Higgyetek az Ő prófétáinak - január 10 - VASÁRNAP - Ezékiel 19

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – A nagy Orvos lábnyomán 28. fejezet 2005. nap

AZ OTTHON 

Az élet gyakorlóiskola, amelyből szülőknek és gyermekeknek úgy kell vizsgázniuk, hogy beléphessenek a felsőbb – a mennyei iskolába

28. fejezet (1. rész) – Szolgálat a családban  

Az emberiség helyreállítása és felemelkedése a családban kezdődik. A szülők munkája minden más munka alapjául szolgál. A társadalmat családok alkotják, és ezért az olyan, amilyenné a családfők formálják. A szívből "indul ki minden élet" (Péld 4:23); a társadalom, az egyház és a nemzet szíve pedig a család. A társadalom jóléte, az egyház eredményessége, a nemzet virágzása az otthon befolyásán múlik.

A családi élet fontosságát és lehetőségeit Jézus élete találóan példázza. Ő, aki azért jött a mennyből, hogy példaképünk és tanítónk legyen, harminc évig volt egy názáreti család tagja. Ezekről az évekről a Biblia csak röviden emlékezik meg. Nem vonta nagyszerű csodákkal magára a sokaság figyelmét. Nem követték kíváncsi tömegek, nem figyeltek szavaira. Mégis - ezekben az években is - végig betöltötte mennyei küldetését. Úgy élt, mint közülünk egy; részt vett az otthon életében, alávetette magát szabályainak, végezte feladatait, hordozta terheit. A szerény otthon védő szárnyai alatt a mi egyszerű sorsunkban osztozva "gyarapodék bölcsességben és testének állapotjában, és az Isten és emberek előtt való kedvességben" (Lk 2:52).

E visszavonultságban töltött évek alatt életét együttérzés és segítőkészség jellemezte. Önzetlensége és türelmes kitartása, bátorsága és kötelességtudata, a kísértéssel szembeni ellenállása, töretlen békessége és csendes vidámsága állandóan követendő példaként hatott. Tiszta, kedves légkört vitt a családba, és élete kovászként szolgált környezetében. Senki sem mondta, hogy csodát művelt; de jóság - a szeretet gyógyító, éltető ereje - áradt belőle a megkísértett, beteg és elcsüggedt emberekre. Gyermekkorától kezdve tapintatosan szolgált másoknak, és ezért amikor elkezdte nyilvános szolgálatát, sokan boldogan hallgatták.

A Megváltó gyermekévei többet jelentenek, mint csupán példamutatást az ifjúságnak. Tanulságot és bátorítást kínálnak minden szülőnek is. A családért és a szomszédságért végzendő teendők jelentik az elsődleges munkaterületet azok számára, akik embertársaik felemelésén akarnak dolgozni. Az otthon alapítóira és őrzőire bízott munkaterületnél nincs fontosabb. Az apák és anyák feladatainál következményeiben nagyobb és messze ágazóbb munkát Isten nem bízott az emberek közül senkire.

A társadalom jövőjét a ma ifjúsága határozza meg; hogy pedig mivé lesznek ezek a fiatalok, az az otthonon múlik. Az emberiségre átokként nehezedő betegségek, nyomorúság és bűncselekmények nagy többsége a helyes otthoni nevelés hiányára vezethető vissza. Ha az otthon élete tiszta és becsületes lenne, ha a gyermekek, akik annak védő szárnyai alól kilépve felkészülve fogadnák az élet felelősségeit és veszélyeit, hogy megváltoznék a világ!

Különböző vállalkozások és intézmények nagy erőfeszítéseket tesznek, és szinte korlátlan időt, pénzt és munkát fordítanak a bűnös szokások áldozatainak megjavítására. Még így sem tudnak lépést tartani a szükségletekkel. Milyen kicsi az eredmény! Milyen kevesen térnek tartósan a jó útra!

Mai Bibliai szakasz: Ezékiel 19

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Ez%C3%A9kiel%2019&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Ez%C3%A9kiel%2019&version=NT-HU

Ezékiel könyvének 19. fejezetében az író Júda uralkodóinak bukása, Júda népének fogságba vitele és a földek pusztulása miatt kesereg. Verses formában íródott, és két részre van osztva.

Az első rész (1-9. vers) Júda utolsó két királyának tragédiáját meséli el. A versek Júdát mint nőstény oroszlánt jelenítik meg, amint kölykeit neveli (2. vers). Az első „kölyök”, Joákház király apja, Jósiás halála után foglalta el a trónt. Összesen három hónapja uralkodott, mikor II. Nékó Kr. e. 609-ben elfogta és láncba verve vitte Egyiptomba, ahol fogságban halt meg (2Kir 23:31-34, Jer 22:11-12). A második „kölyök” vagy Jójákin volt, akit rövid, három hónapos uralkodása után hurcoltak el Babilonba i.e. 597-ben (2Kir 24:8-15), vagy Sedékiás, akit megvakítottak és bronz bilincsekbe verve Babilonba vittek Kr. e. 586-ban (2Kir 24:18-25:7).

A fejezet másik fele (10-14. vers) Júdát, mint népet gyászolja. Júdát egy nemes szőlőtőkéhez hasonlítja, a királyokat pedig annak termékeny vesszőihez. Azonban a szőlőtőke „kiszaggattaték Isten haragja által, [és] a földre vetteték” (12. vers), jelképezve ezzel a föld pusztulását és lakosainak deportálását Babilonba. A deportálások Júda utolsó három királyának uralkodása alatt történtek: (1)  Jójákim fellázadt Nabukodonozor, Babilon királya ellen, aki Kr. e. 605-ben felvonult ellene és elvitte fogságba Jeruzsálem népét a királyi család tagjaival és a nemesekkel együtt (Dán 1:3). (2) Jójákin, Jójákim fia babiloni fogságba került Kr. e. 597-ben: „és elhurcolta az egész Jeruzsálemet, összes fejedelmeit és minden vitézeit, tízezer foglyot” (2Kir 24:14) „és elvitte onnét az Úr házának minden kincsét és a király házának kincsét” (2Kir 24:13). (3) Sedékiás, aki Jójákin után uralkodott, szintén babiloni fogságba került a nép maradékával Kr. e. 586-ban (2Kir 24:18-25:7). Ez volt Júda utolsó bukása. A föld kietlenné vált, Jeruzsálem a templommal együtt leégett, a városfalakat lerombolták. Sedékiás király elhurcolásával pedig a dávidi királyi vonal véget ért. 

Abban az időben, amikor Ezékiel a könyvet írta, Júda földjének teljes kipusztulása és Sedékiás király elmozdítása a trónról még nem következett be. Ha Sedékiás tanult volna elődjeinek hibáiból, és figyelembe vette volna Isten szavát, Jeruzsálem városa és a templom nem pusztult volna el (Jer 38:17). De makacs ellenállása Júda bukását eredményezte, és a királyság végét. Sohasem éri meg kitartani a bűn mellett, mert a vége mindig pusztulás.

Chawngdinpuii Chawngthu 

284. heti olvasmány A NAGY ORVOS LÁBNYOMÁN  28-29. fejezeteihez (január 10-17.).

Néhány ember számára talán nehéz lehet ezekkel a fejezetekkel azonosulni. Amennyiben nem boldog, egészséges és jól működő családi háttérrel vagy házassággal rendelkezel, akár úgy is érezheted, hogy ez az üzenet nem neked szól. A szerző arról ír, hogy mennyire döntő fontosságú az életre szóló társ megválasztása, és nem szabad elsietni azt. Évekbe telik a házasságot gazdag, erős, szétszakíthatatlan szövetséggé alakítani Krisztussal a középpontban. Majd ahogy a család gyarapodik, a legnagyobb befolyás, amit gyakorolni tud, az, hogy boldog otthont teremt és Jézus szeretetére neveli a gyerekeket. Sajnos én egy kis családból származom, ahol ez a gondolat ismeretlen volt, és szomorúsággal és magánnyal küzdöttem a házasságkötést követően is. Az volt az egyik vágyam, hogy nagy család és boldog otthon vegyen körül, mégis valahogy ez nem valósult meg. Mindazonáltal úgy vélem, a házasságon és a gyermeknevelésen túlmutat itt a fő mondanivaló. Ez arról szól inkább, hogy vonzzuk be az embereket és kerüljünk közel a szívükhöz. Megtanultam, hogy az otthonomat a szolgálat eszközeként használhatom, hogy örömmel fogadjam benne azokat, akik talán szintén megsebzettek. Gondolj csak azokra, akik csonka családból származnak, akik az élet értelmét keresik és nem találják meg azt a számtalan csapdával teli világban. Kapcsolódj hozzájuk, oszd meg velük az ebédedet az otthonodban és szánj időt egy velük töltött, felemelő beszélgetésre. Az igaz barátság melegsége, a szeretet, ami a szíveket köti össze, a menny örömének előízét jelenti.

Jane Wendt

Fordította Gősi Csaba