MEGHALLGATHATOD itt: https://drive.google.com/folderview?id=0B6R9KENCNxRZSmE2MmpVU19jMzA&us+p=sharing
Új olvasmány a fejezet végén a
Pátriárkák és próféták 13. fejezetéhez
Az
olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White
könyvéhez
Olvasmány - PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 13. fejezet 238. nap
13.
A hit próbája
Ábrahám
nem kérdőjelezte meg a fiúra vonatkozó ígéretet, de nem várt Istenre, hogy
teljesítse szavát saját elgondolása szerinti időben és módon. A megígért fiú
azért késett, hogy a pátriárka Isten hatalmába vetett hite próbára legyen téve,
és Ábrahám nem állta ki a próbát. Sára lehetetlennek tartotta, hogy idős
korában gyermeke szülessen, ezért tervként javasolta - amely által Isten
szándéka teljesedhet -, hogy egyik szolgálóját Ábrahám vegye el második
feleségként. A többnejűség annyira elterjedt, hogy már nem tekintették bűnnek,
de akkor is Isten törvényének áthágása volt, és végzetesen kihatott a családi
viszony szentségére és békéjére. Ábrahám Hágárral kötött házassága nemcsak
saját családjára hozott bajt, hanem a jövő nemzedékeire is.
Hágár
számára hízelgő volt az a tisztelet, ami új rangjában Ábrahám feleségeként
megillette. Remélve, hogy az Ábrahámtól származó nagy nemzet anyjává lesz,
büszke, kérkedő lett, és megvetéssel bánt úrnőjével. A kölcsönös féltékenykedés
megzavarta az egykor boldog otthon békéjét. Ábrahám kénytelen volt meghallgatni
mindkettőjük panaszát, és eredménytelenül próbálta helyreállítani a harmóniát.
Sára Ábrahámot hibáztatta, pedig az ő kifejezett kívánságára vette a pátriárka
feleségül Hágárt. Sára el akarta űzni vetélytársnőjét, de Ábrahám ezt nem
engedte, mert Hágár volt születendő gyermekének - ahogy szívből remélte - az
ígéret fiának anyja. Ennek ellenére Hágár Sára szolgálója volt, akit úrnőjének
hatalmában hagyott Ábrahám. Hágár gőgje nem tűrte el azt a durvaságot, amelyet
az ő arcátlansága váltott ki. "[...] Nyomorgatja vala azért Szárai, és az
elfuta őelőle" (1Móz 16:6).
Hágár a
puszta felé vette útját, és amikor magányosan, barátok nélkül megpihent egy
forrás mellett, az Úr angyala emberi alakban jelent meg neki. Hágárt
"Szárai szolgálója"-ként szólítva meg, emlékeztette helyzetére és
kötelességére, és megparancsolta neki: "[...] Térj meg a te asszonyodhoz,
és alázd meg magad az ő kezei alatt". De dorgálásába vigasztaló szavak is
vegyültek. "[...] meghallá Isten a te nyomorúságodat".
"Felettébb megsokasítom a te magodat, hogy sokasága miatt megszámlálható
se legyen" (1Móz 16:9.11.10). Az angyal még azt is mondta, hogy az Isten
irgalmára való állandó emlékeztetésül nevezze a gyermeket Ismáelnek, ami azt
jelenti, hogy: "Isten meghallgat".
Amikor
Ábrahám csaknem százéves volt, Isten ismét megígérte neki a fiút és azt is,
hogy születendő örököse Sára gyermeke lesz. De Ábrahám még mindig nem értette
meg az ígéretet. Ismáelre gondolt abban a hitben, hogy általa valósul meg Isten
könyörületes szándéka. Fia iránti szeretetében így kiáltott: "[...] Vajha
Ismáel élne teelőtted!" (1Móz 17:18). Az ígéret félreérthetetlen szavakkal
megismétlődött: "[...] Kétség nélkül a te feleséged Sára szül néked fiat,
és nevezed annak nevét Izsáknak, és megerősítem az én szövetségemet ő
vele." De Isten nem feledkezett el az apa imájáról. "Ismáel felől is
meghallgattalak:" - mondta - "Ímé megáldom őt [...] és nagy néppé
teszem őt" (1Móz 17:19-20).
Mai Bibliai szakasz: 1 Sámuel 3
Krisztus ezt mondta: „Aki hű a kevesen,
a sokon is hű az” - ezt látjuk a fiatal Sámuel életében is. Nem tudjuk,
milyen gyakran hívta Sámuelt az öregedő Éli, hogy segítsen neki, de ez később
rendszeressé vált. Sámuel egyik feladata az volt, hogy naponta kinyissa,
majd becsukja a szentély ajtóit.
Éli tudta, hogy fiai megszegték a papság szentségét, hiszen erről beszélt is velük. Isten egy figyelmeztető üzenetet küldött Élinek, ezúttal Sámuel által, aki akkor még nem volt felnőtt férfi. Ezt az üzenetet hitpróbaként küldte Isten újra Élinek, Sámuelen keresztül. Áron nemzetségének papi hivatása itt ért véget, és innen Sámuel vette át a helyüket, aki hűségesen adta át Isten üzenetét Élinek. A próféta nem tartja titokban azt az üzenetet, amit Isten titokban nyilatkoztat ki számára. Meg kell osztania azokkal, akiknek szól.
A negyedik fejezet nyitómondata: „És ismeretessé lett Sámuel beszéde egész Izraelben” valójában a harmadik fejezet záró gondolata kellene, hogy legyen. Isten szándéka az volt, hogy az Éli és fiai feletti ítéletről szóló üzenet figyelmeztetésként eljusson az egész Izraelhez, hogy népe visszaforduljon Hozzá.
Éli tudta, hogy fiai megszegték a papság szentségét, hiszen erről beszélt is velük. Isten egy figyelmeztető üzenetet küldött Élinek, ezúttal Sámuel által, aki akkor még nem volt felnőtt férfi. Ezt az üzenetet hitpróbaként küldte Isten újra Élinek, Sámuelen keresztül. Áron nemzetségének papi hivatása itt ért véget, és innen Sámuel vette át a helyüket, aki hűségesen adta át Isten üzenetét Élinek. A próféta nem tartja titokban azt az üzenetet, amit Isten titokban nyilatkoztat ki számára. Meg kell osztania azokkal, akiknek szól.
A negyedik fejezet nyitómondata: „És ismeretessé lett Sámuel beszéde egész Izraelben” valójában a harmadik fejezet záró gondolata kellene, hogy legyen. Isten szándéka az volt, hogy az Éli és fiai feletti ítéletről szóló üzenet figyelmeztetésként eljusson az egész Izraelhez, hogy népe visszaforduljon Hozzá.
Éli belenyugodott Isten szavaiba,
elfogadta azokat, de nem tette meg a szükséges lépéseket. Milyen tragikus vég
ez egy idős pap számára!
A Biblia összesen két pozitív dolgot említ meg Éliről abból a negyven évből, amikor Izraelt vezette: Annához intézett szavait – amikor megáldotta az asszonyt (1:17); majd azt, hogyan gondoskodott Sámuelről. Nagyon szerette Sámuelt, fiaként utal rá. Kétségkívül azt kívánta: bárcsak saját fiai is olyanok lettek volna, mint Sámuel.
A Biblia összesen két pozitív dolgot említ meg Éliről abból a negyven évből, amikor Izraelt vezette: Annához intézett szavait – amikor megáldotta az asszonyt (1:17); majd azt, hogyan gondoskodott Sámuelről. Nagyon szerette Sámuelt, fiaként utal rá. Kétségkívül azt kívánta: bárcsak saját fiai is olyanok lettek volna, mint Sámuel.
A kívánságok nem teljesülnek
maguktól. Az álmok, amelyeket arról szövünk, milyen nagy dolgokat teszünk majd
Istenért, nem teljesülnek addig, amíg hitünk tettekre nem indít bennünket. Meg
kell ragadnunk Isten ígéreteit, és hit által cselekedni Érte!
David Manzano
Nyugdíjas lelkész
Fordította: Baksa Zsófia
32. heti
olvasmány a PÁTRIÁRKÁK ÉS
PRÓFÉTÁK 13.
fejezetéhez (márc 6-12).
Isten keresi az
útját, hogy a hit mélyebb szintjére vigyen minket. Olyan hitre, amely lehetővé
teszi, hogy kitartsunk a legkisebb mértékben kapaszkodva is, azokban a
percekben, amikor úgy tűnik, az imáink megválaszolatlanok, Isten ígéretei pedig
üresek. Olyan hitre, amely lehetővé teszi valahogyan, hogy a köd mögé lássunk.
25 éven keresztül Ábrahám küzdött, hogy
elhiggye, hogy Isten valóban teljesíteni fogja ígéretét, és örököst ad neki.
Igazán csak akkor hitt Isten ígéretében, amikor Izsákot a karjaiban tartotta.
Ábrahám azért hitt, mert látott.
Most Isten arra kéri Ábrahámot, aminek
végrehajtása sokkal mélyebb hitet követel meg tőle. A három napos utazás során
az otthonától Mórija hegyéig végül Ábrahám eljut oda, ahol Isten akarja, hogy
legyen. Most már olyan hite van, amely lehetővé teszi, hogy azt mondja
szolgálóinak, hogy ő és a fia vissza fognak térni, Izsáknak pedig, hogy Isten
majd gondoskodik áldozatról. Ábrahám végül eljutott oda, ahol azért lát, mert
hisz. Mielőtt Isten gondoskodott volna róla, Ábrahám már előre látja, tudja,
hogy Isten gondoskodni fog áldozatról.
Mi a helyzet velünk? Olyan hitünk van, amely
csak akkor vezet keresztül minket, amikor jól mennek a dolgok, vagy megengedjük
Istennek, hogy olyan hitet alakítson ki bennünk, ami átvezet minket a
legrosszabb időkön is? Azért hiszünk, mert látunk? Vagy azért látunk, mert
hiszünk?
Kenley Hall
Andrews University
Theological Seminary
Fordította: Gősi Csaba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése