MEGHALLGATHATOD itt: https://drive.google.com/folderview?id=0B6R9KENCNxRZSmE2MmpVU19jMzA&us+p=sharing
Itt
találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Az
olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White
könyvéhez
Olvasmány - PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 16. fejezet 258. nap
Ézsaú
nem sokra értékelte az áldást, amíg az elérhetőnek látszott számára, de most -
miután örökre elvesztette - vágyott rá. Hirtelen és szenvedélyes természetének
minden indulata feltámadt, rettenetes volt fájdalma és haragja. Mérhetetlen
keserűséggel sírva kiáltotta: "Áldj meg engem is atyám" "Nem
tartottál-é nékem is valami áldást?" (1Móz 27:34.36). De az elhangzott
ígéretet nem lehetett visszavonni. A könnyelműen elvesztegetett elsőszülöttségi
jogot nem lehetett visszaszerezni. "Egy ételért", étvágyának pillanatnyi
kielégítéséért - aminek soha nem szabott határt - Ézsaú eladta örökségét. De
amikor felismerte oktalanságát, túl késő volt visszaszerezni az áldást.
"[...] mert nem találta meg a megbánás helyét, noha könnyhullatással
kereste" (Zsid 12:17). Ézsaúnak is volt joga ahhoz, hogy bűnbánattal
keresse Isten kegyét, de az elsőszülöttségi jog visszaszerzésére nem volt
lehetősége. Nem bűntudat okozta fájdalmát. Nem arra vágyott, hogy megbéküljön
Istennel. Bűnének következményei miatt bánkódott, és nem azért, mert vétkezett.
A menny
áldásaival és kívánalmaival szembeni közömbössége miatt nevezi a Szentírás
Ézsaút "istentelen"-nek (Zsid 12:16). Ő azokat képviseli, akik nem
sokra értékelik a Krisztus által megszerzett üdvösséget, és a föld mulandó
dolgaiért feláldozzák mennyei örökségüket. Tömegek élnek csak a mának. Nem
gondolnak és nem törődnek a jövővel. Ézsaúhoz hasonlóan kiáltanak: "[...]
Együnk és igyunk, holnap úgyis meghalunk!" (1Kor 15:32). Hajlamaik rabjai,
az önmegtagadás gyakorlása helyett lemondanak a legnagyobb értékekről. Ha
választani kell a romlott étvágy kielégítése és az önmegtagadóknak és
istenfélőknek megígért áldások között - az étvágy győz, és Isten és a menny
veszít. Milyen sokan, még magukat kereszténynek vallók is, ragaszkodnak azokhoz
az élvezetekhez, amelyek károsítják egészségüket és megbénítják lelki
érzékenységüket. Sértve érzik magukat arra a felszólításra, hogy tisztítsák meg
magukat minden testi és lelki szennytől, és szentelődjenek meg Isten
félelmében. Látják, hogy e káros élvezetekkel együtt nem lehet a mennyet is
megszerezni, és mivel az örök élethez vezető út nagyon keskeny, nem akarnak
többé azon járni.
Érzéki
élvezetekért tömegek adják el elsőszülöttségi jogukat. Feláldozzák
egészségüket, csökkentik szellemi képességeiket, és elveszítik a mennyet.
Mindezt múló örömökért, olyan élvezetért, amely gyöngít és lealjasít. Ahogy
Ézsaú is akkor látta meg az elhamarkodott csere oktalanságát, amikor az
elveszettet már késő volt visszaszerezni, így lesz Isten napján azokkal is,
akik önző kedvtelésekkel cserélik fel mennyei örökségüket.
Mai Bibliai szakasz: 1 Sámuel 23
Amint
ezt a fejezetet olvassuk, felmerül a kérdés: „Mit mond ez a szakasz Istenről?”
A
2. és 4. versben Dávid megkérdezi az Urat, hogy megszabadítsa-e Kehilla népét
(Kehilla Júda egyik városa volt), amely filiszteus fosztogatóktól szenvedett;
az Úr azt válaszolta, hogy igen, és győzelmet adott neki. Mivel Abjáthár,
Akhimélek pap fia magával vitt egy efódot, valószínű, hogy az Úr kapcsolatba
lépett az ifjú pappal az Urim és Tummim kövek által, amelyek az efódhoz voltak
csatolva.
A
11-12 versekben Dávid arról értesül, hogy Saul el fogja pusztítani Kehillát
annak érdekében, hogy elfogja őt. Az Úr igazolja Saul szándékát, és azt mondja
Dávidnak, hogy Kehilla lakói átadják őt és embereit Saulnak, ezért Dávid
kimenekíti embereit a júdeai sivatagba.
Isten
vezette Dávid minden lépését még az elhagyatott sivatagban is. A 14. vers azt
mondja, hogy Isten nem adta Dávidot Saul kezébe.
A
fejezet csúcspontja Dávid és Jonathán találkozása Zif pusztájában. Jonathán
megerősíti Dávidot az Úrban való bizalomban és elmondja neki, hogy Izrael
királya lesz és ő a második lesz utána. Keresztelő Jánoshoz hasonlóan Jonathán
is ezt mondta: "Neki növekednie
kell, nekem pedig kisebbé lennem" (Jn 3:30 - új prot. ford.). A
történet úgy alakult, hogy Dávid ekkor látta utoljára Jonathánt.
A
fejezet utolsó beszámolójában azt olvashatjuk, hogy Dávid megmenekül Saultól, amikor
a királyt visszahívják, hogy űzze ki a portyázó filiszteus csapatokat az
országból. Isten nevét ugyan nem említi a szakasz, de a sorok között olvasva
látjuk, hogyan cselekszik.
Az
Úrnak terve volt Dáviddal, amit Dávid tévedései és Saul agresszivitása
ellenére, meg is valósított. Istennek terve van velünk is, és ha bízunk benne,
értünk is valóra váltja azt.
Ralph Neall
34. heti
olvasmány a PÁTRIÁRKÁK ÉS
PRÓFÉTÁK 15. és
16 fejezeteihez (márc 20-26).
A 15. fejezetben
Ellen White annak fontosságára figyelmeztet minket, hogy hallgassunk az
idősebbek tanácsára, ami a házasságot illeti. A 16. fejezetben leírja Izsák
becsapásának szörnyű következményeit és Ézsau döntését, hogy jelenbeli vágyait
elégítse ki a jövő áldásai helyett.
Sok pár elhamarkodott és ösztönös döntést hoz
a házasságról, anélkül, hogy megbeszélnék vagy kikérnék szüleik tanácsát. Úgy
vélik, a házasság a saját döntésük és nem látják szükségét, hogy felmenőik
tanácsát és bölcsességét kikérjék. Izsák és Rebeka házassága szép szemléltetése
annak, amikor egy pár teljesen megbízik a szülei bölcsességében és Isten
gondviselésében. Isten a legjobb házasságközvetítő, és ha elsődlegessé tesszük
az ő akaratának teljesítését, akkor ő megadja a szívünk vágyát. Ennek a fiatal
párnak a házassága azt is szemlélteti, hogy tilos egybekelni nem hívőkkel. A
Biblia egyértelműen fogalmaz, amikor tiltja az ilyen szövetségeket. Látván a
szörnyű következményét Izmael döntésének ilyen szövetség létrehozására, Ábrahám
elküldte szolgálóját az ősei földjére, hogy feleséget szerezzen a fia, Izsák
számára.
Néhány egyedülálló férfit és nőt kísértheti
az a gondolat, hogy csak mert nincs választható keresztény társ a közvetlen
közelükben, abból kell választaniuk, ami rendelkezésre áll, aki néha
olyasvalaki lehet, aki nem hívő. Az ilyen cselekedet ugyan könnyen adódik, de
végzetes lehet. Bízni Istenben és az Ő tanácsát követni – ez az egyetlen
biztonságos út.
Trevor O’Reggio
Andrews University
Theological Seminary
Fordította: Gősi Csaba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése