2016. március 10., csütörtök

Higgyetek az Ő prófétáinak - március 10 - CSÜTÖRTÖK - 1 Sámuel 7

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 13. fejezet 242. nap

A kijelölt helyen felépítették az oltárt, és ráhelyezték a fát. Aztán Ábrahám reszkető hangon elmondta fiának Isten üzenetét. Izsák rémült csodálkozással hallgatta, mi lesz a sorsa, de nem ellenkezett. Elmenekülhetett volna gyászos végzete elől, ha akart volna. A három nap küzdelmében kimerült, fájdalomtól lesújtott öreg ember nem tudott volna szembeszállni az életerős ifjúval. De Izsákot gyermekkorától fogva készséges, bízó engedelmességre nevelték, és amikor megtudta Isten akaratát, engedelmesen meghajolt előtte. Osztozott Ábrahám hitében, és megtiszteltetésnek tartotta, hogy életét feláldozhatja Istennek. Gyengéden igyekezett könnyíteni atyja fájdalmán, és segítette, hogy erőtlen kezével odakösse az oltárhoz.

Elhangzottak az utolsó szerető szavak, elsírták utolsó könnyeiket, és utoljára ölelték meg egymást. Az atya felemelte a kést, hogy megölje fiát, és ekkor hirtelen valaki megálljt parancsolt. Egy angyal, Isten angyala szólította a mennyből a pátriárkát: "[...] Ábrahám! Ábrahám!" Gyorsan válaszolt: "Imhol vagyok". A hang ismét hallatszott: "Ne nyújtsd ki a te kezedet a gyermekre, és ne bántsd őt: mert most már tudom, hogy istenfélő vagy, és nem kedvezél a te fiadnak, a te egyetlenegyednek én érettem" (1Móz 22:11-12).

Ekkor Ábrahám megpillantott egy kost, amely megakadt "szarvánál fogva a szövevényben". A pátriárka gyorsan megfogta az új áldozatot, és feláldozta "az ő fia helyett". Örömében és hálájában Ábrahám új nevet adott annak a szent helynek - "Jahve-jire" "az Úr gondoskodik". Mórija hegyén Isten ismét megújította szövetségét, és ünnepélyes esküvel erősítette meg az Ábrahámnak és magvának ígért, minden eljövendő nemzedéken át tartó áldást: "[...] Én magamra esküszöm azt mondja az Úr: mivelhogy e dolgot cselekedéd, és nem kedvezél a te fiadnak, a te egyetlenegyednek: hogy megáldván megáldalak tégedet, és bőségesen megsokasítom a te magodat mint az ég csillagait, és mint a fövényt, mely a tenger partján van, és a te magod örökség szerint fogja bírni az ő ellenségeinek kapuját. És megáldatnak a te magodban a földnek minden nemzetségei, mivelhogy engedtél az én beszédemnek" (1Móz 22:16-18).

Mai Bibliai szakasz: 1 Sámuel 7

A szövetség ládája biztonságban volt Kirját-Jeárimban a léviták felügyelete alatt. Régészeti ásatások során bizonyítékot találtak arra hogy Silót, a láda korábbi otthonát, Kr.e. körülbelül 1050-ben lerombolták, minden bizonnyal a filiszteusok, miután elrabolták a ládát. Jeremiás könyve 7:12-15 és 26:6-9 Siló lerombolását példaként hozza fel arra, hogy mi fog majd történni Jeruzsálemmel. Sámuel húsz éven át folytatta hűségesen munkáját, Isten Igéjének tanítását. Isten szava és a filiszteus elnyomás tanulsága voltak azok, amelyek visszavezették a népet Istenhez „és egész Izrael háza sóhajtozott az Úr után” (2. vers).

A nép készen állt a megújulásra és a reformációra, Sámuel pedig cselekvésre szólította fel őket. Félretették a bálványimádásukat, és egyedül az Úrnak szolgáltak. Ezután Sámuel összehívta Izrael népét Micpába. Ezt a gyülekezést azonban a filiszteusok háborús lépésként értékelték, és hadsereget küldtek ellenük.

Figyeljük meg, hogy „Sámuel az Úrhoz kiáltott”, „fogott egy bárányt és feláldozta” (9. vers). Az Úr hatalmas mennydörgése megverte a filiszteusokat, ami azért érdekes, mert a filiszteusok által tisztelt Baál a mennydörgés istene volt. Így hát Izrael győzedelmeskedett.

Minden győzelmünket a Bárány által érjük el. Úgy, ahogyan a Jelenések könyvében olvassuk: „legyőzték őt a Bárány vérével és bizonyságtételük igéjével” (Jel 12:11). A végső események idején a sárkány, a fenevad és a hamis próféta egyesítik erejüket a Bárány ellen. A harc kimenetele reménytelennek látszik a Bárány szempontjából. Azonban hadd áruljak el egy titkot: a Bárány már legyőzte őket!

„Urunk, segíts mindnyájunknak meglátni a Győztes Bárányt, ahogyan diadalmasan hazavezeti maradék népét!”

David Manzano
Nyugalmazott lelkész
Fordította: Kóczián Károly

32. heti olvasmány a PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 13. fejezetéhez (márc 6-12).

Isten keresi az útját, hogy a hit mélyebb szintjére vigyen minket. Olyan hitre, amely lehetővé teszi, hogy kitartsunk a legkisebb mértékben kapaszkodva is, azokban a percekben, amikor úgy tűnik, az imáink megválaszolatlanok, Isten ígéretei pedig üresek. Olyan hitre, amely lehetővé teszi valahogyan, hogy a köd mögé lássunk.

25 éven keresztül Ábrahám küzdött, hogy elhiggye, hogy Isten valóban teljesíteni fogja ígéretét, és örököst ad neki. Igazán csak akkor hitt Isten ígéretében, amikor Izsákot a karjaiban tartotta. Ábrahám azért hitt, mert látott.

Most Isten arra kéri Ábrahámot, aminek végrehajtása sokkal mélyebb hitet követel meg tőle. A három napos utazás során az otthonától Mórija hegyéig végül Ábrahám eljut oda, ahol Isten akarja, hogy legyen. Most már olyan hite van, amely lehetővé teszi, hogy azt mondja szolgálóinak, hogy ő és a fia vissza fognak térni, Izsáknak pedig, hogy Isten majd gondoskodik áldozatról. Ábrahám végül eljutott oda, ahol azért lát, mert hisz. Mielőtt Isten gondoskodott volna róla, Ábrahám már előre látja, tudja, hogy Isten gondoskodni fog áldozatról.

Mi a helyzet velünk? Olyan hitünk van, amely csak akkor vezet keresztül minket, amikor jól mennek a dolgok, vagy megengedjük Istennek, hogy olyan hitet alakítson ki bennünk, ami átvezet minket a legrosszabb időkön is? Azért hiszünk, mert látunk? Vagy azért látunk, mert hiszünk?

Kenley Hall
Andrews University Theological Seminary

Fordította: Gősi Csaba

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése