Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Te milyennek látod azt az Istent, Akit A jelenések könyve 5. fejezete bemutat?
A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli Gáspár fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=Jelen%C3%A9sek%205&version=KAR
Új protestáns fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=Jelen%C3%A9sek%205&version=NT-HU
A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak
1. Isten tróntermében megoldódik a válság. Ez a fejezet egy szomorú jelenettel indul, van egy megoldatlan kihívás, amit senki sem tud megoldani sem a mennyben, sem a földön. János átérzi a helyzet komolyságát, és kétségbeesésében sírni kezd. Ez nem egy egyszerű, kis probléma, hanem olyan, ami az egész világ sorsát érinti, sőt maga Isten trónja is veszélyben van. Ha nincs megoldás, az emberiségnek nincs reménysége és maga Isten is vereséget szenved. Ez a fejezet szemlélteti, hogy milyen komoly dolog a megváltás, amelyre Jézus vállalkozott.
2. Istennek van válasza a bűn komoly problémájára. És ezt a mennyei trónteremben valaki tudja. Egy a vének közül bátorítja Jánost, hogy ne féljen, mert van megoldás: a Dávid törzséből való oroszlán. A trónteremben akkor változik meg a hangulat, amikor a Bárány előlép és elveszi a bepecsételt könyvet. Most már mindenki tudja, hogy van megoldás.
3. Istennél az erő és a gyengeség másképpen működik, mint ahogyan mi emberek gondoljuk. A győztes oroszlán egy megölt Bárány. Ki gondolná, hogy a világ legnagyobb problémáját egy megölt bárány oldaná meg? Ki gondolná, hogy a világegyetem legnagyobb győzelmét egy megölt Bárány vívná ki? Isten olyan megoldásról gondoskodott, ami senkinek sem jutott volna eszébe.
4. Isten győzelme dicsőítést idéz elő. Amikor nyilvánvalóvá lett Isten megoldása, a Bárány győzelme, kimondhatatlan öröm tört ki a mennyben. Mindenki éneklésbe kezdett. A legnagyobb győzelem a legcsodálatosabb éneklésbe és dicsőítésbe torkollott. El sem tudjuk képzelni azt a szépséget és fenséget, amit a mennyei lények éltek át ebben a pillanatban: „Méltó a megöletett Bárány, hogy övé legyen az erő és a gazdagság, a bölcsesség és a hatalom, a tisztesség, a dicsőség és az áldás! A királyi széken ülőé és a Bárányé az áldás és a tisztesség, a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké!”
5. Ezen kívül még egy olyan Istent látunk:
a. aki méltó minden élőlény tiszteletére és hódolatára
b. akinek a mennyei udvartartása minden képzeletet felülmúl
c. aki királyokká és papokká teszi az üdvözülteket
d. aki Fia élete árán vásárolta meg a népéket minden törzsből, nyelvből és nemzetből.
Ima éretted: Istenem, kérlek segítsd meg az olvasót, hogy hálás legyen azért, hogy neked van megoldásod az ő problémájára és a világ problémáira egyaránt, Jézus nevében. Ámen
Olvasmány – E.G. White JÉZUSHOZ VEZETŐ ÚT 11. fejezet
11. fejezet – AZ IMA: MAGASZTOS KIVÁLTSÁGUNK (1. rész)
Isten szól hozzánk a természet, a kinyilatkoztatás, gondviselése és Lelkének befolyása által. Mindez azonban nem elégséges; előtte nekünk is ki kell tárni szívünket. A helyes lelki élet fejlődéséhez szükséges, hogy valóságos összeköttetésben legyünk mennyei Atyánkkal. Ha szívünk hozzá vonzódik, és műveit, irgalmasságát, áldásait állandóan szemünk előtt is tartjuk, ez még nem jelenti azt, hogy vele érintkezünk, hogy közösségben vagyunk vele. Hogy ezt elérhessük, mindennapi életünkben is hozzá kell folyamodnunk tanácsért.
Szívünket feltárni Istennek mint barátunknak, ez az ima. Nem mintha szükséges lenne, hogy elmondjuk Istennek, kik vagyunk, mit akarunk, hanem hogy ily módon Istent a szívünkbe fogadhassuk. Az ima nem Istent hozza le hozzánk, hanem bennünket emel fel őhozzá.
Mikor Krisztus e földön járt, imádkozni tanította tanítványait. Arra oktatta őket, hogy mindennapi szükségleteiket vigyék Isten elé, és összes gondjaikat őreá vessék. Az az ígérete, hogy imájukat és kérésüket meghallgatja, biztosíték a mi számunkra is.
Jézus maga is gyakran imádkozott, amikor közöttük járt. Magára vette fogyatkozásainkat, gyengeségeinket, és áhítattal kért mennyei Atyjától támogatást és segítséget, hogy kötelességeire és próbáira felvértezze. Minden tekintetben Ő a mi példaképünk, gyengeségünkben testvérünk, aki "megkísértetett mindenekben hozzánk hasonlóan" (Zsid 4:15), de mint az egyedüli bűntelen, természete visszariadt a gonosztól; lelki fájdalmakat és kínokat szenvedett el a bűnös világban. Emberi mivolta az imát szükségletévé és kiváltságává tette. Atyjával való közösségében vigaszt és örömet talált. Ha tehát az emberiség Megváltója, az Isten Fia, szükségét érezte az imának, mennyivel inkább fontos, hogy mi, bűnös, gyenge emberek is felismerjük annak szükségét, hogy bensőségesen és állandóan imádkozzunk Istenhez!
Mennyei Atyánk arra vár, hogy ránk áraszthassa az áldások teljességét. Kiváltságunk, hogy szüntelenül merítsünk és igyunk határtalan szeretete forrásából. Nem különös-e mégis, hogy olyan keveset imádkozunk?! Isten mindig kész meghallgatni legkisebb gyermekének is szívből fakadó imáját, és mi mégis oly kevés hajlandóságot mutatunk, hogy Isten elé vigyük kívánságainkat. Vajon mit gondolnak a mennyei angyalok a gyenge, elhagyott és kísértésnek kitett emberiségről, mikor látják, hogy Isten végtelen szeretete sokkal többet óhajt nékik adni, mint amennyit kérni tudnának, de ők mégis oly keveset imádkoznak, és oly kishitűek?! Az angyaloknak öröm Istent szolgálni és közelében tartózkodni. Legnagyobb örömük, hogy Istennel közösségben lehetnek; ám e föld fiai, akiknek pedig oly nagy szükségük van arra a segítségre, melyet egyedül Ő adhat, elégedetteknek látszanak Isten Lelkének világossága és a vele való közösség hiányában is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése