2016. március 21., hétfő

Higgyetek az Ő prófétáinak - március 21 - HÉTFŐ - 1 Sámuel 18

Új olvasmány a fejezet végén a Pátriárkák és próféták 15. és 16 fejezeteihez

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 15. fejezet 253. nap

Alig fejezte be imáját, már választ is kapott rá. A kút körül csoportosuló nők közül az egyik udvarias viselkedésével vonta magára a figyelmét. Amint a lány eljött a kúttól, az idegen eléje sietett, és vizet kért tőle a vállára vett korsóból. A lány kedvesen válaszolt, és felajánlotta, hogy a tevéknek is húz vizet. Ez olyan szolgálat volt, amelyet akkoriban a fejedelmek lányai is megtettek atyjuk nyája számára. Megkapta tehát a kívánt jelt. A hajadon "felette szép ábrázatú vala", és szívélyessége jó szívről és tevékeny, energikus természetről tanúskodott. Eddig Isten keze a követtel volt. Miután gazdag ajándékokkal viszonozta kedvességét, érdeklődött a lánytól családja felől, és amikor megtudta, hogy Bethuélnek, Ábrahám unokaöccsének a lánya, "meghajtá magát [...] és imádá az Urat" (1Móz 24:26). Majd megkérdezte a lányt, kaphat-e szállást atyjának házában, és a köszönetében használt kifejezések elárulták Ábrahámmal való kapcsolatát. A hajadon hazatérve elmondta, mi történt, és bátyja, Lábán, azonnal elment, hogy elhozza az idegent és kísérőit, hogy vendégül lássa őket.

Eliézer - a szolga - addig nem akart enni, amíg el nem mondta megbízatását; hogyan imádkozott a kútnál, és milyen körülmények kísérték imáját. Majd ezt mondta: "Most azért, ha szeretettel és hűséggel akartok lenni az én uramhoz, mondjátok meg; ha pedig nem, adjátok tudtomra, hogy én vagy jobbra vagy balra forduljak" (1Móz 24:49). A válasz ez volt erre: "[...] Az Úrtól van e dolog: Nem mondhatunk néked sem jót, sem rosszat. Ímé előtted van Rebeka, vegyed, menj el; és legyen felesége a te urad fiának, amint az Úr elvégezte" (1Móz 24:50-51). A család beleegyezése után Rebekán volt a sor, hogy eldöntse, elmegy-e atyja házától olyan messzire, hogy felesége legyen Ábrahám fiának. Rebeka hitte a történtekből, hogy Isten választotta őt Izsák feleségéül, és ezt mondta: "[...] Elmegyek" (1Móz 24:58).

A szolga előre látva, gazdája mennyire örül majd küldetése sikerének, türelmetlenül várta az indulást. Reggel útra keltek hazafelé. Ábrahám Beérsebában lakott, és Izsák, aki a közeli legelőkön ügyelt a nyájra, most visszatért atyja sátrához, hogy várja Háránból a követ érkezését. "És kiméne Izsák estefelé elmélkedni a mezőre, és felemelé szemeit és látá, hogy ímé tevék jőnek. Rebeka is felemelé szemeit s meglátá Izsákot, és leszálla a tevéről. És monda a szolgának: Kicsoda az a férfiú, aki a mezőn előnkbe jő? A szolga pedig monda: Az én uram ő. Akkor fogta a fátyolt és elfedezé magát. Elbeszélé azután a szolga Izsáknak mindazokat a dolgokat, amelyeket cselekedett vala. Izsák pedig bevivé Rebekát Sárának az ő anyjának sátorába. És elvevé Rebekát és lőn néki felesége és szereté őt. S megvigasztalódék Izsák az ő anyja halála után" (1Móz 24:63-67).

Ábrahám tudta jól, mi volt az istenfélők közötti házasság eredménye Kain napjaitól a saját koráig; és azt is, hogy mivel járt az, amit hitetlenekkel kötöttek. Látta Hágárral kötött házasságának, valamint Ismáel és Lót házasságának következményeit is. Ábrahám és Sára kishitűsége miatt született Ismáel, az igaz mag az istentelennel keveredve. Az atya fiára gyakorolt befolyását semlegesítette az anya bálványimádó rokonsága és Ismáel pogány feleségekkel való kapcsolata. Hágár és az általa Ismáelnek választott feleségek féltékenysége olyan fallal vette körül Ismáel családját, amelyet Ábrahám eredménytelenül próbált ledönteni.

Mai Bibliai szakasz: 1 Sámuel 18

Elképzelem, hogy miközben Dávid Góliát feletti győzelmét mesélte Saul királynak, akkor Jonatán, aki ott állt a közelben, micsoda lelkesedéssel emlékezett vissza saját hitharcára (1Sám 14:6)! Ezekben a fiatal harcosokban rengeteg közös vonás volt.

Jonatán és Dávid ritka merész hitről tettek bizonyságot az ő idejükben és korukban.  Olyan hitük volt, hogy ki tudták jelenteni: „Ha Isten velünk, kicsoda ellenünk?” (Róm. 8:31); hogy  „Nem erővel, sem hatalommal, hanem Isten Lelkével” győzedelmeskednek (ld.:Zak 4:6); és „Ha meg is öl engem, mégis benne bízom!” (Jób 13:15 – angol ford.). Mind Dávid, mind Jonatán szinte egymaga szerzett győzelmet Izraelnek, amikor csakis Istentől kapott erővel haladtak előre; mindketten sokkal többet teljesítettek, mint ami elvárható lett volna tőlük; mindketten alázatosak voltak, de merészen kiálltak az igazságért, akármibe is került.

Volt még egy közös jellemzőjük. Mindketten egyenes ágon trónkövetők voltak; Jonatán származása miatt, Dávid pedig Isten döntése jogán. Ha bárki utálhatta volna Dávidot, az Jonatán lett volna. De ahelyett, hogy a saját igazságáért küzdött volna, ellenséges, vagy irigy lett volna Dávidra (mint az édesapja Saul), Jonatán inkább átengedte magát Isten tervének. Sőt, nem csak átengedte, hanem  örömmel levette magáról a drága ruhákat, még páncélját is, és odaadta ezeket Dávidnak, elismerve ezzel, hogy ő a jog szerint választott király. Jonatán továbbá szövetséggel erősítette meg a barátságukat, és hűséges védelmet biztosított Dávidnak és háza népének örökre, Dávid pedig ugyanezt tette. Milyen szép példája ez az önzetlen krisztusi szeretetnek!

Azon túl, hogy itt kezdődött Jonatán és Dávid csodálatos barátsága, a fejezetben négyszer is azt olvassuk, hogy Dávid „magát eszesen viseli” mindenben, amit Saulért tett. Annak ellenére, hogy tudta, egykor majd király lesz, továbbá az is egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy Saul az ő ellensége, nem használta saját előnyére az Isten-adta vezetést, nem akarta megszerezni a királyságot erővel, hanem hűségesen szolgálta Sault, és továbbra is várt az Úrra.

Ha úgy érezzük, hogy Isten valamilyen nagy feladatra hívott el bennünket, akkor hajlamosak lehetünk úgy alakítani a körülményeket, ahogy az szerintünk Isten akarata, pedig jobban tennénk, ha várnánk Istenre, és hitben járnánk.  Jakab 4:10-ben azonban ezt olvashatjuk: „Alázzátok meg magatokat az Úr előtt, és felmagasztal titeket” (új prot. ford.). Jonatánhoz és Dávidhoz hasonlóan, mi is törekedjünk megalázni magunkat az Úr előtt, és engedjük, hogy egyedül Ő emeljen fel bennünket!

Melodious Echo Mason

34. heti olvasmány a PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 15. és 16 fejezeteihez (márc 20-26).

A 15. fejezetben Ellen White annak fontosságára figyelmeztet minket, hogy hallgassunk az idősebbek tanácsára, ami a házasságot illeti. A 16. fejezetben leírja Izsák becsapásának szörnyű következményeit és Ézsau döntését, hogy jelenbeli vágyait elégítse ki a jövő áldásai helyett.

Sok pár elhamarkodott és ösztönös döntést hoz a házasságról, anélkül, hogy megbeszélnék vagy kikérnék szüleik tanácsát. Úgy vélik, a házasság a saját döntésük és nem látják szükségét, hogy felmenőik tanácsát és bölcsességét kikérjék. Izsák és Rebeka házassága szép szemléltetése annak, amikor egy pár teljesen megbízik a szülei bölcsességében és Isten gondviselésében. Isten a legjobb házasságközvetítő, és ha elsődlegessé tesszük az ő akaratának teljesítését, akkor ő megadja a szívünk vágyát. Ennek a fiatal párnak a házassága azt is szemlélteti, hogy tilos egybekelni nem hívőkkel. A Biblia egyértelműen fogalmaz, amikor tiltja az ilyen szövetségeket. Látván a szörnyű következményét Izmael döntésének ilyen szövetség létrehozására, Ábrahám elküldte szolgálóját az ősei földjére, hogy feleséget szerezzen a fia, Izsák számára.

Néhány egyedülálló férfit és nőt kísértheti az a gondolat, hogy csak mert nincs választható keresztény társ a közvetlen közelükben, abból kell választaniuk, ami rendelkezésre áll, aki néha olyasvalaki lehet, aki nem hívő. Az ilyen cselekedet ugyan könnyen adódik, de végzetes lehet. Bízni Istenben és az Ő tanácsát követni – ez az egyetlen biztonságos út.

Trevor O’Reggio
Andrews University Theological Seminary

Fordította: Gősi Csaba

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése