2018. március 8., csütörtök

Higgyetek az Ő prófétáinak - március 8 - CSÜTÖRTÖK - Márk 14


Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – Jézus élete 15. fejezet 969. nap

Krisztus szolgálata éles ellentétben állott a zsidó vének szolgálatával. A hagyományok és formaságok tiszteletben tartása teljesen megfosztotta őket a valódi gondolkodási és cselekvési szabadságtól. Szüntelenül rettegtek a tisztátalanságtól. Nemcsak a pogányoktól, hanem saját népük többségétől is távol tartották magukat, hogy elkerüljék a "tisztátalannal" történő érintkezést. Nem keresték javukat, barátságukat sem igyekeztek megnyerni. Mivel állandóan ezek a dolgok foglalkoztatták őket, gondolatviláguk beszűkült, életük egyetlen pont körül forgott. Példájuk az önzést és a türelmetlenséget táplálta a nép minden rétegében.

Jézus azzal kezdte reformáló munkáját, hogy együttérzéssel közeledett az emberiség felé. Miközben a legmesszebbmenőkig tiszteletet tanúsított Isten törvénye iránt, megfeddte a farizeusok tettetett kegyességét, és megpróbálta a népet megszabadítani az értelmetlen szabályok kötelékéből. Le akarta rombolni a társadalom különböző osztályait elválasztó falakat, hogy egymáshoz közelíthesse az embereket, mint egyetlen család gyermekeit. Megjelenése a menyegzői ünnepen lépés volt ebbe az irányba.

Isten jelölte ki Keresztelő János lakhelyéül a pusztát, hogy ott menedéket találjon a papok és a rabbik befolyása elől, és fel tudjon készülni különleges küldetésére. De elszigetelt, szigorú életét a nép nem tekintette példaképnek. János maga sem utasította hallgatóit, hogy hagyjanak fel korábbi tevékenységükkel. Azt parancsolta, hogy Isten iránti hűségükkel tegyenek tanúbizonyságot bűnbánatukról ott, ahol Ő elhívta őket.

Jézus minden formájában megfeddte az önző vágyak kielégítését, de természeténél fogva társaságkedvelő volt. Bármilyen rendű-rangú ember vendégszeretetét elfogadta. Ellátogatott gazdagokhoz és szegényekhez, műveltekhez és tanulatlanokhoz, és arra vágyott, hogy gondolataikat a mindennapi élet problémáiról a lelki, örök dolgok magasságába emelje. Sohasem engedett meg kicsapongást, viselkedésére nem vetett árnyékot világias könnyelműség. Kedvét lelte azonban az ártatlan, örömteli jelenetekben, és részvételével megszentelte a társasági együttlétet. A zsidó esküvő mély benyomást keltő alkalom volt, amelynek öröme nem volt visszatetsző az Emberfiának. Azzal, hogy jelen volt ezen a menyegzőn, Jézus tiszteletét fejezte ki a házasság, mint isteni intézmény iránt.

Mai Bibliai szakasz: Márk 14

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli fordítás:

Új protestáns fordítás:

Márk 14 tele van lelki tanulságokkal. Csakis a Szentlélek vezetése alatt tudott Márk annyi mindent belezsúfolni ebbe a néhány versbe. Azt mondhatnánk, hogy egy egész könyvet lehetne írni annak alapján, amit ez a fejezet tartalmaz.

Mit mondhatunk el egy néhány szóban, amit lelki tanulságként magunkkal vihetünk ebből a fejezetből? Mit ragadhatunk meg, ami velünk marad, és segít az örökkévalóság felé tartó utunkon? Ahogy ezt a fejezetet figyelem, Isten Igéje ezt mondja nekem: A farizeusok és más egyházi vezetők azt tervezték, hogy megölik Isten Fiát. Mások pedig - mint például Péter - nem hallották meg azt, amit Jézus mondott, mások pedig - mint például Márta - megértették, de Jézus mindannyiukat szerette.

A Nagy küzdelem végigvonul az emberi történelmen és a 32.versben éri el csúcspontját. Jézus a 30-as évei elején járt; és ki az a fiatal ember, aki meg akarna halni? De Jézus különös módon azért jött a földre, hogy meghaljon értünk - érted és értem. A végső küzdelem akkor kezdődött el, amikor a Gonosz sötét felhőkkel vette körül Jézust - négyezer év gonoszsága szállt le rá.

Ha a Gecsemánét figyeljük, ezt a borzasztó pillanatot az időben, a bűn súlya olyan megsemmisítő erővel telepedett rá, hogy Jézus nem tudott túl látni a Kálvária sírvermén. Borzasztó gondolatok tolonghattak elméjében: "vajon a bűn annyira visszataszító Atyán szemében, hogy az örökre elválaszt bennünket egymástól?" Lelke megborzadt ettől a gondolattól - belekapaszkodott a földbe, mintha ezzel akarta volna visszatartani magát attól, hogy az örök sötétségbe sodorják. A Szentháromság az örökkévalóságon át eddig soha nem tapasztalt meg ilyen egymástól való elszakadást, mint most.

Atyám, "múljék el tőlem ez a pohár." Atyám, "múljék el tőlem ez a pohár." Milyen pohár? - az Isten haragjának a bora, amely elegyítetlenül töltetett az Ő haragjának poharába (Jel 14:10). Hallod-e a szavakat, amelyek a szorosan összezárt állkapcsai közül előjönnek? "Kérlek Atyám, félek; nem tudom elviselni a gondolatot, hogy Tőled örökre elszakadjak. De Atyám, annyira szeretem a földi családomat, hogy kész vagyok érettük feladni az istenségemet is. Úgy döntöttem, hogy inkább vállalom az örök halál kockázatát - a Tőled való örök elszakadást - mintsem egyet is elveszítsek közülük. Atyám, a Te akaratod legyen meg! 

Mária tudta, hogy Jézus mennyire szereti őt, és végül Péter is megtudta - de mi a helyzet veled? Tudod, hogy mennyire hihetetlenül különleges vagy Isten szemében? Tudnod kellene, mert Ő kész volt feladni Isten mivoltát azért, hogy az örökkévalóságot vele tölthesd.

Jim Ayer

135. heti olvasmány a JÉZUS ÉLETE  15. fejezetéhez (március 4-10.).

Megindító számomra Mária története, amikor Jézustól kért segítséget a menyegzőn a borral kapcsolatosan. Mária sosem látta, hogy csodát tett volna Jézus, mégis hozzá fordult! Jézus azt válaszolta, hogy még nem jött el az Ő ideje, azonban, mivel nem akarta cserben hagyni anyját, segített.

A saját magam helyzetét is kapcsolatba tudom hozni ezzel. Jómagam is imádkoztam olyan dolgokért, amelyekben hinni még nekem is nehezemre esett. Amikor a Biblia-oktatói tanulmányaimat elkezdtem, nem akartam a szüleimre támaszkodni. Megvolt rá az okom. Hónapokon keresztül imádkoztam a pénzért, hogy járhassak az iskolába. Aztán egy napon, az iskolai korteskedés során tavaly télen találkoztam egy asszonnyal (nem is volt adventista), aki úgy döntött, hogy lányaként örökbe fogad és minden hónapban pénzt küld nekem. Ez által van lehetőségem ebbe az iskolába járni! Jézus megsegített engem, csak úgy, ahogyan az anyjának segített. Nem akart cserben hagyni.

Jézus alárendelte a terveit Isten akaratának. Nekem is azt kellett tennem. Amikor elköltöztem a Sabah állambeli őserdőből, azért tettem, hogy orvosnak tanuljak egy egyetemen, és jó orvos válhasson belőlem. A tanulmányaim során Isten megmutatta, hogy más terve van számomra. Így történt, hogy a missziókról kezdtem tanulni az orvostudomány helyett. Jézus megtanította számomra, hogy készségesen szenteljem oda magamat az életemre vonatkozó terve teljesítésére.

Prescella Francis
Sabah, Malajzia
Kelet-ázsiai Oktatási Intézet
Fordította Gősi Csaba

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése