MEGHALLGATHATOD itt: https://drive.google.com/folderview?id=0B6R9KENCNxRZSmE2MmpVU19jMzA&us+p=sharing
Itt
találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Az
olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White
könyvéhez
Olvasmány - PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 14. fejezet 248. nap
Az
ünnepélyes parancs újra felhangzott, hogy siettesse őket, mert a tüzes vihart
nem lehetett már sokáig visszatartani. De az egyik menekülő megkockáztatta,
hogy hátra tekintsen a pusztulásra ítélt városra, és Isten ítéletének
emlékművévé változott. Ha maga Lót tétovázás nélkül engedelmeskedett volna az
angyalok figyelmeztetésének, és egyetlen ellenvetés vagy tiltakozó szó nélkül
határozott léptekkel a hegyek közé menekült volna, felesége is megmenekül.
Példájának befolyása megóvta volna a végzetét megpecsételő bűntől. De Lót
tétovázása és késlekedése miatt felesége könnyen vette a mennyei
figyelmeztetést. Testileg a síkságon volt, de szíve Sodomához tapadt és vele
együtt pusztult el. Fellázadt Isten ellen, mert ítélete elpusztította javait és
gyermekeit. Bár Isten megtisztelte és kihívta a gonosz városból, úgy érezte,
hogy szigorúan bánt vele, mert éveken át gyűjtött vagyonát ott kellett hagynia
a pusztulásnak. Ahelyett, hogy hálásan elfogadta volna a szabadítást, vakmerően
visszanézett, irigyelve azok életét, akik elvetették Isten figyelmeztetését.
Bűne tanúsította: nem méltó az életre, arra az oltalomra, amely iránt nem sok
hálát érzett.
Vigyázzunk,
nehogy könnyen vegyük Isten üdvösségünkről való kegyelmes gondoskodását! Vannak
olyan keresztények, akik ezt mondják: "Nem akarok üdvözülni, ha társam és
gyermekeim nem üdvözülnek velem együtt". Úgy érzik, hogy a menny nem is
lenne menny a számukra szeretteik nélkül. De vajon azoknak, akik ilyen
érzéseket táplálnak magukban, helyes fogalmaik vannak-e az Istenhez való
viszonyukról és az ő irántuk tanúsított nagy jóságáról és kegyelméről?
Elfelejtették-e vajon, hogy a szeretet, tisztelet és hűség legerősebb kötelékei
kötik őket Teremtőjük és Megváltójuk szolgálatához? Mindenkinek szól az
irgalmas meghívás; és mivel barátaink elutasítják a Megváltó közbenjáró
szeretetét, forduljunk el mi is tőle? Drága dolog a megváltás! Krisztus
végtelen árat fizetett üdvösségünkért, és aki értékeli ezt a nagy áldozatot, és
felméri az emberi lélek értékét, nem utasítja el Isten felkínált kegyelmét
azért, mert mások ezt teszik. Igyekezzünk inkább megdicsőíteni Istent, pontosan
azért, mert mások nem vesznek tudomást Isten jogos követelményeiről, és akit
csak tudunk, befolyásoljunk arra, hogy fogadja el Isten szeretetét.
"A
nap feljött vala a földre, mikor Lót Czóárba ére (1Móz 19:23). Mintha a reggeli
nap fényes sugarai csak jólétről és békéről beszéltek volna a síkság
városainak. Az élet mozgása elkezdődött az utcákon; az emberek dolgukra
indultak, vagy a napot élvezték. Lót vejei tréfát űztek a
"gyengeelméjű" öregember félelméből és figyelmeztetéséből. Hirtelen
és váratlanul, mint derült égből a villámcsapás, kitört a vihar. az Úr kénkövet
és tüzet bocsátott az égből a városokra és a termékeny síkságra, palotáira és
templomaira, fényűző lakóházaira, kertjeire és szőlőire és a vidám, szórakozni
vágyó tömeget, amely még előző éjjel sértegette a menny követeit, tűz
emésztette meg. A tűzvész füstje, mint egy nagy kemence füstje szállt fel. A
gyönyörű Siddim-völgy elnéptelenedett, hogy soha fel ne épüljön és soha ne
lakják - tanúságul minden nemzedéknek, hogy Isten kétségtelenül megítéli a
törvénytelenséget.
A síkság
városait megemésztő lángok még a mi korunkra is intő fényt vetnek. Tanulnunk
kell a félelmetes és ünnepélyes leckéből - hogy amíg az irgalmas Isten hosszan
tűr a törvényszegőkkel szemben, türelmének határa van, amelyet az ember nem
léphet át bűneivel. Amikor eléri ezt a határt, Isten visszavonja a felkínált
kegyelmet, és elkezdődik az ítélet. A világ Megváltója kijelenti, hogy vannak
nagyobb bűnök is azoknál, amelyek miatt Sodoma és Gomora elpusztult. Akik
hallják az evangélium bűnösöket megtérésre szólító hívását, de nem figyelnek
rá, bűnösebbek Isten előtt, mint Siddim völgyének lakói voltak. Még nagyobb a
bűnük azoknak, akik azt állítják, hogy ismerik Istent és megtartják
parancsolatait, de jellemük és mindennapi életük megtagadja Krisztust. A
Megváltó intésének fényénél Sodoma sorsa komoly figyelmeztetés nemcsak azoknak,
akik látványos bűnöket követnek el, hanem mindenkinek, aki játszik a menny
által adott világossággal és kiváltságokkal.
Mai Bibliai szakasz: 1 Sámuel 13
Saul mintegy harminc esztendős volt, amikor
uralkodni kezdett Izrael felett. Egy vagy két évvel később háborúba keveredett
a filiszteusokkal. Sok ezren gyűltek egybe Izrael minden részéről az ország
védelmére, de belőlük Saul mindössze háromezret választott ki, a többieket
hazaküldte. Ezer férfit fia, Jonathán parancsnoksága alá rendelt, kétezer
embert pedig saját magának tartott fent a király. A filiszteus sereg azonban
háromezer harci szekérrel, hatezer lovassal, és egy elképzelhetetlenül nagy
létszámú gyalogsággal jött ellene. Látva ezt Izrael férfiai rögtön felmérték,
micsoda veszélyt jelen ilyen óriási túlerővel szemben harcba szállni. Azok az
emberek, aki az országnak azon a területén éltek, barlangokban és a föld
üregeiben rejtőztek el.
Sámuel tudatta Saullal, hogy hét nap múlva
eljön, hogy áldozatot mutasson be az Úrnak, és imádkozzék érte. Saul azonban
egyre türelmetlenebb lett, és a hetedik nap reggelén úgy döntött, hogy maga
mutatja be az áldozatot. Isten gondviselése által Sámuel kissé késleltetve
érkezett, de épp’ amikor Saul „elvégezte az égőáldozatot, megérkezett Sámuel,
és Saul elément, hogy köszöntse őt.”
Így szólt Sámuel Saulhoz: „Mit tettél?!” Saul
így válaszolt: „Amikor láttam, hogy az embereim milyen rémültek, és hogy a nép
kezd elszéledni mellőlem, és te nem jöttél el a meghagyott időre, a
filiszteusok pedig összegyűltek már Mikmásban, azt gondoltam magamban: mindjárt
ránk törnek a filiszteusok Gilgálban, és én az Úrnak színe előtt még nem
imádkoztam; így vettem a bátorságot, hogy én mutassam be az égőáldozatot. Ekkor
azt mondta Sámuel Saulnak: „Esztelenül
cselekedtél; nem tartottad meg az Úrnak, a te Istenednek parancsolatát, melyet
parancsolt neked; pedig most mindörökre megerősítette volna az Úr a te
királyságodat Izráel felett. Most azonban a te királyságod nem lesz állandó.
Keresett az Úr magának szíve szerint való embert, akit az ő népe fölé
fejedelmül rendelt, mert te nem tartottad meg, a mit az Úr parancsolt neked”
(13-14. vers). Ezzel Sámuel hazafelé vette az útját. Ekkor Saul megszámolta,
hogy hány embere maradt, kiderült, hogy csak mintegy hatszázan tartottak ki
mellette.
Volt egy másik gond is, amivel Saulnak szembesülnie
kellett: nem voltak kovács mesterek Izraelben, akik kardot és dárdát
készíthettek volna a hadsereg számára. Az izraeliták még a mezőgazdasági
eszközeiket is a filiszteusokkal készíttették és éleztették. Így a csata napján
nem volt egy szál kardjuk vagy dárdájuk sem, leszámítva Saul és Jonathán
fegyvereit. Isten megengedte, hogy a sok nehézség válságba torkolljék, így
feddte meg Saul makacsságát és önhitt engedetlenségét, a népet pedig
alázatosságra és hitre nevelte.
„… engedelmeskedjünk Isten akaratának,
járjunk egyenesen parancsolatai szerint minden körülmények között. Az ilyen
cselekedetek következményeiért az Úr felel. Iránta való hűséggel
bebizonyíthatjuk az emberek és az angyalok előtt, hogy nehéz időkben is
alkalmas eszközök vagyunk akaratának teljesítésére, nevének
felmagasztalására.” (Ellen G. White: Pátriárkák és Próféták. Budapest, 1993, Advent Kiadó. 578. oldal. - részlet a "Saul
vakmerősége" c. fejezetből.)
Jack J. Blanco
33. heti
olvasmány a PÁTRIÁRKÁK ÉS
PRÓFÉTÁK 14.
fejezetéhez (márc 13-19).
„[Lót] példájának
befolyása megmentette volna feleségét is attól a bűntől, amely megpecsételte
sorsát.” (161. o.) Amikor a családunk Michiganbe költözött, a lányom, Olivia
három éves volt. Én mint az új lelkész, alig vártam, hogy tanítványi
csoportokat indíthassak. Az általam választott tananyag nagyon intenzív volt,
és hozzátartozott, hogy a Biblia 74%-át elolvassuk 34 hét alatt. Nekem magamnak
is oda kellett szánnom magamat az olvasnivalóm érdekében. Reggelenként Olivia
bebújt hozzám az ágyba, és tudta, hogy nyugodtan nézegetheti saját kis
könyvecskéjét vagy csendben befészkelheti magát, amíg anyu a „tanítványi” házi
feladatával van elfoglalva.
A születésnapom reggelén úgy döntöttem,
kivételesen megengedem magamnak, hogy úgy kezdem a napot, hogy azt a könyvet
olvasom, amit néhány hónapja vettem meg. Ennek semmi köze nem volt a szakmai
kötelezettségemhez, és nem is volt kimondottan lelki tartalmú. Hamarosan a kis
álmos Olivia tántorgott be a szobába, és bújt be mellém az ágyba. Pár perccel
később csodálkozva nézett a könyv borítójára, és tanácstalanul komoly hangon
kérdezte: „Anyu, nem kéne neked tanítványnak lenned?”
Körülnéztem és az ágyon ott volt a tanítványi
házi feladatom, mint amivel nem törődnek. Aznap reggel rossz döntést hoztam.
Szerencsére a lányomra tett korábbi jó befolyás oda vezetett, hogy feltette a
kérdését, amivel viszont ő tett jó befolyást rám.
Ma te fogsz másokat befolyásolni – hogy
miképp, az csak rajtad múlik. Emlékezz Lótra.
Esther Ramharacksingh
Knott
Andrews University
Theological Seminary
Fordította: Gősi Csaba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése