2018. július 24., kedd

Higgyetek az Ő prófétáinak - július 24 - KEDD - Kolossé 2


Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – Jézus élete 51. fejezet 1107. nap

A farizeusok Ábrahám gyermekeinek vallották magukat. Jézus elmondta nekik, hogy ezt az igényüket csak akkor érvényesíthetik, ha Ábrahám cselekedeteit művelik. Ábrahám igaz gyermekeinek hozzá hasonlóan Istennek engedelmeskedő életet kell élniük. Nem igyekeznek megölni olyasvalakit, aki az Istentől kapott igazságot jelenti ki. Krisztus elleni összeesküvésükkel a vének nem Ábrahám dolgait cselekedték. Az Ábrahámtól való egyenes leszármazás önmagában értéktelen. Ha nincsenek vele lelki kapcsolatban, vagyis nem ugyanaz a lelkület munkálkodik bennük, és nem ugyanazokat a dolgokat cselekszik, akkor nem az ő gyermekei.

Ez az alapelv ugyanúgy érvényes egy másik kérdésben, mely régóta foglalkoztatja a keresztény világot, mégpedig az apostoli jogfolytonosság kérdésében. Az Ábrahámtól való leszármazást nem a név vagy a vonal biztosítja, hanem a jellem hasonlósága. Ugyanígy az apostoli jogfolytonosság sem az egyházi hatalom továbbadásában rejlik, hanem a lelki rokonságban. Az apostoli jogfolytonosság valódi bizonyítéka az apostoli lelkülettől indított élet, az általuk tanított igazság továbbadása és elhívése. Ez teszi az embert az evangélium első tanítóinak egyenes leszármazottjává.
Jézus cáfolta, hogy a zsidók Ábrahám gyermekei. Így szólt: "Ti, a ti atyátok dolgait cselekszitek" (Jn 8:41). Gúnyosan válaszoltak: "Mi nem paráznaságból születtünk; egy atyánk van, az Isten" (Jn 8:41). Ezekkel a szavakkal születésének körülményire céloztak - támadást indítottak Krisztus ellen azok jelenlétében, akik hinni kezdtek Benne. Jézus nem válaszolt alattomos szúrásukra, hanem így szólt: "Ha az Isten volna a ti atyátok, szeretnétek engem: mert én az Istentől származtam és jöttem" (Jn 8: 42).

Cselekedeteik bizonyították, hogy azzal rokonok, aki hazug és gyilkos. "Ti az ördög atyától valók vagytok, - mondotta Jézus - és a ti atyátok kívánságait akarjátok teljesíteni. Az emberölő volt kezdettől fogva, és nem állott meg az igazságban, mert nincsen őbenne igazság. [...] Mivelhogy pedig én igazságot szólok, nem hisztek nékem" (Jn 8:44-45). A zsidó vezetők azért nem fogadták el Jézust, mert az igazságot szólta, méghozzá bizonyossággal. Az igazság sértette ezeket az önigazult embereket. Az igazság leleplezte a tévtanok csalását, elítélte tanításukat és gyakorlatukat, s ez nem volt ínyükre. Inkább behunyták szemüket az igazság előtt, semhogy megalázzák magukat, és bevallják tévedésüket. Nem szerették az igazságot. Hiába volt igazság, nem vágytak rá.

"Ki vádol engem közületek bűnnel? Ha pedig igazságot szólok: miért nem hisztek ti nékem?" (Jn 8:46) Ellenségei három éven át napról napra követték Krisztust, hogy foltot találjanak jellemén. Sátán és egész gonosz hada próbálta Őt legyőzni, de semmit sem találtak benne, ami által felülkerekedhettek volna. Még az ördögök is kénytelenek voltak bevallani: Te vagy "az Istennek Szentje" (Mk 1:24). Jézus a menny szeme láttára, az el nem bukott világok szeme láttára és a bűnös emberek szeme láttára élt a törvény szerint. Angyalok, emberek, démonok előtt ejtette ki azokat a vitathatatlan szavakat, melyek bárki másnak a szájából istenkáromlásnak hangzottak volna: "Én mindenkor azokat cselekszem, amelyek Néki kedvesek" (Jn 8:29).

Maga a tény, hogy noha a zsidók nem találtak bűnt Krisztusban, mégsem fogadták el Őt, bizonyítja: semmilyen kapcsolatuk nem volt Istennel. Nem ismerték fel hangját Fiának üzenetében. Azt hitték, Krisztusra háríthatják át az ítéletet, azonban azzal, hogy elvetették Őt, magukra mondták ki azt. "Aki az Istentől van - jelentette ki Jézus - hallgatja az Isten beszédeit; azért nem hallgatjátok ti, mert nem vagytok az Istentől valók" (Jn 8:47).

A tanulság minden időre érvényes. Sokan kedvüket lelik az akadékoskodásban, bírálgatásban, olyan dolgok után kutatnak Isten Igéjében, melyeket megkérdőjelezhetnek. Azt hiszik, ezzel gondolkodásuk függetlenségét, szellemi frissességüket bizonyítják. Úgy képzelik, hogy a Biblia fölött ülnek ítéletet, holott az igazság őket ítéli el. Nyilvánvalóvá válik, hogy képtelenek az örökkévalóságot átfogó, mennybéli igazságokat értékelni. Isten igazságosságának óriási hegye előtt nem félemlik meg lelkük. Széna, szalma összehordásával foglalkoznak, ezzel elárulják szűk keretű, földi természetüket, s szívüket, mely gyorsan elveszti Isten értékelésének képességét. Akinek szíve reagál az isteni érintésre, az azt kutatja, hogyan növekedhet Isten-ismerete, hogyan válhat jelleme nemessé, emelkedetté. Ahogyan a virág a nap felé fordul, hogy annak ragyogó sugarai létrehozzák csodás színeit, úgy fordul a lélek az Igazság Napja felé, hogy a mennyei világosság Krisztus jellemének kegyelmi ajándékaival díszítse jellemét.

Mai Bibliai szakasz: Kolossé 2

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:

Új protestáns fordítás:

Amint letérdeltem José mellé, nagy szimpátia töltött el e meggyötört fiatalember iránt. Már több mint egy órája szenvedett, miközben az őt megszálló gonosz lélek átkozódott és fenyegetett minket, akik imádkoztunk. Most José mozdulatlanul feküdt a földön, mintha halott lenne. A testtartása a lelkiállapotát tükrözte.

„José” – szóltam, a földön ott volt előttem a kinyitott Biblia. „Kolossé 2:13-ban az áll, hogy bár halott vagy a bűneidben, Jézus megbocsát neked. A 15. versben az áll, hogy Jézus lefegyverezte a fejedelemségeket és hatalmasságokat, és nyilvánosan megszégyenítette őket, legyőzve őket a kereszten. Egyedül Jézus szabadíthat meg téged. Hiszel ebben, José?” Egy pillanattal később a korábban minket átkozó sötét hang felkiáltott: „Ezt tudom már kétezer éve!’

José aznap szabadulást talált. A szabadulását kétezer éve bebiztosították, amikor Egyvalaki, aki minden fejedelemség és hatalmasság fölött áll, eljött erre a földre, a Szentháromság teljességével betöltve, testi formát öltve (9-10. vers). Azért jött, hogy lelkileg felélesszen minket, és minden bűnünket megbocsássa (13. vers). A kereszthalálával lefegyverezte a sötétség erőit és győzedelmeskedett felettük (15. vers). Többé nem kell az Ószövetségbeli árnyékképekre és –ceremóniákra tekintenünk, amik a Messiásra mutattak előre. Most már a valódi személyre tudunk tekinteni, magára Jézus Krisztusra (16-17. vers).

Kolossé 2-ben Pál apostol nyilvánvalóvá teszi, hogy senkitől sem vehetik el a Krisztus ismeretében nyert jutalmat, hanem mindenkinek erősen kell ragaszkodnia hozzá, amint növekednek az istenismeretükben a többi hívővel együtt (18-19. vers). A teljesség megtalálásának egyetlen módja a Krisztussal való kapcsolat (10. vers). José elhitte ezeket a hatalmas igazságokat, és ezek megváltoztatták az élete menetét. Téged megváltoztattak ezek az igazságok?

Kenneth Norton

154. heti olvasmány a JÉZUS ÉLETE  51. fejezeteihez (július 22-28).

„Szabad akarok lenni!”

Milyen gyakran mondják ezt az emberek, csak azért, hogy utána rabszolgasorba jussanak. Sátán különösen jó a becsapásokban és üres ígéretekben. „Gazdag leszel! Híres leszel! A magad ura leszel! Csak kövess engem, és bármit megtehetsz, bárkivé lehetsz, bármit birtokolhatsz.” Minden egyes ilyen út végén pedig ott a szolgasors és a függés a hatalomtól, az élvezetektől, a pénztől vagy a hírnévtől. Sátán alacsonyra süllyeszti a foglyait, miközben a bosszúállás, rosszakarat és gonoszság szelleme vezeti őt.

Ez a kép meglehetősen nyomasztónak tűnik, amíg valaki erősebb nem lép a színpadra: „Én vagyok a világ világossága.”

Jézus úgy jött e világra, mint a fény, amely beragyogja a sötét helyet. Sátán láncai hirtelen lelepleződnek. A gonosz által elhelyezett csapdák mindannyiunk számára láthatók lesznek a nappali világosságban. Jézus színre lépett, nem csak azért, hogy fényt vetítsen Sátán megtévesztéseire, hanem azért is, hogy megszabadítsa a tőrbe csalt foglyokat.

„Az igazság szabaddá tesz titeket.”

A bűn csak úgy győzedelmeskedhet, ha elerőtleníti az elmét és megsemmisíti a lélek szabadságát. Isten törvénye a szabadság törvénye, és csak az Istennek való szolgálat által válhatunk igaz, teljes emberekké, akiknek Isten teremtett bennünket.

Lisa Ward
Cleburne, Texas, USA
Fordította Gősi Csaba

1 megjegyzés: