Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Te milyennek látod azt az Istent, Akit Júdás levele 1. fejezete bemutat?
A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli Gáspár fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=J%C3%BAd%C3%A1s%201&version=KAR
Új protestáns fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=J%C3%BAd%C3%A1s%201&version=NT-HU
A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak
1. Jézus együttműködik az Atyával a megmentésünkön. Az apostol azt mondja, hogy az elhívottakat az Atya szereti, Jézus épedig megtartja. Mennyire hálásak lehetünk ezért az összefogásért!
2. Isten velünk van a hitünkért vívott harcunkban. Az apostol felszólítja olvasóit, hogy küzdjenek a hitért. Ez a keresztények harca. A keresztények nem a bűn ellen harcolnak és nem is a Sátán ellen, hanem a hitért, azaz az Istenbe vetett bizalomért, mert ha ez megvan, akkor a győzelem is megvan. Pál szolgálata végén szintén ezt fogalmazza meg, amikor azt mondja, hogy a nemes harcot megharcolta és a hitet megtartotta. Júdás hív, hogy küzdjünk a hitért, Pál pedig elmondja, hogy ez neki sikerült is.
3. A tévtanítás eltávolít Istentől. Isten szemében nagyon komoly dolog a tévtanítás. Az Újszövetség minden írója foglalkozik ezzel a kérdéssel, még ha egy olyan rövid könyvről is van szó, mint a Júdás levele. Az apostol azt mondja, hogy a tévtanítók, és azok, akik nekik hisznek „a mi egyedüli uralkodónkat és Urunkat, Jézus Krisztust megtagadják.” Nagyon komoly ószövetségi példákkal szemlélteti a távtanítások romboló hatását, mint a bukott angyalok, Sodoma és Gomora története, valamint Kain, Bálám és Kóré lázadása.
4. Isten szemében a zúgolódás és a panaszkodás nem jó jel. A tévtanítókat jellemzi ez a magatartás, és az apostol azt mondja, hogy Isten megítéli őket. Ezt olvassuk: „hogy ítéletet tartson mindenek felett, és megbüntessen minden istentelent minden istentelenségért, amelyet istentelenül elkövettek, és minden káromló szóért, amelyet istentelen bűnösökként ellene szóltak. Ezek zúgolódók, sorsuk ellen lázadók, vágyaik útján járnak, fölényesen jártatják a szájukat, és haszonlesésből embereket dicsőítenek… Ezek szennyfoltok szeretetvendégségeiteken, akik szemérmetlenül veletek lakmároznak és hizlalják magukat. Olyanok, mint a szél sodorta, víz nélkül való fellegek, mint az ősz végi gyümölcstelen fák, amelyek gyökerestül kiszakítva kétszer halnak meg.”
5. Ezen kívül még egy olyan Istent látunk:
a. aki szeret és megtart
b. aki szeretettel és jóindulattal figyelmeztet az üdvösségünket érintő veszélyekre
c. aki el fog jönni az Ő szentjeivel
d. aki ítéletet tart az istenteleneken, akik istentelenül ellene szólnak
e. aki azt akarja, hogy megmaradjunk az Ő szeretetében
f. aki megőrizhet a botlástól
g. aki dicsősége elé állíthat feddhetetlenségben, ujjongó örömmel
h. aki egyedül üdvözítő Isten
i. akié a dicsőség, fenség, erő és hatalom öröktől fogva, most és mindörökké
Ima éretted: Istenem, kérlek segítsd meg az olvasót, hogy megvívja a harcot a hitéért és győzzön, Jézus nevében. Ámen
Olvasmány – E.G. White JÉZUSHOZ VEZETŐ ÚT 10. fejezet
10. fejezet – ISTEN ISMERETE (3. rész)
A költők és természettudósok sokat beszélnek a természet szépségeiről, de csak a keresztény épülhet a legteljesebb és legszebb örömmel a föld szépségein, mert ő az Atya művét ismeri fel bennük; a virágban, a cserjében és fákban az Ő szeretetét látja. Senki sem értheti meg teljesen a hegy, völgy, folyó és tenger jelentőségét, aki nem látja bennük kifejezve Istennek az emberek iránti szeretetét.
Isten gondviselő munkálkodása és Lelkének szívünkre való befolyása által beszél hozzánk. Fenséges tanulságokat vonhatunk le mindennapi életünkből, környezetünkből s a napi változatosságokból, ha szívünk fogékony az ilyen tanulságok iránt. A zsoltáros így énekli meg Jézus gondviselő fáradozását: "Az Úr kegyelmével telve a föld"(Zsolt 33:5). Másutt pedig: "Aki bölcs, az eszébe veszi ezeket, és meggondolják az Úrnak kegyelmességét!" (Zsolt 107:43).
Isten szól hozzánk Igéjében is. Abban még világosabban nyilatkozik meg jelleme, hozzánk való viszonya és nagy váltságterve. Előttünk fekszik a próféták, az ősatyák és a többi szent férfiak története. Mindannyian "hozzánk hasonló természetű" emberek voltak (Jak 5:17). Látjuk, hogy hozzánk hasonlóan nekik is küzdeniük kellett a csüggedésekkel, kísértésekkel, de mégis mindannyiszor felülkerekedtek, és Isten kegyelme által győzelmet arattak. Ha példáikat látjuk, az életszentségre irányuló törekvéseinkhez bátorságot merítünk. Ha azon fenséges tapasztalatokról olvasunk, melyeket ezek a férfiak szereztek, ha azt a fényt, szeretetet és áldást szemléljük, melyeknek örvendhettek, ha arról a munkáról olvasunk, melyet a nekik adott kegyelem által elvégezhettek, akkor ugyanaz a Lélek, mely ihlette őket, felgyújtja ma bennünk is a lelkesedés szent lángját; teljes szívünkből vágyakozunk hozzájuk hasonló jellemre és hozzájuk hasonlóan járni Istennel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése