MEGHALLGATHATOD itt: https://drive.google.com/folderview?id=0B6R9KENCNxRZSmE2MmpVU19jMzA&us+p=sharing
Itt
találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Az
olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White
könyvéhez
Olvasmány - PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 17. fejezet 263. nap
A
pásztor szorgalmával és gondoskodásával, a gondjaira bízott tehetetlen
teremtmények iránti együttérző szeretetével az ihletett írók az evangélium
néhány csodálatos igazságát illusztrálják. Krisztust népéhez való viszonyában a
pásztorhoz hasonlítják. Krisztus a bűnbeesés után látta, hogy nyája a bűn sötét
útjain a pusztulás felé rohan. Megmentéséért elhagyta Atyja házának dicsőségét.
Ezt mondja: "Az elveszettet megkeresem, s az elűzöttet visszahozom, s a
megtöröttet kötözgetem, s a beteget erősítem. [...] És megtartom az én
juhaimat, hogy többé ne legyenek zsákmányul. [...] S a föld vadai nem eszik meg
őket" (Ez 34:16.22.28). Hangja hallatszik, amint nyája közé hívja őket,
amely "[...] sátor lészen árnyékul nappal a hőség ellen, s oltalom és
rejtek szélvész és eső elől" (Ésa 4:5). Ő fáradhatatlanul gondoskodik
nyájáról. Erősíti a gyengéket, enyhít a szenvedésen, karjára veszi és keblén
hordozza a bárányokat. Juhai szeretik őt. "Idegent pedig nem követnek,
hanem elfutnak attól: mert nem ismerik az idegenek hangját" (Jn 10:5).
Krisztus
mondja: "[...] a jó pásztor életét adja a juhokért. A béres pedig és aki
nem pásztor, akinek a juhok nem tulajdonai, látja a farkast jőni, és elhagyja a
juhokat, és elfut: és a farkas elragadozza azokat, és elszéleszti a juhokat. A
béres pedig azért fut el, mert béres, és nincs gondja a juhokra. Én vagyok a jó
pásztor; és ismerem az enyéimet, és engem is ismernek az enyéim" (Jn
10:11-14).
Krisztus,
a Főpásztor, nyáját szolgáira, a segédpásztorokra bízta; és ugyanolyan
figyelmet kíván tőlük, mint amilyet ő tanúsít. Végezzék szent felelősséggel
feladatukat, amellyel megbízta őket! Ünnepélyesen megparancsolta nekik, hogy
legyenek hűségesek, táplálják a nyájat, erősítsék a gyengét, élesszék az
elaléltat, és védjék meg a nyájat a ragadozó farkasoktól.
Krisztus
feláldozta saját életét, hogy megmentse juhait, és ezt a szeretetet példaként
állítja pásztorai elé. De "a béres [...] akinek a juhok nem
tulajdonai", nem törődik a nyájjal. Csak a nyereségért dolgozik, és csak
magával törődik. A saját hasznát keresi a gondjaira bízottak érdekei helyett,
és a veszély idején elmenekül. Elhagyja a nyájat.
Péter
apostol így buzdítja a segédpásztorokat: "Legeltessétek az Istennek
köztetek lévő nyáját, gondot viselvén arra nem kényszerítésből, hanem örömest;
sem nem rút nyerészkedésből, hanem jóindulattal; sem nem úgy, hogy uralkodjatok
a gyülekezeteken, hanem mint példányképei a nyájnak" (1Pt 5:2-3). Pál ezt
mondja: "Viseljetek gondot azért magatokra és az egész nyájra, melyben a
Szentlélek titeket vigyázókká tett, az Isten anyaszentegyházának legeltetésére,
melyet tulajdon vérével szerzett. Mert én tudom azt, hogy az én eltávozásom
után jőnek tiközétek gonosz farkasok, kik nem kedveznek a nyájnak" (ApCsel
20:28-29).
Az
apostol így dorgálja azokat, akik kellemetlen feladatnak tartják a hűséges
pásztor sorsát nehezítő gondokat és terheket. "[...] nem kényszerítésből,
hanem örömest; s nem rút nyerészkedésből, hanem jóindulattal" (1Pt 5:2). E
hűtlen szolgákat a Főpásztor elbocsátja. Egyházát Krisztus vérén váltotta meg.
Minden pásztornak tudnia kell, a gondjaira bízott juhok mérhetetlen nagy áldozatba
kerültek. Tekintse mindegyiket felbecsülhetetlen értékűnek, fáradhatatlanul
vigyázva rájuk. Krisztus lelkétől áthatott pásztor követi a Mester önmegtagadó
példáját. A gondjaira bízottak jólétéért állandóan fáradozik, és a nyáj
fejlődik gondozása mellett.
Mai Bibliai szakasz: 1 Sámuel 28
Miután Saul király felhagyott Dávid
üldözésével, a filiszteusok kihasználták a helyzetet, és betörtek az országba
Jezréel völgyében. Saul végre összeszedte embereit, hogy megütközzenek a
filiszteusokkal, de nagyon megrémült, amikor felmérte az ellenség haderejét és
saját gyengeségét. Mivel Istentől jövő vezetést sem álom, sem az Urim, sem
próféták által nem kapott, ezért kétségbeesésében egy halottidéző asszonyt
kerestetett.
Az Úr nem adott neki bátorítást, vagy
utasítást az előtte álló csatára, mert Saul megölette a papokat, megtagadta az
engedelmességet az Úr szavának, amit az Úr Sámuelen keresztül üzent, valamint
üldözte Dávidot, és így az álnokság poharát majdnem csordultig töltötte. A
folyamat azon az éjszakán érte el csúcspontját, amikor elment az endori
halottidézőhöz. Az Úr parancsának engedelmeskedve (5Móz 18:9-14), Saul korábban
elrendelte, hogy irtsák ki, vagy űzzék el a királyságból az összes boszorkányt,
halottidézőt, jövendőmondót, szellemidézőt, és mindenki mást, aki gyakorolta a
varázslást. Most azonban éppen ő keres egyet azokból, akiket egykor elítélt.
Saul álruhát öltött, és két másik segítővel
keresztülsettenkedett a harcvonalakon a boszorkány sötét háza felé. Az asszony
ellenkezett, mert az életét kockáztatta volna, ha varázsigéket használ, de Saul
megesküdött (ráadásul az Úrra!) hogy nem fogja kivégeztetni. Arra kérte a halottidézőt,
hogy idézze meg Sámuelt (akinek sosem engedelmeskedett, amíg a próféta élt). A
halottidéző azt mondta, lát egy palástot viselő öregembert.. Saul azt a
következtetést vonta le, hogy ez Sámuel lehet, annak ellenére, hogy csak az
asszony látta őt.
A Sámuelre hasonlító démontól érkező üzenet
legtöbb részletében igaz volt, ám a gonosz szellem hazudott, amikor azt mondta,
hogy „Holnap te és a fiaid mind velem lesztek.” Ördögien volt felépítve az
üzenet, hogy Saul kétségbe essen. Nem volt remény, segítség, sem bátorítás.
Saul összeesett a boszorkány barlangjának padlóján, és csak a boszorkány és
saját két segítője unszolására tért magához annyira, hogy némi ételt
elfogadjon. A szellem szavai önbeteljesítő jóslattá váltak.
Az ősi figyelmeztetések a szellemidézők
és bárki más ellen, akik a halottaktól kérnek információt, a mai napig
érvényesek. A halott az halott. Bárki, aki tudást kér tőlük, akár az
Ouija-táblán (szellemtábla), horoszkópon, vagy bármilyen spiritisztán
keresztül, az valójában bukott angyalokkal beszél. Csak akkor lehetünk
biztonságban, ha kizárólag Istentől kérünk bölcsességet.
Ralph Neall
35. heti
olvasmány a PÁTRIÁRKÁK ÉS
PRÓFÉTÁK 17. fejezetéhez
(márc 27- ápr. 2.).
Jákob jellemének
hibái közül a legfőbb a megtévesztés volt, és ez utolérte őt. Menekülni
kényszerült dühös bátyja elől, aki bosszúra szomjazott; becsapott és elárult
apját kényszerült maga mögött hagyni és fondorlatos anyját, akiket többé nem
látott, Jákob megkezdte fájó száműzetését távol az otthontól. A bűntudat mély
érzésével letaglózva Jákob megkezdi hosszú útját a nagybátyja, Lábán városába.
A szíve megtelt sötét kétségbeeséssel, amelyet a magányosság kísér. A bűnei
óriásiak előtte, olyan bűnök, amelyek darabokra zúzták az életét és az
otthonát. Semmi sem lesz már többé ugyanolyan.
Egy éjszaka az útja során egy különös
„titokzatos létráról” álmodik. A létrán angyalokat lát fel- és lejárni a föld
és a menny között. A létra jelképes ábrázolása megerősítette, hogy a föld, amely
nagyapjának, Ábrahámnak és apjának, Izsáknak adatott, Isten ajándéka, és Jákob
és a leszármazottjai is örökösei lesznek. Ez az álom felfedte, hogy Jákob bűnei
és megtévesztései ellenére Isten elfogadta a bűnbánatát és ígéretet tett arra,
hogy megőrzi őt. Egy napon majd hazatérhet szülőföldjére.
Jákob tapasztalata gyakran a miénk is egyben.
A bűn által becsapva cél nélkül kódorgunk, magányosan és kétségbeesve. De akik
Istenhez fordulnak segítségért, megkapják a megváltás ígéretét. Isten hű és
igaz, és megőrzi gyermekeit. Jézus marad az a létra, amely lehetővé teszi, hogy
Isten áldásai kiáradjanak az emberekre.
Denis Fortin
Andrews University
Theological Seminary
Fordította: Gősi Csaba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése