2018. március 7., szerda

Higgyetek az Ő prófétáinak - március 7 - SZERDA - Márk 13


Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – Jézus élete 15. fejezet 968. nap

Az első ünnepségen, amelyen tanítványaival részt vett, Jézus átadta nekik a megváltásukért végzett munkát jelképező poharat. Az utolsó vacsorán ismét átnyújtotta a szent szertartás keretében, amelynek az Ő halálára kell emlékeztetnie, "amíg eljövend" (lKor 11:26). Amikor a tanítványok elszakadtak Uruktól, szomorúságukat Jézus az újbóli együttlét ígéretével enyhítette, és így szólt "Mostantól fogva nem iszom a szőlőtőkének ebből a terméséből mind ama napig, amikor újan iszom azt veletek az én Atyámnak országában" (Mt 26:29).

A bor, amelyet Krisztus az ünnepségen nyújtott, és tanítványainak adott mint saját vérének jelképét, tiszta szőlőlé volt. Erre hivatkozik Ésaiás próféta, amikor "a fürtben" levő újborról szól, és ezt mondja: "Ne veszesd el, mert áldás van benne" (Ésa 65 : 8).

Krisztus volt az, aki az Ószövetségben intette Izraelt: "A bor csúfoló, a részegítő ital háborgó, és valaki abba beletéved, nem bölcs" (Péld 20:1). Ő maga senkinek sem adott ilyen italt. Sátán az élvezetekre csábítja az embereket, ami elhomályosítja az értelmet, megbénítja a lelki érzékenységet. Krisztus viszont arra tanít minket, hogy tartsuk féken alacsonyabb rendű ösztöneinket. Az Ő egész élete az önmegtagadást példázza. Azért, hogy az étvágy hatalmát megtörje, elszenvedte érettünk a legkomolyabb próbát, amit ember csak kiállhat. Krisztus volt az, aki utasította Keresztelő Jánost, hogy ne igyék sem bort, sem részegítő italokat. Ő volt az, aki ugyanilyen önmegtartóztatásra kötelezte Mannoah feleségét. És Ő mondott átkot arra, aki felebarátjának részegítő italt ad. Krisztus nem mondott ellent saját tanításának. Az erjedetlen must, amivel a menyegzői vendégeket megajándékozta, jó hatású és üdítő ital volt. Hatásaként az ízlés összhangba került az egészséges étvággyal.

Amint a menyegzői vendégek felismerték a bor minőségét, érdeklődni kezdtek, és a szolgák beszámolóiból tudomást szereztek a csodáról. A társaság egy darabig annyira elámult, hogy nem is gondoltak a csodatevőre. Amikor végül keresni kezdték, akkor jöttek rá: olyan csendben vonult vissza, hogy még tanítványai sem vették észre.

Az emberek figyelme most a tanítványokra terelődött. Most nyílt először lehetőségük arra, hogy Jézusba vetett hitüket megismertessék. Elmondták, amit a Jordánnál láttak és hallottak, és sok szívben reménység gyúlt, hogy Isten szabadítót küldött népének. A csoda híre bejárta az egész vidéket, s Jeruzsálembe is eljutott. A papok és a vének újult érdeklődéssel kutatták a Krisztus eljövetelére mutató jövendöléseket. Az emberekben mohó vágy ébredt, hogy megismerjék ennek az új tanítónak a küldetését, aki olyan szokatlan módon jelent meg a nép között.

Mai Bibliai szakasz: Márk 13

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli fordítás:

Új protestáns fordítás:

Jézus épp befejezte Isten szőlőültetvényének példázatát - a savanyú szőlőültetvényét. Izrael 490 próbaéve Dániel jövendöléséből hamarosan lejárt. Minden ami Isten részéről lehetséges volt, hogy az embereket a veszélyből menedékbe vigye, már megtörtént.

Márk 13 első verse Jézussal és tanítványaival nyit, amint utoljára elhagyják a templomot. Ellen White érdekes kijelentést tesz erről az eseményről: „Ez az Istenség hosszútűrésének titokzatos búcsúja” (Ellen G. White: Jézus élete. Budapest, 2003, Advent Kiadó. 523. oldal). Sokkal nagyobb mélységet fedezhetünk fel ebben a gondolatban, ha elolvassuk Márk beszámolójának megfelelőjét Máté 23:37 versében.

Mielőtt Jézus kisétált volna a templomból, még egyszer utoljára a nemzet vezetőihez, a „vak vezetőknek” címezi szavait: „Jeruzsálem, Jeruzsálem! Ki megölöd a prófétákat és megkövezed azokat, akik te hozzád küldettek, hányszor akartam egybegyűjteni a te fiaidat, miképpen a tyúk egybegyűjti kis csirkéit szárnya alá; és te nem akartad.”
  
Ellen White így folytatja: „A  farizeusok  építgették  a  próféták  sírját,  ékesítgették  síremléküket,  és ezt mondták egymásnak: »Ha mi atyáink korában éltünk volna, nem lettünk volna az ő bűntársaik  a  próféták  vérében«  (Mt  23:30).  Ugyanakkor készek  voltak  Isten  Fiát megölni.” (Jézus élete 521. oldal).

Isten mindent megtett, ami hatalmában állt, hogy figyelmeztetést figyelmeztetés után küldjön – mind az Ő prófétáin keresztül jutott el a néphez. A legnagyobb vágya az volt, hogy összegyűjtse a népét gondoskodása alá és biztonságban tartsa őket az ördög erőszakos támadásaitól, de a nép nem hallgatott rá, és nem követte Istent.

2Krónikák 20:20 így írja: „Bízzatok az Úrban a ti Istenetekben, és megerősíttettek; bízzatok az ő prófétáiban, és szerencsések lesztek!” A nép viszont nem törődött a prófétákkal így nem is volt áldás számukra, sőt az otthonuk elhagyatottá vált. A Templom elpusztul. A nép elveszíti minden védelmét, melyet Istentől ingyen kapott. Izrael vége melyet Jézus mondott azon a napon fog bekövetkezni. Izrael vezetői nem követték az isteni tanácsot, és végül sátán vezetésére hagyatkozva megölték Isten fiát.

Kedves olvasó, te hogy állsz ezzel? Hallgatni fogsz a prófétákra és követni fogod azt, amit mondanak? Meg tudod tenni, a Szentlélek erejének segítségével – az örök életed múlik rajta! Isten elküldte a prófétáit, hogy vezessenek minket a veszélyből a biztonságba. Hallgatunk rájuk és követjük őket?

Jim Ayer

135. heti olvasmány a JÉZUS ÉLETE  15. fejezetéhez (március 4-10.).

Megindító számomra Mária története, amikor Jézustól kért segítséget a menyegzőn a borral kapcsolatosan. Mária sosem látta, hogy csodát tett volna Jézus, mégis hozzá fordult! Jézus azt válaszolta, hogy még nem jött el az Ő ideje, azonban, mivel nem akarta cserben hagyni anyját, segített.

A saját magam helyzetét is kapcsolatba tudom hozni ezzel. Jómagam is imádkoztam olyan dolgokért, amelyekben hinni még nekem is nehezemre esett. Amikor a Biblia-oktatói tanulmányaimat elkezdtem, nem akartam a szüleimre támaszkodni. Megvolt rá az okom. Hónapokon keresztül imádkoztam a pénzért, hogy járhassak az iskolába. Aztán egy napon, az iskolai korteskedés során tavaly télen találkoztam egy asszonnyal (nem is volt adventista), aki úgy döntött, hogy lányaként örökbe fogad és minden hónapban pénzt küld nekem. Ez által van lehetőségem ebbe az iskolába járni! Jézus megsegített engem, csak úgy, ahogyan az anyjának segített. Nem akart cserben hagyni.

Jézus alárendelte a terveit Isten akaratának. Nekem is azt kellett tennem. Amikor elköltöztem a Sabah állambeli őserdőből, azért tettem, hogy orvosnak tanuljak egy egyetemen, és jó orvos válhasson belőlem. A tanulmányaim során Isten megmutatta, hogy más terve van számomra. Így történt, hogy a missziókról kezdtem tanulni az orvostudomány helyett. Jézus megtanította számomra, hogy készségesen szenteljem oda magamat az életemre vonatkozó terve teljesítésére.

Prescella Francis
Sabah, Malajzia
Kelet-ázsiai Oktatási Intézet
Fordította Gősi Csaba


1 megjegyzés: