MEGHALLGATHATOD itt: https://drive.google.com/folderview?id=0B6R9KENCNxRZSmE2MmpVU19jMzA&us+p=sharing
Itt
találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Az
olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White
könyvéhez
Olvasmány - PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 13. fejezet 242. nap
A
kijelölt helyen felépítették az oltárt, és ráhelyezték a fát. Aztán Ábrahám
reszkető hangon elmondta fiának Isten üzenetét. Izsák rémült csodálkozással
hallgatta, mi lesz a sorsa, de nem ellenkezett. Elmenekülhetett volna gyászos
végzete elől, ha akart volna. A három nap küzdelmében kimerült, fájdalomtól
lesújtott öreg ember nem tudott volna szembeszállni az életerős ifjúval. De Izsákot
gyermekkorától fogva készséges, bízó engedelmességre nevelték, és amikor
megtudta Isten akaratát, engedelmesen meghajolt előtte. Osztozott Ábrahám
hitében, és megtiszteltetésnek tartotta, hogy életét feláldozhatja Istennek.
Gyengéden igyekezett könnyíteni atyja fájdalmán, és segítette, hogy erőtlen
kezével odakösse az oltárhoz.
Elhangzottak
az utolsó szerető szavak, elsírták utolsó könnyeiket, és utoljára ölelték meg
egymást. Az atya felemelte a kést, hogy megölje fiát, és ekkor hirtelen valaki
megálljt parancsolt. Egy angyal, Isten angyala szólította a mennyből a
pátriárkát: "[...] Ábrahám! Ábrahám!" Gyorsan válaszolt: "Imhol
vagyok". A hang ismét hallatszott: "Ne nyújtsd ki a te kezedet a
gyermekre, és ne bántsd őt: mert most már tudom, hogy istenfélő vagy, és nem
kedvezél a te fiadnak, a te egyetlenegyednek én érettem" (1Móz 22:11-12).
Ekkor
Ábrahám megpillantott egy kost, amely megakadt "szarvánál fogva a
szövevényben". A pátriárka gyorsan megfogta az új áldozatot, és feláldozta
"az ő fia helyett". Örömében és hálájában Ábrahám új nevet adott
annak a szent helynek - "Jahve-jire" "az Úr gondoskodik".
Mórija hegyén Isten ismét megújította szövetségét, és ünnepélyes esküvel
erősítette meg az Ábrahámnak és magvának ígért, minden eljövendő nemzedéken át tartó
áldást: "[...] Én magamra esküszöm azt mondja az Úr: mivelhogy e dolgot
cselekedéd, és nem kedvezél a te fiadnak, a te egyetlenegyednek: hogy megáldván
megáldalak tégedet, és bőségesen megsokasítom a te magodat mint az ég
csillagait, és mint a fövényt, mely a tenger partján van, és a te magod örökség
szerint fogja bírni az ő ellenségeinek kapuját. És megáldatnak a te magodban a
földnek minden nemzetségei, mivelhogy engedtél az én beszédemnek" (1Móz
22:16-18).
Mai Bibliai szakasz: 1 Sámuel 7
A szövetség ládája biztonságban volt Kirját-Jeárimban
a léviták felügyelete alatt. Régészeti ásatások során bizonyítékot találtak
arra hogy Silót, a láda korábbi otthonát, Kr.e. körülbelül 1050-ben
lerombolták, minden bizonnyal a filiszteusok, miután elrabolták a ládát.
Jeremiás könyve 7:12-15 és 26:6-9 Siló lerombolását példaként hozza fel arra,
hogy mi fog majd történni Jeruzsálemmel. Sámuel húsz éven át folytatta
hűségesen munkáját, Isten Igéjének tanítását. Isten szava és a filiszteus
elnyomás tanulsága voltak azok, amelyek visszavezették a népet Istenhez „és
egész Izrael háza sóhajtozott az Úr után” (2. vers).
A nép készen állt a megújulásra és a reformációra,
Sámuel pedig cselekvésre szólította fel őket. Félretették a bálványimádásukat,
és egyedül az Úrnak szolgáltak. Ezután Sámuel összehívta Izrael népét Micpába.
Ezt a gyülekezést azonban a filiszteusok háborús lépésként értékelték, és
hadsereget küldtek ellenük.
Figyeljük meg, hogy „Sámuel az Úrhoz kiáltott”,
„fogott egy bárányt és feláldozta” (9. vers). Az Úr hatalmas mennydörgése
megverte a filiszteusokat, ami azért érdekes, mert a filiszteusok által
tisztelt Baál a mennydörgés istene volt. Így hát Izrael győzedelmeskedett.
Minden győzelmünket a Bárány által érjük el. Úgy,
ahogyan a Jelenések könyvében olvassuk: „legyőzték őt a Bárány vérével és
bizonyságtételük igéjével” (Jel 12:11). A végső események idején a sárkány, a
fenevad és a hamis próféta egyesítik erejüket a Bárány ellen. A harc kimenetele
reménytelennek látszik a Bárány szempontjából. Azonban hadd áruljak el egy
titkot: a Bárány már legyőzte őket!
„Urunk, segíts mindnyájunknak meglátni a Győztes
Bárányt, ahogyan diadalmasan hazavezeti maradék népét!”
David Manzano
Nyugalmazott lelkész
Fordította: Kóczián Károly
32. heti
olvasmány a PÁTRIÁRKÁK ÉS
PRÓFÉTÁK 13.
fejezetéhez (márc 6-12).
Isten keresi az
útját, hogy a hit mélyebb szintjére vigyen minket. Olyan hitre, amely lehetővé
teszi, hogy kitartsunk a legkisebb mértékben kapaszkodva is, azokban a
percekben, amikor úgy tűnik, az imáink megválaszolatlanok, Isten ígéretei pedig
üresek. Olyan hitre, amely lehetővé teszi valahogyan, hogy a köd mögé lássunk.
25 éven keresztül Ábrahám küzdött, hogy
elhiggye, hogy Isten valóban teljesíteni fogja ígéretét, és örököst ad neki.
Igazán csak akkor hitt Isten ígéretében, amikor Izsákot a karjaiban tartotta.
Ábrahám azért hitt, mert látott.
Most Isten arra kéri Ábrahámot, aminek
végrehajtása sokkal mélyebb hitet követel meg tőle. A három napos utazás során
az otthonától Mórija hegyéig végül Ábrahám eljut oda, ahol Isten akarja, hogy
legyen. Most már olyan hite van, amely lehetővé teszi, hogy azt mondja
szolgálóinak, hogy ő és a fia vissza fognak térni, Izsáknak pedig, hogy Isten
majd gondoskodik áldozatról. Ábrahám végül eljutott oda, ahol azért lát, mert
hisz. Mielőtt Isten gondoskodott volna róla, Ábrahám már előre látja, tudja,
hogy Isten gondoskodni fog áldozatról.
Mi a helyzet velünk? Olyan hitünk van, amely
csak akkor vezet keresztül minket, amikor jól mennek a dolgok, vagy megengedjük
Istennek, hogy olyan hitet alakítson ki bennünk, ami átvezet minket a
legrosszabb időkön is? Azért hiszünk, mert látunk? Vagy azért látunk, mert
hiszünk?
Kenley Hall
Andrews University
Theological Seminary
Fordította: Gősi Csaba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése