MEGHALLGATHATOD itt: https://drive.google.com/folderview?id=0B6R9KENCNxRZSmE2MmpVU19jMzA&us+p=sharing
Új olvasmány a fejezet végén a
Pátriárkák és próféták 15. és 16 fejezeteihez
Az
olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White
könyvéhez
Olvasmány - PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 15. fejezet 253. nap
Alig
fejezte be imáját, már választ is kapott rá. A kút körül csoportosuló nők közül
az egyik udvarias viselkedésével vonta magára a figyelmét. Amint a lány eljött
a kúttól, az idegen eléje sietett, és vizet kért tőle a vállára vett korsóból.
A lány kedvesen válaszolt, és felajánlotta, hogy a tevéknek is húz vizet. Ez
olyan szolgálat volt, amelyet akkoriban a fejedelmek lányai is megtettek atyjuk
nyája számára. Megkapta tehát a kívánt jelt. A hajadon "felette szép
ábrázatú vala", és szívélyessége jó szívről és tevékeny, energikus
természetről tanúskodott. Eddig Isten keze a követtel volt. Miután gazdag
ajándékokkal viszonozta kedvességét, érdeklődött a lánytól családja felől, és
amikor megtudta, hogy Bethuélnek, Ábrahám unokaöccsének a lánya, "meghajtá
magát [...] és imádá az Urat" (1Móz 24:26). Majd megkérdezte a lányt,
kaphat-e szállást atyjának házában, és a köszönetében használt kifejezések
elárulták Ábrahámmal való kapcsolatát. A hajadon hazatérve elmondta, mi
történt, és bátyja, Lábán, azonnal elment, hogy elhozza az idegent és kísérőit,
hogy vendégül lássa őket.
Eliézer
- a szolga - addig nem akart enni, amíg el nem mondta megbízatását; hogyan
imádkozott a kútnál, és milyen körülmények kísérték imáját. Majd ezt mondta:
"Most azért, ha szeretettel és hűséggel akartok lenni az én uramhoz,
mondjátok meg; ha pedig nem, adjátok tudtomra, hogy én vagy jobbra vagy balra
forduljak" (1Móz 24:49). A válasz ez volt erre: "[...] Az Úrtól van e
dolog: Nem mondhatunk néked sem jót, sem rosszat. Ímé előtted van Rebeka,
vegyed, menj el; és legyen felesége a te urad fiának, amint az Úr
elvégezte" (1Móz 24:50-51). A család beleegyezése után Rebekán volt a sor,
hogy eldöntse, elmegy-e atyja házától olyan messzire, hogy felesége legyen
Ábrahám fiának. Rebeka hitte a történtekből, hogy Isten választotta őt Izsák
feleségéül, és ezt mondta: "[...] Elmegyek" (1Móz 24:58).
A szolga
előre látva, gazdája mennyire örül majd küldetése sikerének, türelmetlenül
várta az indulást. Reggel útra keltek hazafelé. Ábrahám Beérsebában lakott, és
Izsák, aki a közeli legelőkön ügyelt a nyájra, most visszatért atyja sátrához,
hogy várja Háránból a követ érkezését. "És kiméne Izsák estefelé
elmélkedni a mezőre, és felemelé szemeit és látá, hogy ímé tevék jőnek. Rebeka
is felemelé szemeit s meglátá Izsákot, és leszálla a tevéről. És monda a
szolgának: Kicsoda az a férfiú, aki a mezőn előnkbe jő? A szolga pedig monda:
Az én uram ő. Akkor fogta a fátyolt és elfedezé magát. Elbeszélé azután a
szolga Izsáknak mindazokat a dolgokat, amelyeket cselekedett vala. Izsák pedig
bevivé Rebekát Sárának az ő anyjának sátorába. És elvevé Rebekát és lőn néki
felesége és szereté őt. S megvigasztalódék Izsák az ő anyja halála után"
(1Móz 24:63-67).
Ábrahám
tudta jól, mi volt az istenfélők közötti házasság eredménye Kain napjaitól a
saját koráig; és azt is, hogy mivel járt az, amit hitetlenekkel kötöttek. Látta
Hágárral kötött házasságának, valamint Ismáel és Lót házasságának
következményeit is. Ábrahám és Sára kishitűsége miatt született Ismáel, az igaz
mag az istentelennel keveredve. Az atya fiára gyakorolt befolyását
semlegesítette az anya bálványimádó rokonsága és Ismáel pogány feleségekkel
való kapcsolata. Hágár és az általa Ismáelnek választott feleségek
féltékenysége olyan fallal vette körül Ismáel családját, amelyet Ábrahám
eredménytelenül próbált ledönteni.
Mai Bibliai szakasz: 1 Sámuel 18
Elképzelem, hogy miközben Dávid Góliát
feletti győzelmét mesélte Saul királynak, akkor Jonatán, aki ott állt a
közelben, micsoda lelkesedéssel emlékezett vissza saját hitharcára (1Sám 14:6)!
Ezekben a fiatal harcosokban rengeteg közös vonás volt.
Jonatán és Dávid ritka merész hitről tettek
bizonyságot az ő idejükben és korukban. Olyan hitük volt, hogy ki tudták
jelenteni: „Ha Isten velünk, kicsoda
ellenünk?” (Róm. 8:31); hogy „Nem erővel, sem hatalommal, hanem Isten
Lelkével” győzedelmeskednek (ld.:Zak 4:6); és „Ha meg is öl engem, mégis benne
bízom!” (Jób 13:15 – angol ford.). Mind Dávid, mind Jonatán szinte egymaga
szerzett győzelmet Izraelnek, amikor csakis Istentől kapott erővel haladtak
előre; mindketten sokkal többet teljesítettek, mint ami elvárható lett volna
tőlük; mindketten alázatosak voltak, de merészen kiálltak az igazságért,
akármibe is került.
Volt még egy közös jellemzőjük. Mindketten
egyenes ágon trónkövetők voltak; Jonatán származása miatt, Dávid pedig Isten
döntése jogán. Ha bárki utálhatta volna Dávidot, az Jonatán lett volna. De
ahelyett, hogy a saját igazságáért küzdött volna, ellenséges, vagy irigy lett
volna Dávidra (mint az édesapja Saul), Jonatán inkább átengedte magát Isten
tervének. Sőt, nem csak átengedte, hanem örömmel levette magáról a drága
ruhákat, még páncélját is, és odaadta ezeket Dávidnak, elismerve ezzel, hogy ő
a jog szerint választott király. Jonatán továbbá szövetséggel erősítette meg a
barátságukat, és hűséges védelmet biztosított Dávidnak és háza népének örökre,
Dávid pedig ugyanezt tette. Milyen szép példája ez az önzetlen krisztusi
szeretetnek!
Azon túl, hogy itt kezdődött Jonatán és Dávid
csodálatos barátsága, a fejezetben négyszer is azt olvassuk, hogy Dávid „magát eszesen viseli” mindenben, amit
Saulért tett. Annak ellenére, hogy tudta, egykor majd király lesz, továbbá az
is egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy Saul az ő ellensége, nem használta saját
előnyére az Isten-adta vezetést, nem akarta megszerezni a királyságot erővel,
hanem hűségesen szolgálta Sault, és továbbra is várt az Úrra.
Ha úgy érezzük, hogy Isten valamilyen nagy
feladatra hívott el bennünket, akkor hajlamosak lehetünk úgy alakítani a
körülményeket, ahogy az szerintünk Isten akarata, pedig jobban tennénk, ha
várnánk Istenre, és hitben járnánk.
Jakab 4:10-ben azonban ezt olvashatjuk: „Alázzátok meg magatokat az Úr előtt, és felmagasztal titeket” (új
prot. ford.). Jonatánhoz és Dávidhoz hasonlóan, mi is törekedjünk megalázni
magunkat az Úr előtt, és engedjük, hogy egyedül Ő emeljen fel bennünket!
Melodious Echo Mason
34. heti
olvasmány a PÁTRIÁRKÁK ÉS
PRÓFÉTÁK 15. és
16 fejezeteihez (márc 20-26).
A 15. fejezetben
Ellen White annak fontosságára figyelmeztet minket, hogy hallgassunk az
idősebbek tanácsára, ami a házasságot illeti. A 16. fejezetben leírja Izsák
becsapásának szörnyű következményeit és Ézsau döntését, hogy jelenbeli vágyait
elégítse ki a jövő áldásai helyett.
Sok pár elhamarkodott és ösztönös döntést hoz
a házasságról, anélkül, hogy megbeszélnék vagy kikérnék szüleik tanácsát. Úgy
vélik, a házasság a saját döntésük és nem látják szükségét, hogy felmenőik
tanácsát és bölcsességét kikérjék. Izsák és Rebeka házassága szép szemléltetése
annak, amikor egy pár teljesen megbízik a szülei bölcsességében és Isten
gondviselésében. Isten a legjobb házasságközvetítő, és ha elsődlegessé tesszük
az ő akaratának teljesítését, akkor ő megadja a szívünk vágyát. Ennek a fiatal
párnak a házassága azt is szemlélteti, hogy tilos egybekelni nem hívőkkel. A
Biblia egyértelműen fogalmaz, amikor tiltja az ilyen szövetségeket. Látván a
szörnyű következményét Izmael döntésének ilyen szövetség létrehozására, Ábrahám
elküldte szolgálóját az ősei földjére, hogy feleséget szerezzen a fia, Izsák
számára.
Néhány egyedülálló férfit és nőt kísértheti
az a gondolat, hogy csak mert nincs választható keresztény társ a közvetlen
közelükben, abból kell választaniuk, ami rendelkezésre áll, aki néha
olyasvalaki lehet, aki nem hívő. Az ilyen cselekedet ugyan könnyen adódik, de
végzetes lehet. Bízni Istenben és az Ő tanácsát követni – ez az egyetlen
biztonságos út.
Trevor O’Reggio
Andrews University
Theological Seminary
Fordította: Gősi Csaba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése