Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Te milyennek látod azt az Istent, Akit Jakab levele 2. fejezete bemutat?
A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli Gáspár fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=Jakab%202&version=KAR
Új protestáns fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=Jakab%202&version=NT-HU
A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak
1. Az Istenben való hit nem egyeztethető össze a személyválogatással. Isten nem személyválogató, így a benne hívő emberek sem lehetnek azok. Mivel Isten a tökéletes szeretet, nem részesíthet igazságtalan előnyben vagy hátrányban senkit sem. Minél inkább hasonlítunk rá, annál inkább ezt tükrözzük mi is embertársaink felé.
2. Akiket a világ hátrányba helyez, Isten azokat helyezi előnybe. Emberként hajlamosak vagyunk a gazdagokat és előkelőket megkülönböztetni, a szegényeket pedig figyelmen kívül hagyni. Isten nem undorodik a szegényektől és elhagyatottaktól, hanem különleges figyelmességgel és szeretettel viszonyul hozzájuk. Ezt olvassuk: „Figyeljetek csak ide, szeretett testvéreim: vajon nem Isten választotta-e ki azokat, akik a világ szemében szegények, hogy hitben gazdagok legyenek, és örököljék azt az országot, amelyet Isten az őt szeretőknek ígért.”
3. Az irgalmasság irgalmasságot von maga után. Az apostol felteszi a kérdést, hogy hogyan akarunk mi Isten irgalmasságára számítani, ha mi nem vagyunk irgalmasok? Ezt olvassuk: „Mert az ítélet irgalmatlan ahhoz, aki nem cselekedett irgalmasságot, az irgalmasság viszont diadalmaskodik az ítéleten.”
4. Istent nem díjazza a megszégyenítést. Isten odafigyel az érzéseinkre és nem szeretne kellemetlen helyzetben látni bennünket. Az emberek sportot űznek egymás megszégyenítéséből, de Isten sosem tenne ilyet. Jézus pontosan ezért vállalta a legdurvább megszégyenítést, hogy tudjuk, Ő elhatárolódik az ilyen magatartástól, sőt kérdőre is von bennünket e tekintetben és meg is dorgál: „De ti megszégyenítettétek a szegényt.” És elismeri azokat, akik ezzel ellentétesen cselekszenek: „Ha ellenben betöltitek a királyi törvényt az Írás szerint: "Szeresd felebarátodat, mint magadat!" - helyesen cselekesztek.”
5. Isten véd a szélsőségektől. Pál idejében az emberek saját cselekedetiekben bíztak, cselekedeteikkel ki akarták érdemelni Isten kegyeit. Pál fellépett ez ellen a szélsőség ellen és azt hirdette, hogy az ember hitből üdvözül. Azok közül, akik elfogadták, sokan átestek a másik szélsőségbe, hogy már egyáltalán nem számítanak a jó cselekedetek. Jakabnak fel kell venni a harcot ez ellen és helyre kell tenni a kérdést, hogy egyiket sem szabad kijátszani a másik ellen.
6. Ezen kívül még egy olyan Istent látunk:
a. aki nem hatalmaskodni akar rajtunk
b. akinek a nevét káromoljuk, ha személyválógatók vagyunk
c. akinek a törvénye mások szeretéséről szól
d. akinek minden törvénye egyformán fontos
e. akiben nemcsak hinnünk, hanem bíznunk is kell
f. aki barátainak tartja azokat, akik bíznak Benne
Ima éretted: Istenem, kérlek, segítsd meg az olvasót, hogy a te részrehajlás nélküli szeretetedet tükrözze környezetére, Jézus nevében, Ámen
Olvasmány – E.G. White JÉZUSHOZ VEZETŐ ÚT 7. fejezet
7. fejezet – A TANÍTVÁNYSÁG PRÓBAKÖVE (5. rész)
Az az úgynevezett hit a Krisztusban, mely felmenti az embereket az Isten iránti engedelmesség kötelezettsége alól, nem hit, hanem merész képzelgés. "Mert kegyelemből tartattatok meg hit által" (Ef 2:8). De "a hit is, ha cselekedetei nincsenek, megholt ő magában"(Jak 2:17). Jézus még mielőtt a földre jött, így szólott magáról: "Hogy teljesítsem a te akaratodat; ezt kedvelem, én Istenem, a te törvényed keblem közepette van" (Zsolt 40:9). S közvetlenül mielőtt újból felszállott a mennybe, a következőket mondotta: "Én megtartottam az én Atyámnak parancsolatait, és megmaradok az ő szeretetében" (Jn 15:10). Továbbá azt mondja a Szentírás: "És arról tudjuk meg, hogy megismertük őt, ha az ő parancsolatait megtartjuk. Aki azt mondja, hogy őbenne marad, annak úgy kell járnia, amint ő járt" (1Jn 2:3, 6). Egy másik helyen pedig ezt olvashatjuk: "Mert arra hívattatok el; hiszen Krisztus is szenvedett érettetek, néktek példát hagyván, hogy az ő nyomdokait kövessétek" (1Pt 2:21).
Az örök élet feltételei ma is ugyanazok, mint mindig voltak; mint amelyek ősszüleink paradicsomi bukása előtt voltak: tökéletes engedelmesség Isten törvényei iránt, tökéletes igazság, életszentség. Ha enélkül, más feltételek ellenében is elnyerhetnénk az örök életet, akkor az egész világegyetem boldogsága veszélyeztetve volna. Nyitva állna a bűn útja, összes kínjával és nyomorával együtt, az örökkévalóságon át.
Ádám, a bűnbeesés előtt, az isteni törvények iránti engedelmesség által tökéletessé vállhatott volna. Ámde ezt elmulasztotta és bűne által mi is elestünk; természetünk megromlott és önmagunktól többé igazakká nem lehetünk. Mióta a bűn alatt vagyunk, és a szentséget nélkülözzük, azóta nem vagyunk képesek a törvénynek teljesen engedelmeskedni. Krisztus azonban segítségünkre jött. Ugyanazon megpróbáltatások és kísértések között élt a földön, mint amelyek mireánk is jönnek; de bűnt nem követett el. Meghalt érettünk és íme felajánlja, hogy bűneinket elveszi, és igazságát, szépségét nekünk ajándékozza. Ha átadjuk magunkat neki, és üdvözítőnkül fogadjuk el, életünk bármily bűnös volt is, érdemeiért igaznak számít. Krisztus jelleme lép a miénk helyébe, és Isten kegyelmébe fogad bennünket, mintha sohasem vétkeztünk volna.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése