Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Te milyennek látod azt az Istent, Akit Péter első levele 5. fejezete bemutat?
A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli Gáspár fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=1%20P%C3%A9ter%205&version=KAR
Új protestáns fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=1%20P%C3%A9ter%205&version=NT-HU
A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak
1. Isten biztosítja műve folytonosságát. Jézus, feltámadása után a Genezáret-tó partján megbízza Pétert, hogy legeltesse bárányait. Péter levelének a végéhez közeledve ugyanerre bízza meg a presbitereket, amikor ezt mondja nekik: „legeltessétek az Isten közöttetek levő nyáját.” Miután ezek a presbiterek teljesítették küldetésüket, újabb emberekre bízták Isten családjának gondozását, és ez így lesz a Főpásztor, Jézus eljöveteléig.
2. Isten a Főpásztor és az alpásztorok hasonlítanak Rá. A jó Pásztor szereti a juhait, áldozatot hoz érettük, nem önérdekből teszi, amit tesz, sőt még életét is kész odaáldozni nyájáért. Azok a pásztorok, akiket Ő bíz meg nem különbözhetnek Tőle. Nem képviselhetnek más elveket és jellemet. Ezt olvassuk: „legeltessétek az Isten közöttetek levő nyáját; ne kényszerből, hanem önként, ne nyerészkedésből, hanem készségesen; ne is úgy, mint akik uralkodnak a rájuk bízottakon, hanem mint akik példaképei a nyájnak.”
3. Isten nemcsak a pásztoroktól várja el, hogy az Ő jellemét tükrözzék, hanem a bárányoktól is. Főleg az engedelmességet és az alázatot elemi ki, amiben Jézus példát mutatott, amikor megalázta magát és engedelmes volt halálig. Ezek azok a tulajdonságok, amelyek feltétlenül szükségesek az üdvösségünkhöz. Ezen kívül megemlíti a bizalmat, a józanságot és az elővigyázatosságot. Ezt olvassuk: „Ugyanúgy, ti ifjabbak: engedelmeskedjetek az idősebbeknek, egymás iránt pedig valamennyien legyetek alázatosak, mert az Isten a gőgösöknek ellenáll, az alázatosaknak pedig kegyelmet ad. Alázzátok meg tehát magatokat Isten hatalmas keze alatt, hogy felmagasztaljon titeket annak idején… Legyetek józanok, vigyázzatok, mert ellenségetek, az ördög mint ordító oroszlán jár szerte, keresve, kit nyeljen el: álljatok ellene a hitben szilárdan.”
4. Isten gondja van gyermekeire. Az apostol azt tanácsolja, hogy minden gondunkat Istenre vessük. Isten nemcsak egy-két gondunkat veszi át, hanem minden gondunkat. Így olvassuk: „Minden gondotokat őreá vessétek, mert neki gondja van rátok.”
5. Isten tökéletesekké, erősekké, szilárdakká és állhatatosokká tesz bennünket. Ennél többet nem is kívánhatunk, mert ha ezeket megkaptuk, készen állunk a szolgálatra, de az üdvösségre is. Olvassuk el ezt az apostol szavaival is: „minden kegyelemnek Istene pedig, a ki az õ örök dicsőségére hívott el minket a Krisztus Jézusban, titeket, a kik rövid ideig szenvedtetek, õ maga tegyen tökéletesekké, erősekké, szilárdakká és állhatatosokká, Övé a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké.”
6. Ezen kívül még egy olyan Istent látunk:
a. akinek gondja van nyájára
b. aki pásztorolni akar bennünket és nem uralkodni akar rajtunk
c. aki megsegít ellenállni az ordító oroszlánnak
d. aki a minden kegyelem Istene
e. aki örök dicsőségre hívott el bennünket
f. aki igazi békességet akar adni nekünk
Ima éretted: Istenem, kérlek tedd tökéletessé, erőssé, szilárddá és állhatatossá az olvasót is, Jézus nevében, Ámen
Olvasmány – E.G. White JÉZUSHOZ VEZETŐ ÚT 8. fejezet
8. fejezet – NÖVEKEDÉS KRISZTUSBAN (6. rész)
Krisztus jelenlétének érzete még mennybemenetele után is megmaradt híveiben; ez fénnyel és szeretettel teljes személyes jelenlét volt. Az Üdvözítő Jézus, aki velük járt, velük beszélt, velük imádkozott, aki szívükbe vigaszt és reményt öntött, mialatt a béke üzenete hangzott el ajkain, vitetett fel a mennybe, s miközben a mennyei seregek fogadták, fülükben még visszhangzottak szavai: "Ímé én tiveletek vagyok minden napon a világ végezetéig" (Mt 28:20). Emberi alakjában szállott fel a mennybe. Tudták, hogy Isten trónusa előtt is Barátjuk és Üdvözítőjük marad, hogy szeretete meg nem változott, és továbbra is együtt érez az emberiséggel. Saját vérének érdemét tárja Isten elé, felmutatta átszegzett kezeit és lábait annak az árnak emlékezetére, melyet megváltottaiért fizetett. Tudták, hogy azért megy a mennybe, hogy nékik ott hajlékot készítsen, és hogy újból eljön, s őket magához veszi.
Ha a tanítványok Mesterük mennybemenetele után összejöttek, kérésüket Jézus nevében intézték az Atyához. Ünnepélyes áhítattal hajoltak meg imájukban, és megismételték az ígéretet: "...amit csak kérni fogtok az Atyától az én nevemben, megadja néktek. Mostanáig semmit sem kértetek az Atyától az én nevemben: kérjetek és megkapjátok, hogy a ti örömetek teljes legyen" (Jn 16:23-24). Áhítatos imában mind feljebb emelték kezeiket, ama bizonysággal ajkukon: "Krisztus az, aki meghalt, sőt aki fel is támadott, aki az Isten jobbján van, aki esedezik is érettünk" (Róm 8:34). Pünkösd napján nyerték el a Vigasztalót, akit Jézus nekik eleve megígért (Jn 14:17). Továbbá ezt mondotta: "Jobb néktek, hogy én elmenjek, mert ha el nem megyek, nem jő el hozzátok a Vigasztaló; ha pedig elmegyek, elküldöm azt tihozzátok" (Jn 16:7). Krisztus ezentúl Lelke által állandóan gyermekei szívében lakozik. Vele való közösségük most sokkal szorosabb, bensőségesebb lett, mint amikor személyesen velük volt. A bennük lakozó Krisztus szeretete, fénye és ereje visszatükröződött arcukról, olyannyira, hogy akik látták őket, csodálkozva azonnal megismerték, "hogy ők Jézussal voltak".
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése