2023. október 23., hétfő

Higgyetek az Ő prófétáinak - október 23 - HÉTFŐ - Példabeszédek 20

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Te milyennek látod azt az Istent, Akit Példabeszédek 20 bemutat?

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli Gáspár fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=P%C3%A9ldabesz%C3%A9dek%2020&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=P%C3%A9ldabesz%C3%A9dek%2020&version=NT-HU

(A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak

1.    Isten teremtette a látó szemet és a halló fület. Ez nem csak azt jelenti, hogy fizikálisan látunk és hallunk, hanem azt, hogy meglátjuk azt, amit más nem lát meg és meghalljuk azt, amit más nem hall meg. Meglátjuk Isten vezetését és meghaljuk szelíd és csendes hangját. Hallgatni nem csak azt jelenti, hogy meghallok valamit, hanem azt is, hogy engedelmeskedek Valakinek, hallgatok Rá.

2.    Isten megfizet a rosszért. Ezt szoktuk mondani, de ez a fejezet valahogyan mást mond. Azt mondja, hogy ne akarjunk mi megfizetni a rosszért, hanem bízzuk Istenre. Itt nem arról van szó, hogy Ő majd akkor ellátja a baját, hanem arról, hogy bennünket segít meg. Isten nem azzal a valakivel foglalkozik, aki bennünket bánt, hanem velünk. Így sokkal jobb.  

3.    Istent lehet megismerni az igaz emberen keresztül. Ebben a fejezetben is igaz az, hogy abból, hogy milyen az igaz ember, Istenről kapunk egy átfogóbb képet. Ilyen az igaz ember és ilyen az Isten ebben a fejezetben:

a.    távol marad a perpatvartól

b.    szorgalmas

c.    ráérez a másik indítékaira

d.    hűséges és megbízható

e.    feddhetetlen

f.      nem beszél kétféleképpen

g.    nem eszköze a hazugság

h.    a tanácskozás kitalálója

i.       nem rágalmaz

j.       utálja a kétféle súlyt és a hamis mérleget

k.    nem átkoz, hanem áld

l.       nem meggondolatlan ígéreteiben

m.  szeretet és hűség jellemzi

4.    Ezen kívül még egy olyan Istent látunk:

a.    aki az ember lépteit irányítja

b.    aki óv bennünket a könnyelműségtől

c.    aki óv a szeszes italtól, a veszekedéstől, a lustaságtól, hűtlenségtől, csalástól, lopástól, rágalmazástól  

Olvasmány – E.G. White A NAGY KÜZDELEM 33. fejezet

33. fejezet – AZ ELSŐ NAGY CSALÁS (2. rész)

Ha az ember a bűneset után hozzáférhetett volna az élet fájához, akkor örökké élt volna, és ezzel a bűnt halhatatlanná tette volna. De villogó pallosú kérubok őrizték "az élet fájának útját" (lMóz 3:24), és Ádám családjának egyetlen tagja sem juthatott el az élet fájához, és nem ehetett az életadó gyümölcsből. Ezért nincs egyetlen halhatatlan bűnös sem.

A bukás után Sátán megparancsolta angyalainak, hogy különös igyekezettel terjesszék el az ember természetes halhatatlanságának tanát. E tévedés elfogadóival hitessék el, hogy a bűnös örökké fog élni és szenvedni. A sötétség fejedelme most eszközei útján bosszúálló zsarnoknak tünteti fel Istent, aki a pokolba taszítja mindazokat, akikkel nincs megelégedve, és örökké érezteti velük haragját. És míg a bűnösök kimondhatatlanul szenvednek és gyötrődnek az örök lángokban, Teremtőjük megelégedéssel tekint le rájuk.

Sátán tehát saját tulajdonságaival ruházza fel az emberiség Teremtőjét és Jótevőjét. A kegyetlenség sátáni tulajdonság. Isten a szeretet; és mindaz, amit Ő teremtett, tiszta, szent és szép volt, amíg az első nagy lázadó meg nem honosította a bűnt. Sátán az az ellenség, aki az embert bűnre kísérti, és azután, ha teheti, elpusztítja. Ha pedig már biztos abban, hogy az áldozat az övé, ujjong a pusztulás miatt, amit ő okozott. Ha tehetné, az egész emberiséget hálójába fogná. Ha Isten nem lépett volna közbe, Ádám egyetlen fia, egyetlen leánya sem menekülne meg.

Sátán ma is úgy próbálja legyőzni az embert, mint annak idején ősszüleinket - a Teremtő iránti bizalom megrendítésével; azzal, hogy kételyt kelt benne Isten bölcs kormányzásával és törvényei igazságosságával szemben. Sátán és megbízottai, hogy igazolják saját rosszindulatukat és lázadásukat, Istent még önmaguknál is rosszabbnak tüntetik fel. A nagy csaló a benne rejlő iszonyú kegyetlenséget mennyei Atyánkra próbálja áthárítani. Azt a látszatot akarja kelteni, hogy nagy igazságtalanság történt vele, amikor Isten azért űzte ki a mennyből, mert nem akart meghódolni egy ilyen igazságtalan uralkodó előtt. Elhíreszteli a világnak, hogy micsoda szabadságot élvezhetnének az ő elnéző uralma alatt, ellentétben azzal a szolgasággal, amelyet Jahve szigorú törvényei kényszerítenek rájuk. Így téríti le az embereket az Isten iránti engedelmesség útjáról.

Mennyire ellentétben áll a szeretettel, az irgalommal, sőt az igazságérzetünkkel is az a tanítás, hogy a gonosz halottak az örökké égő pokol kénköves tüzében kínlódnak; hogy egy rövid földi élet bűneiért addig kell gyötrődniük, ameddig Isten létezik. Ezt a dogmát mégis világszerte tanítják, és most is helye van sok keresztény hitvallásban. Egy nagy tudású teológia doktor ezt mondta: "A pokol gyötrelmének látványa mindig külön örömet fog jelenteni a szenteknek. Amikor látják mások, hozzájuk hasonló természettel és körülmények között született lények gyötrelmét és a saját dicső állapotukat, tudatosul bennük, hogy milyen boldogok. " Egy másik így szólt: "Míg a harag edényei az elkárhoztató rendelkezés végrehajtását örökre szenvedik, kínlódásuk füstje örökre felszáll az irgalom edényeinek szeme láttára, akik, ahelyett, hogy együtt szenvednének e szerencsétlenekkel, ezt mondják: Ámen, halleluja! Dicsőség az Úrnak! "

A Bibliának melyik lapján lehet ilyen tanítást olvasni? Vajon a megváltottakból a mennyben kihal minden szánakozó és könyörülő érzés, sőt még az emberség is? Felváltja ezeket az érzéseket a sztoikusok közömbössége és a barbárok kegyetlensége? Ó, nem! Isten Könyve nem ezt tanítja. Akik a fent idézett szemléletet hirdetik, lehetnek tanult, sőt becsületes emberek, de Sátán álbölcseletének becsapottjai. Sátán félreérteti velük a Szentírás súlyos kijelentéseit. Keserűséget és rosszindulatot olvastat ki belőlük, ami rá jellemző, nem pedig Teremtőnkre. "Élek én, ezt mondja az Úr Isten, hogy nem gyönyörködöm a hitetlen halálában, hanem hogy a hitetlen megtérjen útjáról, és éljen. Térjetek meg, térjetek meg gonosz utaitokról! Hiszen miért halnátok meg?" (Ez 33:11)

Milyen haszna van Istennek abból, ha azt valljuk, hogy örömmel nézi a szakadatlan gyötrelmet; hogy élvezettel hallgatja a szenvedő teremtményei nyögését, sikoltozását és átkozódását, akiket a pokol tüzében tart? Hallhatja-e vajon a végtelen Szeretet e rettenetes hangokat kedves zenének? Micsoda rettenetes istenkáromlás az az állítás, hogy a gonoszok örökké tartó szenvedésével Isten kifejezi a bűnnel, a világegyetem békéjét és rendjét megrontó veszedelemmel szembeni gyűlöletét! Ha Isten gyűlöli a bűnt, akkor miért állandósítja!? Mert e teológusok tanításai szerint a kegyelem reménye nélküli állandó gyötrelem dühbe hozza a bűn nyomorult áldozatait, és minthogy dühüket átkozódásban és istenkáromlásban fejezik ki, így egyre fokozzák bűnösségük terhét. Isten dicsőségét nem öregbíti a meg nem szűnő korszakokon át állandóan növekvő bűn.

Az emberi agy képtelen felmérni, hogy mennyi bajt okozott az örök gyötrelemről szóló tévtanítás. A Biblia vallását, amely tele van szeretettel, jósággal és részvéttel, beárnyékolja a babona, és körülveszi a félelem. Ha meggondoljuk, hogy Sátán milyen hamis színekkel festi meg Isten jellemét, csodálkozhatunk-e azon, hogy az emberek a mi irgalmas Teremtőnket rettegik, sőt gyűlölik? Azok az ijesztő nézetek, amelyek Istenről világszerte a szószékeken hangoznak el, emberek ezreit, sőt millióit teszik kételkedővé és hitetlenné.  

2 megjegyzés: