Higgyetek az Ő prófétáinak - szeptember 6 - HÉTFŐ - Róma 14

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – E.G. White Az imádság 23. fejezet 2237. nap

23. fejezet (2. rész) – IMA A MEGBOCSÁTÁSÉRT

Tárjátok fel őszintén vágyaitokat Jézus előtt. Isten nem feltétlenül azt várja el tőletek, hogy hosszan beszélgessetek Ővele, viszont őszintén meg kell vallanotok Őneki bűneiteket, mondván: „Uram, szabadíts meg engem, mert elveszek!” Az ekként megnyilatkozó lelkek számára van remény. Ők azok, akik keresnek, kérnek és kopogtatnak a kegyelem ajtaján, mely megnyílik előttük. Amikor Jézus leveszi vállatokról a bűn terhét, mely megnyomorítja lelketeket, megtapasztaljátok Krisztus békéjének áldásait. – Our High Calling, 131. o.

Amikor tudatosul bennünk tettünk bűnös természete, tehetetlenül összeroskadunk a kereszt lábánál, és bocsánatot, erőt kérünk, imánk meghallgatást nyer, és választ kapunk rá. Isten sosem utasítja el azokat, akik Krisztus nevében imádkoznak. Ezt mondja az Úr: „Aki hozzám jön, semmiképpen ki nem vetem.” (Jn 6:37) Megemlékezik a szükségben levők imáiról. Segítségünk attól jön, aki mindeneket a kezében tart. A tőle áradó béke a bizonyítéka annak, hogy szeret bennünket.

Senki sem oly gyámoltalan és mégis legyőzhetetlen, mint a keresztre feszített és feltámadt Üdvözítő érdemeire hivatkozó ember. Isten a menny összes angyalát annak segítségére küldi, aki ellenáll a kísértésnek, és teljesen Krisztusra bízza magát. – Signs of the Times, 1902. október 29.

 

Mai Bibliai szakasz: Róma 14

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=R%C3%B3maiakhoz%2014&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=R%C3%B3ma%2014&version=NT-HU

Ebben a szakaszban Pál a kereszténységen belüli különböző gyakorlatokkal foglalkozik. Ezt a fejezetet az 1Korinthus 8-cal együtt olvasva, ahol ugyanezekkel a témákat taglalja a gyülekezeten belül, jobban megérthetjük, hogy mit is tanít az apostol. Akkoriban a keresztények kérdéseket tettek fel a piacon kapható, bálványoknak felajánlott áldozati ételekkel kapcsolatban, és arra vonatkozóan is, hogy ők miként viszonyuljanak ezekhez. Voltak, akik pogány szokások hátteréről jöttek, és ők nem akartak többé bálványoknak áldozott ételeket enni. Pál arra szólítja fel őket, hogy ne gyengüljenek meg a hitben, mivel néhányan közülük, ha ennének abból az ételből, vágyakozást éreznének arra, hogy visszatérjenek a bálványimádás korábban gyakorolt szokásához. Mások megehetnék ugyanazt az ételt, mégsem gondolnának egyszer se a bálványokra, akiknek azt az ételt felajánlották. Pál azt kéri azoktól, akik megeszik ezt az ételt, hogy ne nézzék le azokat, akik nem eszik meg azt, és azokat, akik nem eszik, meg arra figyelmezteti, hogy ne ítéljek el azokat, akik viszont megeszik (3-4. vers).

Azokat a nézetkülönbségeket is taglalja, amik abból erednek, hogy néhány keresztény megtartja a ceremoniális ünnepnapokat, míg mások nem (ld. Gal 4:10). Pál azt mondja, hogy mindenki „legyen bizonyos a maga meggyőződésében”. Más szavakkal a bálványoknak áldozott ételek fogyasztásának vagy a ceremoniális ünnepek megtartásának kérdése nincsenek hatással az üdvözülésünkre (5-6. vers). Mindemellett Pál emlékezteti a híveket, hogy „senki sem él önmagának, és senki sem hal önmagának” (7. vers). A cselekedeteink befolyásolják a körülöttünk lévőket. Ezután arra mutat rá, hogy mindannyiunknak meg kell állnunk Krisztus ítélőszéke előtt, és a mi saját cselekedeteink szerint fogunk megítéltetni, nem másokéi szerint (8-12. vers). Innentől a fejezet végéig Pál abbéli aggodalmainak ad hangot, hogy azok, akik esznek a bálványoknak áldozott húsból, megütközés kövei lesznek azok számára, akik nem esznek olyat.

Pál személyes meggyőződése az, hogy az ilyen étel nem tisztátalan, még ha bálványoknak is áldozták fel. És bár mindkét oldalt arra figyelmeztette, hogy ne ítéljék el a másikat, mégis aggódik azért, hogy a lelkiekben gyengék elveszthetik a hitüket, ha azt látják, hogy más keresztények bálványoknak áldozott ételeket esznek. Ezek miatt az aggodalmak miatt Pál arra bátorítja a hitben erőseket, hogy tartózkodjanak olyan dolgok evésétől vagy ivásától, ami megbánthat egy testvért, és elfordíthatja Krisztus követésétől (21-23. vers).

Ahogy az ebből a fejezetből látható, nem tisztátalan vagy tiszta ételek evése a fő téma, ahogy azt sok keresztény állítja. A mögöttes elv mégis egyértelmű. El kell kerülnünk minden olyasmit, ami azt okozhatja, hogy az újonnan megtérek visszaforduljanak ahhoz, amit a kereszténnyé válásuk előtt csináltak. Ez a figyelmeztetés a következő fejezetben is folytatódik.

Norman McNulty

319. heti olvasmány AZ IMÁDSÁG 23. fejezetéhez (szeptember 5-11.).

Az Ima a megbocsátásért c. 23. fejezetben óriási bátorítás rejlik. Világos felhívást tartalmaz, hogy amikor Isten keressük, legyünk alázatosak és célratörőek. A Rómabeliekhez írt levél 6. fejezete irányadó előrehaladást mutat be a kijelentőből felszólító módba. A kijelentő mód leírja, mi az igaz abból, amiben hiszünk, a felszólító mód pedig azt, hogy hogyan éljünk ezeknek az igazságoknak a fényében. A 23. fejezet hasonló kategóriákat tartalmaz. A kijelentő mód olyan gyöngyszemeket tartalmaz, mint például „…ahogyan hitben kéritek, a szívetek úgy enyhül meg.” Ha hitben keressük Istent, megváltozik a szívünk és a hozzáállásunk. Egy olyan akaratos személynek, mint én, ez bátorító. Ha hittel imádkozunk, az megváltoztatja a valóságot. Egy másik helyen: „Az Ő akarata az, hogy megtisztítson minket a bűntől, gyermekeivé fogadjon, képessé tegyen szent életet élni.” Arra vágyik, hogy újra egészek legyünk, és életre hívjon minket.

Egy hangsúlyozott hatalmas igazság, hogy amikor így imádkozunk: „Bocsásd meg a mi vétkeinket, ahogy mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek,” emlékeznünk kellene, hogy arra kérjük Istent, hogy úgy viszonyuljon hozzánk, ahogyan mi viszonyulunk másokhoz. Ez a megbocsátásra való felszólítást egyértelművé teszi.

Arra is fel vagyunk szólítva, hogy nevén nevezve valljuk meg bűneinket, és ne általánosságban. Ismertem egy férfit, aki annyira megszállott volt, attól félt, hogy elfeledkezik egy megvallatlan bűnéről. A Zsoltárok 139:23–24 arra kéri Istent, hogy vizsgálja meg a szívünket. Micsoda reménnyel teli ötlet ez! Akkor tisztulunk meg, ha szánt szándékkal Istenhez fordulunk. „Nézz Jézusra, hogy megkapd azokat a dolgokat, amikre szükséged van.”

„Meg kell nyitnunk a szívünket.”

Bill Roberts

Lelkészigazgató, Washington Hetednapi Adventista Egyházterület, USA

Fordította Gősi Csaba

Higgyetek az Ő prófétáinak - szeptember 5 - VASÁRNAP - Róma 13

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – E.G. White Az imádság 23. fejezet 2236. nap

23. fejezet (1. rész) – IMA A MEGBOCSÁTÁSÉRT

A bűnbocsánatért esdeklő azonnal választ kap imájára. – Amikor földi áldásokért imádkozunk, lehet, hogy a válasz késik, vagy Isten valami mást ad, mint amit kértünk. Nem így van, ha a bűntől való szabadulásért könyörgünk. Az Ő akarata az, hogy megtisztítson minket a bűntől, gyermekeivé fogadjon, képessé tegyen szent életet élni. Krisztus „önmagát adta a mi bűneinkért, hogy kiszabadítson minket e jelenvaló gonosz világból, az Istennek és a mi Atyánknak akarata szerint” (Gal 1:4). „És ez az a bizodalom, amellyel Őhozzá vagyunk, hogy ha kérünk valamit az Ő akarata szerint, meghallgat minket: és ha tudjuk, hogy meghallgat bennünket, akármit kérünk, tudjuk, hogy megvannak a kéréseink, amelyeket kértünk Őtőle.” (1Jn 5:14–15) „Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz, hogy megbocsássa bűneinket, és megtisztítson minket minden hamisságtól.” (1Jn 1:9) – Jézus élete, 266. o.

Amint Isten gyermeke a kegyelem trónja elé járul, a nagy Ügyvédnek lesz az ügyfele. Megbánása első megnyilvánulására és bocsánatkérésére Krisztus átveszi az ügyét, mintha a sajátja lenne, kérését úgy mutatja be az Atyának, mint a saját kérését. – Bizonyságtételek 6. kötet, 364. o.

 

Mai Bibliai szakasz: Róma 13

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=R%C3%B3maiakhoz%2013&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=R%C3%B3ma%2013&version=NT-HU

Pál azzal kezdi, hogy tisztázza a keresztény viszonyulását a civil hatalomhoz. Alá kell rendelnünk magunkat a felsőbb hatalmaknak, de a legfelsőbb hatalom Isten. Ő adta a hatalmat a polgári vezetőknek is. Így nincs mit félnie annak, aki megtartja Isten törvényét és a földi törvényeket. A polgári hatóság Istent szolgálja, és nyomatékot ad a törvénynek a gonosztevőkkel szemben (4. vers).

Arra a tényre alapozva, hogy a földi hatalom Isten céljait szolgálja, Pál felszólítja a keresztényeket, hogy lelkiismeretüket követve engedelmeskedjenek és mindenben őszintén járva el. Kéri a hívőket, hogy fizessék meg az adót minden illetékes hatóságnak (5. vers). A polgári tisztviselők iránti tiszteletre és megbecsülésre hív, majd összefoglalásként bátorítja a keresztényeket, hogy szeressék egymást, hiszen ha egymást szeretjük, akkor Isten törvénye szerint élünk. Emlékeztet, hogyan kellene szeretnünk felebarátainkat, és az utolsó 5 parancsolatra utalva rámutat, milyen is a szeretet a gyakorlatban (8-10. vers).

A fejezet utolsó részében, Pál felhívást intéz a keresztények felé, hogy ébredjenek fel az álomból. Bár ez a felszólítás minden eddig élő nemzedéknek aktuális lehetett, különösen alkalmazható azokra, akik a Jézus visszatérését közvetlenül megelőző időben élnek. Tulajdonképpen a 10 szűz példázatában Jézus is alvóként ábrázolja egyházát (Mt 25:1-13). Pál sürgetőleg lép fel, mert tudjuk milyen időben élünk, ideje felébredni, és nem aludni tovább. Közelebb van hozzánk az üdvösség, mint mikor hívőkké lettünk. E világ éjjele hamarosan véget ér. Itt az ideje levetni a sötétség cselekedeteit, és felölteni Isten fényének páncélját.

Az életünknek nyitott könyvnek kell lennie. Őszintén kell élnünk takargatnivalók nélkül. Nem szabad részt vennünk tobzódásban és részegségben (13. vers). Lelki értelemben a hetednapi adventistáknak nem szabad Babilon (hamis tanainak) borából innia. A világ nagy része ittas az ő lelki paráznaságának borától. Lelkileg tisztáknak és józanoknak kell lennünk, hűnek az üzenethez, amelyet Isten ránk bízott, mint népre. Pál azzal zárja, amire valójában szükségünk van, hogy magunkra öltsük Jézust és az Ő igazságát. Ha így teszünk, nem a testre fogunk nézni, amely az óember szerint bűnben jár, ahogy Róma 7-ben láthattuk, hanem Krisztus segítségével megújul az elménk, és felkészít, hogy szembenézzünk a végső válsággal.

Norman McNulty

319. heti olvasmány AZ IMÁDSÁG 23. fejezetéhez (szeptember 5-11.).

Az Ima a megbocsátásért c. 23. fejezetben óriási bátorítás rejlik. Világos felhívást tartalmaz, hogy amikor Isten keressük, legyünk alázatosak és célratörőek. A Rómabeliekhez írt levél 6. fejezete irányadó előrehaladást mutat be a kijelentőből felszólító módba. A kijelentő mód leírja, mi az igaz abból, amiben hiszünk, a felszólító mód pedig azt, hogy hogyan éljünk ezeknek az igazságoknak a fényében. A 23. fejezet hasonló kategóriákat tartalmaz. A kijelentő mód olyan gyöngyszemeket tartalmaz, mint például „…ahogyan hitben kéritek, a szívetek úgy enyhül meg.” Ha hitben keressük Istent, megváltozik a szívünk és a hozzáállásunk. Egy olyan akaratos személynek, mint én, ez bátorító. Ha hittel imádkozunk, az megváltoztatja a valóságot. Egy másik helyen: „Az Ő akarata az, hogy megtisztítson minket a bűntől, gyermekeivé fogadjon, képessé tegyen szent életet élni.” Arra vágyik, hogy újra egészek legyünk, és életre hívjon minket.

Egy hangsúlyozott hatalmas igazság, hogy amikor így imádkozunk: „Bocsásd meg a mi vétkeinket, ahogy mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek,” emlékeznünk kellene, hogy arra kérjük Istent, hogy úgy viszonyuljon hozzánk, ahogyan mi viszonyulunk másokhoz. Ez a megbocsátásra való felszólítást egyértelművé teszi.

Arra is fel vagyunk szólítva, hogy nevén nevezve valljuk meg bűneinket, és ne általánosságban. Ismertem egy férfit, aki annyira megszállott volt, attól félt, hogy elfeledkezik egy megvallatlan bűnéről. A Zsoltárok 139:23–24 arra kéri Istent, hogy vizsgálja meg a szívünket. Micsoda reménnyel teli ötlet ez! Akkor tisztulunk meg, ha szánt szándékkal Istenhez fordulunk. „Nézz Jézusra, hogy megkapd azokat a dolgokat, amikre szükséged van.”

„Meg kell nyitnunk a szívünket.”

Bill Roberts

Lelkészigazgató, Washington Hetednapi Adventista Egyházterület, USA

Fordította Gősi Csaba

Higgyetek az Ő prófétáinak - szeptember 4 - SZOMBAT - Róma 12

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – E.G. White Az imádság 22. fejezet 2235. nap

22. fejezet (7. rész) – IMA A BETEGEKÉRT

A csodálatos gyógyulás érdekében mondott ima fanatizmushoz vezethet. – A szanatóriumok létesítése helyett miért nem imádkoznak inkább a betegek csodálatos gyógyulásáért? Azért, mert ez a túlzott önbizalommal rendelkezők körében nagyméretű fanatizmushoz vezethet. – Evangelizálás, 594–595. o.

A megfelelő intézkedések nem tagadják a hitet a betegekért mondott imában. – Sokan, akik az Úr gyógyító kegyelmét kérik, azt vélik, hogy egyenes és azonnali választ kell kapniuk, különben hitük fogyatékos. Ezért a betegségtől legyengült embereket bölcs tanáccsal józan cselekvéshez kell segíteni. Nem szabad figyelmen kívül hagyniuk az őket talán túlélő barátaik iránti kötelességüket, sem pedig mellőzniük az egészség helyreállítását szolgáló, természet kínálta eszközöket.

Ebben a dologban sokszor fennáll a tévedés veszélye. Abban a hitben, hogy imájukra válaszként meggyógyulnak, egyesek félnek bármi olyat is tenni, ami kishitűségre vallhatna. De ügyeiket úgy kell elrendezniük, ahogy szeretnék azokat haláluk esetén hátrahagyni. Ne féljenek kimondani azokat a bátorító szavakat és tanácsokat, amelyeket a búcsú órájában szeretteiknek kívánnának mondani. – A nagy Orvos lábnyomán, 231. o.

Miután kitartóan imádkoztam a betegekért, mit tegyek? Vajon nem kell mindent megtennem a gyógyulásukért? De igen. Ezután még komolyabban kell dolgoznom értük, még többet imádkoznom, kérvén az Urat, hogy áldja meg azokat az eszközöket és gyógymódokat, amelyeket az Ő keze nyújtott számunkra, és adjon megszentelt bölcsességet, hogy együttműködhessek Ővele a betegek szenvedésének enyhítése érdekében. – Healthful Living (1897–1898), 240. o.

Az orvosi kezeléseket az imákkal együtt kell alkalmazni. – Azoknak, akik ima által akarnak meggyógyulni, nem szabad figyelmen kívül hagyniuk a rendelkezésükre álló gyógyító eszközöket. Nem jelenti a hit megtagadását azoknak a gyógyszereknek az alkalmazása, amelyeket Isten adott a fájdalom enyhítésére és a természet regeneráló munkájának támogatására. Azzal nem tagadják meg hitüket, ha együttműködnek Istennel, és gyógyulásukhoz a legelőnyösebb feltételeket teremtik meg maguknak. Isten lehetőséget ad az élet törvényeinek megismerésére. Ez az ismeret megszerezhető és hasznosítható.

Igénybe kell vennünk minden eszközt az egészségünk helyreállítására, miközben a természet törvényeivel összhangban minden lehetőséget kihasználunk. Ha imádkoztunk a beteg gyógyulásáért, tegyünk még nagyobb erőfeszítéseket érte, megköszönve Istennek azt a kiváltságot, hogy együttműködhetünk vele, áldását kérve azokra az eszközökre, amelyeket Ő maga adott. – A nagy Orvos lábnyomán, 231–232. o.

Bízzatok Istenben, bármi is lenne imáitok eredménye! – Ha imádkoztunk a betegért, bármi is történjék vele, ne veszítsük el Istenbe vetett hitünket! Ha veszteséget kell is elviselnünk, fogadjuk el a keserű poharat, hiszen Atyánk keze tartja azt ajkunkhoz! Ha pedig a beteg meggyógyul, nem szabad elfelejteni, hogy annak, aki e gyógyító kegyelemből részesült, a gyógyulás megújította a Teremtő iránti kötelességeit. – A nagy Orvos lábnyomán, 233. o.

 

Mai Bibliai szakasz: Róma 12

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=R%C3%B3maiakhoz%2012&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=R%C3%B3ma%2012&version=NT-HU

Ez a fejezet egy felhívással kezdődik minden keresztény felé, hogy szánják oda testüket élő áldozatul. Pál intézi ezt a hívást: „Kérlek azért titeket atyámfiai az Istennek irgalmasságára, hogy szánjátok oda a ti testeiteket élő, szent és Istennek kedves áldozatul, mint a ti okos tiszteleteteket.” Ez a felhívás az evangélium megértésén alapszik, ahogy az előző tizenegy fejezet is. Attól, hogy valaki zsidó vagy nem zsidó, mindenképp szüksége van az evangéliumra; és ez az evangélium arra kér, hogy úgy gondoskodjunk a mi testünkről, hogy azt, mint egy élő áldozatot mutathassuk be. Ez párhuzamos azzal a gondolattal, amit a Róma 6:6-7 és Gal 2:20 versekben mondott, hogy feszíttessünk meg Krisztussal. Amikor élő áldozatként mutatjuk be a testünket Krisztusnak; akkor átalakulunk elménk megújulása által, és már nem igazodunk ehhez a világhoz. Ez az megtérés tapasztalata, és az Isten tökéletes akarata.

Ezután Pál arra inti keresztény hívőket, hogy ha már megújult az elméjük, akkor ne tartsák többre magukra, mint amennyire kellene. A miértre a válasz az, hogy Krisztus testén belül – ami az egyház –, sok különböző ajándék található. Nem mindenkinek jut ugyanaz az ajándék, s így míg az egyik tehetséges a prófétálásban, a másik ajándéka a lelkészi hivatásban mutatkozik meg, illetve a tanításban, a buzdításban, vagy a jótékonyságban, esetleg mások vezetésében (3-8. vers). Egyik ajándék sem jobb a másiknál, de az összes szükséges Krisztus testének felépítéséhez.

A fejezet többi versében Pál az evangélium hatalmának gyakorlati példáit vázolja fel, ami megnyilvánul majd a keresztény hívők között. Szeretetünk mindenféle tettetés és képmutatás nélküli lesz. Gyűlölni fogjuk, ami gonosz, és elhagyjuk azt; a jóhoz pedig kitartóan ragaszkodunk. Szívbéli jósággal, testvéri szeretettel fordulunk majd egymás felé, egymást különbnek tartván önmagunknál. Nem leszünk lusták a munkánkban, és buzgó lelkületűvé válunk, mint Istent szolgái. Örvendezni fogunk abban a reményben, melyet Isten adott nekünk; türelmesekké válunk a próbák során, és megtanuljuk, hogy minden helyzetben imában forduljunk Isten felé.

Jótékonysági munkát fogunk végezni úgy, hogy adunk azoknak, akik szükséget szenvednek; és megáldjuk az ellenségeinket, nem pedig megátkozzuk. Békében fogunk élni minden emberrel, amennyire csak lehetséges; enni adunk ellenségeinknek, ha éhesek, és jóval győzzük meg a rosszat. Engedni fogjuk, hogy Isten döntsön azok fegyelmezéséről, akik rosszat tettek velünk, mert ez a felelősség az Övé. Pál az evangélium hatalmát nagyon világos és gyakorlati módon szemlélteti. Azzal, hogy átadjuk testünket élő áldozatul neki, önzetlenné válunk; és krisztusi életet élünk azáltal, ahogyan hittársainkhoz és azokhoz viszonyulunk a világon, akik nem hisznek.

Norman McNulty

318. heti olvasmány AZ IMÁDSÁG 22. fejezetéhez (augusztus 29 – szeptember 4.).

A késleltetett remény lelki beteggé tesz. Ha a gyógyulás huzamosabb ideig késlekedik, a türelem arra kényszerül, hogy megkérdőjelezze, hogy vajon a hitünk túl gyenge-e ahhoz, hogy Istentől gyógyulást kapjunk. Vagy talán a dédelgetett bűnök akadályozzák meg a gyógyulást? Isten netán hátat fordított?

Miért gyógyít meg néha Isten, míg máskor engedi, hogy a betegség vagy fogyatékosság tovább maradjon vagy akár életeket is elvegyen? A válaszok nem kielégítőek. Alkalomadtán a meg nem gyógyult betegségek annak tulajdoníthatók, hogy nem akarunk egészséges életmódot folytatni és a rossz szokásainkat feladni. Az emberek vágyakoznak a jobb egészség iránt, azonban nem akarnak változtatni. Isten nem fog a természet törvényszerűségei ellen tenni. Hogyan tudna Isten meggyógyítani olyan embereket, akik szánt szándékkal tönkreteszik magukat?

Bár gyakran nem ez a helyzet. Nem találunk okot, hogy Isten miért nem ad gyógyulást. Csak a menny fog az élet megválaszolatlan rejtélyeire választ adni.

Egy dolog biztos: a gyógyulás hiánya gyakran nem azonos a törékeny hittel. Kiemelkedő hitű keresztények egész életükön keresztül szenvedtek, vagy szálltak sírba idejekorán, és ez nem azért volt, mert nem volt elegendő hitük. Nem tudhatjuk, hogy mik Isten céljai. Bízzunk az Ő szívében, amikor nem értjük az Ő útjait.

Isten jobban szeretné az örökké tartó gyógyulásunkat, mint az ideiglenes gyógyulást. Talán egy fizikailag beteg élet érzelmileg és lelkiekben helyreáll. Talán a belső sebek meggyógyulnak, amelyek sokkal mélyebbek, mint a fizikai betegségek. Isten az élet fájdalmait arra használja, hogy alakítson bennünket és elmélyítse a bizalmunkat benne.

Bízz Isten szívében, hogy amikor a gyógyulás késlekedik vagy hiányzik, annak is megvan az oka: a helyreállítás. Reménykedj az Ő szeretetében!

Lori Engel

Lelkész, Eugene, Oregon, USA

Fordította Gősi Csaba

Higgyetek az Ő prófétáinak - szeptember 3 - PÉNTEK - Róma 11

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – E.G. White Az imádság 22. fejezet 2234. nap

22. fejezet (6. rész) – IMA A BETEGEKÉRT

A betegekért mondott imában a merészség nagyon közel áll a hithez. – A betegekért imádkozók sokszor olyannyira merészek, hogy szükségét éreztem megjegyeznem: alapos és megszentelt gondolkodásmódot kell gyakorolniuk, nehogy olyasmit tegyenek, ami számukra hitük megnyilatkozásának tűnhet, de ami a valóságban nem több mint merészség. Isten megmutatta nekem, hogy a szenvedés sújtotta személyeket bölcs tanácsokkal kell ellátnunk, hogy megfontoltan cselekedjenek; az érettük imádkozók pedig – amikor megállnak Isten előtt kérésükkel – nehogy azt higgyék, hogy a gyógyulásnak a természet törvényeihez igazodó egyszerű módszerei elhanyagolhatóak.

Balgaságot cselekszenek, ha a betegek gyógyulásáért imádkoznak, és közben nem alkalmazzák az Isten által rendelkezésükre bocsátott egyszerű gyógymódokat, nehogy ezzel azt a látszatot keltsék, hogy a hitüket tagadják. Az egyszerű, természetes gyógymódok alkalmazása nem jelenti a hit tagadását, hanem ellenkezőleg: összhangban van Isten terveivel. Amikor Ezékiás megbetegedett, Isten prófétája a közelgő halál lesújtó hírét vitte neki. Ezékiás azonban könyörgött az Úrnak, hogy gyógyítsa meg, és az Úr csodát tett az érdekében: visszaküldte Ézsaiást a boldogító üzenettel, hogy még tizenöt évet kap. Isten egy szavával, ujja érintésével is egy szempillantás alatt meggyógyíthatta volna Ezékiást, mégis inkább az egyszerű gyógymód alkalmazására szólította fel: egy kötés száraz fügét kellett a kelevényére tennie ahhoz, hogy meggyógyuljon. Bármit teszünk, Isten gondviselésével összhangban kell azt tennünk.

A betegnek hinnie kell és Isten akaratával összhangban cselekednie, minden lehetőséget és jótékony gyógymódot megragadva, tudása legjava szerint, a természet törvényeinek tiszteletben tartásával. Mindez nem jelenti hite megtagadását, ami akadályozná őt annak gyakorlásában. – Egészségügyi tanácsok, 381–382. o.

Isten Igéjéből eligazítást kapunk arra vonatkozóan, hogy milyen a betegek gyógyulásáért mondott különleges ima. Ez egy ünnepélyes cselekmény, amelyet alaposan át kell gondolnunk é elő kell készítenünk. Sokszor, amit hitnek nevezünk a betegekért mondott imában, nem más, mint elbizakodottság.

Sokan saját maguk okozzák betegségüket mértéktelen életmódjukkal. Nem a természet törvénye szerint élnek, és a szigorú tisztaság alapelveit sem tartják tiszteletben. Mások pedig az evésben, ivásban, öltözködésben és munkában kialakított szokásaikkal hágják át az egészség törvényeit. Sokszor valamilyen bűn az értelem vagy a test gyengeségének az oka. Ha az egészség áldásában részesülnének, sokan közülük továbbra is ugyanolyan meggondolatlanul áthágnák a természet és a lelki élet törvényeit, úgy okoskodva, hogyha Isten imájukra válaszként meggyógyítja őket, nyugodtan gyakorolhatják tovább egészségtelen szokásaikat, és korlátlanul kielégíthetik romlott vágyaikat. Isten a gyógyulásuk érdekében művelt csodával bátorítaná őket a vétkezésre.

Kárba veszett munka az, amely csak arra tanítja az embereket, hogy Istentől várják gyógyulásukat, de arra nem, hogy hagyják el egészségtelen szokásaikat. Ahhoz, hogy imára válaszként Istentől áldást kapjanak, szakítaniuk kell a bűnnel, és meg kell tanulniuk helyesen cselekedni. Környezetük legyen tiszta, életmódjuk helyes! Éljenek összhangban Istennek mind a természeti, mind a lelki törvényével! – A nagy Orvos lábnyomán, 227–228. o.

 

Mai Bibliai szakasz: Róma 11

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=R%C3%B3maiakhoz%2011&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=R%C3%B3ma%2011&version=NT-HU

Pál ebben a részben foglalja össze a zsidó néphez intézett evangéliumi felhívását. Annak ellenére, hogy Izrael elveszítette státuszát, mint választott nép, amikor elutasította Krisztust, ez nem jelenti azt, hogy Isten elvetett volna személy szerint bárkit is pusztán zsidó származása miatt. Azok, akik hisznek Jézusban, Isten kegyelmi népének részévé válnak. Pál emlékezteti olvasóit, hogy ő Benjámin törzséből való, és hogy Isten kegyelme mentette meg őt is. Már Pál idejében is sok zsidó volt, aki hitt Krisztusban, akik nem cselekedetek által, hanem kegyelem által megmentett emberek voltak.

Pál rávilágít, hogy Izrael nem szerezte meg azt a dicsőséget, amit szeretett volna. Krisztus azonban véghezvitte Isten szándékát a kereszten, így azok a zsidók, akik elfogadják az Ő áldozatát, részesülnek Isten tervének beteljesedésében (7-14. vers). Pál Ézsaiás 29:10-et és Zsoltárok 69:23-at idézi, hogy bemutassa: a zsidók vakok voltak, elaludtak, és az elbotlás érzéketlen és kemény kövévé lettek. Ugyanakkor ez a bukás vezetett a pogányok megmentéséhez. Isten célja az volt, hogy megváltó szolgálatát a pogányok által vigye véghez, és így felébressze a zsidók féltékenységét, ami által azok majd elfogadják Jézust, mint Messiást.

Ezután Pál arról beszél, hogy a hitetlen zsidók olyanok, mint az olajfáról leszakadt ágak. A pogányokat, mint vad olajfaágakat oltotta be Isten a leszakadt ágak helyére. Azonban, ha a zsidók újra hisznek, akkor ők természetes módon „oltatnak be”, mert ők nem vad olajfaágak, mint a pogányok. Ha a zsidók hisznek Krisztus igazságában, akkor számukra egészen természetes lesz, hogy „beoltassanak” a kereszténységbe (15-24. vers). Továbbá, ahogyan Isten nem kedvezett hitetlenségük miatt a természetes ágaknak (zsidók), ugyanúgy ha a pogányok veszítik el a hitüket, akik a vad ágak, amelyeket Ő oltott be, Isten hasonlóan fog majd bánni velük is, mint ahogyan hitetlen zsidókkal bánt.

Pál azzal zárja ezt a fejezetet, hogy az új lelki Izrael egy olajfa, amely a Krisztusban hívő zsidókból és a „beoltott” vad olajfaágakból, a pogányokból áll. Ezt az új Izraelt a Szabadító mentette meg, Aki Sionból jött ki, és elfordítja őket Jákob hitetlenségétől. Azokat, akiket megmentett, meg is szabadította a bűntől. Ez az az új szövetség, amelyet Isten köt velük (25-36. vers). Lásd még Jeremiás 31:31-34 és Zsid 8: 10-13.

A zsidóknak éppúgy, mint a pogányoknak, szükségük van Isten irgalmára, mert mindnyájan vétkeztek. Isten mélysége és ismeretének gazdagsága felülmúlhatatlan! Isten bölcsessége, tudománya és ítéletei kikutathatatlanok. Látjuk, hogy Isten mindent megtett annak érdekében, hogy mindenkit megmenthessen, akár zsidókat vagy nem zsidókat, és becsületesen bánik azokkal is, akik elutasítják Őt. Mivel emberek vagyunk, nem tudjuk teljesen megérteni Isten útjait, de tudjuk, hogy szeret bennünket, és hogy bízhatunk Benne. 

Norman McNulty

318. heti olvasmány AZ IMÁDSÁG 22. fejezetéhez (augusztus 29 – szeptember 4.).

A késleltetett remény lelki beteggé tesz. Ha a gyógyulás huzamosabb ideig késlekedik, a türelem arra kényszerül, hogy megkérdőjelezze, hogy vajon a hitünk túl gyenge-e ahhoz, hogy Istentől gyógyulást kapjunk. Vagy talán a dédelgetett bűnök akadályozzák meg a gyógyulást? Isten netán hátat fordított?

Miért gyógyít meg néha Isten, míg máskor engedi, hogy a betegség vagy fogyatékosság tovább maradjon vagy akár életeket is elvegyen? A válaszok nem kielégítőek. Alkalomadtán a meg nem gyógyult betegségek annak tulajdoníthatók, hogy nem akarunk egészséges életmódot folytatni és a rossz szokásainkat feladni. Az emberek vágyakoznak a jobb egészség iránt, azonban nem akarnak változtatni. Isten nem fog a természet törvényszerűségei ellen tenni. Hogyan tudna Isten meggyógyítani olyan embereket, akik szánt szándékkal tönkreteszik magukat?

Bár gyakran nem ez a helyzet. Nem találunk okot, hogy Isten miért nem ad gyógyulást. Csak a menny fog az élet megválaszolatlan rejtélyeire választ adni.

Egy dolog biztos: a gyógyulás hiánya gyakran nem azonos a törékeny hittel. Kiemelkedő hitű keresztények egész életükön keresztül szenvedtek, vagy szálltak sírba idejekorán, és ez nem azért volt, mert nem volt elegendő hitük. Nem tudhatjuk, hogy mik Isten céljai. Bízzunk az Ő szívében, amikor nem értjük az Ő útjait.

Isten jobban szeretné az örökké tartó gyógyulásunkat, mint az ideiglenes gyógyulást. Talán egy fizikailag beteg élet érzelmileg és lelkiekben helyreáll. Talán a belső sebek meggyógyulnak, amelyek sokkal mélyebbek, mint a fizikai betegségek. Isten az élet fájdalmait arra használja, hogy alakítson bennünket és elmélyítse a bizalmunkat benne.

Bízz Isten szívében, hogy amikor a gyógyulás késlekedik vagy hiányzik, annak is megvan az oka: a helyreállítás. Reménykedj az Ő szeretetében!

Lori Engel

Lelkész, Eugene, Oregon, USA

Fordította Gősi Csaba

Higgyetek az Ő prófétáinak - szeptember 2 - CSÜTÖRTÖK - Róma 10

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – E.G. White Az imádság 22. fejezet 2233. nap

22. fejezet (4. rész) – IMA A BETEGEKÉRT

Isten válaszol a betegekért mondott imákra. – Nincs az az emberi hatalom, amely megmentheti a betegeket, de a hitből mondott imádságra válaszként a nagy Orvos teljesíti ígéretét, és megmenti a Nevében segítséget kérőket. – Selected Messages 3. kötet, 36. o.

Tegyünk úgy, mint Krisztus tanítványai. Imádkozzunk a betegekért, mivel sokan közülük nem élvezhetik a szanatóriumaink kínálta előnyöket. Az Úr eltávolítja a betegségeket az imákra adott válaszként. – Egészségügyi missziómunka, 242. o.

Állhatatosságot kell tanúsítanunk, amikor betegekért imádkozunk. – Fontos a hit, amikor betegekért imádkozunk, Isten Igéje is erre buzdít: „Imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok: mert igen hasznos az igaznak buzgóságos könyörgése.” (Jak 5:16) Nem tehetjük meg, hogy ne imádkozzunk értük. Előjogunk Isten lábai elé jönnünk összes gyengeségünkkel, hittel beszélnünk irgalmas Üdvözítőnkkel, tudván, hogy meghallgatja kéréseinket. Néha azonnal választ kapunk Istentől, máskor meg türelemmel várnunk kell és kitartóan kérnünk a számunkra fontos dolgokat. Tegyük ezt úgy, mint a példázatbeli férfi , aki kenyeret kért. „Ki az közületek, akinek barátja van, és ahhoz megy éjfélkor, és ezt mondja néki: Barátom, adj nékem kölcsön három kenyeret…” A példázat tanulsága többet jelent, mint azt elképzelhetjük. Továbbra is állhatatosan kérnünk kell, még ha nem is látjuk Isten imánkra adott válaszát. „Én is mondom néktek: Kérjetek és megadatik néktek; keressetek és találtok; zörgessetek és megnyittatik néktek. Mert aki kér, mind kap; és aki keres, talál;és a zörgetőnek megnyittatik. Melyik atya pedig az közületek, akitől a fia kenyeret kér, és ő talán követ ad néki?” (Lk 11:9–10). Szükségünk van kegyelemre, mennyei világosságra, hogy a Szentlélek segítségével tudjuk, hogyan kérjük Istentől a számunkra lényeges dolgokat. Ha a Szentlélek ihleti kéréseinket, választ kapunk rájuk. – Egészségügyi tanácsok, 380. o.

Ha választ várunk gyógyulásért mondott imánkra, el kell távolítanunk életünkből a bűnt. – Akik azt kívánják, hogy imádkozzunk gyógyulásukért, azok előtt világossá kell tenni, hogy Isten törvényének – a természetinek és a lelkinek is – áthágása bűn, amelynek megvallása és elhagyása nélkül nem részesülhetnek áldásaiban.

A Szentírás erre szólít fel: „Valljátok meg bűneiteket egymásnak, és imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok!” (Jak 5:16) Mondjuk el az imánkat igénylőnek: „Mi nem tudunk a szívben olvasni, nem ismerjük életed titkait. Ezeket rajtad kívül csak Isten ismeri. Ha megbántad bűneidet, azokat meg is kell vallani.” – A nagy Orvos lábnyomán, 228. o.

 

Mai Bibliai szakasz: Róma 10

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=R%C3%B3maiakhoz%2010&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=R%C3%B3ma%2010&version=NT-HU

Ebben a fejezetben további leírást találunk arról, hogy Pál mennyire aggódik a zsidó nép elveszett volta miatt. Szíve vágya az, hogy megváltásban részesüljenek. Sajnos a zsidók Isten iránti buzgalma nem a Szentíráson alapul, és nincs tudomásuk az igazi, hit általi megigazításról. Megpróbálták létrehozni a saját megigazulásukat, és nem rendelték alá magukat Krisztusnak, amikor Ő kinyilatkoztatta önmagát nekik.  

Pál ezt mondja, hogy „a törvény végcélja Krisztus, minden hívő megigazulására” (4. vers). Ez nem azt jelenti, hogy a törvény érvényét veszítette. Az előző fejezetben az apostol világossá tette ezt, amikor így szólt: „hogy a törvénynek igazsága beteljesüljön bennünk, kik nem test szerint járunk, hanem Lélek szerint” (Róm 8:4). Ez azt mutatja, hogy Krisztus betöltötte a törvényt érettünk, és mi megkaphatjuk az Ő igazságát, ha Rá nézünk, és nem a törvényre. Ezek után idézi 5Móz 30:12-13-at, hogy körülírja a hitet. A gond az, hogy egyesek azt mondják, hogy ők hinnének, ha felmehetnének a Mennybe, és ott meglátnák Jézust. Mások meg azt mondják, hogy ők hinnének, ha saját szemükkel látnák meg a feltámadt Krisztust (5-6. vers). Ezek után bemutatja azt, hogy az igaz hit elhiszi a prédikált Igét, hogy Jézus valóságos, és Isten feltámasztotta Őt a halálból. Szívünkkel hiszünk és teljesen meg vagyunk győződve Krisztus igazságáról, és ezt szánkkal is megvalljuk (7-13. vers). Senki nem vall szégyent, aki nyíltan megvallja Krisztusban való hitét, mert Ő Isten hatalma a mi üdvösségünkre.

Ezek után Pál felhívást intéz a hívőkhöz, hogy prédikálják a békesség evangéliumát azoknak, akik még nem hisznek (14-18. vers). Prédikálókra van szükség, hogy elvigyék az evangéliumot a világnak, és idézi Ézsaiás 52:7-et, hogy leírja azok lábának szépségét, akik az üzenet jó hírét elviszik azoknak, akik még soha nem hallottak róla. Ez a prédikálás hitet ébreszt azok szívében, akik meghallják Isten szavát. A mai evangélistáknak tovább kell prédikálniuk annak az evangélium egyszerűségét és erejét, amely hitre és átalakulásra vezet. Pál azzal fejezi be ezt a szakaszt, hogy idézi Zsolt 19:4-et, hogy bemutassa: a prédikálók szava eljutott az egész földre.

A fejezet utolsó három versében Pál Mózest idézi, hogy bemutassa azt, hogy Isten átvált a zsidó népről a pogányokra, mivel elutasították Krisztust. Minden lehetségest megtett érettük, de sajnos, mint nép engedetlenek és ellenszegülők maradtak.

Norman McNulty

318. heti olvasmány AZ IMÁDSÁG 22. fejezetéhez (augusztus 29 – szeptember 4.).

A késleltetett remény lelki beteggé tesz. Ha a gyógyulás huzamosabb ideig késlekedik, a türelem arra kényszerül, hogy megkérdőjelezze, hogy vajon a hitünk túl gyenge-e ahhoz, hogy Istentől gyógyulást kapjunk. Vagy talán a dédelgetett bűnök akadályozzák meg a gyógyulást? Isten netán hátat fordított?

Miért gyógyít meg néha Isten, míg máskor engedi, hogy a betegség vagy fogyatékosság tovább maradjon vagy akár életeket is elvegyen? A válaszok nem kielégítőek. Alkalomadtán a meg nem gyógyult betegségek annak tulajdoníthatók, hogy nem akarunk egészséges életmódot folytatni és a rossz szokásainkat feladni. Az emberek vágyakoznak a jobb egészség iránt, azonban nem akarnak változtatni. Isten nem fog a természet törvényszerűségei ellen tenni. Hogyan tudna Isten meggyógyítani olyan embereket, akik szánt szándékkal tönkreteszik magukat?

Bár gyakran nem ez a helyzet. Nem találunk okot, hogy Isten miért nem ad gyógyulást. Csak a menny fog az élet megválaszolatlan rejtélyeire választ adni.

Egy dolog biztos: a gyógyulás hiánya gyakran nem azonos a törékeny hittel. Kiemelkedő hitű keresztények egész életükön keresztül szenvedtek, vagy szálltak sírba idejekorán, és ez nem azért volt, mert nem volt elegendő hitük. Nem tudhatjuk, hogy mik Isten céljai. Bízzunk az Ő szívében, amikor nem értjük az Ő útjait.

Isten jobban szeretné az örökké tartó gyógyulásunkat, mint az ideiglenes gyógyulást. Talán egy fizikailag beteg élet érzelmileg és lelkiekben helyreáll. Talán a belső sebek meggyógyulnak, amelyek sokkal mélyebbek, mint a fizikai betegségek. Isten az élet fájdalmait arra használja, hogy alakítson bennünket és elmélyítse a bizalmunkat benne.

Bízz Isten szívében, hogy amikor a gyógyulás késlekedik vagy hiányzik, annak is megvan az oka: a helyreállítás. Reménykedj az Ő szeretetében!

Lori Engel

Lelkész, Eugene, Oregon, USA

Fordította Gősi Csaba

Higgyetek az Ő prófétáinak - szeptember 1 - SZERDA - Róma 9

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – E.G. White Az imádság 22. fejezet 2232. nap

22. fejezet (3. rész) – IMA A BETEGEKÉRT

A betegekért mondott imáink során tekintettel kell lennünk Isten akaratára. – Amikor a betegekért imádkozunk, ne felejtsük el, hogy „amit kérnünk kell, amint kellene, nem tudjuk” (Róm 8:26). Nem tudjuk, hogy az áldás, amit kívánnak, jó lesz-e nekik vagy nem. Ezért imánkba ezt is foglaljuk bele: „Uram, Te a lélek minden titkát ismered. Ezeket a személyeket is ismered. Pártfogójuk, Jézus, életét adta értük. Ő jobban szereti őket, mint ahogy mi egyáltalán szeretni tudunk. Ezért ha gyógyulásuk a Te dicsőségedet és a betegek javát szolgálja, Jézus nevében kérünk, gyógyítsd meg őket! Ha pedig gyógyulásuk nem egyezik meg akaratoddal, kérünk, hogy kegyelmeddel vigasztald meg őket, és jelenléteddel segíts nekik elviselni szenvedésüket.”

Isten ismeri kezdettől fogva a véget. Tudja, mit rejt az emberi szív. Olvas a lélek minden titkában. Tudja, hogy ha azok, akikért imádkozunk, életben maradnak, képesek lesznek-e elviselni a próbákat. Tudja, hogy életük áldás lesz-e vagy átok önmaguk és a világ számára. Ez az egyik oka annak, hogy kérésünkhöz ezt is hozzá kell fűznünk: „Mindazáltal ne az én akaratom, hanem a tiéd legyen meg!” (Lk 22:42) – A nagy Orvos lábnyomán, 229–230. o.

Amikor a betegekért imádkozunk, kérjük úgy az Urat, hogy amennyiben akaratával megegyezik, gyógyítsa meg őket, de ha nem ez az Ő akarata, akkor kegyelmével vigasztalja meg őket, jelenléte támogassa őket szenvedéseikben. Sokan rendbe hozhatnák családi kapcsolataikat, rendezhetnék földi dolgaikat, de mivel abban reménykednek, hogy az imák meghallgatása nyomán visszanyerik egészségüket, halogatják ezt megtenni. A hamis reménység árnyékában nem érzik szükségét annak, hogy tanácsolják gyermekeiket, szüleiket, barátaikat, amit nagyon rosszul tesznek. Mivel reménykednek a gyógyulásban, nem hozzák szóba a hagyatékuk kérdését; nem rendelkeznek családjuk boldogulását illetően, amit megtennének, ha arra gondolnának, hogy közel van megnyugvásuk ideje. Ily módon nehézségek zúdulhatnak családjaikra, barátaikra, mivel a kellő időben nem tisztáztak bizonyos fontos kérdéseket, féltek beszélni róluk, mert ezzel úgy vélték, hogy a hitüket tagadják. Hisznek abban, hogy az imáknak köszönhetően meggyógyulnak, ezért nem alkalmazzák a rendelkezésükre álló gyógyászati módszereket, attól tartván, hogy ezzel a hit erejét kérdőjeleznék meg. – General Conference Daily Bulletin, 1897. február 26.

Sokszor imádkoztunk férfiak, asszonyok és gyermekek betegágya mellett, és megtapasztaltuk, hogy forró imáinkra válaszként visszakaptuk őket a halál küszöbéről. Imáinkban pozitívan tártuk fel Isten előtt kéréseinket, és úgy ítéltük meg, hogy hitünk gyakorlásaként nem kell mást kérnünk, mint magát az életet. Nem mertünk olyat mondani, hogy „amennyiben ez a Te szent nevedet dicsőíti, teljesítsd kérésünket”, mivel ezzel kételyeinknek adtunk volna hangot. Türelmetlenül őrködtünk azok felett, akiket a halál küszöbéről hozott vissza Isten. De sajnos azt is szomorúan kellett megtapasztalnunk, hogy sokan – főként a fiatalok köréből – csodálatos gyógyulásukat követően megfeledkeztek Istenről, rendetlen életet éltek; szomorúságot és lelki szenvedést okozva ezzel szüleiknek és barátaiknak; szégyent hozva azokra, akik imádkoztak értük. Nem Isten dicsőségére élték ajándékba visszakapott életüket, hanem bűnös szenvedélyekre pazarolták, és ezzel gyalázatot hoztak az Úr nevére.

Felhagytunk azzal, hogy megmondjuk Istennek, milyen úton vezessen, vagy hogy kívánságainkat Isten elé vigyük. Ha a betegek gyógyulásukkal dicsőítenék Őt, úgy legyen meg Isten akarata, és gyógyítsa meg őket, de ne a mi akaratunk legyen meg, hanem az Övé. Hitünk nem inog meg azzal, hogy óhajunkat teljesen alávetjük a mindentudó Isten akaratának, hittel, türelmesen. Isten ígéretet tett nekünk. Tudjuk, hogy meghallgat, ha akarata szerint kérünk Tőle. – Egészségügyi tanácsok, 378–379. o.

 

Mai Bibliai szakasz: Róma 9

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=R%C3%B3maiakhoz%209&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=R%C3%B3ma%209&version=NT-HU

Miután Pál az első nyolc fejezetben világos leírását adta az evangéliumnak, levele második felében rátér az evangélium gyakorlati alkalmazására. Azt is olvashatjuk itt, hogy mély aggodalmát fejezi ki a zsidó nép iránt. 

Ebben a fejezetben Pál mély szomorúságát fejezi ki a zsidók elveszett lelkiállapota miatt. Ők vérszerinti rokonai, de nem lelki atyjafiai. A múltba visszatekintve, néhány zsidó – mint például Izsák –, elfogadta az igaz evangéliumot. Csodaképpen való megszületése az új szövetség kezdetét és megerősítését jelentette. Ábrahámnak voltak más fiai is, de ők nem a szövetség fiai voltak. Azoknak, akik lelki Izraellé válnak, új születésre van szükségünk, ami szintén egy csoda. A fizikai születés, még ha valaki zsidónak születik is, nem üdvözít senkit. A hetednapi adventisták közül néhányan olyanok vagyunk, mint a régi zsidók. Rendelkezünk az igazsággal, de vajon van-e olyan hitünk Jézus Krisztusban, amely az Isten által megígért újjászületést előidézi?

Pálnak érdekes eszmefuttatása van az Isten kegyelmére adott különböző válaszokról. Jákob válaszolt Isten kegyelmére, Ézsau nem. Isten újra és újra felkínálta kegyelmét és hatalmát a fáraónak, de a fáraó megkeményedett az ő bűnében. Nem Isten a hibás azért, hogy egyes teremtményei nem válaszolnak kegyelmére, és a pusztulás edényeivé válnak. Azok, akik hittel válaszolnak, olyanok, mint a fazekas agyaga, amelyet az Alkotó a tisztesség edényeivé formál (11-24. vers). A szembetűnő ellentmondás az, hogy sok zsidó válaszolt Istennek Jézus Krisztusban megnyilvánult kegyelmére, de ezt szívük keménységével tették, és halálra adták Őt. Minden igazsággal rendelkeztek, de ne ismerték fel az igazság Adóját. Azonban sok pogány válaszolt Isten kegyelmére, miközben nem rendelkeztek azokkal az előnyökkel, amelyekkel a zsidók rendelkeztek.

Pál azzal zárja a fejezetet, hogy idézi Hóseást, Ézsaiást és a Zsoltárokat. Mindnyájan eltértünk Istentől, mint az a parázna, aki Hóseás felesége lett. A Jézus Krisztusban való megváltás által azonban Isten minket az Ő népévé tett, és mi az Ő maradéka vagyunk az által, Aki „a dolgot bevégezi és rövidre metszi igazságban; mivel rövidesen végez az Úr a földön” (25-33. vers).

A maradék közül azok, akiknek nincs hitük, az ősi Izraelhez hasonlóan Krisztust botránykőnek fogják tekinteni. Azok azonban, akik hisznek a Biblia Jézusában olyan maradékká alakulnak, amely nem szégyelli Krisztus evangéliumát.

Norman McNulty

318. heti olvasmány AZ IMÁDSÁG 22. fejezetéhez (augusztus 29 – szeptember 4.).

A késleltetett remény lelki beteggé tesz. Ha a gyógyulás huzamosabb ideig késlekedik, a türelem arra kényszerül, hogy megkérdőjelezze, hogy vajon a hitünk túl gyenge-e ahhoz, hogy Istentől gyógyulást kapjunk. Vagy talán a dédelgetett bűnök akadályozzák meg a gyógyulást? Isten netán hátat fordított?

Miért gyógyít meg néha Isten, míg máskor engedi, hogy a betegség vagy fogyatékosság tovább maradjon vagy akár életeket is elvegyen? A válaszok nem kielégítőek. Alkalomadtán a meg nem gyógyult betegségek annak tulajdoníthatók, hogy nem akarunk egészséges életmódot folytatni és a rossz szokásainkat feladni. Az emberek vágyakoznak a jobb egészség iránt, azonban nem akarnak változtatni. Isten nem fog a természet törvényszerűségei ellen tenni. Hogyan tudna Isten meggyógyítani olyan embereket, akik szánt szándékkal tönkreteszik magukat?

Bár gyakran nem ez a helyzet. Nem találunk okot, hogy Isten miért nem ad gyógyulást. Csak a menny fog az élet megválaszolatlan rejtélyeire választ adni.

Egy dolog biztos: a gyógyulás hiánya gyakran nem azonos a törékeny hittel. Kiemelkedő hitű keresztények egész életükön keresztül szenvedtek, vagy szálltak sírba idejekorán, és ez nem azért volt, mert nem volt elegendő hitük. Nem tudhatjuk, hogy mik Isten céljai. Bízzunk az Ő szívében, amikor nem értjük az Ő útjait.

Isten jobban szeretné az örökké tartó gyógyulásunkat, mint az ideiglenes gyógyulást. Talán egy fizikailag beteg élet érzelmileg és lelkiekben helyreáll. Talán a belső sebek meggyógyulnak, amelyek sokkal mélyebbek, mint a fizikai betegségek. Isten az élet fájdalmait arra használja, hogy alakítson bennünket és elmélyítse a bizalmunkat benne.

Bízz Isten szívében, hogy amikor a gyógyulás késlekedik vagy hiányzik, annak is megvan az oka: a helyreállítás. Reménykedj az Ő szeretetében!

Lori Engel

Lelkész, Eugene, Oregon, USA

Fordította Gősi Csaba