogy Jézus evangelizációs stratégiájáról olvasunk Lukács 10:1-24-ben, gondoljuk meg, mi történne, ha - Jézus szolgálatának példáját követve - mi is nagy tömegeket közelítenénk meg és kettesével tanítványokat küldenénk ki, hogy házról házra járjanak.

A hetvenkettő "nagy örömmel" (Lk 10:17) tért vissza Jézushoz, és hatalmas eredményeik miatt "Örvendezett Jézus lelkében" (Lk 10:21). Nincs nagyobb öröm a földön annál, mint amikor azt látod, hogy a Lélek munkálkodik rajtad keresztül lelkek gyógyításban és megmentésében. Bizonyságtételük eredményét látni nagy öröm, de mi az, ami a bizonyságtevésre késztet bennünket? A válasz Lukács Evangéliumában egy korabeli jogásztól érkezik, aki próbára akarta tenni Jézust ezzel a kérdéssel: "Mester, mit kell tennem, hogy örök életet kapjak?" (Lk 10:25). Jézus kérdésre kérdéssel válaszolt: A törvényben mi van megírva? Mint olvasod? (Lk 10:26). A Szakértő 5Móz. 6:5-öt és 3Móz. 19:18-at idézte válaszában: "Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből és teljes lelkedből és minden erődből és teljes elmédből; és a te felebarátodat, mint magadat.". (Lk 10:27). Jézus jóváhagyta a törvénytudó válaszát: "Jól feleltél; ezt cselekedd, és élsz." (Lk 10:28).

A jogász elfogadva amit Jézus mondott, ezt kérdezte: "De ki az én felebarátom?" (Lk 10:29). Jézus válaszában elmondott egy történetet egy szamaritánusról, aki megmentett egy félholt embert, aki rablók áldozata lett, miután egy pap és egy lévita is visszautasította a segítségnyújtást. Majd a törvénytudó kérdését "De ki az én felebarátom?" Jézus egy újabb kérdéssel válaszolta meg: "E három közül azért kit gondolsz, hogy felebarátja volt annak, aki a rablók kezébe esett?" (Lk 10:36).

A törvénytudó válasza, "az, aki könyörült rajta" (Lk 10:37), nyilvánvalóvá teszi számunkra, hogy jó felebarátnak lenni annyit jelent, hogy irgalmasok vagyunk mindenki irányában, akinek segítségre van szüksége. Jézus egy jó felebarát volt, Akinek a halála és feltámadása gyógyító hatalom számunkra mindabból, amit bűneink okoztak. És ahogy Jézus gyógyít bennünket, el is küld, hogy vigyük el Isten Országának Jó Hírét mindazoknak, akikkel találkozunk.

Douglas Jacobs, D. Min.

137. heti olvasmány a JÉZUS ÉLETE  17-18. fejezetEIhez (március 18-24.).

Amikor Jézus azt mondta Nikodémusnak, hogy újból kell születnie ahhoz, hogy megláthassa Isten országát, Nikodémus megdöbbent attól a gondolattól, hogy egy ország túl tiszta lehet az ő számára. Nem tudta elfogadni, hogy neki, a szabatos farizeusnak, meg kell változnia. Mások csupa jót gondoltak róla, és ő maga is meglehetősen jókat gondolt saját magáról.

Olykor velünk is van úgy, hogy a természetünktől fogva nem akarjuk Isten Szentlelkének gondolatát befogadni. Amikor Isten szembesít valamivel, a büszkeségünk az őszinte megvallás útjába áll.

Isten megadta az igazságot az egyházunk számára és lehetőségünk van arra, hogy ezt megismerjük. Felelősek vagyunk azért, hogy terjesszük az evangéliumot a világ számára. A kényelmünk azonban megakadályozza ezt. Megelégszünk, még mielőtt hűségesek lennénk. Nem kellene, hogy így legyen.

A tudásom, legyen az bármennyire hatalmas tudás is, akár csak amivel Nikodémus rendelkezett, értelmetlen, hogy ha nincs részem a lelki újjászületésben, amitől győzedelmessé válhatok. Ez az újjászületés teszi lehetővé a Léleknek, hogy felhasználjon engem. Az újjászületéshez azonban alá kell rendelnem magamat Istennek, ahogyan Nikodémusnak is kellett.

Jézuson kívül nincs más név az ég alatt, „mely által kellene nékünk megtartatnunk” (ApCsel 4:12). És ha új személlyé válunk, a lehetőségek széles tárháza nyílik meg előttünk. Amiképp a csecsemők felnövekszenek a kialakult személyiségre, a hívők is lépésről lépésre fejlődnek a mennyei királysághoz.

Amy Masuda, Japán
(Amy jelenleg egészségügyi missziót folytat a malajziai Aenon Életmódközpontban.)
Fordította Gősi Csaba


1 megjegyzés: