Higgyetek az Ő prófétáinak - június 30 - PÉNTEK - Zsoltárok 55

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Te milyennek látod azt az Istent, Akit Zsoltárok 55 bemutat?

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli Gáspár fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=ps+55&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=ps+55&version=NT-HU

(A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak

1.    Istenünk egy olyan Isten, akinek bátran kiönthetjük szívünket. Dávid megtanulta, hogy Isten előtt kiöntheti lelkének minden fájdalmát, nem kell félnie tőle, nem kell semmit szégyellnie előle, mert szerető szívében van hely a panasznak is. Mi is megértésre találunk mennyei Atyánknál.

2.    Isten előtt semmit sem szükséges takargatnunk. Egyszerűen semmi olyasmi nem történhet velünk, ami Istenünk számára ismeretlen lenne. Semmi olyasmit nem mondhatunk neki, amit már ne hallott volna. Bátrak lehetünk, mert zavarodottságunk és keserűségünk nem riasztja el Őt. Alig várja, hogy hozzá meneküljünk akkor is, ha tele vagyunk kétséggel és lelkünk háborgásával. 

3.    Ezen kívül még egy olyan Istent látunk:

a.    aki készséggel fogadja minden hozzá kiáltó gyermekét

b.    akinek repes a szíve, ha hozzá menekülünk, nem pedig előle

c.    aki velünk jár a legsötétebb völgyekben is

d.    aki hűséges, és hűsége végtelen, mert Ő maga is Örökkévaló

e.    aki elbírja minden terhünket

Olvasmány – E.G. White A NAGY KÜZDELEM 16. fejezet

16. fejezet – A ZARÁNDOKATYÁK (6. rész)

Az első kolóniák által elfogadott rendszabály - hogy csak gyülekezeti tagok szavazhatnak vagy viselhetnek hivatalt a polgári kormányzatban - nagyon káros következményekkel járt. Ezt a rendszabályt annak idején azért fogadták el, hogy az állam tisztaságát megőrizzék, de ez az egyház megromlását okozta. Mivel a vallásosság volt a szavazójog és tisztségviselés feltétele, sokan, akiket kizárólag világi célok sarkalltak, szívük megváltozása nélkül csatlakoztak az egyházhoz. Ennek az lett a következménye, hogy a gyülekezeteket jórészt megtéretlen emberek töltötték meg. Sőt még a lelkészek között is voltak olyanok, akik nemcsak téves tantételeket vallottak, hanem a Szentlélek megújító erejéről sem tudtak. Most ismét bebizonyosodott az, amit Konstantin korától napjainkig oly sokszor tanúsított az egyháztörténelem, hogy milyen végzetes következményekkel jár, ha az egyház megpróbál az állam segítségével megerősödni; ha a világi hatalomhoz fordul, hogy támogassa annak evangéliumát, aki kijelentette: "az én országom nem e világból való" (Jn 18:36). Az egyház szövetsége az állammal - ha mégoly laza is - látszatra talán közelebb hozza a világot az egyházhoz, de valójában az egyház jut közelebb a világhoz.

A Robinson és Roger Williams által olyan nagyszerűen képviselt elvet: hogy az igazság fejlődő; hogy a kereszténynek szívesen kell fogadnia az Isten szavából sugárzó igazságot - utódaik szem elől veszítették. Amerika protestáns egyházai - és az európaiak is -, amelyeket Isten megajándékozott a reformáció áldásaival, nem igyekeztek továbblépni a reform útján. Jóllehet időről időre fellépett egy-egy elvhű ember, aki új igazságot hirdetett, leleplezve a régóta táplált tévedéseket, a többség, akárcsak a zsidók Krisztus korában, vagy a pápisták Luther idejében, elégedettek voltak azzal a vallással, amelyben atyáik hittek, és azzal az élettel, amelyet ők éltek. A vallás ezért újra formalizmussá korcsosult; tévedéseket és babonákat őrzött és ápolt, amelyeknek nem lett volna már helye az egyházban, ha útját Isten szavának fényénél járja. Így a reformáció ihlette lelkület fokozatosan kihalt, mígnem szinte olyan nagy szükség volt a reformra a protestáns egyházakban, mint Luther korában a katolikus egyházban. A protestáns egyházakban is világiasság és lelki kábultság uralkodott, emberek véleményét tisztelték, Isten szavát és tanítását emberi elméletekkel helyettesítették.