Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Te milyennek látod azt az Istent, Akit János első levele 2. fejezete bemutat?
A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli Gáspár fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=1%20J%C3%A1nos%202&version=KAR
Új protestáns fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=1%20J%C3%A1nos%202&version=NT-HU
A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak
1. Isten tudja, hogy mire vagyunk képesek és mire nem. A János idejében tevékenykedő gnosztikusok azt állították, hogy ők már nem követnek el bűnt. János az előző fejezetben azt mondja róluk, hogy ezzel becsapják magukat és Istent is meghazudtolják. János elismeri, hogy az igazi keresztény ember nem szeretne vétkezni, és azt is, hogy a Szentírás is ezt a célt szolgálja, de nem az a megoldás, hogy tagadjuk bűnösségünket, hanem az, hogy a Szószolónkhoz folyamodunk, aki áldozat a vétkeinkért.
2. Isten azt szeretné, hogy összhangban legyünk Vele. János azt mondja, hogy onnan lehet megtudni, hogy ismerjük Istent, ha megtartjuk a parancsolatait. A parancsolatok megtartásával nem érdemeljük ki az üdvösséget, csak azt jelezzük, hogy összhangban vagyunk Vele. Azt látjuk jónak, amit Ő jónak lát, és azt látjuk rossznak, amit Ő rossznak lát. Ugyanazt az értékrendet követjük, amit Isten. És ezt az Ő parancsainak való engedelmesség mutatja meg, mert az Ő törvénye az Ő jellemét és értékrendjét tükrözi.
3. Isten világossága egyenlő Isten szeretetével. A gnosztikus tévtanítók azt állították, hogy ők a világosságban élnek, viszont tele voltak gyűlölettel és Isten szeretetéből semmi sem látszott meg bennük. Az apostol felvilágosította őket arról, hogy aki gyűlöli a felebarátját az nem a világosságban, hanem a sötétségben van.
4. Isten pozitív módon bátorít. Az apostol több célcsoportot megszólít üzenetével, de nem a tiltás oldaláról közelíti meg a témát, hanem a dicséret és az elismerés oldaláról. Pedig lett volna mit kritizáljon és mit tiltson. Figyeljük meg ezt az elvet a különböző célcsoportoknak írt üzenetében:
a. Írok nektek, gyermekek, mert megbocsáttattak bűneitek
b. Írok nektek, apák, mert ismeritek azt, aki kezdettől fogva van
c. Írok nektek, ifjak, mert legyőztétek a gonoszt
d. Írtam nektek, gyermekek, mert ismeritek az Atyát
e. Írtam nektek, ifjak, mert erősek vagytok, és Isten igéje lakik bennetek, azért legyőztétek a gonoszt
5. Isten és a Fia egyenlőek. Az apostol óv attól, hogy alábecsüljük Isten Fiát. Azt mondja, hogy aki tagadja, hogy Jézus a Krisztus, az az Antikrisztus, mert a Fiúval együtt az Atyát is tagadja. Ezt olvassuk: „Aki tagadja a Fiút, azé nem lehet az Atya sem. Aki vallja a Fiút, azé az Atya is.”
6. Ezen kívül még egy olyan Istent látunk:
a. aki Pártfogót biztosít számunkra
b. aki engesztelő áldozatról gondoskodott bűneinkért
c. aki eloszlatja a sötétséget és elhozza a világosságot
d. aki meg akar szabadítani a gyűlölettől
e. akinek az Igéjével legyőzzük a gonoszt
f. aki meg akarja védeni gyermekeit az Antikrisztusoktól
g. aki örök életet ígért nekünk
h. aki azt akarja, hogy bizalmunk legyen iránta és ne kelljen megszégyenülnünk eljövetelekor
Ima éretted: Istenem, kérlek segítsd meg az olvasót, hogy az élete összhangban legyen Veled, hogy be tudjon Téged mutatni környezetének, Jézus nevében. Ámen
Olvasmány – E.G. White JÉZUSHOZ VEZETŐ ÚT 9. fejezet
9. fejezet – ÉLETÜNK ÉS MUNKÁNK (4. rész)
A másokért folyó önzetlen munka lelkülete állhatatosságot, elmélyülést, szilárdságot és Krisztushoz hasonló szeretetteljes jellemet ad; békét és boldogságot nyújt. A szív mindig nemesebbre törekszik. Többé nincs helye a hanyagságnak és önzésnek. Azok, akik ily módon gyakorolják a keresztény erényeket, növekedni és erősödni fognak, hogy Istenért dolgozhassanak. Világosan megértik a lelki dolgokat, állandóan gyarapszanak hitben, és növekszik imáik ereje. Isten Lelke munkálkodik szívükben, és a mennyei kapcsolat megtermi a szív összhangját. Azok, akik ilyen önzetlen fáradozással áldozzák oda magukat embertársaik javáért, munkálják legbiztosabban saját üdvösségüket.
A Krisztus kegyelmében való növekedésnek egyedüli útja az, hogy önzetlenül végezzük Krisztus ránk bízott munkáját, minden tőlünk telhetőt elkövetve, hogy megsegítsük azokat, akik támogatásunkra szorulnak. Gyakorlat adja az erőt; tevékenység az élet első feltétele. Akik a Krisztusban való életet úgy élik, hogy tétlenül elfogadják a Lélek kegyelmi ajándékait, de Krisztusért mit sem tesznek, azok megkísérlik az ingyen élést - munka nélkül. A semmittevés azonban, mind a lelki, mind az anyagi világban elerőtlenedést és végül romlást eredményez. Az az ember, aki vonakodik tagjait mozgatni, csakhamar annyira elerőtlenedik, hogy nem képes azokat használni. Hasonlóan, az a keresztény, aki nem akarja Istentől nyert erőit felhasználni, nem csak hogy nem növekedhetik Krisztus kegyelmében, hanem még a meglévő erőt is elveszíti.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése