2016. március 6., vasárnap

Higgyetek az Ő prófétáinak - március 6 - VASÁRNAP - 1 Sámuel 3

Új olvasmány a fejezet végén a Pátriárkák és próféták 13. fejezetéhez

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 13. fejezet 238. nap

13. A hit próbája

Ábrahám nem kérdőjelezte meg a fiúra vonatkozó ígéretet, de nem várt Istenre, hogy teljesítse szavát saját elgondolása szerinti időben és módon. A megígért fiú azért késett, hogy a pátriárka Isten hatalmába vetett hite próbára legyen téve, és Ábrahám nem állta ki a próbát. Sára lehetetlennek tartotta, hogy idős korában gyermeke szülessen, ezért tervként javasolta - amely által Isten szándéka teljesedhet -, hogy egyik szolgálóját Ábrahám vegye el második feleségként. A többnejűség annyira elterjedt, hogy már nem tekintették bűnnek, de akkor is Isten törvényének áthágása volt, és végzetesen kihatott a családi viszony szentségére és békéjére. Ábrahám Hágárral kötött házassága nemcsak saját családjára hozott bajt, hanem a jövő nemzedékeire is.

Hágár számára hízelgő volt az a tisztelet, ami új rangjában Ábrahám feleségeként megillette. Remélve, hogy az Ábrahámtól származó nagy nemzet anyjává lesz, büszke, kérkedő lett, és megvetéssel bánt úrnőjével. A kölcsönös féltékenykedés megzavarta az egykor boldog otthon békéjét. Ábrahám kénytelen volt meghallgatni mindkettőjük panaszát, és eredménytelenül próbálta helyreállítani a harmóniát. Sára Ábrahámot hibáztatta, pedig az ő kifejezett kívánságára vette a pátriárka feleségül Hágárt. Sára el akarta űzni vetélytársnőjét, de Ábrahám ezt nem engedte, mert Hágár volt születendő gyermekének - ahogy szívből remélte - az ígéret fiának anyja. Ennek ellenére Hágár Sára szolgálója volt, akit úrnőjének hatalmában hagyott Ábrahám. Hágár gőgje nem tűrte el azt a durvaságot, amelyet az ő arcátlansága váltott ki. "[...] Nyomorgatja vala azért Szárai, és az elfuta őelőle" (1Móz 16:6).

Hágár a puszta felé vette útját, és amikor magányosan, barátok nélkül megpihent egy forrás mellett, az Úr angyala emberi alakban jelent meg neki. Hágárt "Szárai szolgálója"-ként szólítva meg, emlékeztette helyzetére és kötelességére, és megparancsolta neki: "[...] Térj meg a te asszonyodhoz, és alázd meg magad az ő kezei alatt". De dorgálásába vigasztaló szavak is vegyültek. "[...] meghallá Isten a te nyomorúságodat". "Felettébb megsokasítom a te magodat, hogy sokasága miatt megszámlálható se legyen" (1Móz 16:9.11.10). Az angyal még azt is mondta, hogy az Isten irgalmára való állandó emlékeztetésül nevezze a gyermeket Ismáelnek, ami azt jelenti, hogy: "Isten meghallgat".

Amikor Ábrahám csaknem százéves volt, Isten ismét megígérte neki a fiút és azt is, hogy születendő örököse Sára gyermeke lesz. De Ábrahám még mindig nem értette meg az ígéretet. Ismáelre gondolt abban a hitben, hogy általa valósul meg Isten könyörületes szándéka. Fia iránti szeretetében így kiáltott: "[...] Vajha Ismáel élne teelőtted!" (1Móz 17:18). Az ígéret félreérthetetlen szavakkal megismétlődött: "[...] Kétség nélkül a te feleséged Sára szül néked fiat, és nevezed annak nevét Izsáknak, és megerősítem az én szövetségemet ő vele." De Isten nem feledkezett el az apa imájáról. "Ismáel felől is meghallgattalak:" - mondta - "Ímé megáldom őt [...] és nagy néppé teszem őt" (1Móz 17:19-20).

Mai Bibliai szakasz: 1 Sámuel 3

Krisztus ezt mondta: „Aki hű a kevesen, a sokon is hű az” - ezt látjuk a fiatal Sámuel életében is. Nem tudjuk, milyen gyakran hívta Sámuelt az öregedő Éli, hogy segítsen neki, de ez később rendszeressé vált. Sámuel egyik feladata az volt, hogy naponta kinyissa, majd becsukja a szentély ajtóit.

Éli tudta, hogy fiai megszegték a papság szentségét, hiszen erről beszélt is velük. Isten egy figyelmeztető üzenetet küldött Élinek, ezúttal Sámuel által, aki akkor még nem volt felnőtt férfi.
 Ezt az üzenetet hitpróbaként küldte Isten újra Élinek, Sámuelen keresztül. Áron nemzetségének papi hivatása itt ért véget, és innen Sámuel vette át a helyüket, aki hűségesen adta át Isten üzenetét Élinek. A próféta nem tartja titokban azt az üzenetet, amit Isten titokban nyilatkoztat ki számára. Meg kell osztania azokkal, akiknek szól. 

A negyedik fejezet nyitómondata:
 „És ismeretessé lett Sámuel beszéde egész Izraelben” valójában a harmadik fejezet záró gondolata kellene, hogy legyen. Isten szándéka az volt, hogy az Éli és fiai feletti ítéletről szóló üzenet figyelmeztetésként eljusson az egész Izraelhez, hogy népe visszaforduljon Hozzá.

Éli belenyugodott Isten szavaiba, elfogadta azokat, de nem tette meg a szükséges lépéseket. Milyen tragikus vég ez egy idős pap számára!
A Biblia összesen két pozitív dolgot említ meg Éliről abból a negyven évből, amikor Izraelt vezette: Annához intézett szavait – amikor megáldotta az asszonyt (1:17); majd azt, hogyan gondoskodott Sámuelről. Nagyon szerette Sámuelt, fiaként utal rá. Kétségkívül azt kívánta: bárcsak saját fiai is olyanok lettek volna, mint Sámuel.

A kívánságok nem teljesülnek maguktól. Az álmok, amelyeket arról szövünk, milyen nagy dolgokat teszünk majd Istenért, nem teljesülnek addig, amíg hitünk tettekre nem indít bennünket. Meg kell ragadnunk Isten ígéreteit, és hit által cselekedni Érte!

David Manzano
Nyugdíjas lelkész
Fordította: Baksa Zsófia


32. heti olvasmány a PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 13. fejezetéhez (márc 6-12).

Isten keresi az útját, hogy a hit mélyebb szintjére vigyen minket. Olyan hitre, amely lehetővé teszi, hogy kitartsunk a legkisebb mértékben kapaszkodva is, azokban a percekben, amikor úgy tűnik, az imáink megválaszolatlanok, Isten ígéretei pedig üresek. Olyan hitre, amely lehetővé teszi valahogyan, hogy a köd mögé lássunk.

25 éven keresztül Ábrahám küzdött, hogy elhiggye, hogy Isten valóban teljesíteni fogja ígéretét, és örököst ad neki. Igazán csak akkor hitt Isten ígéretében, amikor Izsákot a karjaiban tartotta. Ábrahám azért hitt, mert látott.

Most Isten arra kéri Ábrahámot, aminek végrehajtása sokkal mélyebb hitet követel meg tőle. A három napos utazás során az otthonától Mórija hegyéig végül Ábrahám eljut oda, ahol Isten akarja, hogy legyen. Most már olyan hite van, amely lehetővé teszi, hogy azt mondja szolgálóinak, hogy ő és a fia vissza fognak térni, Izsáknak pedig, hogy Isten majd gondoskodik áldozatról. Ábrahám végül eljutott oda, ahol azért lát, mert hisz. Mielőtt Isten gondoskodott volna róla, Ábrahám már előre látja, tudja, hogy Isten gondoskodni fog áldozatról.

Mi a helyzet velünk? Olyan hitünk van, amely csak akkor vezet keresztül minket, amikor jól mennek a dolgok, vagy megengedjük Istennek, hogy olyan hitet alakítson ki bennünk, ami átvezet minket a legrosszabb időkön is? Azért hiszünk, mert látunk? Vagy azért látunk, mert hiszünk?

Kenley Hall
Andrews University Theological Seminary

Fordította: Gősi Csaba

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése